Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-12 / 214. szám
1985. szeptember 12., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szorosbodó partnerkapcsolatok „Többet, jobban, olcsóbban” Sokféle termelési rendszer működik hazánkban, az állattenyésztés szolgálatában. Mi ndegyiknek van valami sajátossága, specialitása. Igaz, máskülönben nem is élhetnének meg a telített piacon. Az ALCSIftED (A1 - csiszigeti Szar vasmarha-tenyésztő Gazdasági Társaság) például abban különbözik, a többitől, hogy „csak" a tehenészethez kötődik, partnerei elsősorban a nagy tejtermelő gazdaságok közül kerülnek ki. — A kezdetkor talán még mi, alapítók sem reméltük, hogy mindez ig.y alakul — mondja dr. Csiffó György, a GT ügyvezető elnöke. — Hiszen akkor még csupán nyolc mezőgazdasági nagyüzem csatlakozott hozzánk, bár ez tízezer (!) tejelő tehén termelésének koordinálását jelentette. Ma már 8(1 partnergazdaságunk van, negyvenezer tehénnel, amelyből tizenhárom gazdaság éppen itt található Borsod- Abaúj-Zemplén ben. Szóval, az induláskor úgy képzeltük: a legújabb tudományos módszerek közvetlen gyakorlati kipróbálása után, mi azonnal továbbadjuk ismereteinket a partnereinknek. Ezzel felgyorsítva az akkor még döcögősen haladó információáramlást, elősegítve a termelés korszerűsödését. I^jjg^eLynyben is voltunk, hiszen a gesztorgazdaságunk, a Hé'ki Állami Gazdaság, országosan elismert tejelő tehenészettel rendelkezett és rendelkezik ma is. Azt, hogy az ilyen típusú .termelési rendszerre szükség volt, bizonyítja a rövid idő alatt gombamód szaporodó partnerüzemek száma, valamint az, hogy az elmúlt időszakban közreműködésük mellett sokat javult a rendszertagok üzemi termelése, illetve a termelés színvonala. — Nézze, meggyőződésünk, hogy aki tejet akar termelni, annak egyértelműen minden erőforrási mozgósítva magas tejtermelés elérésére kell törekednie. Az utóbbi évek pénzügyi eredményei is egyértelműen bizonyítják, hogy ahol magasabb az egy tehénre jutó fajlagos termelés, — megfelelő takarmánylermö leni- let felhasználása mellett — ott magasabb a nyereség is. Ehhez persze az üzemen belül jó tenyésztői és ökológiai munka szükséges, de ebben tudunk segíteni mi is. Pontosan a cél meghatározásánál szükséges a közreműködésünk, a végrehajtás már a partnereink feladata. — Magas termelési színvonalat, mindenáron? — Félreértett! Én a fajlagos termelés növelése mellett teszem le a voksom. Igenis kell a több lej, s ha ehhez növekvő költségek társulnak, ám legyen! — De — és ez az amit nem győzök hangsúlyozni — csak egy optimális szintig! Addig, amíg a nyereség is növelhető. A gazdasági társaságunk megkülönböztetett figyelmet szentel — éppen a pénzszűkéből következő lehetőségek miatt — a költségtakarékos megoldásokra, s hogy rögtön példát is mondjak: mostanság egyre több tehenészeti telep rekonstrukciójának jött el az ideje. A termelési rendszerünk hirdette megoldások elsősorban a kötetlen tartások kiépítését hangsúlyozzák, mert ez a legolcsóbb. Nemcsak mint építészeti elem az, hanem és főleg mint tartástechnológia. Más: ma Magyarországon az állattenyésztő telepek legégetőbb gondja a munkaerő- ellátottság. Az emberi munka köztudottan drága. Ilyen megközelítésben: egy 500 