Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-07 / 210. szám
1985. szeptember 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 I Sok szó esik napjainkban arról, hogy a gyerekeket mór jó előre fel kell készíteni az iskolára. Ezt szorgalmazzák az óvodákban, s erre biztatják a.szülőket. Ám az iskolára való előkészítés — sokak hiedelme szerint — nem jelentheti azt, hogy a gyermeket előre meg kell tanítanunk írni, olvasni, számolni. Az előkészítés- célja, hogy megszerettessük az iskolát a gyermekkel, élménnyé tegyük számára az iskolába lépést. Semmiképpen ne fenyegessük őt az iskolával, mint valamiféle félelmetes hatalmassággal, ahol majd ráncba szedik. Ne keltsük benne azt az érzést, hogy az iskola fő feladata a fegyelmezés, az engedetlen gyermekek meg- zabolázása. Az ismeretlen épület, az idegen felnőttek és gyermekek látványa még a legegészségesebben fejlődött gyermekből is várakozásos szorongást válthat ki. Hál még abból, aki családjától, otthonától nem válik meg egykönnyen, esetleg már az óvodába kerülve is nehezen búcsúzott reggelente a szüleitől. A tanárok mellett a szülőknek is tapintatosan, fokozott türelemmel kell segíteniük a gyermeküket a környezet- változás átmeneti időszakában, kerülve a gyermek beilleszkedését sürgető erőszakos felszólításokat, a túlfegyelmezést, a túl sok magyarázkodást. Főként kezdetben legyünk segítségére az otthoni tanulása megszervezésében, feladatai elkészítésében, de ne készítsük el helyette a leckét, mert az az ő dolga. Ugyanakkor túlzott önállóságra sem építhetünk, hiszen a feladatok elkészítése még nem olyan magától értetődő, sem olyan jelentőségteli dolog a számára, mint a későbbiekben. A gyermek figyelme, érdeklődése hamar lelohad; még visszahúzzák a leckétől a játékai, hamar kifárad az erőltetett szellemi munkától. Éppen ezért ösztönöznünk kell otthoni tanulásában, érdekessé, vonzóvá kell tenni a számára az egyébként egyhangúnak tűnő feladatokat is. Az első iskolaév meghatározó a későbbiekre. Ahhoz, hogy a gyermek örömöt találjon a munkájában, és valóban kedvvel végezze a feladatait, ismernie kell munkája értékét. Feladatait nem szabad alábecsülni, ám túlértékelni sem helyes. A leckeírás, a gyakorlás megkezdésekor fel kell kelteni az érdeklődését, de nem szabad mindenáron azzal áltatni, hogy a gyakorlás maga érdekes művelet, mert meg kell tanulnia azt is, hogy az életben az unalmas, /a száraz munkát is el kell végezni. Ösztönzésünk eszköze a szóban és érzelmekben kifejezésre juttatott dicséret, elismerés legyen. A forintokkal és ajándékokkal megvásárolt ötösök következménye előbb- utóbb az lesz, hogy a gyermek a zsarolás egyik eszközének tekinti a tanulást, és természetes kötelességét úgy végzi, mintha szívességet tenne a szüleinek. A 8—7 éves gyermek cselekvéseinek fontos mozgatórugója az, hogy szüleinek örömöt akar szerezni, az legyen tehát számára a legnagyobb jutalom, ha örömünket látja. Természetesen a jutalmazásnak ezt a módját sem érheti el erőfeszítés, teljesítmények nélkül. Ügyelnünk kell tehát arra, hogy a gyermek valóban elért jó eredménye legyen a jutalom fedezete. A szülő érdeklődése nem korlátozódhat csupán az otthoni feladatok ellenőrzésére, hanem tájékozódnia kell gyermekénél az iskolában történtek, új ismeretei, új barátai, élményei felől is. Érdeklődjünk, de ne akarjunk beavatkozni iskolai életének alakulásába. Az otthoni beszélgetések légköre nem lehet számon kérő, feleltetés jellegű, hadd érezze a gyermek természetes, magától értetődő szükségletének azt, hogv megossza a szülőkkel a nélkülük szerzett élményeket. Így az iskolába járás nem idegeníti el a gyermeket a családjától, hanem új elemekkel gazdagodnak a családi együttlé- tek alkalmával folytatott beszélgetések. A szülőknek csak a pedagógusokkal szorosan együttműködve Sikerülhet megoldani az új életformát megkezdő gyermek nevelési problémáit. Az I. osztályba kerülő gyermek életében központi helyet foglal el a pedagógus. Ezt a szülőknek méltányolniuk kell, nem riválisukat, hanem segítőtársukat látva benne. Hiszen mindnyájuknak azonos a célja: egészséges, kiegyensúlyozott, korszerű ismeret- anyaggal rendelkező, sokoldalú gyermeket nevelni. A lakásban, ahol gyerekek vannak, sokkal fontosabb szerephez jut a tanulóasztal, mint az íróasztal. (Kivéve, persze, ha az íróasztal mellett valaki a családból rendszeres munkáját végzi.) A tanulóasztal már az óvodáskortól kezdve jó szolgálatot tesz: fegyelmezett ülőmunkára szoktatja a gyereket. A rajzolás, firkálás ebben a korban ugyanolyan fontos munka, mint később a kenyérkereső foglalkozás: az iskola elvégzéséhez akkor is el kell sajátítani a munkálkodás eme módszereit, ha soha többé életében íróasztal mellé nem kerül a tanuló. A legpraktikusabb íróasztallal egy család harmadik gyerekénél találkoztam: az ablak alá helyezett falap volt az asztal, s az ágy, amely kissé távolabb került, lett az ülőhely. Másfél ágvn.vi területen megoldották a tanulás, s az alvás lehetőségét. Persze jó, ha az asztal külön helyen áll, lehetőleg jó megvilágításban, ablak alatt, este pedig az asztal lapjára vetülő fényű lámpával, de legalább ilyen fontos a jó ülőbútor, amely megfelelő helyen támasztja meg a gerincet. Ha rendet akarunk tartani a gyerek íróasztalán, szükséges, hogy legyen hova elraknia az írószereket, füzeteket. Az íróasztal fiókjai, az írólap alatti polcok erre valók. A gyerekkorban megszokott napi elpakolás a felnőttkorban kamatozik, amikor nem kell az életéből jelentős időt keresgéléssel töltenie. A család felnőtt tagjai számára is szükséges az íróasztal, vagy legalábo egy írólap. Hiszen egy-egy levél megírására, egy-egy kérvény megfogalmazására minden családban szükség van. Minden szekrénysorban van ilyen. Soha ne használjunk nagyobb íróasztalt a szükségesnél. Ha nem kell íróasztal mellett dolgoznunk, a bútor felesleges, s különben is nagy helyet foglal el. Akkora legyen, amekkora feltétlenül szükséges a munka elvégzéséhez. Egy újságírónak — tanúsíthatom — 80 ernes elég, ezen elfér az írógép, az írógépben levő papírt és a jegyzeteket megvilágító lámpa, és a jegyzetek, tollak. Szemben a levelek, ötletek tárolására szolgáló rekeszek, oldalt az ollók, a papírvágó kés, a fiókban pótszemüveg, a blokkok, papírok, indigók. Igaz, olykor igénybe veszem az étkezőasztalt is a jegyzetek, vagy a cikkek rendezéséhez, de ez csak ritkán fordul elő, s ezt mindenki megteheti. Sokan szememre vetették már. hogy szigorú vagyok a rendszert és a lakásban uralkodó rendet illetően. Való igaz, bizonyos rendszert nékülözheletlen- nek tartok, s nemcsak az íróasztal, a tanulóasztal, de az élet folyamatában is. T. A. Egy tanuló gyerek siobája. A függöny, a takaró pirosfehér. Ai Írólap a legegyszerűbb, a szekrényhez és a polchoz csatlakoztatott. A balkezesség Hány édesanyától, édesapától halljuk, hogy o valamiért bal kézzel nyúló csöppségre így szólnak rá: „A szép kezedet add?" Igen ám, de neki a bal a szép keze, akárhogyan is kéti apuka, anyuka, ó csak azzá! nyúl mindenért, azzal dobja és kapja el a labdát. Rossz szokás-e ez, mint ahogyan sok-sok szülő gondolja. vagy valami más okózza a balkezességet, helyesebben baloldalüságot? Vannak, akik következetesen rávernek a gyermek bal kezére és addig-addig erőltetik az „átszoktatást”, ómig iaegrendszeri zavarokat, sok esetben dadogást akoznak a gyermeknél. Azért, mert ügy fogják fel a balkezességet, mint valami rossz szokást és nem tudják, hogy mi a szerepe az Idegrendszernek a bolotdatúsóg keletkezésében. A test izomzotának beidegzése a nagyagyféllekék ké- cégállományából indul ki. Az izomzat beidegzése ke- .esztezett, azaz a bal agykéregből indulnak ki azok oz idegpályák, amelyek a lest jabb^ felének izomzatút, a jobb agykéfégből pedig .azok az idegpályák, amelyek a test bal felének izomtoiál tdegzik be. A két agyfélteke azonban nem egyenértékű, hanem a jobbkezeseknél a bal agyféltekének, a balkezeseknél a jobb agyféltekének van vezető szerepe. Mindebből megállapítható, hogy a baloldolűság észlelésékor nem rossz szokással, hanem szervi elváltozással állunk szemben. ."»■ <• A csecsemő még egyformán használja mindkét kezét. Körülbelül másfél-két éves korban alakul ki a balkezesség, amit a gyermek gondozója könnyén megfigyelhet, hiszen az eléje tett játékokért bal kézzel nyúl, bal kezét nyújtja kézfogáskor, abbo veszi az evőeszközt. Az ilyen gyprek iskolában is bol kézzel lan«! meg imi. ■■■ ■- ■ ' ' • __________vifeáS? E gészen más, mini Éon Még a pedagógusokat is meglepi sokszor, hogy az a’gyerek, aki az osztályban rendetlen, nagyszájú, szinte fékezhetetlen. és semmi rokonszenvet, jóindulatot nem tanúsít a tanár iránt, az iskolán kívül, kisebb körben vagy kettesben kimondottan kedves, udvarias, szeretet- re méltó. Mintha nem is ugyanaz a gyerek lenne. De mihamar bebizonyosodik, hogy másnap az órán ugyanolyan elviselhetetlen, mint már megszokták tőle. A szülők is sokszor értetlenül fogadják a pedagógus panaszait. Nem hisznek a fülüknek, hogy az ő csemetéjük így viselkedik az iskolában, mikor otthon hétszámra rá se kell szólni, semmi gond nincs vele. Legtöbbször az iskola rosszindulatára gyanakszanak. Vajon mitől vadul meg a gyerek az iskolában ? Mert az eddigiekből kétségtelenül kiderül, hogy szülői körben, felnőtt társaságban nem úgy viselkedik, mint a hozzá hasonló korúak között. Megvadul a gyerek az iskolában, ha otthon túl szigorúan fogják. Minden lépését figyelik, állandóan azt hallja, hogy ezt ne csináld, azt ne csináld. S mellé a fenyegetések vagy egy-egy nyakleves. Talán kedvére se mozoghat, ez főleg városban gyakori. Ki nem engedik, a lakásban pedig nyugton kell ülnie. Nos, az ilyen gyerek, ahogy kiszabadul az erős szülői felügyelet alól, szinte mintha kicserélték volna. Hisz az iskolában nem egyedül őrá, de 30—40 gyerekre figyel a pedagógus, ígv a korábbi erős korlátozás megszűnik. Ez az egyik típus. Rosszul viselkedik az iskolában jó néhány egy szem gyerek. Főleg, ha sokat van felnőttek társaságában. Nem keresheti fel délutánonként a- barátait, nem hívhatja fel őket a lakásba. Az iskolán kívül nem is mozog gyerektársa- ságban. Nos, az ilyen nebulót, olyan féktelen öröm tölti el pajtásai megpillantásakor, hogy nemigen tud parancsolni magának. S erre az örömteli együttlét- re természetesen nem elegendőek a szűkre szabott tízpercek, az órán sem bírja megállni, hogy ne közölje mondanivalóját, vagy ne kezdjen játékba pajtásával. S akkor is jelezhet magatartási rendellenességet az iskola, ha mi a világ legtermészetesebb dolgának tartjuk a gyerek viselkedését. Ugyanis ami otthon elviselhető egy gyerektől, az nem biztos, hogy az iskolában 40 tanuló esetében is az. Mások a viselkedés és az alkalmazkodás szabályai otthon és a közösségben. S ezt még is kell értetnünk csemeténkkel, hisz’ így ritkábban kerül majd konfliktushelyzetbe. Á. L. MEZEY KATALIN: 5taleta Ügy adom át neked, fiam, ezt a kopott farmernadrágot, ahogy régi apa adhatta fiának a legénykori mellényt, ünneplös télikabátot, anya lányának ia tarka, fodros, leánykori szoknyát, gyöngynyakbavalót, elöl kivágott, kacér inget, amit elhordani már ideje nem volt: subládába tett ifjúságot. Ez a ruhadarab az, amiből kettőhárom sem sok a hatéves ruhatárban, aki szeptemberben ismerkedik az iskolai éllettel és még szívesen veszi fel az iskolaköpenyt. Ahol anyuka tud varrni, ott érdemes müszálas vászonból. vagy a kö-nnyen mosható nejlonból elkészíteni, Különféle díszítéssel (fankas- fog. hímzés, zsinórozás) csinos ..munkaruha” készülhet. A rajzon az egész köpeny kiszabását mutatjuk. Vastagabb vonallal rajzoltuk azokat a részeket, amelyeket elő kell rajzolni a 10x10 cm-es kockáikba, felnagyítva, szaggatott vonallal pedig azokat, amelyeket a már kiszabott rész után egyenesen az anyagból szabhatunk. 70 cm széles anyagból 2—2,10 cm szükséges. Jel- magyarázat: A= háta, B=efleje bal oldala, C—eleje jobb oldala, D— hátsó nyakpánt, E=,páint a bal elejére, F=pént a jobb elejére, G= ujja, H=kéz»lő, I=zseb, J=pánta zsebre, K=öv, félbehajtjuk. F. Zs. Tanulóasztal, íróasztal
