Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

1985. szeptember 2., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

Régi kalendáriumok• ban lapozgatunk a pataki kollégium nagy- könyvtárában. A „műfajnak” megfelelően a naptári részben századokon át népi tapasztalatokon alapuló „hasznos” tanácsokat is közöltek a szerkesztők az életnek szinte minden területére, leginkább azonban a különböző emberi „nyavalyák” gyógyítására.

A gyógyítás hajdanában elsősorban a vadon termő növényekkel történt, s ezek gyűjtésére a nyár vége volt és ma is ez a legalkalmasabb idő, amikorra a bennük levő hatóanyagok teljes mértékben kifejlődnek.' Ez a magyarázata annak, hogy az elbarnult kalendáriumokban a két nyár végi jeles nap: Boldogasszony és Kisasszony napja, vagyis az augusztus 15. és szeptember 8. közötti hetekben gyakran olvasható: „Most jó az füvek szedése”.

Hogy milyen gyógyfüveket gyűjtöttek és azokkal milyen betegségeket lehetett

gyógyítani, azt a 17—18. századi, sőt még a 19. század első felében használt tankönyvekből is megtudhatjuk, hiszen a diákoknak nemcsak a „plánták”, azaz a növények leírását tanították a hajdani „oskolamesterek”, hanem arra is oktatták őket. hogy az egyes plánták milyen betegségek gyógyítására alkalmasak.

Sok érdekes dolgot olvashatunk a különböző gyógynövények hasznáról. Például „a ketskerágóíáról” azt tartották a légiek, hogy „magvait porra törve a giliszták ellen szokták embereknek és barmoknak béadni”. A szék- fűvirág „a puffadás és kóli- ka ellen jó herbaiénak, a veronika-plánta herbaté- ja pedig mejjerösitő”. Az egérfarkfűből készült italt azért ajánlották a hajdani „füvesasszonyok”, mert a gyermekeket úgy megerősíti, „hogy magok alá nem fognak vizelleni”.

Napjainkban ismét divatba jött világszerte a gyógynövények használata. Igen

értékes alapanyagul szolgálnak hazánkban is a gyógyszer- és kozmetikai iparban, de lantosak a közvetlen export szempontjából is. tippen ezért szorgalmasan gyűjtik az egész országban, megyénkben is. különösen a zempléni erdőkben. mezükön. Vannak, akik egész évben foglalkoznak vele. még télen is, mivel egyes gyökerek vsak télen szedhetők, hiszen teljes kifejlettségükben érvényesül a bennük levő hatóanyag.

Főképp az idősebbek, s közülük is leginkább a nők foglalkoznak gyógynövény- gyűjtésset. lizek a „füvesasz- szonyok" pontosan tudják, hogy az egyes növények melyik hónapban érik el a kívánt érettségi fokot, s akkor kezdik el a gyűjtésüket. Ismerik jól a lelőhelyekét is, hogy például szagos mügéből a longi erdőben, nadragulyából a Hegyközben, fehér árvacsalánból a Bodrogközben, ürömfűből a tisza- karádi. csermelyi határban és a vasúti töltések mentén található a legtöbb. De jó árat fizetnek a felvásárlók a tüdőíűérl, kakukkfűért, ben- gekéregért, kálmosgyökérért és természetesen a nagy tömegben begyűjötött kamilláért, hársfa- és bodzavirágért.

Már színesedik a csipkebogyó, szeptemberben kezdődik a szedése. A zempléni erdőkben, domboldalakon, garádokban. utak mentén egész ligetek díszlenek csipkebokrokból. Vagonszámra gyűjtik és szállítják a korallpiros csipkebogyókat a hazai és a külföldi megrendelésre. Idehaza — sajnos — nem fogyasztjuk értékének, gazdag C-vitamin-tartalmá- nak megfelelő mértékben. Annál nagyobb iránta a kereslet az exportpiacon. Nem tudunk annyi csipkebogyót „szüretelni”, amennyit a külföldi partnerek át ne vennének.

Hegyi József

Toldi, miután legyóz♦ .te a cseh bajnokot, 'minit ismeretes, leventének állít. Csuda dolgairól toltak krónikáikat. Aztán mteigszerelmesedeU, kii- kiihagyfa az edzéseket is, ám a Piroska nevű leányzóhoz fűződő kapcsolata végül is megszakadt. Miklós bácsi ekkor kezdett el öregedni. Őszbe csavarodott a feje, haja ritkulni kezdett.

Nyugdíjazása óta nem hallottunk róla. Am a napokban elszabadult egy bika, újlbó'l, a székesfőváros egyik utcáján. Azóta szüntelenül cseng a telefon s zerk es ztős'ógü nktoe n. Sokan kíváncsiak rá, ugyan, hogyan él ma az egykor bikanyűgöző Toldi Miklós? Van-e valami köze az új bika megfékezéséihez?

