Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-05 / 208. szám

1985. szeptember 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A gépműhely gazdát keres Várjuk a kompot, mert ;t komp olyan vízi jármű, hogy akárhonnan nézzük, mindig a másik oldalon áll. De hát nem olyan szé­les mostan a Bodrog, hogy egyszer ál ne érne rajta a révész. Addig meg gyor­san telik az idő egy kis beszélgetéssel. Az idegent megkérdik, mi járatban erre, milyen volt a kapás, netán visz-e valami zsákmányt. Az meg, halkedvelő ember lévén szívesen elegyedik eg.v kis halas beszélgetésbe, külö­nösen, ha tájékozódhat a bodrogkereszlúri viszo­nyokról is közben. Hiszen ki tudja!? Egyszer tán a fényképezőgépet horgász­készségekre cseréli, és min­denféle szárazföldi téma helyett halra les. Amit az­tán, majd a fén.yképezö- jével is megörökíthet, föl­mutatván ilyen kompváró beszélgetések alkalmával, lám, mekkora halat fog­tam ekkor meg akkor. Nem, mintha igazi pe- cások között olyan szüksé­ges volna a bizonyíték, hi­szen ki hallott már olyan­ról. hogy közülük bárki — akárcsak egv arasznyit is — lódított volna az igaz­ságon. A kimondott szónak be­csülete van. s vele együtt a kifogott halnak is. És. nini. úgy látszik, még a fényképezőgépnek is. Hám. átért a komp, s amint ke­zelője parihoz nyűgözi jár­művét, a vasutasforma uta­sa ilyenformán nyugtala­nítja : — No, Tóni. most aztán lefényképeztek! Érre a legtöbb ember valóban nyugtalankodni, fészkelödni kezd. hogy ne mondjuk, idegessé válik. Kompászunk nem. Ö. úgy tűnik, nem szégyellj, amit a léglöbb ember: ö ki­mondottan szereli, ha fény­képezik. (Illetve hót, va­lószínű az emberiség na­gyobb része is így lehet ezzel, csuk beismerni rös- lelli.) — Ide figyeljen, főnök! rá­szól kicsit rekedtes hang­ján a fényképező idegen­hez. — Ide figyeljen, fő­nök, nekem már annyian megígérték, hogy küldenek rólam egy fotót, de soha senki nem küldött sem­mit. Pedig aki engem le­fényképezne, de úgy óm. hogy képet is lássak róla. azt én ötször-hatszor is át­vinném. ingyér a kompo­mon. Aztán, látva, hogy az idegennek még csak sze­me se rebben, még hozzá­teszi : — Meg adnék neki még legalább három liter bon, ha nem ötöt. és egy liter pálinkát. Erre már a vasutas is elismerően bólint, csak az idegen szájáról nem akar egy elismerésféle kiröp­penni. Szótlanul eiőhalász- sza kocsijából a kamera obskurát, objektíve! cse­rél („Ajjaj, ebből se lesz már semmi!" — hümmög szegény révész), és készít egy felvételt a révészről, meg alkalmi segítőjéről. Aztán, csak a teljes biz­tonság kedvéért, a folyó közepén még egyet. Mire elpakolja a szerelést, már a túlparton vannak. — A postára ne legyen gondja! — n.vűjt kezet az idegennek a révész. Én va­gyok Keresztúrban az egyetlen városi ember. Csak így címezze: Városi Antalnak, Bodrogkeresztúr. Csendes Csaba A folyó közepén készült a második felvétel. Eladó egy központi (ülé­ses, 14(10 négyzetméter alap- területű, korszerű üzem­csarnok, két hektár terület­tel, szociális létesítménnyel. Ár megegyezés szerint. Ér­deklődni Pataki László Isz- elnöknól, Enc.s, Zója Terme­lőszövetkezet. Az olvasó, aki figyelme­sen böngészte gazdasági he­tilapjainkat, többször