Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-02 / 231. szám
1985. október 2., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Automatizálás és robotok a kohászatban Nem kell különösebben bizonygatni — kiváltképp itt borsodban —, hogy mennyire nehéz munkahelyek hosszú sora található a kohászatokban. Ismerhetjük azt is, hogy a legfejlettebb ipari országokban a számítástechnika és a robottechnika révén hányféle módszerrel tudták már eddig is könnyíteni a kohászok munkáját. Elkerülhetetlen tehát, hogy a világban zajló technikai, technológiai versenyben való részvételünkhöz bevessük a legmodernebb műszaki eredményeket. Természetesen — mint minden jelentős beruházás — ez sem megy egyik napról a másikra, de naponta új és újabb kihívásokra kell válaszolniuk a kutatóknak, fejlesztőknek, termelőknek, gazdálkodóknak. Ezt ismerték fel már 1961- ben a KGST-n belül is, amikor a szervezet Vaskohászati Állandó Bizottsága mellett létrehozták az automatizálási szekciót is. Ez a szekció a múlt héten tartotta 26. ülését Diósgyőrben, melynek témáiról, a megegyezésbe foglalt tervekről kérdeztük Vitalij Mi- hajlovics Vinogradovot, a szekció elnökét, a szovjet vaskohászati automatizálási kutató és termelési egyesülés vezérigazgatóját, a műszaki tudományok kandidátusát, valamint Balogh Sándort, a magyar szekció vezetőjét. a Kohászati Gyárépítő Vállalat műszer é^ automatika gyáregységének vezetőjét. — A vaskohászat automatizálásának közös problémáival foglalkozunk már évek óla — mondta Balogh Sándor. — Különböző témákban kötöttünk együttműködési szerződéseket. Most. ezen a tanácskozáson a kohászati technológiai fo lyamalok számítógépes irányítási rendszerének kialakítási lehetőségeiről cseréltük ki információinkat, tapasztalatainkat, valamint foglalkoztunk a robottechnika alkalmazási feltételeivel a kohászatokban. — Mindkét területen igen nagy fejlődés zajlott le az elmúlt években. Miként igazodott ehhez a szekció? — Valamikor még csak egyedi automatizálási témákban döntöttünk, ma viszont már teljes rendszerek megvalósításának lehetőségeit kutatjuk. Ugyanakkor azt is fel kellett mérnünk, hogy az általános számítástechnikai feladatok mellett külön, a kohászatra érvényes, csak itt használható technikákat is elő kell tudnunk állítani. hogy az iparág megfe leljen a feldolgozó ipar által diktált követelményeknek. Ennek érdekében több KGST-országban speciális kohászati számítástechnikai intézetek alakultak. — Ebben a munkában a magyarok mit tudnak felmutatni? — Több példát sorolhatnék, de csak egyet említek: a hódmezővásárhelyi Metripondnál gyártjuk a kohászati rendeltetésű elektronikus mérlegeket, melyek több szovjet vállalatnál bizonyították már mérnökeink szakértelmét. — Milyen eredmények születtek az eddigi évek során a szekció ülései nyomán? — fordultunk V. M. Vinogradovhoz. — Sikerült például kidolgoznunk és több helyen bevezetnünk a teljes hengersorok automatikus rendszerét. Ugyancsak a szekciónk munkája nyomán született meg az oxigénes konverte- res acélgyártás, mint új technológia. Emellett még több vizsgálati elemzési módszert sorolhatnék fel, melyek a kohászatban végzett munkák automatizálását, a munkásember érdekeit szolgálja. — A diósgyőri tanácsko záson behatóan foglalkoztak a robottechnikával. Milyen perspektívákat lát ezen a téren? — Valóban nagyobb hangsúlyt kapott ez a téma, hiszen a jövő elképzelhetetlen robotok nélkül. Régebben csak divatos dolog volt a robotokkal foglalkozni, ma már elkerülhetetlen. Mint tudjuk, léteznek univerzális robotok, melyek közül több család fellelhető már a gépiparban és beszélnünk kell speciális robotokról, ha a kohászatról esik szó. Leghamarabb a legnehezebb