Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-03 / 206. szám
1985. szeptember 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Merre tart a munkaerő? A munkaerő-gazdálkodással kapcsolatos kérdéseket úgyszólván folyamatosan napirenden tartják a tanács- testületek Sátoraljaújhelyen, valamint a város vonzáskörzetéhez tartozó településeken. Az e témában készített legutóbbi felmérés szerint ez utóbbi négy és fél esztendőben nyolcszáz fővel nőtt Sátoraljaújhelyen a munkaképes korú népesség száma, akik iily módon közel hatvan százalékát alkotják a lakosságnak. A város, jellegét tekintve, az ipari települések közé sorolható. Új vállalat, üzem, a most befejeződő ötéves terv során nem épült, a meglevők egy ítészénél viszont — Így a dohánygyárban, az Elzett gyáregységében a bútoripari vállalat részlegében, Valamint a sütőipari vállalatnál — ki- sebb-.nagyobb fejlesztések történték. A váfosban levő munkaerőhelyzetre évek óta jellemző, hogy a teljes foglalkoztatottság érvényesülése mellett a munkaerő kereslete és kínálata kismértékben eltér egymástól. Így történhet meg, hogy egy időben jelentkezhet munkaerőhiány, ugyanakkor munkaerő-felesleg is. Kereslet elsősorban a többműszakos, nehéz fizikai munka Iráni Volna, míg a munkaerő-felesleg a gyakorta munkahelyet változtató rétegből, a „vándormadarakból”, valamint a cigány származásúak egy részéből áll. Az ügyfélszolgálati iroda naprakész ny il vántartást vezet a munkahelyek számáról, valamint a munkát keresőikről is. ám munkájukat megnehezíti, hogy a kőtelező munkaerő-közvetítés megszűnése óta a munkáltatók nagy része nem lesz eleget a munkaerőigény bejelentési kötelezettségének. A vállalatok munkaerő- gazdálkodására jellemző volt, hogy a minimális munkaerő- kínálat következtében válogatás nélkül fölvettek szinte minden jelentkezői, ugyanakkor a felesleges létszámtól nem váltak meg. Így belső tartalékok képződtek, ám ezek feltárása nem történi meg. Napjainkban viszont már megszűrik a külső munkaerőt a felvétel előtt, létszámfelvételi zárlatot alkalmaznak, s rendszeressé kezd válni az üzemen belüli munkaerő-átcsoportosítás. Történték próbálkozások a munkaerő-kölcsönzésre is, valamint kooperációs kapcsolatok is kialakultak a helyi üzemek, valamint a környező települések termelőszövetkezetei között. Sátoraljaújhely vonzáskörzetének lakónépessége az elmúlt esztendőkben némileg csökkent. Ez elsősorban annak a következménye, hogy — főleg a Bodrogköz községeiben — kevés a munkalehetőség, így a fogyás jelentős része elvándorlásból adódik. amelynek mértéke vi- szont az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. A vonzáskörzet munkaerőhelyzetére jellemző. hogy sokan vállalnak lakóhelyükön kívül munkál. Munkalehetőség biztosítása esetén — mint azt a felmérések mulatják —, a foglalkoztatásba a községekben még további munkaerők lennének bevonhatók. A munkaerőforrások jelentős részét az iskolákból kikerülő fiatalok adják. A munkáltatók a ■ létszám bővítésénél, illetve a létszám- pótlásban elsősorban őket alkalmazzák. Az elmúlt évben a vállalati munkaerőigény több, mint kétszerese volt a munkát vállalók számának. ám a vidéki munkáltatók elsősorban szakmunkások számára tudnak műnk alehet őségé I biztosítani, míg az általános iskolát, valamint a gimnáziumot végzettek számára csökkentek a munkahelyek számai. Mérséklődött a felsőfokú végzettségűek iránti kereslet is, bár a pedagógust, műszaki szakembert, orvost továbbra is több helyen keresik. Cs. Cs. Hogyari 'válnak vezetővé az arra érdemes nődolgozók a Diósgyőri Gépgyárban? Erre a kérdésre keresett választ a közelmúltban tartott ülésén a vállalat szak- szervezeti bizottsága. Értékelték a vállalat nődolgo- zói körében végzett káder- politikai munkát, a nők vezetővé