talál­kozhatott nyáron ezzel a hirdetéssel. Gondolom töb­ben fel is kapták a fejüket, hiszen érthetetlen, hogy mi­ért akar megszabadulni egy mezőgazdasági nagyüzem egy olyan létesítménytől, amelybe éveken át millió­kat fektetett. Ám az előz­ményeket ismerve, sajnos indokolt —, de egyben el­szomorító — az ügylet. Így hál kezdjük az elején. Egy elhibázol! beruházás öt évvel ezelőtt a szövet­kezet akkori vezetői nagy fába vágták a fejszéjüket. Elhatározták, hogy a gép­javítás kriminális körülmé­nyeit felszámolva, korszerű gépműhelybe költöztetik a szerelőket. Az.egyik termelési rendszertől Ihozzájámulási ígé­retet kapva, a létesítményt eleve túlméretezték, számol­va aiZú&d, hogy a környék naigy •teljesítményű mezőgaz­dasági gépeit is itt fogják majd javítani. Az. ígéret ígé­ret maradt. A saját pénz­ügyi eszközök kevésnek bi­zonyultak, az építkezés le­lassult, a tervezett egyéves határidő helyett négy esz­tendő alatt, készült el. Év­ről évre elnyelve a szövet­kezet fejlesztési eszközeinek ■nagx,:i'g®zát. a dolgozók köz­ben türelmesen vártak, hogy a havas udvar gyötrelmei helyett kényelmesen, fűtött, fedett helyiségben javíthas­sák a gépeket. Idén lavasz- szaL ostorcsapásként érte őket a Kiír, hogy a szövetke­zet új vezetése a lehető leg­gyorsabban meg akar sza­badulni a végre felépült gépműhelytől. Pataki Lász­ló mentegetőzik: — Még az év elején uzt ígértük nekik, hogy min­denképpen befejezzük a munkálatokat, s beköltöz­hetnek a korszerű csarnok­ba. És erre két hónapra megmásítva szavaimat csak annyit tudtam mondani a szerelőinknek, ha nem ad­juk el a gépműhelyt, tönk­remegy a szövetkezet. Őszin­tén mondom, nem éreztem magam 'jóí a bőrömben, amikor ezt bejelentettem. Szövetkezetünk legnagyobb beruházása felett kellett mondani ítéletet. ■ 11 Csalódás ; csalódást követett A csarnok sohasem került volna erre a sorsra, ha a régi vezetés, a gyors meg­gazdagodás csalóka ígéreté­ben bízva „jó lóra” tesz. De a milliós nyereség he­Szerdán az Országos Ma­gyar Bányászati és Kohásza­ti Egyesület rendezésében megkezdődött Siófokon a IX. országos nyersvas és acél­gyártó konferencia, amelyen az iparág új eljárásait, tech­nológiai korszerűsítéseit is­mertetik és a magyar vasko­hászat eredményeiről, gond­jairól adnak számot. A két­napos tanácskozáson több miihit .kétszáz .me.tal',luirg.iai szakember, köztük hatvan külföldi kohómérnök vesz részt. Ívelt, elúszol I minden. Az elnök erről így beszél: — A melléküzemágak ki­építését erőltették, sajnos el­sősorban a fővárosban. A remélt nyereséges termelés helyett csalódás csalódást követett. A mai napig ti­zenötmillió forint kintlevő­ségünk van, — a tetemes veszteségen túl —, amelyet a bíróság fog megítélni, vagy nekünk, vagy azoknak a vállalatoknak, kiknek munkát végeztünk. Nem pesszimizmus diktálja azt, hogy ezeket a pereket el fogj uk veszteni, hiszen túl­számlázástól kezdve fiktív számlákig sok szabálytalan­ság előfordult. Most isszuk a levét. Valószínű a lizenöt- miiHió forintos .kintlevőség­ből mind a tizenötmilliót el fogjuk veszteni. De a rendezés évekig el fog hú­zódni. addig nekünk ezzel az összeggel úgy kell számol­nunk, mini tényleges mun­ka teljesít mén