A TM story utolsó darabját lapunk olvasói számára Toldi vacsorája címmel ezúton adjuk közre.

Miklós bácsit vacsora közben találtuk. Elmondta, hogy kiemelt nyugdija mellett részmunkaidőben bi- ka vádit ás i löt a nács adók én t dolgozik. •

Szeretné ugyanis, ha a szép, ősi magyar mesterség, a vaditás, nem hálna kii az országban. Kezdetben nehéz helyzete volt, de möst már mind többen akarnak tanulni az általa vezetett nappali és levelező vadítási kurzusokon.

Ezáltal az ország soha nem látott mennyiségű valutáihoz fog majd jutni. Tudniillliik a vadállomány a továbbiakban már természetes úton nem szaporítható, a bel- és külföldi vadász viszont egyre több. így aztán a szelíd állatok megvadításával töltik fel

újra és újra erdeinket. Trófeák dolgában viszont egyelőre még nehézségek mutatkoznak. Ám ha jövőre, a Szinvamenti Vegyiművekben megindul a po- lühunor és poiimagor üzemszerű gyártása, ezekből világszínvonalú, az eredetihez nagyban hasonló szarvakat tudnak majd Iröccsönteni. Sőt! A vállalat. vezetése aval ígért, hogy a polühunonból egy keveset közvetlenül is tudnak majd exportálni, az ötvenötödik ötéves terv végére pedig a tejet is az ebből készült műanyag tulkokba töltik majd, ily módon küszöbölvén ki a z.acskóstej- nél jelenleg még meglevő csurgási veszteséget.

Közben, míg idáig ért, Miklós bácsi teliteket rakott szamomra is. Kedvesen invitált, fogyasszam jó étvággyal a pörköltöt. Hívásának nem tudtam ellenállni.

— Honnan szerezte ezt a remek pacalt, Miklós bátyám? — vén feje elpirult, talán az örömtől — gondoltaim —, hogy észrevettem. miiilyen fontos ember maradt nyugdíjas korára is.

— Tudod, fiam, az úgy volt, hogy Pesten megint elszabadult egy bika. Ám mivel én csak vadltási tan- folyamot tartok, a szelíriitéshez rajtam kívül ma mar senkii sem ért. tigy hát megint engem hívtak. Almikor visszavittem a lenyűgözött bikát a volánosok- naik, a húsipari vállalatok trösztjének jelenlevő képviselője megkérdezte, májas-, vagy véreshurkát, esetleg disznósajtot akarok-e? Mondtam nekik, a pacalt jobban szeretem. De csak a fejüket rázták: pacal az nincs, az kell az üzemi konyhákra, az egyszerű dolgozók asztalára. Még el is szégyelltem magáim. hogy nyugdíjas létemre ilyen kívánságaim vannak.

Hazafelé aztán betértem a közértbe, hát • ott látom, hogy ez a jugoszláv pacal- konzerv épp most érkezett. Vettem belőle három dobozzal is. Szedjen csak, ha ízlik! — kínált jó szívvel. Aztán, hogy kiiítta a pohár alján maradt korty bort, még hozzátette:

— Azért egy kicsit csak rosszul esett a dolog. Első gondolatom az volt, egy malomkövet hajítok közéjük. Aztán eszembe jutott szegény anyám intő szava

— „Ugyan fiam, mind úgyse fér el egy malomkő alá!” —, és hazajöttem.

De többet — annyi szent

— bika közelébe se megyek. (Hacsak télen le nem merül a Trabantom aksi- ja.) Bérelek egy csónakot, azzal viszem majd egy gmk keretén belül a baráti országból érkező turistákat a Margitszigetre, hadd lássak, hol szorítottunk kezet egykor a cseh vitézzel.

Csendes Csalni

A módi ünnepségen az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat vezérigazgatója, Mező Barna köszöntötte a mű dolgozóit.

Szombaton is folytatódtak megyénkben a bányásznapi ünnepségek. Több helyütt került sör megemlékezésekre, kulturális és sportrendezvényekre. kinyitottak a bazárok. és a gyerekek nagy őrömére, néhány bányásztelepülésen hajóhinta, lovas körhinta és „repülő csészealj" is várta a szórakozni vágyókat.

