Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-13 / 215. szám
1985. szeptember 13., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Innovációs negyedév A szél volt a pallos — hullottak a (napraforgó)fejek Rozsdától megtisztítva kerül majd vissza a helyére a rácsos tartó. Fotó: Fojtán László Miskolc főpályaudvarának épülete az elmúlt években újjászületett. A Zója tér felőli homlokzata már készen van. eredeti állapotában láthatjuk. Ezekben a napokban az épület vágányok felőli oldalát került munkáskezek alá. Az állomás épületét 1901- től használja az utazóközönség, ezzel egyidős az úgynevezett A-peron, a hozzákapcsolódó tetőszerkezettel. Az elmúlt hónapban kezdődött el a munka. A tetőszerkezetet eredeti állapotába állítják vissza, az első vágány melletti peront megemelik, így a vonatra való 1 le- és felszállás lényegesen í könnyebb lesz. A munkálatokat a MÁV épület- és hídfenntartó főnökségének szakemberei végzik. A bontás már befejeződött, jelenleg a peronon a leendő tartópillérek alapozása, homlokzat- falcsiszolás, valamint az úgynevezett rácsos tartók rozsdátlanítósa a munkások feladata. Az építés ideje alatt az állomás első vágányát a forgalom elől le kellett zárni. Ez naponta húsz személy- szállító vonat indulását és érkezését érinti. Éppen ezért előfordulhat néhány perc késés, megértést kérnek az itt dolgozók az utazóközönségtől. Az újjáépítés után természetesen ezek a gondok megszűnnek. Színes Viacolor díszburkolat kerül majd az A-peron- ra. A Tiszai pályaudvar rekonstrukciós munkáival 'előreláthatólag december közepére készülnek el az építők. Szöveg és képek: Fojtán László Háromhavonta Innovációs negyedév címmel rendezvényt szervez a Lenin Kohászati Művek. A kohászati vállalat célja, hogy az eltelt hónapok —• ez esetben július, augusztus és szeptember eddig eltelt része — eseményeiről tájékoztassa és az új feladatokra mozgósítsa a munkáskollektivát, mégpedig azért, hogy felgyorsíthassák az innovációs folyamatokat. A sorozat keretében szeptember 12-én a pályakezdő szakmunkásokat, műszakiakat és az iskolák .vezetőit fogadták délután fél 3-kor a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban. Itt dr. Tolnai Lajos, a vállalat kereskedelmi igazgatója köszöntötte a fiatalokat és tájékoztatta őket a gyár helyzetéről és a pályakezdők lehetőségeiről. Ma délelőtt 10 órakor a Mező Imre nevét viselő szocialista brigádok országos találkozójára kerül sor. délután fél 3-kor pedig nemzetközi vetélkedőt rendeznek. Ezen a magyar csapatokon kívül az NDK-ból, Csehszlovákiából és Lengyelországból érkezett 8 fős együttesek mérik össze tudásukat a szakmai jellegű vetélkedőn. A háromnapos rendezvénysorozat szeptember 14- én, szombaton ér véget. Ekkor rendezik meg a Garad- na-völgyi Ipari Emlék- és Kirándulópark avató ünnepségét, majd kitüntetéseket adnak át a gyár legjobb munkásainak. Számítástechnikai tanfolyam Számítástechnikai tanfolyamot rendezett a Borsodi Szénbányák szakszervezeti bizottságának irányítása alá tartozó királdi művelődési ház. A jelentkezők elsajátítják a Commodore-gé- pek kezelését és megismerkednek a számítógépek bányászatban történő alkalmazásának lehetőségeivel. Szeptember 17—18 Huszonegyediké az indulás napja Alig két hét van már csak hátra, s a Szerencsi Cukorgyárban ismét mozgásba lendülnek a gépek, berendezések. A több hónapos karbantartás eredményeként sikeres indulásban bíznak a szakemberek. Addig azonban még van tennivaló a berendezések körül. Mint ottjártunkkor láthattuk, a szerelők a lúgozott szeleteltávolító rendszeren az utolsó simítást végezték. Jakab László, műszaki igazgatóhelyettest a nyári karbantartási feladatokról kérdeztük: — A januári leállást követően a felújítást úgy terveztük meg, hogy az egyes állomásokon külön-külön végezhessük el a részpróbákat. Eddig négy ilyenre került sor, és minden alkalommal sikerrel. Szólnom kell arról is, hogy a tervezésnél messzemenően figyelembe vettük a takarékossági szempontokat, ennek köszönhető, hogy amíg 1983- ban 100 millió forintba került a „szerviz”, addig az idén ez az összeg csupán 80 millióra