Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-17 / 218. szám

1985. szeptember 17., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Útkeresés a Mezőgépnél Sokai ígérő fejlesztés Sátoraljaiijíielven Napraforgó-betakarítás Megyeszerte tart a leg­fontosabb olajos növényünk, a napraforgó betakarítása. Legnagyobb napraforgó-ter­mesztő gazdaságunkban, a mezőkövesdi Matyó Tsz- ben már vége felé közele­dik ez a munka. A rend­kívül biztató terméskilátá­sokat az augusztus végi vi­haros idő itt Kövesden is apasztotta, nagyon sok nap­raforgószárat tört derék­ba a szélvihar. Ezeket gép­pel felszedni már nem le­hel, ám hogy ezek a föl­dön fekvő tányérok se vesz- szenek kárba, a tsz brigá­dokat szervezett. Ezek a kombájnok után járják be a táblákat, s gyűjtik össze a géppel be nem takarí­tott nagy értékű naprafor­gó-tányérokat. Fotó: Laczó József Alig néhány éve a mis­kolci Mezőgép Vállalat dol­gozói szinte minden évben számíthattak arra, hogy a Kiváló Vállalat cím odaíté­lésénél szóba kerül a válla­lat neve is. Ma, számukra is, mint a gépipari vállala­tok többségénél a pusza fenn­maradás a tét. Nem ők fe­lejtettek el dolgozni, a külső körülmények alakultak, vál­tak olyanná, hogy számukra is alapvetően megváltoztak a feltételek, s ebből követ­kezően másképpen kell dol­gozni. Ebben az új helyzet­ben, amikor drasztikusan megváltozott a piaci igény, és csökkent a fizetőképes ke­reslet, nem könnyű sem a vállalat vezetőinek, sem pe­dig a munkásoknak, hiszen a korábbi biztos piacok be­szűkültek, nincs megfelelő mennyiségű megrendelés, nincs kinek gyártani, és ha nincs kinek gyártani, nincs bevétel, ennek függvényében elmarad a bérfejlesztés, ke­vesebb jut a borítékba. A dolgok természetesen csak leegyszerűsítve alakul­nak így, hiszen a folyamatot ismerve, a gyár vezetői évek óta azon töprengenek, ho­gyan, milyen irányban vál­toztassanak, fejlesszenek, hogy növelhessék a bevéte­leket, követni tudják a vá­sárlói igényeket. ENERGIATAKARÉKOS TERMÉKEKET — Arra törekszünk — mondja Bartus Ágoston, a gyár igazgatója —, hogy olyan térmékek gyártását szorgalmazzuk, amelyeket energiatakarékosán készít­hetünk, és a mai igényeknek is megfelelnek. Rugalmasan igyekszünk alkalmazkodni ugyanakkor a külföldi pia­cokhoz is, hiszen az alap- anyagárak megváltozásával ma már anyagigényes termé­keket nem tudunk az export­piacon értékesíteni, tehát csak a bérmunka irányába mozdulhatunk el. Előtérbe került tehát a gyárban a termékszerkezet további változtatásának igé­nye. Mivel a vállalat létét A kistermelők munkája egyre fontosabb manapság, amikor a települések hússal, zöldséggel és gyümölccsel va­ló ellátása elsőrendű feladat. S a kistermelő, hizlaljon ép­pen ólban malacot, ketrec­ben nyulat, fólia alatt vete- ményt, mindebbe persze be­segíthet, nem is keveset. A kistermelői tevékenység felmérése, értékelése tehát a legtöbb kis- és nagyközség­ben időről időre visszatérő feladat, települése válogatja, hol hálás, hol kevésbé az a tanácsi szerveknek. Alsózsol- cán például, ahol az átutazó szemében jellegzetes látvány a felüljáró alatt megbúvó sok fóliasátor, még az, bár, az utóbbi években néhány ta­nácsi ülésen elhangzott: so­kan visszalépnek, baj van az ösztönzőkkel stb. A nega­tív általánosságok mellett azonban a legutóbbi vb-tilé- sen sok pozitív konkrétum­ról is szó esett. A sok helyütt meglévő el­látási egyenetlenség mellett örvendetes például, hogy