válásának folyamatát. A nők közéletben való részvételével, annak fokozásával az MSZMP KB 1970-ben hozott nőpolitikái határozata is foglalkozik. A határozat megfogalmazza, hogy a nők alkalmasságukkal, felkészültségükkel arányosan kerüljenek vezető posztokra, továbbá azt is, hogy biztosítani kell a vezetésre való tervszerű felkészítésüket. A vállalatnál a határozat megjelenése óta javultak az egyenjogúság, a vezetővé válás feltételei, fejlődött a nődolgozók körében a politikai aktivitás. A vállalat közvéleményében helyes irányban változott a nők munkájának megítélése. A DIGÉP-ben első lépésként a .nőik foglalkoztatását oldották meg, majd az iskolázottságuk. szakmai, politikai műveltségük növelése volt a cél. Ez lehetőséget adott a női vezetők arányának növelésére, de ennek megvalósulása csak fokozatosan jöhet létre. A munkájukat lelkiismeretesen, jól végző nődolgozókat a gyáregységek. főosztályok politikai, gazdasági vezetése segíti bekapcsolódni a társadalmi életbe. Legtöbb helyen konkrét megbízásokkal, feladatokkal aktivizálják őket a párt-, szakszervezeti és ifjúsági munkába. A gazdaságvezetés a szakszervezettel közösen szervezi a brigádmozgalmat, amelyben növekszik a nők felelősségvállalása, és erősödik közösségi szellemük. A fizikai munkakörben foglalkoztatottaknál azonban — bár szakképzettségük növelésében a vállalat jelentős erőfeszítéseket tett — ennek ellenére sem sikerült megfelelő fejlődést elérni. A fizikai dolgozó nők tizenhat százalékának van szakmai végzettsége, körükben minimális az igény a '•-énesítés megszerzésére, illetve a végzettség esetében gyakori a pályaelhagyás. Ennek okai: a bérezés, a kategóriarendszerben i ellentmondások (betanított, illetve segédmunkásként csaknem annyit lehet keresni, mint szakmunkásként), az üzemek technológiai adottságai és gyártási viszonyai, a fiatal szakmunkásnők családalapítása. majd gyermekük nevelésével, családjuk ellátásával együttjáró gondok. A betanító. képesítő, vagy továbbképző tanfolyamokra szívesen vállalkoznak. mivel e végzettségei elismerik, több szakmában (daruvezető, marós) viszonylag rövid a képzési idő. Másképpen alakul a közép- és felsőfokú végzettségű nők helyzete. A felsőfokú végzettségű nők számának növelése a vállalatnál elsősorban társadalmi ösztöndíjas szerződéssel, nappali tagozaton lehetséges. Ily módon, évente hatan- heten kerülnek a Diósgyőri Gépgyárba. Az anyagi ösztönzés hiányosságai és más irányú pénzszerzési tevékenység — a férj gmkzik, vagy a feleség túlmunkát vállal — miatt az alkalmazottak között is tapasztalható az állami oktatástól való idegenkedés: különösen felsőfokú végzettség és a második diploma megszerzése esetében. A vállalatnál a nődolgozók Közül öten rendelkeznek második diplomával, huszonegyen nyelvvizsgával. A nők vezetővé válásának meghatározó területe a DIGÉP-ben a politikai, társadalmi szervezetekben végzett munka. Ez részben a képességek bizonyításának, másrészt azok fejlesztésének fontos területe. A gazdasági munka mellett már a politikai munkában is vál- lalkozóbbak a dolgozó nők. Aktivitásukat jól mutatja, hogy a választott tisztségekben szerepük és arányuk növekszik. Politikai végzettséget egyre többen szereznek körükből; a pártmunka területén dolgozó tis/.l- ségvisclók tizenhat, a szak- szervezeti funkcióban levők huszonnégy százaléka nő- dolgozó; arányuk a KISZ- esek körében harminc százalék. Ezek a tények a hosz- szú idő óta végzett, tervszerű politikai nevelő munka eredményei. Sajnos azonban, a vállalatnál is jelentkeznek azok a gondok, problémák, amelyek a nők vezetővé válásában máshol is jelentkeznek. Helyenként fellelhető konzervativizmus, vagy a női vezetőt nem kellően támogató magatartás, és ezek gátolják a továbbfejlődési készséget, szándékot, amely pedig a nődolgozók egyre növekvő részénél jellemző. A családban betöltött szerepük indokolatlan túlhangsúlyozása éppígy gátló tényező, amire hivatkozik a vezetés és a i nők egy része is. A felsoroltak ellenére, a jól végzett politikai és gazdasági munka, a szükséges szakmai, vezetési ismeretek, valamint a gyakorlat megszerzése után az arra alkalmas nők egyre többen kapnak különböző szintű ■'ezetői megbízatást." A Diósgyőri Gépgyár gazdasági vezetésében a nők aránya szerényebb, mint a politikai és társadalmi vezetésben. a vezetői rangsorban pedig — felfelé haladva — csökken a számuk. Csoportvezetői megbízással rendelkeznek a legtöbben. elenyésző a számuk a közvetlen termelésirányítók között, jobb az arányuk a középszintű vezetők körében, míg a vállalat felső szintű vezetésében nődolgozó nincs. A DIGÉP-nél a női vezetők arányainak alakulását sok tényező befolyásolja, döntően az, hogy gépipari vállalat lévén a gyártást irányító közvetlen területeken dolgozók nagy többsége férfi, akiknek megvan a megfelelő végzettsége és képzettsége. Am az olyan gazdasági egységeknél, ahol zömében nők dolgoznak (tervezés, számvitel, pénzügy és a többi), olyan korúak a vezetők, hogy váltásukra a következő időszakban sor kerül, így előreláthatólag, helyükre női vezetők kerülnek. Az eddig vezető beosztásba került nők döntő többsége jól dolgozik, megfelelnek a velük szemben támasztott követelményeknek. Az elért eredményekkel alkalmasságukat bizonyítják. (köperzi) Hatvanon túl — Lehet szépen megöregedni, csak adjon az ég hozzá erőt, egészséget, meg olyan szerető családot, amely nekem is van — mondotta ismerősöm a minap, ki jócskán túl van már a nyugdíj- korhatáron. mégis az aktív munkálkodása idején megszokott életmódját folytatja. Dolgozik, ha nem is oly intenzitással. mint tette nyolc- tíz évvel ezelőtt. Mert szerencséjére számára megadatott az erő. az egészség, no meg a kedvére való munka. Jól jön a kiegészítés Sokan élnek így. Am. hogy miként alakul az időskorúak élete, az társadalmunkon is múlik. Jó néhányon, részben családi körülményeik, részben pedig egészségi állapotuk miatt intézményes ellátásra szorulnak. Másoknak elegendő az a mindennapos törődés, gondoskodás, amelyet a városokban, falvakban kialakított öregek napközi otthonaiban kapnak. Akadnak olyanok, akik nem bírják a tétlenséget. Tenni, dolgozni akarnak, hogy hasznosnak érezzék magukat és természetesen, hogy munkájuk ellenértékével jobbítsák életüket. Mert tudott ugyebár, hogy napjainkban még meglehetősen magas azoknak — a korábban nyugállományba vonultaknak — a száma, akiknek kell. jól jön a havonta házhoz vitt szerény nyugdíj mellé, egy kis plusz pénz. Erre ad módot a nyugdíjasok foglalkoztatása. Hogyan és miként történik mindez Kazincbarcikán? Milyen munkát vállalhatnak az itt élő időskorúak? Erről beszélgettünk el Béres Lászlóméval, a kazincbarcikai Városi Tanács munkaügyi osztályának főelőadójával : Évente huszonöt kérelem — Városunkban a nyugdíjasok száma meghaladja a négyezret. Közülük csaknem ötszázan dolgoznak kazincbarcikai vállalatoknál. — Milyen lehetőségek kozott választhatnak? — A nagyvállalatoknál rendszerint portásokra van szükség. A Vegyi Kombinát biztonsági őröket, éjjeliőröket keres. Rendszeres ügyfe lünk még a Könnyűbeton- gyár. jó néhány helyi általános iskola, a városi tanács építési és költségvetési üzeme, valamint a Kézműipari Vállalat. Az említett intézmények. vállalatok képviselői gyakorta felkeresnek bennünket, hogy ismertessék Belső kényszerük a munka Fotó: Laczó J. négy-, illetőleg hatórás munkaköreiket. Eljönnek hozzánk természetesen a nyugdíjasok is. évente húsz-hu- szonöten, hogy biztosítsunk számukra megfelelő munkát. — Elégedetten távoznak a kérelmezők? — Többségében igen. de