nyel. vagyis mérlegünkben ezek a mil­liók bevételűén! jelentkez­nek. Pedig ez csak papíron igaz. — És ezért kell eladni e/.l a gépműhelyt? — Is! Idén alapjaink be­vonásával el tudtuk kerül­ni a szanálást. Sajnos jövő­re már nem. A vártnál gyengébbek a hozamok, vagyis az alaptevékenység hatékonysága is megrendült. A mel l'éküzemágak nagy ré­szét pedig fel kellett számol­nunk. tg.y ki kell mondani nyíltan, ha el tudjuk adni a csarnokul, megússz,uk a« évet tízmilliós veszteség­gel, ha nem, akkor a hu­szonötmilliós ráfizetésen sem fogok csodálkozni , . . — De mindenképpen fel­élik a gazdaság jövőjét? Az elnök tanácstalanul tárta szét a kezét: — Ézl már akkor megtel­tük, amikor 'bevontuk a vasz- teségk'i egyen! Résbe pénz­ügyi alapunkat. Fejlesz­tésre egy lyukas garasunk nem maradi. A városnak sem mindegy A csarnok eddig huszon­ötmillió forintba került. Ezt az összeget nem lehet forgatni, s mivel java része hitel, négymillió forintos kamat, s egyéb teher terhe­li évente. Vagyis, éveken át csak veszteséget termel! Az elnök végső érve 'is ez ivott, azon a mun kásgy ülésen, amelyen a vezetőség feltár­va a helyzetet, ismertette a dolgozókkal, .miiért akarják eladni a gépműhelyt. — Nem csodálkoztam vol­na azon, ha a dolgozók visszautasítva előterjeszté­sünket, ragaszkodtak volna a csannokhoz. Elvégre ők, s nem mi dolgozunk lehetetlen kö­rülmények között. É« még­is, a több mint száz ember döntött úgy, ha huszonöt évig kibírták az esőt, a fa­gyokat, akkor el tudják vi­selni továbbra is, csak a zű­rös ügyeitől szabaduljon a szövetkezet. Hálás vagyok, s mindig hálás leszek, hogy mellénk álltak. A megnyitó plenáris ülé­sen Soltész István nyugalma­zott ipari miniszterhelyet­tes, az OMBKE elnöke te­kintette át bevezető előadá­sában a hazai vaskohászat­nak a hetedik1 ötéves terv­időszakában esedékes felada­tait. Kiemelten foglalkozott a kohászat energia- és anyagtakarékosságának kér­déseivel, hangoztatva, hogy jelenleg 30 százalékkal több energiát használ fel a ma­gyar vaskohászat, mint a vi­lág élenjáró kohászati üze­Igy hál megkezdheti ék a hirdetéskampányt, hogy a csarnoktól megszabadulja­nak. Bármilyen furcsa, ha lenne rá vevő, akkor a vá­ros, Enc.s járna a legjob­ban. A környéken mintegy kétezer szabad munkaerőt tartanak számon. Sajnos, számuk csak növekszik, több termelőszövetkezet, de még vállalat is felszámolt mun­kahelyeket, így a kép egyre vigasztalanabb lesz. Az ide tervezett tűzálló tégla-gyár, amely több száz dolgozót foglalkoztatna, úgy tűnik, vágyálom marad. De ill fill ez a csarnok, amely ötszáz asszonyt tudna foglalkoztat­ni a könnyűiparban, vagy kétszáz munkást a gépipar­ban. Csak kellene egy nagy gyár, amelynek igazgatója hajlandó lenne az épülel megvásárlására, s ipar ki­telepítésére — Az első megrázkódta­tás akkor éri bennünket, amikor válasz! variunk át­lói a húsz nagy vállalattól, amelynek felajánlottuk csar­nokunkat. Egyedien levelei nem hozott a posta. Utána próbálkoztunk hirdetésekkel, nos egy-egy érdeklődő még kopogtat ajtónkon, de az összeg hallatán kiverte a hideg. — Mégis mennyit kérnek a létesítményért? — Az árál. Amennyibe négy évvel ezelőtt került. De úgy tűnik, senkinek