férőhelyes, úgynevezett stan- dos fejésű telepen a napi fejési munkák elvégzéséhez :)0 fejeshez értő ember szükséges. Ugyanez kötött tartáséi, di‘ korszerű fejősre szakosodott munkaszei vezetnél már csak 15 embert jelent. Kötetlen tartás esetében pedig ugyanezen az. 51)0 férőhelyes telepen a tehenek megfejésére II munkásra van szükség. Visszatérve tehát az. eredeti gondolatkörhöz, sok helyen a jelenleginél sokkal kisebb költségek mellett is lehetne több tejel termelni. Es ide kell a mi munkánk, hogy ne azt mondjuk: lehetne, hanem igenis tudnak. Ezért is helyezünk olyan nagy hangsúlyt a továbbképzésekére. A leckét ugyanis nemcsak megtanulni szükséges, de folyamatosan ismételgetni is. Ugyanakkor a napi munkák során könnyen rögződnek hibás mozdulatok. A továbbképzéseinken ezeket próbáljuk kiszűrni. A legújabb gyakorlatban bevált tudományos-technikai módszerek gyors elterjesztése továbbra is fontos feladata maradt az ALCSI- HED-nek. A partnerkapcsolataik éppen ezért maradhatnak rendkívül szoros kötelékben. A gazdasági társaságra ugyanis a mozgékonyság, rugalmasság a jellemző. Mindezt az ügyvezető elnök példával is bizonyítja: — Amikor bevezették az. új tejátvételi rendszert és a minőségi besorolás meghatározója a tej csíratartalma lett, akkor egyszerre csak rendkívül sok gondot és feszültséget éreztünk a part- nerüzemeink többségénél. A gazdaságokban ugyan bőséggel megtermelték a szükséges tejet, s hirtelen kiderült: valami miatt a minőséggel baj van, s több millió liter tej ért lényegesen kevesebbet az új átvételi rend alapján, mint korábban. Szétnéztünk, mindent aprólékosan megvizsgáltunk. Nos, akkor fejlesztettünk ki Alcsiszigeten egy új fejőbe- rendezést, amelynek eredménye: a kifejt tej több mint nyolcvan százaléka a legszigorúbb vizsgálat mellett is első osztályúnak minősül. A berendezés iránt az igény óriási . . . Többek között így, s ezért nyer igazolást a gazdasági társaság jelszava: többet, jobban, olcsóbban. Balogh Andrea Tervteljesítés Megyénk ipari üzemei nagy erőfeszítéseket tesznek az idei tervelőirányzatok teljesítése, illetve túlteljesítése énetekéiben. í gy va n ez a Borsodi Vegyii Kombinátban is, ahol a múlt hónapban a főbb termékek gyártásából a szocialista brigádok itúl- sízárny állták vállalásaikat, így -például ammóniából az előirányzot tat két és fél ezer tonnával túlteljesítették. Műtrágyából 17 ezer fonna volt a terv, és ezt mintegy !)0() •tonnáival szárnyalták túl a brigádok. Pvc-porból és a marónátron lúgból pedig a ■tervsz inten teljesítettek a dolgozó kollektíváik. Az előbbiből egyébként ltí ezer, az utóbbiból .pedig 18 500 tonnát termellek az üzemekben. U gy a na kikor I olya mates volt a gyárból az exportra kerülő áruk kiszállítása is. Különböző szállítmányok indullak útra egyebek között Jugoszláviába, Nyugat-Euró- pába és a Közel-Keletre. 24 lány és 16 fiú Még az év elején # messziről jött munkatársak érkeztek a Miskolci Pamutfonóba. Államközi szerződés alapján Vietnamból 24 lány és Hí fiú ismerkedik a szakmai tudnivalókkal. A több évre szabott tanulmányút első esztendejében az általános tudnivalókkal ismerkednek. majd később ki-ki konkrét szakmai feladatokat kap. A fiúk a fonodái ismereteken túl, jártasságot szereznek a karbantartásban. a lakatosipari és szerelőipari tennivalókban is. Nemrégiben megvolt az első vizsga is. Mindannyian sikerrel szerepeltek. ami szorgalmukat dicséri. A gyár kollektívája nagy szeretettel fogadta a vendégeket, akiket ugyanazok a jogok illetnek meg. mint bárki mást a gyárban. A vállalat vezetősége nagy gondot fordít arra. hogy ellátásukról minden tekintetben megfelelően gondoskodjanak. Természetesen, oktatásukra, tanításukra fordítják a legnagyobb figyelmet. Ezek a fiatalok ugyanis, ha megbízatásuk letelik, hazatérve ugyanilyen munkaterületen, tehát fonodában dolgoznak majd. Már épül Huéban az a gyár, amely majd munkát ad a ma még a Miskolci Pamutfonodában tanuló fiataloknak. Az oktatásukkal megbízott szakemberek nagy elismeréssel nyilatkoznak a vietnami fiatalokról, akik rövid idő alatt beilleszkedtek a kollektívába. Ez annak a gondoskodásnak is köszönhető, amiben részük van a gyárban. A fiatal és idősebb szakemberek szívesen adják át tapasztalataikat, mert jól tudják: nem mindegy, milyen felkészültséggel, milyen ismeretanyaggal engedik útjukra ezeket a pályakezdő fiatalokat. Szöveg: T. F. Fotó: Szabados György A magyar szakmunkások, közöttük Szabó Istvánná is szívesen segít a vendég fiataloknak, közöttük Hujnl Thi Kim Hoának. Az előfonóban Vo Thi Lan már megszokta a gép kezelését. A tisztítóban Nguyen Van Chuong bontja szét a feldolgozásra szánt gyapotot. A nyújtóban Tran Thi Dong dolgozik. Ügy értesültünk (sem személyesen, sem hivatalos levélben ugyanis nem közölte szerkesztőségünkkel), megyénk egyik újonnan választott szövetkezeti elnöke, bizony nagyon haragszik az újságírókra. Egy többénkevésbé nyilvánosnak számító fórumon (agronómusnap) ennek ekképpen adott hangot: utálom az újságírókat. Állítólag, különösein azért neheztel írójuk, imént a,z újság -meg merte írni, hogy az a szövetkezet, ahová frissen odakerült, az eLöző évet 7(i millió forint veszteséggel zárta. Sőt, nemcsak a veszteség tényét írta meg, hanem annak okait is. S bár az a bizonyos ,.leleplező” óitok nem úgy született, hogy a szerző a hasára ütött, kitalálta az egészet, hanem meghallgatva a vizsgálatokat végző liitletékes szervek (megyei tanács, írendőr,kapitányság) képviselőit, tulajdoniképpen az ő véleményüket adta közre, ennek ellenére e .térségben, ahol ez a szövetkezel is gazdálkodik, hallani olyan .véleményeket, híreiket, amelyeket valakik szívós 'munkával terjesztenek — va-jon kik lehetnek? —, miszerint az újság valótlan dolgokat írt meg. Igaz, valamivel józanabb véleményéit is terjednek e tájon, ezek az újság tényétnek helytállóságát ugyan nem kérdőjelezik meg, viszont a megjelentetését ezek Is elhamarkodottnak, fölöslegesnek ítélik. Merthogy elég baj, ami történt, minek azt -még ország-világ tudtára is adni. Szóval, úgy tűnik, e tájon kezd kialakulni egy olyan vélemény, hogy az újságíróik rosszat cselekszenek, amikor a mindennapok visz- szásságai't igyekeznek felitóim i a közvélemény előtt. Különösen akikor, ha ezek a „feltárások” a szőkébb pátriáit érintik! Ezért nem is lilleti '(illetheti) meg más a tollforgaitákat. mint amit a fentebb említett szövetkezeti elnök oly bátran hangoztatott minap: utálom az újságírókat. Érthető, nem? * Ügy értesültünk (sem személyesen, sem hivatalos levélben nem közölte szerkesztőségünkkel), hogy megyénk romos Övön alul? műemlék kastélyáról nevezetes falujának egyik veizetűje nemcsak utálja, de még becsületes embernek sem tartja az újságírót. Ezt a véleményét (szintén, nyilvános fórumon), „két feles” bátorságával ki is jelentette, a leírtaknál valamivel durvább formában. Telte mindezt ő is egy reá nézve sérelmesnek ítélt cikk miatt. Azt állítja, az újságíró abban a cikkben hazudott, nem azt írta le, amit ö és mások mondottak, vagyis, a valóságot meghamisítva ábrázolta. A.z történt ugyanis, hogy a nevezett cikk a falu évtizedek óla pusztuló, romos kastélyát helyreállítani akaró magánvállalkozó mellett állít ki, szemben a helyreállítást jogügyi csűrcsavarrai, patópál módra akadályozó helyi a.pparáttal. — Elképesztő, hogy a párt lapja egy „báró” mellé áll (ezt a ragadványnevet kapta a faluban a vállalkozó) — hangoztatta eléggé sajátos és furcsa véleményét a nevezett vezető. Természetesen, nem törvényes keretek, eljárások, formák közepette fejtette ki eme állásfoglalását, hanem úgymond, övön aluil ütve, mocskolódva. Hogy vélt igazával miért nem forduld) inkább megfelelő fórumokhoz (esetileg a szerkesztőség vezetőihez), azt csak ő tudhatja. Gyanítható, hogy azért nem, mert sejti: azok a tények, amelyek az anyaggyűjtés során szóba kerültek, illetve azok a könnyen megcáfolható érveik, amelyek a cikkben az ő szájából elhangzottak, mégsem elferdítés szüleményei. Persze, ha fél év távlatából nehéz erre .pontosan visszaemlékeznie, akkor kérésére szívesen viisszajátsizuk a magnószalagot. * Ügy tűnik, az utóbbi időben szaporodik az ilyen eszközükkel, .módszerekkel támadók száma. Ha mindez korrekt vitában, hivatalos keretek között, szóval tényleg demokratikus formában, légkörben történne, még örülnünk is kellene. A politika gyakorlati kiteljesedését látnánk benne, egészséges vitaszellemet, közösségi gondolkodást, jobbító szándékot, közéleti aktivitást. Az újságíró, amikor tollat ragad, és ha bármennyire is a közösség érdekében, szándékozik írni — bizonyos értelemben önmaga álláspontját, véleményét, nézetét képviseli. Nem kizárt tehát az sem, hogy téved. Ám; ez senkit nem jogosít fel arra (természetesen az újságírót sem), hogy alattomos módon vádaskodjon, a tények ismerete nélkül, vagy azok elferdítésével, esetenként mások becsületébe gázolva. De, ha valaki mégis úgy véli, az újságban közöltek nem egészen, vagy egyáltalán nem a valóságnak megfelelő tényeket tartalmazzák, esetleg sértőek, tiltakozáséit, véleményét megfelelő keretek között bármikor kifejezésre juttathatja: annak nyilvános közlésétől, Magyar- országon egyetlen lap, így a miénk sem zárkózik el. Egyesek ezért lalán jobban tennék, ha az eddigi „módszerek" helyett ezt az utat választanák. Hozzátéve persze, mindehhez: előbb azért az igazukról is 'győződjenek meg. A személyes sérelmek táplálta indulatok ugyanis sokszor félrevezetik az embert a tények objektív megítélésében. Mindnyájan tudjuk: könnyebb hibát elkövetni, mint azt beismerni. De javítani csak az képes, aki magától tudja, vagy ha nem, mások, ne adj' isten, az újság figyelmeztetése alapján képes elfogadni: van javítanivalója. Hajdú Imre
