Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-10 / 212. szám

1985. szeptember 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A forgalmat, a jövés-me­nést nézve Mezőkövesden nemigen szólhatunk csen­des, nyugodt szeptemberről. Valószínű, hogy másutt sem szólhatnék, de itt, ebben a sokféle jegyet feltüntető vá­rosban semmiképpen. Bók­lászhatunk a nagy terveket felszínre hozott zsúpl’edeles, népi építészet hangulatos há­zaival tele Hadas települé­sen, vagy a korszerű, muta­tós épületek között, akár az új telepnél, a főutcán, ma is találkozhatunk messziről jött kirándulókkal. Nem is szólva a népművészeti bolt­ról, a múzeumról, vagy a Zsófiról. Igaz persze, hogy a szeptember még nem igazi ősz, most is inkább nyár. A fentiekben pedig nem véletlenül esik szó éppen a továbbra is nagy forgalom­ról, nyüzsgésről. A hármas főúton továbbra is sok a ha­zai és külföldi rendszámú személykocsi, tolakszik a sok teherautó, cikáznak a moto­rok és hol óvatosan, hol ke­vésbé óvatosan surrannak, kanyarognak a kerékpárok. A hármas út kövesdi átke­lési szakasza, az ebből adó­dó problémák sokasága az örökzöldek közé tartozik, sajnos egyelőre nincs re­mény rá. hogy belátható időn belül változásnak örülhet­nénk. Mindahányon, kik több-kevesebb rendszeresség­gel erre járunk és főként pedig a helybéliek, kik itt élnek. Gond ez bizony mind- ahányunknak. Még a profi pilóták is csak kellő fohász megeresztése után vágnak neki az átkelésnek, jojózó szemmel figyelve’ minden irányba, nem tudva, melyik pillanatban honnan vágódik ki motoros, biciklis, vagy ko­csi. hol szalad át egy gyors járású idős nénike, vagy té­továzó gyerek. A kövesdiek- nek pedig méginkább meg­van a véleményük az egész forgalomról. Természetes, hogy a leg­utóbbi, nagy fórumokon, eszmecseréken, a választások jelölőgyűlésein, találkozóin is szólja került ez a prob­léma. Kérésként, mely sze­rint mind időszerűbb lenne mégis elvezetni valahol a város szálén a hármast. So­kan úgy tudják: évekkel ez­előtt már vizsgálták, mér­ték ennek lehetőségét, nagy­jából kijelölték az elterelés útvonalát is. Melyet persze ki kellene építeni, egyálta­lán költeni kellene erre a nagy munkára. Pénz meg ugye . .. Folytatni is fölös­leges. De hát egyszer mégis­csak kell majd pénznek ke­rülnie erre a célra is. Nyil­vánvaló, hogy a népfront- választások, a szakszervezet i választások fórumain, beszél­getésein ismét téma lesz a hármas. Egy másik nagy téma — szintén szóba került a vá­lasztási fórumokon, várha­tóan ismét íelemlílődik — a vasúti felüljáró kérdése. Kö­vesd több üzeme — helyesen — a város szélén, a Borsod- ivánka felé vezető út men­tén kapott helyet. Környe­zetvédelmi szempontból ez mindenképpen helyénvaló. Közbeesik viszont a vasúti sorompó. Méghozizá a mis- kolc—(budapesti vonal rend­kívüli nagy forgalmú vasút jó­nak egyik sorompója, amely érthetően gyakran zárja el az 'áitikélésit. Az üzemeikbe is sokan mennek, onnan jön­nek, és most már a szabad szambáitokon, a meghosszab­bodott hétvégeken ugyan­csak ezen az úton igyekez­nek a Tiszáihoz. Ki horgász­ni, ki ibográcsotni, lei folyót nézni. Móinmiinit azok közül, akik a hétvégi külön mun­kák, iráhaj tások, fusizások slb. helyett inkább a kel­lemes pihenést, a kikapcso­lódásit, a .regenerálódást vá­lasztják. Mert ilyenek is vannak szép számmal . . . Persze, hogy jó lenne a fe­lüljáró! De még mennyire jó Jennel Miként a megye sok más részébe is. Nem va­lószínű elleniben, hogy meg­épül. Legalábbis a mi .időnk­ben nem