sincs erre a célra pénze. A csarnok ara Rögtön adódik a kérdés: hogy miért? Egy ilyen épü­lel huszonötmillió forintéri szinte ingyen van. Ráadá­sul a környék munkaerő- térképe lehetőséget ad min­denféle üzem kialakítására, a kvalifikatív munkáktól kezdve az egyszerű betaní­tásig. Akkor miért nem ko­pog igazi vásárlási szándék­kal az elnök ajtaján, ko­moly ajánlattal egy-egy vá­sárló ? — A kérdésen sokat töp­rengtünk. Tudjuk, beruhá­zásra. a jelenlegi közgazda- sági körülmények között so­kan nem mernek vállalkoz­ni. De lényegében, mi áron alul adnánk el a csarno­kot. A magyarázat máshol van. Talán abban, hogy nem a legkedvezőbb a jelenlegi elvonási rendszer. A vásár­lónak a vételáron felül úgy­nevezett felszámolási adót is kell fizetnie, amely bi­zony huszonhárom száza­lék, Vagyis a 25 millión túl még 5,7 millió forintot kell az államnak befizetni. Ki­nek hasznos ez? Hiszen ne­gyedszáz millióért ma már nem tudna senki felépíteni ilyen csarnokot! összeadva a tényekei, mind a szövetkezetnek, mind a városnak jelenleg az len­ne a legkedvezőbb, ha a gépműhelyt a lehető leg­gyorsabban, egy megbízható vállalatnak eladnák. Mást mi sem tudunk tenni, mint megismételni az írás elején Írottakat: — Eladó egy köz­ponti fűtéses, 1460 négyzet- méter alapterületű, korsze­rű üzemcsarnok . . . Vegye már meg valaki! —kármán— mei, A gondok megoldását célozza, hogy három kor­mányprogramban — az energiaracionalizálás, az anyagtakarékosság és a hul­ladék felhasználás programjá­ban — vesz részt a vasko­hászat. A nyersvasgyártás távlati fejlődési irányairól és a ha­zai fejlesztés lehetőségeiről Farkas Ottó egyetemi tanár, a miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem Kohómérnöki Karának dékánja tartott elő­adást a konferencián. Az esz­mecsere kerekasztal-beszél- getéssel folytatódott. A kon­ferencia csütörtökön folytat­ja munkáját. A Lenin Kohászati Mü­vek vezetése továbbra is nagy figyelmet fordít a gyár- tasbiztonság növelésére, a költségek csökkentésére, a minőségi garanciák javítása érdekében, a folyamatos gyártásközbeni mérő és elem­ző berendezések beszerzése. Nemrégiben ülést tartott az encsi tanács, ahol — többek között — megvitat­ták a városban élő cigány- lakosság helyzetét. Enesen, a hozzátartozó, immáron „városi" községe­ket (Abaú jdeveeser. Fügöd. Gibárl) is figyelembe véve, 745 cigány él. Ez az össz­lakossághoz viszonyítva 11,4 százalék. Közülük ötvenket- ten cigánytelepen élnek (ez­előtt öt évvel még 140-en), a többség pedig — húsz család — már beköltözött a város más utcáiba. Ezeknek a törekvő cigánycsaládoknak a lakásaiban megtalálható a fürdőszoba, több helyen a központi fűtés. A másik ellenpont: fellel­hetők még az olyan putri- szerű. elhanyagolt építmé­nyek (például a Vágóhíd utcában), melyek megszün­tetése napjainkra már ége­tő szükség. Itt még kiépí­tett út sincs, a vezetékes ivóvízről nem is beszélve. Hogy eleddig mégis miért nem számolták fel ezt a te­lepet? Olyan emberek élnek itt, akik a legcsekélyebb sa­ját anyagi erővel sem ren­delkeznek lakáshelyzetük megváltoztatásához . . . Ten­ni pedig csak közösen, ösz- szefogva lehet és kell. A ta­nács most célcsoportos „Ős­lakosok” építésén gondolko­zik, az áldatlan helyzet megszüntetése érdekében. Megint néhány adat: a munkaképes korú lakosság száma az elmúlt öl észtén­illetve működtetésére. Mind­ezek érdekében a diósgyőri nagyüzem anyagi lehetősé­geinek figyelembevételével folyamatosan szerez be kü­lönböző berendezéseket. A közelmúltban a gyár például 3 darab oxig'énmérö készülé­dö alatt 511 tóvei emelkedett Enesen. S míg 1980-ban a keresők aránya a munka­képes korúakhoz képest 76.9 százalék volt, napjaink­ban ez az arány 76,3 száza­lékra csökkent. Ezen belül pedig jóval alacsonyabb a munkál vállaló nők aránya. Miért? Az okok szerteága­zóak. így: kevés a számuk­ra megfelelő munkalehető­ség. családi okok, s bizony esetenként hiányzik a mun­kavállalási kedv is . . . Mű­szakos munkál sem szíve­sen vállalnak, így ez is to­vább szűkíti a munkalehe­tőségeket. Továbbá az sem „kifizetődő", hogy a munka­helyen vélt, vagy valós sé­relmek miatt otthagyják a vállalatot. Viszont, sok az olyan is, aki kitartóan, lörzsgárda tagként tevékeny­kedik szocialista brigádok­ban. A munkahelyhez kötő­dést a vállalatok, üzemek is igyekeznek segíteni, úgy anyagi, mint erkölcsi érte­lemben is. Csupán néhány példa: különféle segélyek kiutalása, építkezőknek fu­varkedvezmény, munkahelyi építési kölcsönök biztosítá­sa. A jövő szempontjából fon­tos a ma tanuló, felnövekvő nemzedék helyzete. Hogy állnak ezen a téren? Óvo­dások: az elmúlt tanévben tizenhét cigánygyermeket írtak be az óvodai naplóba. Tapasztalatok bizonyítják, hogy tisztán. gondozotton járnak az oviba ezek n kel vásárolt, melyet a kom­binált acélműben kíván­nak üzemeltetni. Ezenkívül 5 darab hőmérsékletmérő műszert is beszereztek a hen-i germü gyárrészleg részére. Mindezekre, 5 millió forin­tot költöttek. A műszerek kísérleti próbái a napokban befejeződtek és a technológi­ai rendszerbe történő beépí­tésüket az innovációs negyed­év végére fejezik be. gyerekek. Szüleik dolgoznak, rendezett körülmények kö­zött élnek, saját családi há­zukban. Gond az óvodai fé­rőhelyek szűkös volta; en­nek ellenére minden állami gondozott, illetve gyermeke­it egyedül nevelők kicsinyeit felveszik. Az általános iskolában már évek óta nincs úgyne­vezett cigányosztály. Napkö­zibe harminchat gyerek jár, akik közül tízen ingyenes étkeztetésben részesülnek. Az iskola is minden eszközt, lehetőséget megragad, hogy elősegítse a cigánytanulók előrehaladását, a jobb ered­mény elérését. Encs város a bűnözést te­kintve, nem tartozik az úgy­nevezett fertőzött területek közé. Ám, a köz ítéletalko­tásában domináns a keve­sekre jellemző munkakerülő életmódot folytató, netán bűnöző cigánylakosság. Eze­ket az embereket elsősor­ban az alkohol viszi a „gör­be útra”. A város vezetői — a le­hetőségeket figyelembe véve — továbbra is mindent megtesznek azért, hogy elő­segítsék a oigánylakosság tá rsada lm i bei 1 leszkedését. Ennek a folyamatnak a szükségessége nyilvánvaló, de ahogyan mondani szok­ták: kettőn áll a vásár. Mindezeken túl, nemcsak az érintettek, hanem mindany- nyiunk közös érdeke is ezt diktálja. Mészáros István Acélgyártók konferenciája Új műszerek az LKM-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents