Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
1985. szeptember 14., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Kalász László versei A szavak ■ ÉL L' körüiátlnak mint fekete merev kerités lécei korhadó lándzsák Sä v-V'- í , y .. \ rést villódom ox útra a pillanatok kövek- egyetlen kincseim nézem amint ax álmok dülöngélnek utcahosszat az idő szikiatömbje széthullott köveim vannak csak szavaim mögül bámészkodom az útra nézem amint az álmok dülöngélnek kötői kőig botladoznak kőtől kőig vS Temessem*« ci mQooroKot, az ügyesek gyorsan csin egy ütés jobbra egy met nej vü Ret szilárdan méa le $e köpnek az ‘ hősök ők hncAn rr PlVöVM »»' hősök e MM h ő sen mer esze k e hősi szc lillilliiil: Zézé gombásam jár. O nem gombát szed az erdőn, hanem gombászik. Ahogy egy gakumibász ga- laimbásaiik, egy vadász vadászik, egy horgász, horgászik. A gombaszedés alkalmi dolog, amatőr ügy, a gombászást hivatásosok gyakorolják. Zsebében a gomba tisztításúihoz használt zsebkés, kezében a zsáktvászon tarisznya (kosár jobb volna tán. de férfi létére restell garaboly- lyail kirándulni) a hivatás kellékei. S ő maga teljes testi mivoltában — a gombász. Persze, még nem igomba- lógus, nem tudora az ehető és mérges gombáknak. Ismeretei teljesen gyakorlatiak, s tonnásuk a személyes tapasztalat, inomeg néhány kézikönyv, köztük a Malkama-íéle, a legjobb. Már kezdet kezdetén hozzászokott, hogy gombát szedni — pardon, gombászni! — egyedül járjon. Nem a gombák vágya indította először útnak, lévén, hogy az Alföldről települt át a bükki tájra, nem is ismerte őket. Az alföldi ember nem eszi, megveti a gombát. Megveti, mert nem ismeri. Megvetésbe öltözteti tudatlanságát. Ez kevesebb fáradság. mint megszerezni a szükséges gombaismeretei. Ö is, eleinte oda sem figyelt, észre sem vette a fűben, fák, bokrok tövében meghúzódó gombákat. Eleinte azért indult el szombaton vagy vasárnap reggel föl, a hegyek közé, mert hétköziben elege lett az emberekből, a városból, a zajból, a füstből, a tömegből. Csendet akart, levegőt, meg egy klis testmozgást. ■ Aztán feltűntek a gombák. Karakterességük tagadhatatlan az erdő növényvilágában. Valahogy embere zaibásúan eredetiek, elütnek a többiektől. S figyelmesebb szemmel nézve persze, egymástól is. Először azért egyformák voltak a számára, mint a kínaiak. Ferde szemek, kiálló járomcsontok, pisze orr, sárgás bőrszín ... De felkeltették a 'kíváncsiságát. Aztán nekilátott egy vasárnapon és szedett vagy hóromkdlónyd mindenfélét. Vitte büszkén a gombavizsgálóhoz, s szörnyen eiröstellte magát, amikor a három kilóból mindössze fólkilónyi bizonyult ehetőnek, s otthon kiderült, annak is kukacos háromnegyed része. A maradók egynegyedből mindössze egy négyszemélyes tojásos gombára futotta. A kíváncsiság mellé így társult a becsvágy, a bizonyítani akarás. Ennek is vagy tizenkét éve már. Zézé' ma már gomtoá- sz,ik. Tudja, miikor hová menjen, hogy erdei vagy erdőszéli csiperkét találjon. Tudja, hol szedhet réti csiperkét, s hol sárgállnak a szegfűgomba boszorkánykörei. Még most is megdobogtatja a szívét egy-egy tiszta, szép óriás őzlábgoimba látványa, de tud már helyeket, ahol Ízletes vargányát, fenyőtinó- rut, vajtinórut talál. S szed kilószóm szentmiihá- ly.it és esupros t ők egom - bá.t. de nem hagyja ott a sárga, illatos gévagombát sem. s persze, boldog, ha savanyítani rézsárga rizikót, vagy lila pereszfcét szedhet. A tinóm gombákkal óvatosan bánik, s ugyanígy óvatos a galamb- gombával is. Talált már trombiitagombát, meg kenyérgombát, seregnek elegendő szürke óriáspe reszket, de nem szedte föl, mert ezek egyik-másik mérges rokonhoz felettébb hasonlítanak. Zézé '-gombászik. Haragszik a mérges gombákra. S ha belebotlik egy gyilkos galócáiba, úgy rúgja föl, mintha a gonoszba rúgna belé. Pedig szép, tiszta, egészséges gomba a,z is, nem is szólva az elragadóan bájos légyölő galócáról. De hát a farkas is báránybőrbe bújhat, s hány gonosztevő jár köztünk megnyerőén mosolyogva. S mily kicsiny a felismert, leleplezett gonoszság aránya hozzájuk képest. így hát. miközben belerúg, beletipor egy-egy gyilkos galócáiba, mindig a büntetlenül maradt bűnösökre gondol. A tisztességron- t ókina, hitgyalázókra. em- berségtiprófcra, életkeserí- tőkre. A hegyek közt csend van, levegő és nyugalom. 2985. augusztus Papp Lajos emlékezem A minap a Miskolci macskakövek egyik darabjában megemlítettem, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utca csak 1952-ben született meg. Pedig igen régen tervezték már a városatyák a Tiszai pályaudvar és a Széchenyi utca olyan összekötését, amely megkerülne a Gömöri pályaudvart, a Búza teret. Így született meg a Széchenyi utca tervezett folytatásaként a Tisza István utca terve, illetve annak egy, a Katalin utcáig érő csonkja — az utolsó és gyakorlatilag egyetlen új épület az OTI rendelőintézete, a mai bőrgyógyászat volt benne —, meg a Baross Gábor utcánál, a villanytelepi strand falán az utcatábla a tervezett utca névadójának feltüntetésével. A Katalin utcánál megállt az utca nyitásp. mert annak tervezett nyomvonalát keresztezte Herez Jenő vasöntödéjének és gépgyárának hosszú, a Zsol- cai kaputól a Szinváig nyúló telke, s lévén a gyártulajdonos hajdan városi törvényhatósági bizottsági tag is, a kisajátítást mindig meg tudta akadályozni. Hercz ugyan meghalt, de a kisajátítás egészen 1952-ig váratott magára. Akkor viszont már a gyárat Borsodvidéki Gépgyárnak hívták és természetesen állami tulajdon volt. Gyermekkoromban, meg kisdiákként, igen sokat ácsorogtam a Hercz-gyár Zsolcai kapui hatalmas kirakatai előtt. Valamiféle bemutatóterem volt ez, óriási ablakokkal, ahol meg leheteti csodálni a gyár vetőgépeit, szőlőpréseit, különböző öntvényeit, kukoricamorzsoló, meg szecskavágó kisgépeit, répaszeletelőit, egyebeket. A kapu másik oldalán kis földszintes épület volt az iroda, s annak ablakaiban a gyár készítményeinek makettjeit lehetett megbámulni. A gyárat, mint említettem, 1952-ben kettémetszette az új utca, területe azonban nem csökkent, hanem oldalra terjeszkedett, az egykori Hangya elosztótelepet, meg a másik oldalon az Edelstein sírkőtelepet majába olvasztotta. Ez utóbbi helyén van most a Borsodi Nyomda üzemi bejárata. Nagyjából ott, ahol most a szerkesztőségi szobám van, a gyár megszűnéséig az öntöde kürtője okádta a lángol. meg a füstöt. Hajdan néldául itt készültek a néha még manapság is felfedezhető csatornanyílás- :edők, meg itt készültek a hányacsillék kerekeinek öntvényei, amelyeket aztán a bányák maguk munkáltak meg saját műhelyeikben. Később a DIMÁVAG egyik egysége lett a gyárból. aztán a hatvanas években felszámolták és helyére épült a sajtóház és a . íyomdaüzem. Kicsit srégen, a Hercz- íyárral szemben, állt a Zsolcai kapuban a Szilágyi •s Diskant Gépgyár. Ez a foglalkoztatottak számát tekintve jóval kisebb volt, ám termékei igen híresek. Néhány éve dr. Dobrossy István muzeológus fel is dolgozta e gyár történetét, aki pontos adatokra kiváncsi, megismerheti. Én most régi. diákköri emlékeimet idézem pusztán. E gépgyárnak is hatalmas bemu- latóablakai voltak, és ott is sokat ácsorogtunk. (A Hági és a Búza tér között volt ez a gyár.) Mezőgazdasági gépek domináltak itt is, ám helyet kapott a motor is, állítólag még autót is készítettek e gyárban. Ablakai mindenkor látványosak voltak. Nem messze mostani munkahelyemtől, a Katalin utca és a már nem létező Telegdi utca sarkán állt Kun Lajos vasárugyára, amely elsősorban építőipari és bútorvasalásokat, vastömeg- ■’ikkeket, összecsukható sodronyos vaságyakat, egyéb vasbútorokat gyártott. De ideje elmozdulnom mai szűkebb környezetemből. Újra a Tiszaitól indulok. amelynek szomszédságában a gyártelepszerű villanytelep állt, helyet adva részben a mai áramszolgáltató elődjének — Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára volt a neve —, részben a villamosvasútnak, majd emlékezéseimben a Baross utcáról kikanyarodok a Vay útra, a mai József Attila utcára. Eszembe jut a Vulkán Oxigéngyár, Gosztonyi József vágóhídja, a mai húsüzem elődje, ősforrása, a Gergely-féle beton- és műkőlapüzem, amelynek a helyén ma komoly betonüzem működik, a gázgyár (Légszeszipari Rt.), meg egy hatalmas istállótelep. Wilhelm Hermann szállítóvállalatának üzemszerű telepe, a későbbi Belsped egyik alapja. Jobbra térek a Besenyői útra. Két gyárra emlékszem élénken: Fried Aladár mezőgazdasági gépgyárára. a mai Mezőgép ősére, és a német érdekeltségű Deichsel A. Rt. drótos .sodronygyárára, a mai December 4. Drótművek elődjére. A fentiekből is kitűnik, hogy Miskolc ipara errefe- !■• települt akkoriban, noha ez a felsorolás megközelítőleg sem teljes. A város más tájairól megemlítem hirtelen a Zsupán János- éle asztalosüzemet, amely ma is névadója egy átjáróudvarnak a Széchenyi és a mai Régi posta — korábban Debreczenyi — utcák között; a Kazinczy utca végén, a mai bányászszékház helyén állt szesz- és ecetgyárat; vagy a Hunyadi utcán, a szökőkút helyén állt gyárépületet, amely volt vasbútorgyár, kaptafagyár, majd a Reiner Testvérek bútorkereskedelmi cég üzeme és raktára. Tudom, nagyon hiányos a felsorolás miskolci gyári emlékeimből. Szinte hallom az olvasó kérdését: csak ennyi, hol vannak a diósgyőri nagyüzemek, a bányák, Hejőcsaba üzemei? A válaszom egyszerű: sorozatom címe Miskolci macskakövek, a diósgyőri gyárak nem az akkori Miskolc területén voltaik, a diósgyőri és perecesi bányák sem, a Hejőcsabai Cementmű meg még nem is létezett. Ezért nem fértek ebbe a röpke emlékidézésbe. (benedek)