előfordul, hogy egyikük-mási- kuk igényét nem, tudjuk teljesíteni. Főként azoknak a köréből, akik korábban szellemi munkát végezlek és mi nem tudunk a megszokotthoz hasonló foglalkoztatást ajánlani. Az a baj, hogy a vállalatok és a dolgozni akaró idős emberek igénye nem mindig találkozik. Ez persze nem jelenti azt. hogy munka nélkül maradnak. Találnak maguknak megfelelő munkakört, csak nem a mi közbenjárásunkkal. Csoportmunka nagy sikerrel — A nyugdíjasok foglalkoztatásában közreműködik a megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda is. Tudomásom szerint Kazincbarcikán is élnek az iroda lehetőségeivel . .. — Valóban. Két esztendővel ezelőtt én kaptam meg a feladatot, hogy szervezzek olyan brigádokat, akik tavasztól késő őszig vállalnának az ország távolabbi részén levő termelőszövetkezeteiben is munkát. Tizenöthúsz tagú brigádokat alakítottunk, akik háromhetes turnusokban dolgoznak. A brigádtagokat autóbusz szállítja Kazincbarcikáról a munkahelyre. Háromhetente hazajönnek, néhány napot itthon töltenek, azután folytatják a munkát, mivelhogy szerződésük fél évre szól. — Mi a feladat és ezért milyen a fizetség? — Metszik a fákat, egye- selik a búzát, szőlőt telepítenek. szüretelnek, betakarítanak. Mindenkor a szezonális teendőket végzik. A napi kereset kétszázötven és háromszázhúsz forint között váltakozik. Ezenkívül szállást és ellátást biztosítanak részükre. természetbeni juttatást is kapnak. Almát, krumplit. . . Egyszóval, aki teheti, és akinek ereje bírja. jócskán gyarapíthatja ezzel havi jövedelmét. Jelenleg tíz brigádban háromszáz nyugdíjasnak van erre módja. — Maradjunk egy pillanatra az „aki teheti”-nél. mert bizony hatvanon túl már nem mindenki vállalkozhat megterhelő, sőt erejét olykor-olykor ugyancsak próbára tevő munkára . .. — Ez így igaz, ám mint említettem, ha nem is túlságosan gazdag a „repertoárunk”. mégiscsak van választási lehetősége a nyugdíjasoknak. Egyébként a mezőgazdasági munkára jelentkezők körében van hatvan- és van hetvenéves is. És mint hallom, derekasan megállják helyüket.. Sok fiatal megirigyelheti azt a vitalitást, azt a szívósságot, amely a mai ötven—hetven év közötti korosztályt jellemzi. Egyszerűen nem tudnak munka nélkül élni.. . Monos Márta Mi kerül a csatornába? Régebben úgy vélték, hogy elegendő csupán csatornázással, és az egyesített szennyvizek tisztításával fáradozni a környezetvédelemért. A szennyezőket — az egyesített szennyvizekből — egy lépésben igyekeztek eltávolítani, de ilyen módon általában csak egyetlen közös mérőszámmal, a kémiai oxigénigénnyel meghatározható, részleges szennyezőanyag-csökkentésit tudták elérni. Kiszűrték például a kevésbé ártalmasakat, míg a különösen károsak változatlanul eltávozhatlak. Miint ismeretes, az egyes gyártási folyamatokból kikerülő vizek a technológiára jellemző szennyezőkét viszonylag nagy koncentrációban tartalmazzák. Ezt a szennyvíztisztításnál szem előtt tartva, jóval hatékonyabb lesz a vegyi tisztítás, ha azt még a távozó víz keletkezési helyén, vagyis a gyártási technológia végén, az egyéb vizekkel váló felhígulás előtlt elvégzik. A víz jellemző szennyeződésének eltávolítására olyan kémiai eljárást kell kidolgozni, amely biztosítja a vízügyi ren delkezésekben megadott határértéket. Az el járást pedig úgy kell megválasztani, hogy ezt a követelményt az egyéb szennyezések jelenlétében kell elérni. Azit sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a sz a nnyezések megsem misíté- sük sorén is valamivé átalakulnak, például vízzé, nitrogénné, széndioxiddá, vagy valamilyen újabb szennyező anyaggá, amely kevésbé ártalmas az eredetinél. Előfordulhat, hogy bizonyos vegyszereket esetleg feleslegben alkalmaznak, amivel a tisztításkor meg szennyezik is a vizet.