munkahelyeken kell ezeknek általánossá válniuk... hogy csak egyetlen példát említsek: a tűzálló- unyag-gyártás lassan már elképzelhetetlen robotok nélkül, és folytathatnám a kovácsolással, öntéssel, csavargyártással ... — összehasonlítva a nyugati államok és Japán robottechnikáját a KGST-tag- országokban található, alkalmazott robotok színvonalával, be kell látnunk, hogy az elmaradásunk jelentős . .. Ennek csökkentésére, milyen lehetőségek vannak? — Valóban látnunk kell, hogy számítástechnikában és robottechnikában ők jobbat tudnak produkálni, de elmondhatom, hogy a Szovjetunióban és más KGST- tagországban minőségi változások történtek az utóbbi években. Biztató, hogy számos számítástechnikai berendezés kapacitása, gyorsasága felveszi a versenyt a nyugati technikákkal és ezekkel lehetőség született a kohászati folyamatok biztonságos irányítására, vezérlésére. Ilyen gépek működnek már a Szovjetunióban, de azt sem hallgathatom el, hogy eme gépek kezeléséhez teljesen új szemléletű és ismeretekkel rendelkező emberekre van és lesz szükségünk, ami — mint máshol is tapasztalhatták —, nem könnyű feladat. Mi a perspektíva? A mikroprocesszorok minél szélesebb alkalmazása, a számítógépes rendszerszervezés és folyamatirányítás elterjesztése, amelyekhez kapcsolódnak a robotok — fejeztük be a beszélgetést a KGST Vaskohászati Állandó Bizottsága automatizálási szekcióján, amely a konkrét feladatokban vállalt esvütt működési megállaoo- dás aláírásával ért véget. Szendrei Lőrinc A lakosság dönt, hogy fizet-e? (Folytatás az 1. oldalról) Mert végül is a lakosság dönt. Dönt például arról, hogy kik kapnak mentesítést és kedvezményt. A tanács javaslata szerint azok nem fizetnek településfejlesztési hozzájárulást, akiknek a családjában az egy főre jutó átlagjövedelem a 3 ezer forintot nem haladja meg. Mentesülnek a fizetési kötelezettség alól azok is. akik a városban megvalósuló létesítményekhez társulási, illetve társulati hozzájárulást fizetnek. Nem fizetnek továbbá a 70. életévüket betöltött állampolgárok. Kedvezményt kaphatnak a három és többgyermekes családok, a gyermeküket egyedül nevelő szülők és azok a nyugdíjasok, akiknél az egy főre eső jövedelem összege nem haladja meg az ötezer forintot. Es végül újólag megjegyezzük, hogy a miskolci lakosok név szerinti nyilatkozatban döntenek arról, hogy B.-A.-Z. megye székhelyén fizessenek-e településfejlesztési hozzájárulást, mekkora legyen ez az ösz- szeg, hogyan osszák föl és mire használják fel ezt a pénzt. B. I. Felhívás a lakossághoz Tisztelt Miskolciak! Vállalkozni és teljesíteni Spók János üveges munkában: a Miskolci Sütőipari Vállalatnál készülő raktárépület és kazánház üvegezését kitteli. (F. L. felvételei) Az állványon a szakipar festői: Husonyicza Ferenc és Martin János. Az épület a Miskolci Sütőipari Vállalat készáruraktára lesz. Hogy címünkben nem állítunk, hanem kérdezünk, azon a szakmabeliek biztosan nem csodálkoznak. A befejező munkákat végző szakipari részlegek ugyanis általában az építőipari vállalatok „beteg gyermekeinek” bizonyulnak — többnyire veszteséggel vagy minimális nyereséggel dolgoznak. E „szabály" alól nem volt kivétel az Észak-magyarorszá- ki Állami Építőipari Vállalat szakipari főépítésvezetősége sem. Az elmúlt években gazdaságtalanul dolgoztak a burkoló, szigetelő, bádogos és festőbrigádjaik- Az idén az esztendő első felében viszont már jelentős nyereséget könyvelhettek el, terveiket több szempontból is túlteljesítették. A változás feltételeiről, okairól Molnár Pál íőépítésvezetővel beszélgettünk, akit tavaly augusztusban neveztek ki erre a posztra. — A szakipar gondjait — mondta — az elmúlt év őszén vizsgálták meg mélyrehatóan vállalatunknál. Ezután átszervezés történt, majd konkrétan meghatározták számunkra, hogy milyen eredményeket várnak tőlünk, s munkánkhoz milyen ieltételeket biztosítanak. A legfontosabb szempont a határidők pontos betartása és a minőség javítása volt amellett, hogy ne veszteséget, hanem nyereséget „termeljünk”. Ezenkívül lehetőséget kaptunk rá, hogy a vállalati munkák mellett szabadon vállalkozhassunk, ott dolgozzunk, ahol a legeredményesebben használhatjuk ki szabad kapacitásunkat. — A korábbi évekkel ellentétben ma már nem a megrendelők kilincselnek az építőipari vállalatoknál, hanem éppen fordítva. A különböző építőipari melléküzemágak, társulások létrejöttével pedig már bizonyos túlkínálatról is lehet beszélni. — A verseny az építőiparban is kedvező változásokat eredményezett, vagy megteremtette azok lehetőségét. Sok cég van a piacon, mégsem félünk, hogy munka nélkül maradunk. Annak viszont már utána kell járnunk. hol dolgozhatunk a legkedvezőbb feltételek között. Csak olyan munkát szabad elvállalnunk, amelyet teljesíteni tudunk, mind a batáridőt, mind a minőséget illetően. — Nem mond gyökeresen új dolgokat, sőt, a vállalkozói egyszeregyről beszél... — Valóban csak az alapvető dolgokat említettem, de erre a szemléletre kell „építkeznünk”- Ezt kell megkövetelnünk munkásainktól is. Rajtuk kívül feltétlenül beszélni kell a művezetők szerepéről. Minden munkának ma már felelős művezetője van nálunk, akiktől kezdeményezőkészséget, önállóságot várunk. Nem kötjük meg a kezét, s a „végelszámolásnál” ő felel mindenért. A veszteségeket csökkentette az is, hogy igyekszünk a megyében munkát találni, s tö- »•ekszünk rá, hogy Budapesten már ne vállalkozzunk. A nagy távolságok esetén ugyanis jóval nehezebb az ellenőrzést megszervezni. Ha lehet, hazai anyagokkal dolgozunk, persze, csak akkor ha sikerül megfelelő minőségben beszereznünk. — Ez az év tehát jónak ígérkezik. Mi a biztosíték rá, hogy nem csupán, egyszeri fellángolásról van szó, hanem folyamatosan sikerül ezt a színvonalat tartani? — összesen száznegyvenen vagyunk. A gárda stabil, a fluktuáció minimális. Az elmúlt hónapokban jól összeszokott a „csapat”. Ez az egyik biztosíték. A másik: jövőre is szeretnénk legalább úgy keresni, mint az idén... U. J. Egyszerűbb adminisztrációt! Sem a gyakorlatban, sem az oktatásban, sem a tudományban nem ismert nálunk a kevés adminisztrációval működő, modern mezőgazdasági nagyüzem. E meghökkentő megállapításra jutottak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának szakemberei egy nemrég készített elemzés során. A vizsgálódás szerint milliárdos nagyságrendű megtakarítást lehetne elérni a jelenlegi adminisztráció egyszerűsítésével. Mindez azt is jelenti, hogy több ezer ember megválhatna irodai munkájától, s közvetlenül részt vehetne a termelésben. Az egyszerűsítés sokat könnyíthetne a vezetők terhein is, többet és alaposabban foglalkozhatnának érdemi munkájukkal, ugyanakkor megnövekedne az önelszámoló rendszerben dolgozó tsz-tagok érdekeltsége, mivel tisztábban látnák az eredmények alakulását, saját szerepüket. A szövetkezetek szakemberei örömmel megszabadulnának az elavult, termelést hátráltató gyakorlattól, de az érvényben levő jogszabályok megkötik a kezüket. Azaz. tetszik vagy sem. szolgáltatniuk kell a legkülönfélébb adatokat, kimutatásokat. Holott az igényelt adatok között jócskán akadnak teljesen értelmetlen, felesleges számok is. A megtermelt zöldségekről például részletes kimutatást kell közölni, csakhogy többségét olyan kisgazdaságokban termelik, amelyekről a statisztikát készítők nem kapnak semmiféle adatot. Márpedig, ha a rétek 9S százalékát olyanok termelik meg, akik nem szolgáltatnak adatokkal, akkor mi értelme van annak, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek újra és újra jelentsék a retek vetésterületét, hozamát, költségeit? De vannak ennél nyaka- tekertebb kívánságok is. A KM például részletes adatszolgáltatást kér minden tehergépkocsiról: jelenteni kell azt, hogy melyik jármű, mennyi utat tett meg földes úton. mennyit kövesen, mennyit pormentesen. Ezt még a gépkocsivezetők sem tudnák pontosan megmondani, nemhogy az adatközlők. A jelenlegi számviteli előírások szerint a készletek, a belső anyagok, a szolgáltatások önelszámoló egységek közötti mozgását olyan áron kell nyomon követni, aminek semmi köze sincs a realitáshoz. Ahol önelszámoló rendszert szerveztek, ott kénytelenek párhuzamosan könyvelést vezetni. Egyet a számviteli előírásoknak megfelelően, egyet pedig az önelszámolás pontosságáért. Sok hasonló példát lehetne még fölsorakoztatni más területekről is: egyszerűbbé kellene tenni a táppénzelszámolás jelenlegi rendjét, a hitelfolyósítás gyakorlatát, a bankok számára nyújtott adatközlést. A tsz- ek azonban hiába berzenkednek az ésszerűtlen, pazarló adminisztráció ellen, teljesíteniük kell a jogszabályokban megfogalmazott előírásokat. Egyedül abban bízhatunk, hogy országos érdekképviseleti szervüknek — a TOT- nak — sikerül változást elérnie. Javaslataik megalapozottsága érdekében munkabizottságot hoztak létre a helyzet alapos elemzésére. Ebben a munkában nagy segítséget jelent, hogy két termelőszövetkezet — az ado- nyi Március 21. és a püspökladányi Zöld Mező — vállalkozott arra, hogy saját üzemi tevékenységük és tapasztalataik feltérképezésével javaslatot dolgoznak ki az adminisztráció korszerűbb rendjére. Cs. .1. Miskolc Megyei Város Tanácsa az lt>85. október 1-i ülésén irányelveket fogadott el a településfejlesztési hozzájárulás városunkban türténő bevezetésére. Az elmúlt években a városfejlesztésben elért sikerek jelentős forrása volt a társadalmi összefogás, az együttes cselekvés, az önkéntes társadalmi munka. Meggyőződésünk, hogy a településfejlesztési hozzájárulás nyújtotta lehetőség — azon tül. hogy hathatósan hozzájárulhat á város továbbépítéséhez és gazdagításához — bevezetésének demokratizmusával növeli a városfejlesztésben való közös részvétel tehetőségét, és kifejezésre juttatja szőkébb pátriánkért érzett együttes felelősségünket. Ez alkalomból tehát á város érdekeinek közös, együttes erővel történő megvalósítására hívjuk fel a lakosságot. Felelős részvételre kérünk és buzdítunk mindenkit annak eldöntésében, hogyan gyarapilhatjuk legjobban lakókörnyezetünket. városunkat. Bízva a lakosság eddig is tanúsított városépítő magatartásában. cselekvő városszeretetében. támogatást kérünk mai és jövőbeni elképzeléseink valóra váltásához. Kérjük. Igényeljük, várjuk az érdemi vitát, a közvetlen beleszólást közös ügyeinkbe. Bízunk abban, bogy a mlskoleiak teleiösen, jól élve demokratikus jogaikkal, nemcsak megértik, de segítik is városunk fejlődését. Javaslatunkat a településfejlesztési hozzájárulásról az elkövetkező napokban, hetekben széleskörűen és minden részletre kiterjedően ismertetni kívánjuk a lakosság körében. A lakóterületi fórumokon, népfroútválasztásé kon. tanácskozási központokban, az üzemekben és intézményekben személyesen szeretnénk minden miskolci lakos véleményét megismerni és írásos nyilatkozatát kérni a településfejlesztési hozzájárulás döntésre váró, főbb kérdéseiről. Ezúton kérünk fel minden, városunkért tenni akaró állampolgárt a településfejlesztési hozzájárulás társadalmi vitájában cselekvő, alkotó együttműködésre, a lakóközösségek érdekeit legjobban kifejező célok támogatására. Miskolc Megyei Város Tanácsa