a nagyközség terményboltjai­ban — korpa kivételével — a tápból és szemes takar­mányból van elegendő. De akár az ellátást, akár az ér­és a jövőjét a nyereség ha­tározza meg, alapos elemzés után két olyan területet je­löltek meg, ahol a mai isme­retek és információk alapján úgy látják, hogy érdemes fejleszteni. Az egyik sokat ígérő terület a sátoraljaúj­helyi üzemben van, ahol egy magyar szabadalom megvá­sárlásával igen jelentős tech­nológiai megújulásra van le­hetőség. —Jelenleg még folynak a beruházások — mondja az igazgató — és az a célja, hogy átalakítsuk a rugógyár­tás korábbi gyártási módsze­rét. A régi technológia &ze- rint a laposrugó gyártásához szükséges anyagokat olajtü­zeléssel hevítettük fel, és . ez a művelet körülbelül másfél —két óráig tartott. Az új technológia elektromos el­lenállás hevítésen alapszik, s ezzel a módszerrel ugyanaz az alapanyag-mennyiség, kö­rülbelül másfél perc alatt felhevíthető. Igen nagy idő­nyereség ez, emellett auto­matikus alakítógépeket is beépítettünk. Természetesen a korábbinál jobb megoldá­sú lesz az a sófürdő is, ami a rugók megfelelő szövet- szerkezetének kialakításához szükséges. Az új technológiával elér­hető nyereség igen jelentős — mondja az igazgató —, hi­szen lényegesen kevesebb energiát kell majd felhasz­nálni a hevítéshez, ennek el­lenére az így készülő rugók két-háromszor hosszabb élet- tartamúak lesznek. A ter­melékenyebb és olcsóbb gyártási eljárás lehetővé te­szi, hogy jobb munkafeltéte­lek mellett megduplázzuk a termelést, és a hazai piacok ellátása mellett. exportra is gondoljunk. A BÚVÁRSZIVATTYÚK MA IS KELENDŐEK A fejlesztés másik fő irá­nya a búvárszivattyúk csa­ládját érinti. Ezek az ener­giatakarékos szivattyúk kor­szerűek és alkalmasak egy- egy családi ház, háztáji gaz­daság, vagy hétvégi telek víz­tékesítést nézzük, a jó kap­csolatok nélkülözhetetlenek. A felsőzsolcai Lenin Mgtsz például vetőburgonyát és kukoricát biztosított a kis­termelők és háztáji gazdasá­gok részére, esetenként a talaj művelésbe is besegített. Cseresznyeéréskor jól bevált a felsőzsolcai gyümölcsösben meghirdetett „szedd-vidd" mozgalom is. A szakigazga­tási szerv jó kapcsolatban van a mezőcsáti mgtsz-szel is. A szövetkezet ebben az évben ridegmarha-tenyésze- tet is létesített, sajnos, a nagyközségből csak egy tu­lajdonos élt ezzel a lehető­séggel. A háztáji gazdaságokban többnyire saját szükségletre termelnek, az ezen felüli mennyiséget az áfésszel kö­tött szerződés alapján a helybeli ABC-áruház vásá­rolja fel. Az áruházban per­sze nemcsak átvesznek, ve­tőmagvakat, növényvédő sze­reket, és műtrágyát is árul­nak a kistermelőknek. A leg­utóbbi hírek szerinti az áru­házban — tárolási lehetőség hiánya miatt — beszüntetik a permetező- és növényvédő szerek árusítását. Remélhe­tőleg, akad majd valamilyen megoldás ennek pótlására, mert a helyben i beszerzés lehetőségének a megszűnése ellátásának. megoldására. Ezeket a berendezéseket je­lenleg is igényli a piac. Fej­lesztések folynak továbbá a vasút, a szén- és olajbányá­szat igényeinek megfelelő, különféle alkatrészek gyár­tására is. Ez elsősorban hát­téripari tevékenység lenne. Az a. fontos, hogy ezek a te­rületek remélhetően hosszabb távon biztos piacokat jelent­hetnek majd a vállalatnak. MINŐSÉGI VÁLTOZÁS IS KELL i A fejlesztés fő irányai, a megújulás lehetőségei tehát kialakultak, illetve az ezek­hez szükséges feltételeket igyekeztek megteremteni a gyárban. A lanyha piacból eredő kényszerhelyzet és az ezzel összefüggő költséggaz­dálkodás miatt a vállalatnál létszámstopot vezettek be, amelynek az a célja, hogy minőségi változást kénysze­rítsenek ki a megújulás ér­dekében. A cél az — mond­ta az igazgató —, hogy bi­zonyos munkapcsztokra kva­lifikáltabb, magasabb kép­zettségű, több munkakört is betölthető embereket képez­zünk ki. Ezt a folyamatot elsősorban a házon belüli átcsoportosításokkal és kép­zéssel szeretnénk megoldani, de ha szükséges lesz, új dol­gozókat is felveszünk. Ugyancsak a gazdálkodást javítja az a döntés is, hogy a mezőkövesdi gyáregységben melegüzemi technológiákat alakítanak ki a különféle al­katrészek gyártásához. Eh­hez azokat a kemencéket használják fel, amelyeket ed­dig Sátoraljaújhelyen alkal­maztak. A kemencéket kor­szerűsítik, és földgáztüzelé­sűre állítják át. — Az a cé­lunk — mondja Bartus Ágos­ton —, hogy a kedvezőtlen piaci hatásokat jó fejleszté­sekkel ellensúlyozzuk, meg­teremtve a lehetőségét an­nak, hogy a nehéz körülmé­nyek ellenére a vállalat kor­szerűsítse termékszerkezetét, s tovább fejlődjék. Hajdú Gábor nem kis gondot okoz a kis­termelőknek. Ugyanez az áruház egyébként megrende­lésre, kis tételben mezőgaz­dasági kisgépeket is árusí­tott, s ezek OTP-kölcsönre is kaphatók voltak. A kistermelői tevékenység értékelésekor szó esett még arról is, hogy a nyúltenyész- tés változatlanul eredmé­nyes, minthogy közkedvelt és eredményes a nagyközségben a fóliás zöldségtermesztés is. K. G. A Statisztikai Kiadó Vál­lalat gondozásában megje­lent a belkereskedelmi év­könyv, amely tájékoztat a belkereskedelmi vállalatok, szövetkezetek gazdálkodásá­ról, részletesen közli a nagy- és kiskereskedelmi forgalom adatait árucsoportok, keres­kedelmi formák, fizetési mó­dok szerint, valamint terü­leti bontásban. A kötet átte­kintést nyújt az üzletháló­zat és az értékesítési for­mák fejlődéséről. A kiad­Több termék, kevesebb energiával. Ez a cél lebeg manapság minden népgazda­sági ágazat vezetőinek sze­me előtt. A szkeptikus szak­emberek szerint ezt már- fnár lehetetlen megvalósíta­ni, a mezőgazdaság példája viszont cáfolja a katego­rikus megállapítást. Ebben az ágazatban ugyanis tavaly ke­vesebb energiát használtak fel, mint 1979-ben. S mind­ezt — természetesen — nem a termelés visszafogásával érték el. A tavalyi produk­ció — összességében — jóval meghaladta a korábbi évi teljesítményeket. Miként le­hetséges mindez? Először is egy energiagaz­dálkodási tanácskozásra hív­nám fel a figyelmet, amit 1974. december 17-én rendez­tek a MÉM-ben. Az időpont azért érdemel figyelmet, mert akkoriban még általános volt a vélemény, hogy az olaj árának hirtelen megemelke­dése bennünket nem érint­het. A MÉM szakemberei — talán ösztönös megérzésből ? — nem értettek egyet a se- bezhetetlenségíinkröl mon­dottakkal. A rendezvény elő­adója — Váncsa Jenő — így fogalmazott a tanácskozáson: ..Az energiagazdálkodással, a takarékossággal, a veszte­ségek csökkentésével össze­vonj’ nemzetközi összeha­sonlító adatokkal is kiegé­szül. Az adatok szerint mind a kereskedelmi elárusító és vendéglátóhelyek száma, mind pedig alapterületük fo­lyamatosan gyarapodott az elmúlt években. A kiskeres­kedelmi hálózat 55 548 álla­mi és szövetkezeti üzletből, vendéglátóhelyből, valamint 22 394 magánkiskereskedöi boltból áll. függő feladatokat nem lehet csupán az elmúlt hónapok­ban