Az Országos Ere- és Ásványbányák Hegyaljai Műveinek dolgozói Mádon tartották meg ünnepségüket. Augusztus 81-én. szombaton délelőtt 10 órakor a bányaüzem épületében közel kétszázan gyűltek össze, hogy meghallgassák dr. Hajdú Gyula igazgató ünnepi beszédét. Az igazgató emlékeztetett arra, hogy milyen dinamikusan fejlődött az üzem a VI. ötéves terv időszakában. Fokozatosan javult a gazdálkodás, évről évre nőtt a nyereség, még az elmúlt esztendőt is 29 milliós eredménnyel zárhatták, miközben 21,5 millió forintot költöttek gépek vásárlására. A sikerek után ennek az évnek az első fele már gyengébb eredményeket hozott, ugyanis visszaesett a kulcsfontosságú termékek iránti igény: jóval kevesebbet .tudtak eladni pentonitból, peiiitböl. papírkaolinból és zeolitból is. Hatékony, összehangolt és jól szervezett munkára lesz szükség ahhoz, hogy ezl az évet is eredményesen zárhassa az üzem. Ehhez viszont Hegyalján is meg kell tanulni a gazdasági versenv

és a nyereséges gazdálkodás szabályait —. mondta befejezésül az igazgató.

Ezt követően Mező Barna, az Országos Érc- és Ásványbányák vezérigazgatója köszöntötte a mádi kollektíva minden dolgozóját. Rámutatott. hogy az elmúlt időszak szervezetfejlesztési munkája eredményes volt, így a vállalat hétezres kollektívája bizakodóan nézhet a jövőbe. Az iparág nagy lehetőséget kapott a kormányzattól, hiszen több mint 1 milliárd forintot költhetnek a megújulásra. Most már az üzemeken múlik, hogy a következő 3—4 esztendőben menynyire tudnak élni ezzel a lehetőséggel.

A megyei pártbizottság nevében dr. Miklós Imre. az MSZMP Borsod Megyei Bizottságának osztályvezetője köszönte meg a mádi bányászok munkáját, majd a vállalat vezérigazgatója átadta a kitüntetéseket. A 35. bányásznap tiszteletére 90-en vettek át különböző kitüntetést és a Hegyaljai Müveknél 5,3 millió forint hűségjutalmat fizettek ki a dolgozóknak.

*

Rudabányán, délelőtt 11 órakor kezdődött a bányásznap! ünnepi műsor. Az Országos Érc- és Ásványbányák Rudabányai Vasércművének igazgatója, Bics István mondott ünnepi beszédet, aki a történelmi visszaemlékezés után értékelte a bányaüzem mai gazdasági helyzetét, mint mondta, a kemény tél és a hosszan tartó esőzések nehéz helyzetbe hozták az üzemet. Az év első felét 42 millió forintos veszteséggel zárták, ezért a még hátralevő hónapokban az lehet a cél. hogy a lemaradást a lehetőségek szerint pótolják. Az igazgató külön is foglalkozott azzal a felső szintű döntéssel, miszerint a vasércbányában megszűnik a termelés. A gazdaságosabb munkát, de a dolgozók foglalkoztatását is szolgálja, hogy gyors termékszerkezetváltást hajtottak végre. Ez lehet egyébként az alapja a Rudabányai Vasércművek jövőjének is.

Az ünnepi beszédet követően került sor a kitüntetések átadására. Az üzem dolgozói közül 211-en vehettek át különböző elismerést. A bányásznapon közel 10 millió forint hűségjutalmat fizettek ki a vasércműveknél.

Az ünnepség kultúrműsorral fejeződött be. amelynek keretében kazincbarcikai énekkar és citerazenekár szórakoztatta a résztvevőket. Délután ügyességi és sport- versenyek várták az érdeklődőket a rudabányai bányásznapon.

*

A Bányászati Aknamélyitő Vállalat Borsodi Körzetvezetősége berentei központjában tartotta meg a bányásznapi megemlékezést. Itt is délelőtt 11 órakor kezdődött az ünnepség, amelynek Bíró Szabolcs, a körzetvezetőség főmérnöke volt a szónoka. A kitüntetések átadása után az üzem vezetősége bográcsgulyással látta vendégül a szocialista brigádok tagjait.

Valamennyi bányásztelepülésen bőségesen volt étel és ital a 35. bányásznapon, jól kereshettek a bazárosok és a gyümölcsárusok is. A legtöbb helyen kulturális és sport- rendezvények várták az érdeklődőket. Szombaton adták át Putnokon a felújított bányász művelődési házat, amely kabaréval és kiállítással várta a község lakóit.

Fónagy István Fotó: Csákó Gyula

Rudabányán kultúrműsor szórakoitatta a 35. bányásznap résztvevőit. A képen a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ gyermek citerazenekara ad műsort

Putnokon, a bányászlakótelepen, az ünnep alkalmából adták át rendeltetésének o felújított művelődési házat, amely kényelmes kikapcsolódásra ad lehetőséget az ott élők számára.