valószínű. Sajná­latos ugyan, de ezt mégis tudomásul kell venni. Per­sze, egy kis bizakodással, meri imáért ne? Kövesd egyik .különleges­sége. a gépmúzeum a ta­nács végrehajtó bizottságá­nak ülésén került szóba. Miinl ismeretes, magánsze­mély. Hajdú Ralis János ku­tatta fel, vásárolta meg, tet­te működőképessé, állította ki, mulatta meg a kíván­csiskodóiknak sok évivel ez­előtt az egykori mezőgazda- sági gépeket, melyekből ma már szép gyűjtemény kere­keden ki és mi.nl múzeuma látványosságok közé tarto­zik. Most már állami segít­séggel. gondozással és per­sze. megteremtőjének 'irá­nyításával. A gépm.úzeummal kapcso­latban pedig az a kérés hangzott el, hogy legyen .kel­lő propagandája, távolabbi vidékökre is eljutó hírveré­se ennek az egész érdekes­ségnek. Valahogy 'még min­dig kevesen tudnak róla. Megyénkbeliiek köziül is, de akár .Kövesden is lehet kér­dezősködni 'felőle: néhányon értetlenül néznék és kérdik, miiről is van szó. Pedig megéri megnézni mindenki­nek, ki arra jár, megéri a távolabbi iskolásoknak ás a naigy őszi 'kirándulások ide­jén. (priska) Qz idő pénz Talán .túlságosan is gyak­ran mondjuk, .néha olyankor is, amikor más szavak pon­tosabban fejeznék ki mon­dandóink lényegét. Ettől per­sze, a megállapítás még igaz, az tudja igazán, hogy az Idő pénz. aki állandóan versenyben van a percek, az órák, a napok múlásával, aki a lelhető legjobban ki szeretné használni a rendel­kezésére álló időt, hogy Imi­nél löbibet dolgozhasson, ke­reshessen, pihenhessen, sze­rethessen, áthasson . . . Átszámítani az időt forint­ra, fillérre csak megközelí­tőleg lehel. A minap egy ap­ró epizód azonban, arról győ­zőit .meg, hogy létezik egé­szen pontos átszámítás is, ■ahol aztán már azonos ér­tékekről lévén szó, azok akár fel is cserélhetők, be­helyettesítésük ennélfogva mondhatni már természetes. Az autóparkolótól csak száz. .méter a cipőbölt, ám fizetség nélkül könnyelmű­ség lenne iUhagyni a kocsit, mert a büntetés sokkul töb­be kerül. Integet is az őr a botjával, türelem, azonnal itt lesz. Rövid az ebédidő, feltehe­tően sokan vannak a cipő- boltban és .most még ez a parkolójegyre való várako­zás is. Hóit legalább amivel megrövidíthető, annyival kurtítsuk a hiábavalónak 1 átsző várakozást. A kérdés már .hallótávol­ságban éri az öreget: — Csak ide futok a cipő­boltiba, mennyi a .legrövi­debb várakozási idő — így a sürgető kérdés. — A legrövidebb idő? — mondja vissza szavaimat az őr. — Hát négy forint. — nagy ,j. — Termésátlagok A megyei tanács mezőgaz­daságii osztályán elkészítet­ték azt az összesítést, mely a .kalászosok betakarításá­nak hektáronkénti átlagter­mését 'tartalmazza. Ezek sze­rint megyénkben íi olyan szövetkezet van, amely hek­táromként 5 tonnán felüli át­lagtermést ént el őszi búzá­iból. Ezek közé .tartozik pél­dául a szentistyáni, a mező­kövesdi, a mezőkeresztesi, (valamint a bocsi termelőszö­vetkezet. Ugyanakkor tava­szi árpáiból 4 tonnát megha­ladó átlagot 9 szövetkezet, köztük a homrogdi, a hejő- keresztúri, a szeniUslváná és a mezőkövesdi ért el. Márciusban múlt két esztendeje, hogy megnyitotta szobáit a sárospataki vendégeknek a Bodrog Hotel. A kétcsillagos szálloda az idei nyáron rekordforgalmat bonyolított le, sokan igénybe vették a pótágyakat is. Csendes Csaba felvétele IJutnok „fölött", «elemér irányá- I bon, egy völgybe lárva taiálha- " ^ , táíc a Mohos-tavuk, omelyek máig megőrizték a jégkorszak állat- és növényvilágának néhány faját Európában kevés helyen látható oiyan úsró töregmoha lap, mint amilyet a két tó táplál. A Kis- és a Nagy-Mohos Az elmúlt évlizedek­9 ben kedvezőtlen vál­tozásokat figyeltek meg a szakemberek, s megálla­pították, hogy a természe­tesnél gyorsabban kezdett pusztulni ez a természetvé­delmi terület. Gyors mentő­akcióra volt és van a jövő­ben is szükség, amelyet a Borsod Megyei Természet­védelmi Egyesület és a Her­man Ottó Múzeum szerve­zett meg, és természetvédel­mi tábort hozott létre a ta­vaknál. Miért számít különleges­nek ez a terület? A bioló­gusok válasza erre az: mert jégkorszaki üzenetet tartal­maz. A század húszas évei­ben Zólyomi Bálint bota­nikus végzett kutatásokat a Mohosoknál és megállapítot­ta, hogy a nagyobbik tó tíz­ezer, a kisebbik pedig öt­ezer éves. A Nagy-Mohos vizsgálata rendkívüli lehető­séget nyújtott a tudós szá­mára ahhoz, hogy nyomon követhesse a növényvilág változásait a jégkorszaktól napjainkig. Ennek során több olyan növény- és ál­latfajt fedezett tel. amelyek az országban ezen kívül mindössze két helyen talál­hatók, s Európa-szerte is igen ritkák az ilyen jellegű lelőhelyek. A kérdés most már az, hogyan maradhatott meg jégkorszaki szigetként ez az ősi láp az állandóan változó környezetben? A kérdésre dr. Gyulai Iván biológus, a Herman Ottó Múzeum mun­katársa segített megadni a választ, aki egyébként a ter­mészetvédelmi tábor vezető­je is. — A különleges környe­zetnek köszönheti fennmara­dását a láp. Kissé fura, amit mondok, de a lápnak nem itt. a tengerszint feletti 300 méter magasságban lenne a helye, hanem legalább 1300 — 1Í100 méterré a tenger szintje felett, mégis egy gyertyános-tölgyes erdőben található. A magyarázat is igen különleges. A tó olyan medencében van, ahol a kö­rülötte levő erdő megakadá­lyozza a szélmozgást. Az éj­szakák így rendkívül lehűl­nek. s ennek következtében a ló partja és belseje kö­zött 5 Celsius-fok a hőmér­séklet-különbség! Ez hallat­lanul nagy eltérés, ha meg­gondoljuk, hogy a mai és a jégkorszaki mikroklíma kö­zött „mindössze” 1.5 Celsius- fok az átlaghőmérsékletek közötti különbség. — A tó hogyan maradha­tott meg a völgyben? — Az agyagos talajon meg­csúszó hordalék lefolyástalan medencéket alakított ki. amelyek lehetővé tették a csapadék- és rétegvizek tá­rolását. Mivel a tó vize eny­hén kénhatású, ez elősegítet­te a tőzegmoha fejlődését, ez pedig létrehozta az úszólá­pot . — Miképpen lehetséges, hogy az ötezer éves Kis-Mo- hoson is ugyanaz a növény­világ található, mint a Nagy- Mohoson? — A nagyról töltődött fel a kisebb tó vegetációja. Ez rendkívül lényeges a bioló­gus számára, mert a Kis- Mohos fiatalabb ugyan, de őrzi az eredeti képet, így tudjuk, hogy milyennek"kel- lene lennie a Nagy-Mohos­nak. Az eredeti állapot ismerete fontos a mentőakció sikere érdekében is. Ahhoz ugyan­is, hogy egy ilyen tó termé­szetes módon feltöltődjön, elpusztuljon, még évezredek kellenének. Ám az ember erőszakos beavatkozása né­hány évtizedre lecsökkent- heti ezt a folyamatot. Ami ismert, hogy az első durva pusztítás a húszas évek ele­jén történt, amikor a tőzeg kinyerésének reményében le akarták csapolni a tavat. Erről tanúskodik az erdőn keresztül ásott levezetőárok is. Szerencsére sikertelen maradt az akció, mert ak­kor nem ismerték a tó mély­ségét, így a szükségesnél ki­sebb árkot ástak. Azonban ez is csökkentette a vízszin­tet. és megindította a láp nádasodását, a mocsaraso- dást. a tőzegmoha pusztulá­sát. Az elmúlt évtizedekben az ember ismét a pusztulást gyorsította meg, amikor hoz­zá nem értő, barbár módon nyúlt a láphoz. A seprűké­szítéshez a Kis-Mohoson ta­lálható nyírfákról vágták a gallyakat, aminek következ­tében az elszaporodó lak megváltoztatták azokat a vi­szonyokat, amelyek eddig biztosították a láp fennma­radását. A Nagy-Mohos ná- dasödásának fékezésére a nyolcvanas évek elején meg­bíztak egy céget, az pedig két emberét a nádirtással, de kideríthetetlen okok miatt tűz ütött ki a lápon. — A tűz nagy kárt oko­zott. mert egyfelől pusztí­tást végzett az állat- és nö­vényvilágban, másfelől pe­dig tápanyagot szolgáltatott a további nádasodásnak. Ez­után döntött úgy a megye természetvédő egyesülete, hogy tábort szervez a Mo­hos-tavak megmentésére. — Az első tábort tavaly nyáron szerveztük — foly­tatta az előbbi gondolatot dr. Gyulai Iván. — Akkor csak egy turnusban tudtunk dol­gozni, ennyi jelentkezőnk volt. Ebben az évben mái­két turnusra tellett az önkén­tesekből. — Alt a feladata a diákok- nak? — Igen kemény munkát végeznek ezek a többségé­ben tizenéves lányok és fiúk. Naponta kétszer vág­ják sarlóval a nádat, csiz­mában és gumiruhában, at­tól függően, hogy meddig ér a viz. Csípnek a piócák és a szúnyogok, éjjel hideg van, nappal forróság. egy­szóval becsülendő teljesít­mény. ha valaki végigdol­gozza a tíznapos turnust. — Segítséget kapnak? — A tíz nap költsége 30 ezer forint, de ekkor a leg­szegényebb körülmények között dolgozunk. Putnokról kapjuk naponta az ételt. Nem a luxusfokozat növelé­sére vágyunk, hanem több és jobb műszerekre, szerszá­mokra, legalább egy szállí­tójárműre és sokkal több munkaerőre. Kevesen va­gyunk ahhoz, hogy a nádat évente legalább két alka­lommal. még zöld állapot­ban levághassuk, mert csak így következhet be a vízi növény satnyulása és vége­zetül az elpusztulása. A cél, hogy évről évre több nádat vágjunk ki. mint amennyi nő. mert a nád párologtatja legjobban a vizet, s csökken­ti ezáltal a víz szintjét. A levágott növényeket ki kell hordanunk a partra, külön­ben visszarohad a lápba, meszezi a vizet, csökkenti annak savas hatását, ennek pedig a tőzegmoha pusztu­lása lenne a vége. A nád­hordáshoz is emberekre len­ne szükségünk. — Alt lehet a megoldás? — Nagyobb anyagi támo­gatásra lenne szükségünk, mert az egyesület anyagi keretéből egyszerűen nem futja több tábor megszerve­zésére. Ügy tudjuk, hogy az Aggteleki Nemzeti Parknak 260 ezer forintos költségve­tése van erre a területre. Mozgósítani kell az egyesü­let tagjait, mert jövőre már két hónapig szeretnénk dol­gozni a Mohosoknál, ehhez viszont munkás kézre lesz szükség, örülnénk, ha a putnoki fiatalok is részt vennének a természetvédő tábor munkájában, de szí­vesen fogadjuk a környék­beli lányok és fiúk jelent­kezését is. Munkás kéz kell a sarló­záshoz, a nád hordáshoz, de a romantikus környezet, a táborélet szépsége feledteti a fáradtságot. Csak Kazinc­barcikától Ózdig legalább egy tucat középiskola van. ahonnét egyszer-egyszer a „hazai” táj szépítésére, megmentésére is lehetne „építőtábort” szervezni. Leg­alább elmondhatnánk, hogy mi is tettünk valamit kör­nyezetünk megmentéséért. Bőven van tennivaló, hiszen a Mohosok tőszomszédságá­ban lévő Halas-tó, a vidék egyik legnépszerűbb kirán­dulóhelye is pusztulásnak indult. Most még meg le­hetne menteni, mondta a biológus, csak időben kell elkezdeni, mint a Mohos-ta­vaknál, ahol remélhetőleg öt év múlva már biztató eredményekről is be lehet számolni. Fónagy István ■ hö nödosbon o víz helyenként kö- Foto. Tomos Bomobas Tóméi ekeié

Next

/
Thumbnails
Contents