kialakult energetikai helyzetnek tulajdonítani. A takarékosság a gazdálkodás­ban mindig is érvényes kö­vetelmény volt, de sajnos, nem vált általános szemlé­letté. Tennivalóink megha­tározásánál szükséges nyo­matékosan hangsúlyozni, hogy az energiaellátásban kialakult helyzet nem átmeneti jelen­ség, hanem tartós tendencia, ezért hosszú távon szüksé­ges ágazataink fejlesztési koncepciójánál is messzeme­nően figyelembe venni.” Ebből is látható: az agrár­ágazat hamar kapcsolt, ide­jekorán észlelte a változást, s mégis 4 év kellett ahhoz, hogy az energiafék műkö­désbe lépjen. Pedig azon a 74-es tanácskozáson pontos diagnózist készítettek. Min­denekelőtt arra figyelmeztet­ték az üzemeket, hogy a gé­pek nagy része nem opti­mális hatásfokkal üzemel. A motorok fogyasztásának meg­felelő beállítása — a koráb­bi évek gyakorlata miatt — csak hébe-hóba történt meg. A traktorosok gyakorta reg­gel beindították a járműve­ket, s jobbára csak este. a munka befejeztével állítot­ták le. Nem egy helyen gya­korlattá vált, hogy a trakto­rosok és a gépkocsivezetők járművekkel vonultak haza, majd másnap otthonról in­dultak vissza a távoli mun­katerületre. De nemcsak ezeknél a gépeknél volt jel­lemző egyfajta energiagaz­dálkodási nagyvonalúság, ugyanilyen szellemben mű­ködtek a szárítóüzemek is. Ezekben az években nagy­mértékű műszaki-biológiai fejlesztések valósultak meg. a mezőgazdaságban mind szélesebb körűvé vált az in­tenzív termelés. Az új be­rendezések és gépek — érthe­tően — egjrre több energiát igényeltek. Ez a folyamat 1978-ban érte el a tetőpont­ját : a mezőgazdasági terme­lésben -összesen 1 millió 850 ezer tonna olajértékű ener­giát használtak fel. Azóta viszont egyre csökken az olajfogyasztás. A VI. ötéves tervben az energiatakarékos­ságot célzó kormányprogram 1 százalékos termelésbővülés­hez 0.8 százalékos energianö­vekedést tartott elfogadható­nak. Később, 1984-ben, a kö­rülmények további romlása miatt, a 0,8 százalékot is mérsékelték, mégpedig a fe­lére. Az agrártermelés azon­ban képes volt e normáknál is jobban gazdálkodni, ami népgazdasági szinten mérve is egyedülálló eredménynek számít. Abban már a kezdet kez­detén egyetértettek a szak­emberek, hogy a növényter­mesztés területén rengeteg lehetőség kínálkozik az ener­giafelhasználás csökkentésé­re. Napjainkban már 800 ezer hektáron készítik elő a ta­lajt energiatakarékosán, for­gatás nélkül. Máról holnap­ra sikerült mérsékelni a rendkívül energiaigényes lu­cerna- és fűszárítmányok előállítását, aminek köszön­hetően mintegy 50 ezer ton­na fűtőolaj megtakarítása vált lehetővé. A gabonafélék, el­sősorban a kukorica betaka­rításánál mind jobban elter­jedt a szárítás nélküli tech­nológia, ami — egyes üze­mekben — tetemes megtaka­rításhoz vezetett. Sok jó kezdeményezés történt az ál­lattenyésztésben is, az „ener­giafaló” épületek helyett mind több gazdaságban épí­tettek olcsó, energiatakaré­kos istállókat. Biztató kísér­letek folynak a napenergia és a biogáz felhasználására is. Bár az utóbbiak csak ki­egészítő energiaforrásként jöhetnek számításba, szere­pük mégis nagyon fontos abban, hogy - 1 százalékos termelésbővüléshez valóban csak a tervezett, 0,4 száza­léknyi energiatöbbletet hasz­náljon fel az agrárágazat, a magyar gazdaság. Cs. .?. Vetőmag és ridegmarha Kistermelők Alsózsolcán Megjelent a belkereskedelmi évkönyv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents