Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-15 / 217. szám

1985. szeptember 16., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Még az aratás előtt tör­tént, a nyári munkák utol­só lélegzetvételnyi szüneté­ben. Országos juhtenyésztési konferenciát hirdettek, amely­re az egyik felkért előadó nem jött tel, hanem elküldte helyettesét. Mint később megtudtam, az előadó tá­volmaradását ekképpen indo­kolta: a rendezvény időpont­ja kedvezőtlen, s így várha­tóan a tanácskozással szem­ben az érdeklődés kicsi lesz, ő pedig tíz-egynéhány em­bernek nem tart előadást. Nos, akkor oda viszonylag sokan eljöttek előadást hall­gatni. Az igazsághoz azon­ban az is hozzátartozik, hogy maguk a rendezők is beval­lották: izgultak a konferen­cia sikeréért, mert manapság divat a meghívókat a sze­metes kosárba dobni, s ez­zel összhangban a csendes és diszkrét távolmaradás. A rendezők aggodalma az esetleges érdektelenség miatt nem volt minden alap nél­küli, mert jól emlékeztek ai- ra a bizonyos agrárklubi összejövetelre, ahol egy nagynevű előadó érkezésére várt egy-két megyénkbeli gyakorló mezőgazdász. Ak­kor a rendezők - mentve, ami menthető - gyorsan be­szerveztek néhány középisko­lás diákot, így végső soron megteltek az üres széksorok. S hogy mindez miért jut eszembe? Azért. mert az utóbbi) időkben, több külön­böző, témában rendezett ta­nácskozáson és gyakorlati bemutatón vettem részt, ahol látszólag minden rendben ment. De csak látszólag! Mert csakhamar kiderült: a hozzászólók és a résztvevők zömmel a rendező szervek tagjai, más érdeklődő, a több mint száz (!) kiküldött meghívó ellenére, nemigen akadt. Az érdektelenség okait ku­tatva, mondják: sok gond van mostanság a termelő­szövetkezetekben. Nem szí­vesen mozdulnak hát ki a saját házuk tájáról. Mások ama véleményüknek adnak hangot, miszerint a nehéz gazdasági helyzetben nem tanácskozni kell, hanem dol­gozni. Az érvek önmagukban igazak, meggyőzni mégsem tudnak, hiszen a tudomány nak kútja, mint tudjuk, ki­fogyhatatlan. Szükséges len­ne a kútból újra és újra meríteni, különösen mostan­ság kötelességünk a tudá­sunkat frissíteni. Ha nem másért, azért, mert annak idején a tudás megszerzése is .sok pénzbe került, melyet veszni hagyni, vétek. Ezeken a tanácskozásokon azon is elgondolkozom, mi­közben hallgatom az elő­adót: mi az oka annak, hogy az egyik szövetkeze­tünkben egy bizonyos ágazat jól megy? Éppen az az ága­zat, ami több, hasonló kö­rülmények között működő szövetkezetben botladozik. Az egyikben nyilván tudnak valami titkot, amit a többi gazdaságban nem. Régi igazság, e titkot el lehet les­ni, meg lehet tanulni. Mond­juk egy jól szervezett üzem­látogatáson vagy tanul mányút alkalmával, amelyre az igényt előre kell jelezni egy közbülső egyeztető tár­gyaláson, értekezleten. Az érdeklődés ebben a stádi­umban általában még óriá­si. Ekképpen rendező mindig akad, a meghívókat akár ki is lehetne küldeni, egy ta­nácskozással egybekötött be­mutatóra invitálva az érdek­lődőket. Történik tehát mindez a fent leírt módon. Miért jön­nek el mégis olyannyira ke­vesen ezekre az előadások­ra? Miért éppen azok a szakemberek hiányoznak, akik miatt ezeket a tanács­kozásokat, szakmai bemuta­tókat szervezik és rendezik? Balogh Andrea Teher nélkül Fotó: Pásztor Károly Műszer keresi... Korszerű