Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

1985. szeptember 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA * A pontosabb meteorológiai előrejelzésért — Az űrkutatást — ne­gyedszázados múltja ellené­re — még ma is sokan va­lamiféle földi dolgoktól el­rugaszkodott, magasztos tu­dománynak tartják. Külö­nösen a kozmosz kutatásá­nak kezdeti szakaszában el­képzelni is nehéz volt, hogy mindezek az eredmények a hétköznapi embernek is hasznára lehetnek. A fel­használók sorában elsőként jelentkeztek a meteorológu­sok — mondja Kozák Béla, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnökhelyettese. — A közelmúltban egy olyan hazai vevőállomás megépítéséről született dön­tés, amelynek segítségével a korábbiaknál jóval több in­formációt kaphatnak a vi­lágűrből a meteorológusok, s rajtuk keresztül az egész népgazdaság. Kérem, vázol­ja röviden azt az utat, amely idáig vezetett. — Már az űrkutatás kez­dete előtt is jól kiépített megfigyelőhálózat állt a vi­lág időjáráskutatóinak ren­delkezésére, ám ezen háló­zaton nagy lyukak is vol­tak. A tengereken például nem lehetett rendszeres megfigyeléseket, méréseket végezni, pedig köztudott, hogy a kontinensek időjárá­sa szempontjából legfonto­sabb légköri események zö­me az óceánok térségében játszódik le. 1960-ban állították pályá­ra az első olyan mesterséges holdat, amely meteorológiai adatokat szolgáltatott, akkor még főleg a felhőborított- ságról. Kétségtelenül nagy technikai bravúr volt, de az így nyert adatok kissé ide­genek voltak a hagyományos földi eszközökkel nyert ada­tok között. Gyakorlatilag csak a két űrkutatási nagy­hatalom vette érdemi hasz­nát. Kutatási célokra ter­mészetesen bármely ország hozzájuthatott a felvételek­hez, de ezek csak esettanul­mányok voltak egy olyan gyorsan változó rendszer szempontjából, mint az idő­járás. Igazi változást az ho­zott, amikor a hatvanas évek derekán működni kezdtek az automatikus képtovábbító rendszerek, amelyeknek az adásához — nyílt adásról lé­vén szó — bármely ország hozzáférhetett. Nálunk 19(17 novemberében készült el az a vevőállomás, amelynek se­gítségével ezeket a képeket venni lehetett. Időközben kiderült, hogy a műholdakról nyerhető in­formációk tartalmát lénye­gesen ki lehet szélesíteni. Bármilyen csodálatos mű­szer az emberi szem, a me­teorológia szempontjából nem mindig a leglényege­sebbel látja. Megjelentek a közeli, majd a távoli infra­vörös tartományban felvéte­leket készítő kamerák. Az is kiderült, hogy a meteoroló­gusok által használt 137 MHz-es hullámhosszon nagy felbontású felvételeket nem lehet továbbítani. A hagyo­mányos felvétel nyolcszáz sorból áll, soronként nyolc- száz képelemet tartalmaz. Az információtovábbítás nö­velésének igénye hívta élet­re a hetvenes évek közepén azt a berendezést, amellyel négyezer képelemet lehel soronként továbbítani. Ilyen adattömeg azonban vizuáli­san már feldolgozhatatlan, fogadásukhoz számítógép szükséges. A két technika közötti különbséget talán a hagyományos és a digitális hanglemezek közötti kü­lönbséghez tudnám hasonlí­tani. A műholdról továbbí­tott adatok az új eljárás sze­rint nem analóg módon, ha­nem számszerű értékek for­májában, digitális úton ér­keznek a Földre, ehhez szük­séges a szóban forgó vevő­állomás. — Mennyibe kerül az or­szágnak az, hogy hozzájus­sunk ezekhez az adatokhoz? — Egyelőre semmibe. Az űrkutatási nagyhatalmak, amelyek a műholdakat fel­bocsátják, nem . fizettetik meg a felhasználókkal a rá­fordítások tetemes részét ki­tevő hordozórakéták, fedél­zeti berendezések árát. Ne­künk csupán a vevőállomást kell felépítenünk. Ez az új berendezés esetében kb. 70 millió forintos költséget igé­nyel, amelyre az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság nyújtott fedezetet. — Megéri ez nekünk? — Alaposan elemeztük, hogyan térülnek meg az egyes gazdasági