rúgott. — Hogyan sikerült csökkenteni a felújításra szánt milliókat? — Néhány éven keresztül mód van a költségek visszaszorítására a gyár általános állagának romlása nélkül. A korábbitól kiterjedtebben javítunk alkatrészeket a cserék helyett. Különösen vonatkozik ez az import alkatrészekre, amelyek amellett, hogy drágák, beszerzésük is nehézkes. — Mikor derül ki, hogy eredményes munkát végeztek? — Ennek felmérésére a főpróba alkalmával kerül sor, az időpont pedig e hónap 17 —18-a. Ekkor hozzuk mozgásba a teljes rendszert. Külső szervek és a társgyárak képviselőinek bevonásával állapítjuk meg, hogy a gyár, úgymond rendeltetés- szerű állapotban van-e? — A karb.antartási tevékenységen kívül milyen feladatokat kellett még elvégezni? — A hagyományos „szezonmunkán” kívül jelentős volt még a rekonstrukció a répafogadó állomáson, ahol eddig nem rendelkeztünk szociális létesítménnyel. Ezt most pótoltuk, s a kampány kezdetekor már dolgozóink rendelkezésére áll a korszerű öltöző-fürdő együttes. Emellett a félnedves répa- mechanizációhoz, saját kivitelezésben készítettünk egy közúti járműbuktatós szárazlerakót. Nagyobb munka volt továbbá az egyes számú diffúziós torony forrázójá-’ nak cseréje. Most egy energiatakarékos berendezést építettünk be a BUCKAU- BOLF nyugatnémet cég és a Mátraaljai Szénbányákkal együttműködve. — Mikor érkeznek az első szállítmányok és milyen termésre számítanak Szerencsen ? — Az első küldemények feladása szeptember 17-e körül várható, s az indulás napjától folyamatos szállítást várunk a partnerek részéről. Ami a minőséget illeti, az eddig elvégzett tíznaponkénti érési kísérletek azt tanúsítják, hogy mennyiségben jónak mondható a termés, bár a cukortartalom a tavalyinál lényegesen gyengébb. Kedvezőtlen az is, hogy a répatestek mérete a szokásosnál sokkal változóbb. Összességében elmondható, hogy a Szerencsi Cukorgyár kollektívája felkészülten várja a szeptember 21- re tervezett cukorgyártási kampányindítást, melyet az idén 95 nap alatt szeretnének befejezni. Csákó Gyula Három napon át támadott a völgykapun az északi szél. Eredménye: ez a napraforgótábla, amely ugyancsak elkeseríti a szerencsi Lenin Termelőszövetkezet elnökhelyettesét, Muha Jánost. Itt termésbecslést már nem lehet végezni, a kár viszont négymillió forint. Fotó: Morvay Tamás A nap felszívta a párát, a homályból lassan előbukkannak Zemplén hegyei. A kéklő csúcsok, előttük a szőlőültetvények mértani szögeivel, alattuk a kukoricatáblák zöldesbarna, a szántások barna tábláival. Csodálatos látvány. Mármint csodálatos látvány lenne, ha éppen nem egy napraforgótábla szélén állnánk Muha Jánossal, a szerencsi Lenin Termelőszövetkezet termelési elnökhelyettesével. Arra pedig ránézni egyet jelent egy hátborzongással. (Talán azért is figyel máshová az ember.) — Négymilliónk hever a földön. Amit már lehetetlen betakarítani. Jött a nagy erejű szél, ami több napon át szakaszonként kitört a hegyek közül, s szinte lefejezte a napraforgónkat. A szár eltört, a fejek a talajra kerültek. Megpróbálkoztunk mindennel, amely technikánk jelenlegi szintjén lehet, (például gabonavágóasztallal akartuk felemelni a kaszákhoz a fejeket), de csak az bizonyosodott be, hogy erre a termésre keresztet lehet vetni. — A biztosító majd fizet! — Kinek?— Muha József tétován forgatja a szót. — Mert nekünk nem. Közölték a viharkár nem kockázati alap. s így nincs miért fizetniük. Akármilyen furcsa, úgy tűnik, hazánkban a szél nem olyan tényező, ami károkat okozhat. Csak tudnám, hogy akkor ki törte ketté a 230 hektáron a napraforgó nagy részét? Tetszik, nem tetszik, el kell fogadnunk, négymilliót vesztettünk ezen a növényen. Az idén az időjárás alapjában rázta meg a szövetkezet növénytermesztésének terveit. A nyár legnagyobb munkája, az aratás, a várttól hétmillió forinttal hozott kevesebb árbevételt, ennyivel termett gyengébben a gabona. A gazdaság harmadik legfontosabb kultúráját, a kukoricát, szintén megdűtötte az északról érkező, három napon át hevesen támadó szél. A szőlőt többször pásztázta jég, gyengítve az amúgy sem rózsás terméskilátásokat. Vagyis