hibafeltáró mű­szerrel gyarapítja technikai eszköztárát a Győri Vízmű és Fürdő Vállalat. A csőve­zetékek repedéseit feltáró kisszámítógépes berendezés beszerzésére az úgyneve­zett hálózati veszteségek késztették a vállalatot. A hálózatba juttatott víznek ugyanis 7—14 százaléka tá­vozik veszteségként a várost behálózó csövek résein, re­pedésein. Ezzel a mennyi­séggel akár egy kisebb te­lepülés vízigényét is ki le­helne elégíteni. A vesztesé­gek radikális csökkentését sürgetik a fentieken túl a víz előállításának növekvő költségei is. Az osztrák szállítóktól kölcsönkapott műszert már kipróbálták a Rába-parti városban, s a berendezés kitűnően vizsgázott. Rövid idő alatt „megtalált” egy olyan repedést az egyik győ­ri utcában, amelyet a vál­lalat dolgozói többszöri le- ásással sem tudtak feltárni. A mikroprocesszorral vezé­relt műszer érzékenységét jelzi, hogy már gombostű­fej nagyságú lyuk érzékelé­sére is képes, s a rések, re­pedések helyét a felszíntől centiméternyi pontossággal megjelöli. A Metravid 3000 elnevezésű hibafeltáró esz­közt — amellyel naponta akár 500 méternyi vezeték „letapogatását" végezhetik el — a tervek szerint még ez évben munkába állítják. Időben és érdemben kezd­tek foglalkozni a Tiszai Ve­gyi Kombinátban a gazda­ságirányítási rendszer to­vábbfejlesztését szolgáló he­lyi feladatokkal. Ezt jelzi a közelmúltban tartott pártbi­zottsági ülésük. amelyen megvitatták a Központi Bi­zottság állásfoglalása alap­ján készített javaslatot, amely komplex módon át­fogja az új irányítási rend­szer valamennyi alapele­mét. A kombinát eddigi eredményei azt bizonyítják, hogy a régi irányítási rend­szer is jól szolgálta a gaz­daságpolitikai célokat, de a még eredményesebb gazdál­kodás szükségessé teszi a vállalati tevékenység min­den területének magasabb szintre emelését, így a párt- és a tömegszervezetek kor­szerűbb politikai munkáját is. A testületi ülésen meg­tárgyalt javaslat megőrzi az eddig bevált jó módszere­ket., és szorgalmazza azok­nak az újaknak a bevezeté­sét, amelyek alapján jobb lesz például a vállalati ter­vezés. Tovább akarják foly­tatni a magas szintű mű­szaki fejlesztési, beruházási tevékenységet; ezután is fo­kozottan figyelembe veszik az intenzív fejlődés és a vi­lágpiac követelményeit, mindezek mellett a társa­dalmi szerveket, a vállalat dolgozóit az eddigiektől job­ban, érdemibb módon be­vonják a tervkészítésbe. Véleményük szerint ez­után is fontos feladatuk a gazdasági szabályozórend­szerhez való rugalmas al­kalmazkodás. Ennek jegyé­ben, az élőmunkával kap­csolatos terhek növekedése miatt, az új fejlesztéseknél még jobban érvényesítik a munkaerő hatékony foglal­koztatásával kapcsolatos kö­vetelményeket. Folyamato­san figyelemmel kísérik és elemzik a szabályozórend­szer változásainak hatását. A népgazdaság (és a válla­lat) gazdaságpolitikai céljai­val ellentétes jelenségek, hatások esetén informálják a felsőbb pártszerveket. A pártbizottsági ülésen a műanyaggyár vezetője (a párt-végrehajtóbizottság tagja) szóbeli kiegészítőjé­ben többek között arról be­szélt, hogy a Központi Bi­zottság határozatát széles körű viták előzték meg és kísérik napjainkban is. A viták egyik tanulsága, hogy indokolt és időszerű a gaz­daságirányítási rendszer to­vábbfejlesztése. A TVK-ban is, mint ahogy határozatuk megfogalmazza: ,.A tulajdo­nosi szemlélet, erősítése, a tulajdongyakorlás hatéko­nyabbá tétele, a dolgozó kollektívák érdemi bevoná­sa a vállalat irányításába, a vállalati döntések kialakítá­sába és a végrehajtás ellen­őrzésébe, a gazdaságirányí­tási rendszer továbbfejlesz­tésének kiemelt feladata." A kombinátban ennek ér­dekében továbbfejlesztik a szervezeti, döntési rendszert. A testületi ülés vitájában a vállalati szakszervezeti bi­zottság titkára szólt az új formákról, amely szerint a TVK-ban 1986. április 1-től 30 tagú vállalati tanács irá­nyítja a kombinát munká­ját. A tanács konkrét fel­adatait a később átdolgo­zásra kerülő vállalati szer­vezeti működési szabályzat határozza majd meg. A kez­deti lépéseket most teszik meg, de az irányítás részkér­dései változhatnak, hiszen a vállalat egyik gazdasági ve­zetője hozzászólásában el­mondta: ha a szabályozó- rendszer változik, akkor a kombinátnak ehhez rugal­masan kell alkalmazkodnia. A pártbizottság határozata szerint a vállalat fejlődésé­Az olcsóbb árukért Melegítőt nem azért vá­sárolok, vásárolnék, hogy a mellén pompázó Adidas-, vagy Puma-emblémával kér­kedjek. De melegítő helyett a hazai ipar ma már csak a hangzatosabb elnevezésű szabadidőruhát készít, és ezer forinton felüli összegekért kínálja a kereskedelem. Ne­kem megfelelne az egyszerű, sötétkék „mackó", sőt öröm­mel venném meg az egvkori bebújós, pamutmelegítőt a mai cipzáras, műszálas tré­ningruha helyett. Mutatóba sincs belőle. Vérző szívvel fogom kifizetni feleségem (az idén már elodázhatatlan) csizmáját; ahogy a kiraka­tokat nézegetem, kétezer fo­rinton alul már nemigen úszom meg ezt a vásárlást. Akad ugyan valamivel ol­csóbb is, de az ormótlan, többszörösen divatjamúlt ter­mék. Ml AZ ÖICSÖ? A vásárlók, valamint a ke­reskedelem és az ipar kép­viselői a közeljövőben fo­gyasztói fórumokon találkoz­hatnak megyénkben. Mi ta­gadás, volna mit elmonda­nom. Ám, a fogyasztók vá­rosi és nagyközségi tanácsai által szervezendő beszélgeté­seken, vitákon valószínűleg nem elsősorban az én véle­ményemre lesznek kíváncsi­ak. Sokkal inkább azokéra. akik szigorúan takarékos életmódjuk mellett sem ké­pesek összegyűjteni a jobb minőségű, de drága fogyasz­tási cikkek árút. Kénytele­nek az úgynevezett „olcsóbb árfekvésű" cikkeket keresni, azokat megvásárolni. Már, ha egyáltalában hozzájutnak. Mindennapi tapasztalataim szerint ugyanis mind az ipar, mind a kereskedelem a ma­gasabb árú termékek gyártá­sára és forgalmazására tö­rekszik. A nagyobb nyereség­re. jövedelemre „programo­zott" gazdasági környezetben akarva-akaratlanul megfeled­keznek az alacsonyabb jö­vedelmű rétegekről, hogy mást ne mondjak, a nyugdí­jasokról, a sokgyermekes csa­ládokról. Embere, jövedelme válo­gatja, hogy ki, mit tart ol­csónak, vagy drágának, ára miatt elérhetetlennek. Táp­lálkoznia, ruházkodnia vi­szont mindenkinek kell. Ma­radjunk a táplálkozásnál. A Belkereskedelmi, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium az elmúlt vei összhangban, a felada­tok gyors és hatékony meg­oldása érdekében rendsze­resen vizsgálják majd a szervezeti változások, a dön­tési rendszer decentralizá­lásának lehetőségeit. Mindehhez meg kell te­remteni az objektív és szub­jektív feltételeket. A válla­lat pártbizottságának titká­ra is hangsúlyozta felszóla­lásában. hogy az új válla­latvezetési rendszerben új­szerű gazdasági és politikai munkát kell végezni a kol­lektívának. Az biztos, hogy nagy figyelmet kell fordíta­ni arra, hogy a vállalati ta­nácsba a legrátermettebb munkások, szakemberek, ve­zetők kerüljenek. Az eddi­gieknél jobban szükség van a pártszervezetekben, a szak- szervezetben és a KISZ-ben tevékenykedők összefogásá­ra. A pártszervezetek irá­nyító, ellenőrző tevékenysé­gét is az új feladatokhoz kell igazítani, de a szakszer­vezeti bizalmiakra is jelen­tős feladatok hárulnak. A KISZ-szervezetek egyik fon­tos tennivalója, hogy érdek- védelmi, érdekképviseleti te­vékenységüket a megváltozó viszonyoknak megfelelően fejlesszék. A TVK pártbizottságának titkára sokak véleményét mondta ki: az új vállalati irányítási formára való át­térés nem csodaszer, nem cél, csupán eszköz az ered­ményesebb gazdálkodás ér­dekében. Rajtunk múlik, hogy majdan milyen ered­ménnyel működik. Petra József esztendőben közzétett egy út­mutatót, amelyből megtud­hatjuk, hogy a kormányzat milyen cikkeket sorol az ol­csóbb, illetve az alacsony árú élelmiszerek közé. A két minisztérium közös irányelve megállapítja, hogy az olcsóbb élelmiszerek álta­lában alapvető fogyasztói igé­nyeket elégítenek ki, az adott árucsoporton belül az átlag­ár alatti fogyasztói áron ke­rülnek forgalomba. A húské­szítményeknél például a ki­lónkénti 76 forint alatti ár már az olcsóbb kategóriába tartozik. Kissé bonyolultan fogalmaz az útmutató az „egymást helyettesítő áruk”, vagy árucsoportok fogyasztói árának összehasonlításakor. Az irányelv szerint a barom­fihús az olcsóbb cikkek közé tartozik, mert az ára alacso­nyabb például a sertéshúsnál. (?) Az alacsony árral forgal­mazott cikkek kategóriájába tartoznak még az úgyneve­zett. „fehér termékek”, ame­lyeknél az egyszerűbb, ol­csóbb csomagolóanyaggal csökkenthető az adott cikk ára. Kereskedelmünk ma — de valószínűleg még hosszabb ideig tart ez az állapot — bi­zonyos tekintetben inkább „ellát”, mint kereskedik, az­az nem minden tekintetben képes kiszolgálni a fogyasz­tókat. Ennek okait most ne kutassuk, mindenesetre tény, hogy az olcsóbb cikkek for­galmának növelését a szorí­tó igények láttán felülről kezdeményezték és szorgal­mazzák. A már idézett útmu­tató rámutat arra is, hogy a következő tervidőszakban sem csökken az igény az ol­csóbb áruk iránt. A jövőben — állapítja meg a dokumen­tum — az eddigieknél is fo­kozottabb figyelmet, kell for­dítani az alacsony jövedelmű rétegek fogyasztói igényeinek kielégítésére. Az olcsóbb termékek gyár­tóinak, valamint forgalmazói­nak gondoskodniuk kell (vagy kellene) arról, hogy az ala­csony jövedelmű rétegek ál­tal keresett cikkek a külön­böző boltokban folyamatosan kaphatók legyenek. Mégpedig a boltok alapterületének, profiljának és vevőkörének mértéke szerint. Amennyiben egy-egv keresett olcsóbb cikk — elháríthatatlan okok miatt — hiányozna, gondoskodni kell „helyettesítéséről”, azaz hasonló jellegű termék be­szerzéséről. Ajánlatos e cik­kek körében a többinél is jobban ügyelni a minőségre, egyben nagyobb figyelmet szükséges fordítani a kistele­pülésekre. a peremkerületek­re, valamint a csarnokok és a piacok közelében található boltokra. Javítani szükséges az üzletek „piackutatásán", felül kell vizsgálni az áru- szállítást, szükség esetén mó­dosítva a megrendeléseken. A vállalati belső ellenőrzésnek szintén sajátosak a feladatai. Emelni kell az ellenőrzések színvonalát, s következete­sebb. hatékonyabb felelősség­re vonást szükséges alkal­mazni.- A LISTA ■ ;:7: .. A különböző minisztériu­mokban lista készült azokról az olcsóbb termékekről, ame­lyek gyártását, forgalmazását tanácsosnak tartják. Ez a lista minden érintett ipari és kereskedelmi vállalathoz el­jutott. A munka adminisztra­tív részével tehát nincs prob­léma. De hogyan valósulnak meg az. elképzelések a gya­korlatban? Nos, a fórumokon erre a kérdésre szeretnének választ kapni a fogyasztók tanácsai. Sőt, ettől egy lépéssel tovább mennek: a vásárlók az ipar és a kereskedelem képvise­lőinek első kézből adják át tapasztalataikat. Mindkét „lel” elmondhatja vélemé­nyét, s gyanítom, hogy nem lesznek könnyű helyzetben azok, akiknek egy-egy hely­színen majd választ kell ad­niuk. Vannak általános kér­dések, mint például: a válla­latok, ezen belül az egyes boltok kinálják-e a miniszté­riumi listákon felsorolt ol­csóbb árucikkeket? Folyama­tos-e a kínálat belőlük, esi ha nem. mi ennek az: otea-SguA listán szereplő cikkeken kí­vül a fogyasztók rpilyen, árut keresnek és nem kapnak az adott boltban, üzletekben? A fórumokon a helyi konk-r rétumok is szóba kerülnek, sőt, azok élveznek elsőbbsé­get. A Fogyasztók Megyei Tanácsa arra törekszik, hogy a helyszíneken, lehetőleg minél szélesebb körű vita bontakozzon ki, s a vásár­lók a konkrét kérdésekre azonnal konkrét választ kap­janak. A rendezvényeket áru­bemutatóval kötik egybe, ahol a különböző kereskedel­mi vállalatok kamara jelle­gű kiállításokon tárják a fo­gyasztó elé: ezt kínáljuk az olcsóbb árukból. A fórumok tapasztalatait a Fogyasztók Megyei Tanácsa megtárgyalja, összegzi és a következtetéseket eljuttatja a felelős minisztériumokhoz, fő­hatóságokhoz. A víz tehát nem mozdulat­lan az olcsóbb áruk ügyében Reméljük, hogy a hullámzás — olcsó és jó minőségű árucikkek — képében, a bol­tok polcaira is eljut, mégpe­dig rövidesen. Udvardy József Szedik a fűszerpaprikát Megérkezett az első fű­szerpaprika-szállítmány a kalocsai Fűszerpaprika és Konzervipari Gyárba. Az el­ső érésű csövekért felárat fizet az üzem, hogy mi­előbb nyersanyaghoz jus­son. A paprikaellátás ugyan­is országszerte akadozik. Ed­dig 200 tonna paprikát vá­sároltak fel a termelőktől, de úgy számítják, hogy a hét végétől már 1000 tonna új paprika lesz a gyárban, s így már megkezdhetik az őrlését. Több ponyvaszövet exportra Évi másfél millió négy­zetméterrel, vagyis 35 szá­zalékkal több ponyvaszöve­tet vásárol 1986-tól a szov­jet külkereskedelem a Ken­derfonó és Szövőipari Vál­lalattól. A rendelés teljesí­tésének feltételeit több mint 100 millió forintos beruhá­zással teremtik meg. Ebből mindössze csak körülbelül 12 millió forintot költenek új építkezésre, a többiért korszerű gépeket, berende­zéseket, közöttük teljesen zajtalanul működő, vetélő nélküli szövőgépet, továbbá festő- és mosógépsort, vala­mint cérnázókat vásárolnak. A többségüket még ebben az évben felszerelik. A gyár a jövő évtől kezdve az ed­digi 4,5 millió négyzetmé­terrel szemben évi hatmil­lió négyzetméter különféle I akaróponyvát szállíthat szovjet partnerének.

Next

/
Thumbnails
Contents