ágazatok számára nyújtott meteoroló­giai szolgáltatások. Meg kell jegyezni, hogy ez a haszon nem nálunk, a szolgálatnál, hanem országos szinten je­lentkezik elsősorban. Végül is úgy ítéltük meg, hogy az új vevőállomás 2—4 éven belül megtermeli az árát. — Mekkora a népgazda­sági igény az önök szol­gáltatásaira? — Megvizsgáltuk az. egyes gazdasági ágazatok időjárás­tól való függőségét. A leg­jobban a mezőgazdaság, a légi és a közúti közlekedés van ráutalva a szolgáltatá­sainkra. Hogy csak egy pél­dát mondjak: közismert, hogy mennyi kárt okoznak nálunk a korai fagyok, s hogy az újfajta, magas ter­mést hozó vetőmagok mi­lyen érzékenyek a talajhő­mérsékletre. Az ország 6 millió hektáros vetésterüle­tén nem lehet mindenütt ta­lajhőmérőket kihelyezni. A műholdak felvételei alapján felhőmentes időben 0,5 Cel- sius-fokos pontossággal meg lehet állapítani a felszín hő­mérsékletét, s ebből több évtizedes adatsorok alapján a szakemberek már azt is tudják, mennyi a hőmér­séklet 5 cm mélyen. De ha­sonló információkkal szol­gálhatunk a talajnedvesség­ről, vagy például a repü­lőknek, autósoknak, a vas­útnak a ködviszonyokról, a távfűtőműveknek, a nyaralni indulóknak a várható hő­mérsékletről stb. — Mivel az időjárás gyor­san változó rendszer, ezek­nek az információknak ak­kor van igazán értékük, ha minél gyorsabban továbbíta­ni lehet a felhasználókhoz. Ezt hogyan képzelik el? Gondolom, nem telefonon. — Az új vevőállomás azt is lehetővé teszi, hogy az akár félóránként érkező adatokat azonnal feldolgoz­zuk, és rögtön továbbítsuk is. Most tárgyalunk a tele­víziós Képújsággal, amely­nek segítségével a leggyor­sabban és a legolcsóbban to­vábbíthatnánk bárki számá­ra. — Mikor és hol épül meg az állomás? — A Központi Előrejelző Intézetbe telepítjük, az év végére fog elkészülni. Ez a berendezés egy jó évtizedig biztosítja a helyünket a fej­lett meteorológiai szolgálta­tásokat nyújtó országok so­rában. Az Androméda-köd magja Az Androméda-köd a Nap­rendszerhez legközelebbi, a Tejútrendszerhez hasonlóan spirális alakú csillaghalmaz. Tiszta időben szabad szem­mel is látható az Andromé- da-csillagképben, halvány fénylőit alakjában. Már negyed százada meg­állapították, hogy a 2,3 mil­lió fényévnyi távolságra le­vő Androméda-köd magja igen gyorsan kering. Újab­ban az amerikai Lick Ob­szervatórium egyik kutató­ja behatóbban vizsgálta ezt a jelenséget. A csillagok sebes­ségének mérésére a színkép- vonalaknak a csillagok moz­gásából eredő eltolódását (Doppler-effektus) használ­ta. A viszgálatok azt mutat­ták, hogy az Androméda- köd magja teljesen önálló képződmény. Mert ez a mag a központtól 17 fényév­nyi távolságig úgy forog, mint valamilyen merev test, s e terület szélén másodper­cenként 104 kilométeres se­bességet ér el. Ez azt jelen­ti, hogy a mag minden 310 000 évben egyszer fordul meg a tengelye körül. Na­gyobb távolságban a sebes­ség ismét csökken, mint ahogy ez olyan csillagoktól várható, amelyek egy, a köz­Hihetetlen az a fejlődés, amelyet a repülés megtett századunkban. Óriási szállí­tógépeink például 80—100 tonna hasznos terhet emel­nek a magasba, miközben felszálló tömegük 300 tonna. Vagy a sorozatban gyártott vadászbombázó repülőgépek tartós vízszintes repülési se­bessége eléri a hangsebes­ség kétszeresét-háromszoro- sát is, ez mintegy 600—1000 méter másodpercenként. Ezt akkor értékelhetjük igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a puskagolyó másodpercen­kénti sebessége alig éri el a 600 métert, és a tüzérségi lövedékek sem repülnek töb­bet 750—780 méternél. A leggyorsabb vadászrepülőgé­pek repülési csúcsmagassága eléri a 20—25 kilométert. A repülőgépek sebességé­nek és repülési magasságá­nak jellemzésére az ún. Mach-számot (M) használ­juk. Ez a szám arról tájé­koztat, hogy egy bizonyos magasságban repülő test se­bessége hányszorosa az ugyanabban a magasságban mérhető hangsebességnek. A hang terjedési sebessége ugyanis a magasságtól (a le­vegő hőmérsékletétől) függő­en változik: ritkább közeg­ben — tehát magasabban — a Hang terjedési sebessége kisebb, mint a Föld közelé­pont felé irányuló nehézségi térben vannak. Korábbi optikai és rádió­csillagászati módszerekkel az Androméda-köd külső öve­zetét mintegy 110 000 fény­éves sugárig vizsgálták. Meg­állapították, hogy a forró hidrogénfelhők sebessége a távolsággal változik. Példá­ul mintegy 6500 fényévnél a sebesség kb. másodpercen­ként 50 kilométeresre csök­ken. Ez arra mutat, hogy e területen a csillagsűrűség is lényegesen kisebb, mint bel­jebb. 32 000 fényév távolság­ban a gázfelhők sebessége másodpercenként 250 000 ki­lométer, és ez a sebesség a spirálköd széléig nagyjából meg is marad. Az Androméda-köd össze­sen mintegy 300 milliárd naptömeget tartalmaz. Fő­ként a magban igen nagy a csillagsűrűség, s ott mintegy 160 millió Nap nagyságú csil­lag van. Míg általában egy sűrű gömbhalmazban egy köbfényévre egy-két csillag jut, ez a szám az Andromé­da-köd központjában mint­egy száz. Képünkön az Androméda- köd látható: jól megfigyelhe­tő a köd magja a felvéte­len. ben. Azokat a repülőgépe­ket, amelyeknek a Mach-szá- ma kisebb, mint 1 — szub- szónikusnak nevezik, míg 1 M esetén szónikusnak, és ha M nagyobb, mint 1, szu­perszonikus repülőgépeknek nevezzük. A szuperszonikus tartományon belül az 5 M feletti sebességet hiperszóni- kusnak is mondják. A repülőeszközök fejlesz­tésének ma két fő irányzata van: az egyik irányzathoz azok a repülőgépek tartoz­nak, amelyeknek sebessége a jelenlegi, viszonylag kis értékről (2—3 M) hiperszó- nikus értékre növekszik, a másik irányzat hívei pedig A nagyfrekvenciás tech­nika sok évtizedes fejlődésén jól nyomon követhető egy igen lényeges tendencia: a mind magasabb hullámsávok birtokbavétele. Ennek a következményeit elsősorban a híradástechnikai készülé­kek, berendezések átalakítá­sán és állandó tökéletesedé­sén, valamint a hírközlési lehetőségek, szolgáltatások bővülésén, minőségük javu­lásán mérhetjük le. A mai ember számára mindenna­pos dolog a nagy távolságú (gyakran sok ezer kilométe­res) mikrohullámú informá­cióátvitel sokféle formája (tv, telefon, távíró). A nagyfrekvenciás, illetve a mikrohullámú technika azonban ennél többet is ma­gában foglal. Az elektromág­neses hullámok nemcsak in­formációk átvitelére alkal­masak, amihez sokszor igen nagy teljesítmények szüksé­gesek, hanem kifejezetten az az űrrepülő eszközök sebes­ségét (27 M) igyekeznek csökkenteni a hiperszónikus sebességig. Tulajdonképpen ezt valósítják meg az űrre­pülőgépek. Természetesen rendkívül bonyolult fejlesztő tevékeny­ségről van itt szó. A fel­adatok sorában mindenek­előtt megoldandó a hajtó­szerkezeté: ennek a Föld közvetlen közelében, és az űrhajók magasságában is el kell tudnia végezni változó feladatát. Képünkön: egy delta-repü­lőgép látható, amely 20 000 méter magasságban 3 M se­bességgel repül. energia átvitelére, megfelelő anyagokkal való közlésére is. Már évtizedekkel ezelőtt is jól tudták, hogy azok az anyagok, amelyek elektrodi­namikái szempontból vesz­teséges dielektrikumnak mi­nősülnek (s ilyen nagyon sok van környezetünkben), nagy­frekvenciás térből energiát nyelnek el, és felmelegsze­nek. Ez a hőközlési és me­legedés! folyamat azonban sok szempontból előnyösen különbözik a szokásos folya­matoktól. S mivel a hőköz­lés igen sok technológiai és egyéb (például gyógyító) el­járásnál is nélkülözhetetlen, a rádiófrekvenciás hevítés­re szolgáló ipari, orvosi és más berendezések szélesebb körű elterjedése már meg­kezdődött. Képünkön: mikrohullámok vizsgálatára készült szige­telt, elektromosan „holt” szo­ba. * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA * II mikrohullám technika

Next

/
Thumbnails
Contents