összegezve a tényeket: az idei óv gazdálkodása aligha íródik be aránybetűkkel a szövetkezet történetébe. — Tavaly kilencmilliós ágazati nyereséget hozott a növénytermesztés, de még közepes évben is megadják az ötmillió forintos jövedelmet a jól legépesített, magas technológiai szinten termesztett árunövények. Erről az évről viszont jobb nem beszélni. Azért Szerencsen nem lehet különösebb baj. Vezetés- váltás után a nyolcvanas évek elején erőteljesen kezdték kiépíteni a melléküzemágakat, s így a helyi üzemektől kezdve. a fővárosi szakcsoportokon át, a pécsi műanyagfel- dolgozó vállalkozásig, bőven van részleg, amelynek jövedelme pótolhatja a kedvezőtlen időjárás összes kártételét. Czakó Bélának, a szövetkezet elnökének — erre az indoklásra — nem derül fel az arca: — Volt, amikor így is volt. Három, négy évvel ezelőtt még nyolcmillió forint feletti nyereséget könyvelhetett el, ezeknek az ipari-szolgáltató részlegeknek köszönhetően a szövetkezet. Ám tavaly már csak 1,6 milliós jövedelemmel zártuk az évet, idén pedig egymillió forintot céloztunk meg. — Az eredményromlás ösz- szefüggésben áll a melléküzemágakkal? — Erre a kérdésre nem egyszerű a válasz. Elsődlegesen a fokozódó elvonás csökkentette az eredményességet. Két évvel ezelőtt húszmilliót, tavaly 15 milliót, idén pedig újabb 13 millió forintot vontak el tőlünk, következésképpen ennyivel drágul a termelés. Sajnos, a melléküzemágak kezdeti virágzását előbb éles konkurencia- harc, majd a hatékonyság romlása követte, így ezek a részlegek is veszítettek jövedelmezőségükből. De, talán ezeket a kedvezőtlen hatásokat is ki tudtuk volna védeni, ha legnagyobb beruházásunkat nem kapcsoltuk volna egy olyan vállalathoz, amely kapcsolatunkban csak a saját érdekét nézte. Az ezer négyzetméteres csarnokban transzformátorokat gyártottak volna. ígéretekben nem volt hiány, a vállalat ötéves biztos piacot kínált a szövetkezetnek. Reményt, hogy pár év alatt egy évi százmillió forint termelési értékű üzemet alakítanának itt ki. Nos, a nagy üzlet elúszott. Másfél év alatt megváltoztak a piaci viszonyok, a gyár vezetői erre hivatkozva, megvonták a munkát a közös gazdaságtól.-r- Szó, ami szó — jegyzi meg az elnök — hoppon maradtunk. El kellett küldenünk harminc embert, a csarnok pedig ott állt üresen. A mai napig keressük a lehetőséget, hogyan tudnánk hasznosítani. A legígéretesebb az irodabútor-gyártás lenne, amely nem igényel kvalifikált munkát, de ugyanakkor harmincmilliós árbevételt jelentene. Óvatosabban tárgyaltunk, s most minden körülmény mellettünk szól, hiszen az állandó piac szavatolva van. Partnereink szinte mindenben támogatnának bennünket, ők nem tehetnek arról, hogy tavasz közepe óta nem tudjuk beindítani a munkát, ugyanis a technológiához még kellene egy nyugatnémet Hoi- cher-típusú élfóliázó gép. Megkértük rá a devizát, amire a mai napig nem kaptunk választ. Ezen csak csodálkozni lehet, legalábbis a mi szemszögünkből, mert a gép nem milliókba kerülő monstrum. Ügy tűnik, a bürokrácia útvesztőiben valahol eltévedt a kérelmünk. — Ezekre a melléküzem- ágakra, működtetésük minden nehézsége, s esetleges kudarcai ellenére szükség van. ■ Ha eltűnik egy-egy részleg a piaci keresletek változása, vagy a hatékonyság romlása miatt, azonnal megalakítanak egy újat. Miért? — A válasz egyértelmű. A hetvenes évek végén ez a szövetkezet veszteséges volt, szanálni kellett. A felvett hiteleket most kell visszafizetni, s bizonytalan alaptevékenység mellett — az idei év erre a példa — csak az ipari üzemekre, s szakcsoportokra támaszkodhatunk. Az elrontott évek következményeként több mint tízmillió forintos szanálási hitelt kellett felvenni. Akkor ezt hat százalékkal kaptuk, napjainkban viszont már 14 százalékos kamattal ketyeg az óra. Eddig tízmillió forint kamatot fizettünk a banknak. Majdnem a szanálás teljes összegét. Ezt az óriási pénzt valahonnan elő kell teremteni. És ahonnan elő lehet teremteni, az a melléküzemág. Vagyis, nem csekély kockázatot vállalva, a megye sok szövetkezetével ellentétben, a szerencsiek kitartanak eredeti elgondolásuk mellett. — kármán —
