Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

1985. szeptember 28., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7

Zézé napjai

Zézé eredetileg magyartanár.

A diplomáját ugyan vagy öt-hat éve kézbe sem vette, nem volt rá szükség, nem kérték. A diploma némiképp olyan, mint a vakbél, vagy a köldök. Az anatómusok számon tartják, ám funkciójuk szinte semmi sincs. De magyartanár voltát képtelen elfelejteni; nyelvismerete, nyelvi kultúrája, nyelvi-nyelv tisztasági érzékenysége a csaknem harminc esztendő alatt sem tudott elvarasodni. begyepesedni. Ma is fölszisszen, ha az újságban, vagy a tv be- türek lám jában. feliratain, vagy a fényreklámon észrevesz valami goromba hibát; különösen ha az nem elírás-elütés, hanem nyilvánvalóan helyesírási hiba. Néhány hete — merő szórakozásból — 1 (57 sajtó- és helyesírási hibát gyűjtött üsz- sze az egyik napilap hasábjairól. A gazdag terméssel végül is nem kezdett semmit. Ha szóvá lenné, még azt hinnék, okvetellenkedni akar, fúrja az olvasószerkesztőt, vagy a nyomdát. Mindenesetre, bizonyosan úgy reagálnának. Élénken él az emlékezetében, hogy egyszer egy fontos ,,valakivel" vitába keveredett. Az illető szintén szerkesztő volt, pontosan főszerkesztő-helyettes. Ö pedig csak olvasószerkesztő, legfeljebb harmadik ember a szamárlétrán, felülről lefelé. A vita tárgya az volt: mi a különbség a „fiatal ember" és a ..fiatalember" között. Ö azt vallotta, a fiatalember egybeírva fiatal férfit jelent, míg különírva fiatalt, nemre való tekintet nélkül. Tudta, hogy igaza van. ám a vita hatalmi szóval lezáratott. mondván: — Én

(mármint a főszerkesztő-helyettes) nem Iátok tartalmi különbséget a kétféle írásmód között.

Zézé látott. Többek közt ezért vált meg attól a munkahelytől. Máshová került, de magával vitte említett érzékenységét. Mostanában egyes műsorok, műsorreklámok borzolják leginkább az idegeit. Különös élvezettel böngészi többek közt a moziműsorokat. Ahány filmcím a műsorplakáton, annyi csemege. Már maga a plakáttömeg; ha Miskolcnak valóban annyi mozija volna, amennyi moziplakát díszeleg mindenfelé, nem volna biztosan gond a mozi- hiány. S ha a filmek olyan szórakoztatóak lennének, amilyen gazdagság, ötletesség, sokszínűség jellemző a plakátokon elkövetett elírásokra. sajtó- és helyesírási hibákra, nem volna gond a csökkenő látogatottság sem. Az utóbbi hetek koronás hibája ez: „Majmok bolygólya". Kerek tíz percet állt előtte, szinte már babonás tisztelettel adózva a nyomdai szedőnek, korrektornak, a kiadó cég revizorának, de még a Hirdetőnek is. amely ilyesmiket sok száz példányban forgalmazni, kiragasztani enged. Csak az a kis következetlenség zavarta. hogy a majmokat miért nem írták szintén elipszilon- nal; meri majmok, nekik csak a „pontos jé" dukál? Majomi állapotban nincs „el" és nincs „ipszilon"?

Egy másik műsorhasábban ezt olvasta: „A ka- ratéző Cobra", s utána mindjárt: „A karaléző Cobra visszatér". S rögtön mellettük egv másik plakáton ezt: „A Kobra napja". Eltűnődött. A Cobra és a Kobra egyaránt valakinek a neve. Biztos ők egyeztek meg. hogy kétféle módon írják, így különböztetve meg magukat egymástól. Hiúsági kérdést csináltak a dologból. mint ama főszerkesztőhelyettes a fiatalember írásmódjából. Mit sem törődve vele, hogy a magyar nyelvben a kobra mint köznév egyértelműen „kával" írandó. Ahogy köznév a profi is. magyarul: hivatásos. A film egy hivatásos, egy profi fejvadászról szól. A plakát viszont tulajdonnévül adja a foglalkozását, nagybetűvel írja: „A Profi". Még stílusosabb lenne, ha alcímül odaírná: a belmondo. így. kisbetűvel, köznévvé téve a tulajdonnevet. Ahogy ez meg is történik egy másik filmcímnél. Ez egyik plakáton így áll: „ A legyőzhetetlen Vutang". A másikon már köznevesülve: „A legyőzhetetlen vutang". Hát nem mindegy? A lényeg úgyis az, hogy legyőzhetetlen. Mint a nyelvi parlagiság.

Nem lévén sem Sárkány, sem Vutang, sem Cobra, de még csak Kobra sem, Zézé fel is adja a küzdelmet. Odébbáll.

Papp Lajos

1985. július

nek aztán sárga a sárgája." Egy idős férfi is előkevere- dell az egyelőre még ismeretlen szomszédságból. Üveg szilvóriumot hozott. „Ne vesse meg a doktor úr, kóstolja meg. Ettől nem fájdul meg a feje, annyi szent, én nem cukrozom a cefrét, csak amit az Isten beleadott. Nem kell ahhoz nyúlni, én amondó vagyok."

És néhány hónap múlva megszólította őket egy nagyon idős néni, csak úgy megállva a kapuban: „Hazajöttek?" A doktor úr-visz- szakérdezett: „Hogyan szólítsuk, nagymama?” „Julis néninek, kedves, az vagyok én mindenkinek. Nincs már a faluban, akit magázhatnék, én már mindenkit tegezek. Ebből is látszik, fiam. hogy én vagyok a legöregebb a faluban." A tudósnak kiszaladt a száján: „Hál akkor engem is tegezzen, Julis néni."

Azóta így köszönti: „Hál. hazajöttetek. Józsi fiam?"

A felszólaló így szegte be mondókáját: a falusi ház

vételárában benne foglaltatott a szomszédsági viszony is.

Végezetül ezt mondta: „Közösséget is vásároltam mggamnak. Mivel sorsuk hétköznapi terhei nem nehezednek a vállamra, kapcsolatunk felhőtlen. Már ismerem a fél utcát, engem az egész falu. Meg kell mondanom, hogy a bérházban nem ismerem a közvetlen szomszédomat, de, valami oknál fogva, én se vagyok kíváncsi rá. Az a meggyőződésem, hogy talán

nem is bennünk a hiba. Manapság úgy épülnek a városi bérházak, hogy nem is találkozhatunk, hiszen életvitelünk merőben más."

Es azt tanácsolta: ha valaki hétvégi telekre pályázik, vegyen falun házat. A nagyobb távolság költségeit enyhíti, hogy a ház jóval olcsóbb, mint üdülőhelynek kinevezett területen egy 60 —80 négyszögöles telek, amin egy jókedvű bukfencet se lehet vetni — az ő falusi portája 500 négyszögöl és ház is áll rajta.

Ügy tudom, Borsod-Aba- új-Zemplén megyében 3,5 ezer falusi ház áll üresen, némelyek azonban ennél jóval többről, hétezerről beszélnek.

Az elhagyott ház magánya lakók után kiáll. Ha rajtam múlna, ilyen ház adásvétele után nem szabnék ki átíratási illetéket — államunk azáltal gazdagodna, hogyha legalább hétvégeken benépesülne, és vevője óvná az összedőléstöl. Minden összeroskadt pa- rasztház — sok ilyent láttam! — múltunk egv darabja, melyet az idők árja elsodort.

Életet lehetne beléjük lehelni, ha városi állampolgáraink figyelme rájuk terelődne. Viszonylag olcsón nemcsak hétvégi hajlékot — oly igen hiányzó közösséget is vásárolnának.

Akadna egy-két szomszéd, aki péntek délután vagy szombat délelőtt megkérdezné: „Hazajöttek?"

Gulyás Mihály

Sajószöged, főutca

Fotó: Pásztor Károly

_________________ _l

B

oldva népfronttitkárának

a Borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet a munkahelye. Gyuricza Albert mezőgazdasági üzemmérnök, beosztását tekintve kerületvezető.

— Lak községben születtem 1932-ben. Üzemmérnöki diplomámat Gyöngyösön szereztem meg. Munkám mellett mindig végeztem valamilyen társadalmi munkát, így annak idején dolgoztam az ifjúsági szervezetben, szülőfalumban két tanácsi ciklusban tanács- és vb-tag voltam. Boldvára 1967-ben költöztem. ahol a helyi termelőszövetkezet pártalapszervezetében propagandistaként

tevékenykedtem.

Az elmúlt évben választották meg a községi népfrontbizottság titkárának.

— Az országgyűlési és tanácstagi választások előkészítése, lebonyolítása sok munkával járt. Számos gond. probléma vetődött fel a jelölőgyűléseken. melyeket a tanáccsal és a lakossággal közösen kell megoldanunk. S itt nagy szerepe van a népfront aktivistáinak is. Terveinkről: több új lakás épült, mi több, új utcákkal bővült községünk. Ide megfelelő út, járda kell. Az öregekről sem szabad megfeledekeznünk.

nekik napközi otthont kell létesíteni.

A boldvai népfrontbizottság huszonnégy tagú. Köztük megtalálható a pedagógus. a tsz-dolgozó. a református lelkész, a tanácsi dolgozó.

— A mostani népfrontválasztáson tervezzük, hogy kicsit „felfrissítjük” a bízott ságot. Az eddig is jól dolgozó aktivisták mellé sze retnénk több fiatalt is be vonni e munkába. A különféle társadalmi munkaak ciókban többnyire egy alakult csapat vesz részi mintegy 30—40 ember, s' ezt a számot is jó lenne növel ni. Méghozzá oly modor, hogy személyesen keressük meg az embereket, s kérjük őket a köz érdekében vég zendő munkákra. Talán ez a legfontosabb, a jó személyes kontaktus a lakossággal, a szép szó.

(cm—i)

Jeles napok

„Az olyan napot, melyhez évszázadok óta állandósult hiedelem vagy szokás fűződik, jeles napnak nevezik."

A római Via Salarián, a Szent Mihály arkangyal tiszteletére emelt templomot az V. században szeptember 29- én szentelték fel. Azóta e napot valamennyi európai kalendáriumban Mihály névünnepeként tisztelik, emlegetik.

A jeles napok között is az egyik legjelesebb Szent Mihály napja. Ezen a napon kezdődik a közép-európai ősz, az őszi gazdasági évnegyed. S mint a legtöbb évnegyedkezdő és évnegyedvégző nap, Mihály ünnepe is gonoszjáró, gonoszűző, varázsló, gyógyítónap és bérfizető, pásztorfogadó, hivatalba lépő, lakomanap is egyúttal.

Mielőtt e gazdag hiedelem-, szokásvilágból közreadnánk egy csokorra valót, idézzük fel a névadóhoz. Mihály arkangyalhoz fűződő mitológiai kör néhány részletét. Vallástörténeti és folk- lórkulatások szerint Mihály akadályozta meg Izrael népénél a bálványimádást. A zsidó hagyomány szerint ugyanis Mózest ismeretlen helyen angyalok temették el, nehogy bebalzsamozott holttestét bálványként imádják. Mózes holttestéért az ördög megküzdött Mihállyal, de a viadalban alulmaradt. Keleten, Konstantinápolyban Mihályt a birodalom pártfogójaként, katonaszentként tisztelték. Rómában, az Angyalvár homlokzatán ott áll az. arkangyal szobra. A legenda szerint azért, mert kardjával távozásra késztette a várost pusztító járványos betegséget. Az ezredfordulón Mihály a halottak szószólójaként vált közismertté. Temetőket, cintermeket ajánlottak az ő pártfogásába. Archaikus szemlélet szerint Mihály vezeti a halottak lelkét, ő mérlegeli a jó és rossz cselekedeteket, az érdemeket és bűnöket. Ezért is ábrázolják a X. századtól kezdve Mihályt egyik kezében lesújtó karddal, a másikban mérleggel.

Mihály az utolsó ítélet angyala. Bálint Sándor említi, hogv ősi szegedi hiedelem szerint Szent Mihály a halottnak vőfélye, „ő kéri ki és viszi a menyasszonyt, az emberi lelket az örök mcnnyegzőre. Az ö oltalmára bízzák, amikor a Szent Mihály lova néven emlegetett hordozható ravatalra téve, utolsó útján a sírhoz kísérik'’. Régen a sárospataki teológusokat is tréfásan Szent Mihály lovai névvel illették, azokat a diákokat, akik temetéskor a profesz- szorok koporsóját vitték.

Mihály napja Európa-szerte ismert pásztorünnep. Ezen a napon hajtják be az állatokat a faluba, ekkor lépnek szolgálatba az új pásztorok. Barna Gábor írja: „A Hortobágy környékén általában ekkor voltak a változások . .. azaz ezen a napon cseréltek gazdát a juhászok. Jó is volt. ez, emlékeznek vissza az idősebb pásztorok, mert a többi cselédember: kocsisok, béresek új évkor változtak és bizony -sok gyerek belefagyott a hordóba-. A pásztorok a költözködést jó időben csinálták még".

Szentistván község 1771-ben életbe lépett urbáriumában benne foglaltatik, hogy a jobbágyok Szent Mihály napjától (szeptember 29.) kezdve Szent György napjáig (április 24-ig) árulhatnak bort, ha volt szőlőjük. Bogács urbáriumának negyedik punctuma, mely a jobbágyok adózásairól rendelkezik, ekképpen kezdődik: ,.Minden Jobbágy, és magános Házzal bíró Zsellér, esztendóben adózás képpen minden különbözés nélkül tartozik fizetni földes urának egy Forintot, mellynek felét Szent György Napra, másik felét pedig Szent Mihály Napra fogja le-tenni..

Főleg az alföldi részeken ilyentájt már kiforrt az új bor, ismert a Bor- szűrő Szent Mihály elnevezés is. E naptól kezdődött s a novemberi Katalin- napig tartott a kisfarsang vagyis az őszi lakodalmak ideje.

Mihály ünnepe fontos időjósló nap is. Ha Szent Mihály éjszakáján a birka, vagy a disznó összefekszik, rakásra fekszik, akkor hosszú és kemény tél várható. Ha viszont széjjel fekszenek, akkor rövid és enyhe télnek nézünk elébe. Általában e naptól kezdve hidegebbre fordul az idő. A Szamosháton volt szokás mondogatni: aki Szent Mi- hály-nap után szalmakalapban jár, attól nem kérnek tanácsot. Az okos ember ugyanis ezután már kucsmában jár.

Ha Mihály napkor még itt vannak a fecskék, új évig nem lesz nagy hideg, tartották többfelé is. Ugyanakkor az e napi égzengés szép őszt, de nagyon kemény telet ígér.

E napon szakad meg a fű gyökere, szűnik meg a mézelés, a -halak a víz fenekére húzódnak. Országszerte ilyentájt kezdődnek meg az őszi vetések. Azazhogy ... Szent Mihály napján, illetve hetében — úgy tartják sokfelé -— mégsem szerencsés búzát vetni. E hiedelem még a középkori halottkultuszból gyökerezik, mondván Szent Mihálykor ne bolygassuk az anyaföldet, a halottak porait.

Vetés helyett e napra tanácsolják in kább az áldomásivást, mégpedig mi kakancsóból fogyasztva a bort, Mih lyok, Miskák egészségére. Mindezt k- szöntővel is fűszerezve.

„Rávirradtunk Mihály-napra ' a ho dókat verjük csapra, adjon Isten, M Irály néked bort, búzát, szép feles

get!" Hajdú Imre