Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
1985. szeptember 14., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Várkonyi Katalin és # Pásztor Miklós lakodalmára 230 vendégel hívtak meg. A lány képesítés nélküli pedagógus, a fiú szobafestő és mázoló. Három disznót és 311 tyúkot vágtak. Hogy a borból, sörből és a hétféle pálinkából mennyi fogyott, arról nem készült pontos kimutatás. Péntektől vasárnapig tartott a muri. A jeget Tokajból hozták, a menyasszony ruhája állítólag tízezer forintba került, a vőfélyt Sajtos Tibornak hívják, s a menyasszonytánc hatvanezer forintot hozott a konyhára. A borítékos ajándékok összege negyvenezer forintra rúgott, s az ifjú pár egyebek mellett kapott még 11 garnitúra ágyneműt és hat paplant. Az új asszony anyja, az óvoda szakácsnője állítja: szorgalmas, igyekvő, gazdag nép lakja ezt a falut. Az esküvőt augusztus 3-án tartották, a frissen felújított művelődési házban. A jegyeseket, szokás szerint, a tanácselnök adta össze. KÉSZÜLVE AZ ÜNNEPRE Tiszaladány arról is nevezetes, hogy itt minden második embert Bényei- nek vagy Csikarnak hívnak. Ezt a tényt legfeljebb megmosolyogja az ide tévedő idegen, de akkor már csettint, ha ennek a hegyaljai kisközség lakóinak viselt dolgairól hall. Nagy múlttal, szép örökséggel, virtusos bátorsággal dicsekedhetnek a ladá- nyiak. Itt álmodtak a kert-Magyarországról, a felszabadulás előtti nehéz napokban itt bújtatták Darvas Józsefet, és ismerősként ölelte a keblére a falu Veres Pétert és Sinka Istvánt. Ide nem jöhet úgy literátus ember, hogy valamelyik könyvét az íróolvasó találkozó résztvevői ne ismernék. A falu most ismét ünnepre készül. Szeptember 15-én a tokaji írótábor vendégei zarándokolnak ide: emlékezni és régi ismerősökkel találkozni. A Bényei Miklós tanácselnök vezette faluközösség jó vendéglátó. A hajdani ladányiakat tavaly értelmiségi találkozóra hívták. Majd száz levelet vitt a posta, majdnem százan jöttek el. Volt közöttük főszerkesztő, egyetemi rektor, városi tanácselnök és párttitkár, múzeumigazgató és tanár. Solymosi Tibor, tiszadadai református lelkész versben énekelte meg a nem mindennapi találkozó élményét: „Fészekhagyó népség, eljöttünk szép számmal, / Szabolcsból, Borsodból, ki-ki a párjával. Kik anélkül jöttek, Miénk a játszótéri Várunk o halra. Laczó József felvételei melőszövétkezetnek 640 tagja van, s aki munkát keres, az helyben is talál. Az eljárók száma nem több hetvennél, s a háztáji. a fólia kiadja azt a pluszpénzt, ami a megélhetéshez és a boldoguláshoz kell. A termelőszövetkezet tavaly 17 millió forint munkabért fizetett ki tagjainak, de a háztáji bevétele meghaladta a 20 millió forintot. A postán és a takarékszövetkezetben legalább húszmillió forintot őriznek, a magánhasználatú személygépkocsik száma Tiszaladányban és a társközség (430 lakos) Tiszatardoson legalább nyolcvanra tehető. Ladányban az elmúlt negyven év alatt a házak fele megújult, vagy újjáépült. Óvatos becslések szerint a frissen készült otthonokban legalább hatvan bármelyik városi lakásnak becsületére váló fürdőszoba van. Csakhogy a fürdőszobák fele használhatatlan. A községnek pillanatnyilag egyetlen iható vizű kútja van. Az udvari megoldás (kútfúrás, hidrofor, vezeték, emésztőgödör) 30—70 ezer forintba kerül. A következő tervidőszak ígéri a vizes komfortosítást. Családonként legalább húszezer forintba kerül a bekötés. Ez most a kulcskérdés Tiszaladányban. S talán ezért is, nem vízzel fogják majd megkoccintani az írótábor vendégeinek poharát a holnapi, szeptember 15-i találkozón. Brackó István Tiszaladány, 1985. szeptember Társadalmi munkában készül a járda a Hunyadi utcában tsz-nyugdijas, sokfunkciójú ember. A tanácsnak 1950 óta tagja, önkéntes rendőr és tűzoltó, alkalmanként kapus a tsz-központban és ő a gondnoka a ravatalozónak. Egészséges, jókedvű férfi. A három gyerek közül csak egy maradt itthon, de a pesti unokák Ladányban töltik a nyarat. Itt érzik igazán jól magukat. A hitelességet a szomszédok és egyben a járdaépítő csapat tagjai garantálják: Szabó József, Szívós Gyula, Dér Ferenc és a három asszony, valamint Csikai Sándorné, ifj. Bejó Józseíné, Tóth László- né és Solymosi Pál. A kosárfonásnak régi hagyománya van a községben. Igaz, ma már nem készítenek kupulya-kast (egyfülű, szénhordó alkalmatosság ez), de a tokaji szövetkezet tiszaladányi részlegében szép kosarak, külföldön is kelendő kerti bútorok születnek az áldott fűzfavesszőből. Nagy János húsz éve fon, havi keresete ötezer forintra rúg. Kovács Imréné 16 éve bűvöli a vesszőt. Tagja a helyi énekkarnak is. CSAK A VÍZ kevés Tiszaladány ézerlelkes község, ötven évvel ezelőtt 1500-an laktak itt. Mostanában kevesebb gyermek születik (a tanácselnök fejből sorolja a nagycsaládosokat), s az öregek fogynak ... Eredmény vágy erény, hogy az utóbbi tíz évben megállt a lakosság fogyása. A Magyar Róna TerFészekhagyó népség, eljöttünk szép számmal... okkal azért tették, / Így magukat végre kibeszélgethessék.” BŰVÖLI A VESSZŐT Persze, van aki hétköznapibb örömök miatt látogat Tiszaladányba. Csáki Imre lakatos, forgácsoló kisiparos családostól szállta meg a falu alatti kis-Tiszát. A Zsiguli az árnyékban pihent, a dobozban gyanútlan giliszták ficánkoltak, s a csapat férfitagjai halra lestek. Szólt a rádió, a vízen kacsák, libák illeget- ték magukat, s a haltartóban egy derék kárász mélázott a fogvatartás körülményeiről. Az Újcsaná- loson lakó mester az idén még nem volt szabadságon, de a család kedvéért, s szabadságos katonavője kívánságára indult útnak. Nem elsősorban egy paprikásra való hal, hanem az élmény, egy kellemes nap reményében. A 14 horgász mindegyike idegen volt. Miskolcról, Szerencsről, Tokajból jöttek. A ladányiaknak másfajta foglalatosságot kínált ez a szeptemberi hétköznap. A Kozlik Erzsébet vezető óvónő dirigálta óvodáscsapat például kötelező Bényei Miklós, a tanácselnök. testedző gyakorlatát végezte a társadalmi munkában épített, pompás parkban. Azaz: a srácok hintáztak, futkároztak, kötélre másztak. És persze kiabáltak. A feltűnően sok, szőke hajú apróság közül kettő nyilatkozatra is vállalkozott. Szabolcs ötéves, az óvodában gereblye a jele, s ha megnő, akkor kocsiszerelő lesz. Azt ugye mondani sem kell, hogy Vesszőből, remeket, havi ötezer forintért fon a mester. az apja gépkocsivezető. Tímea, akinek kiskacsa a jele, óvónő szeretne lenni. Mert anyuka is az. A Hunyadi utcában ezen a forró napon sem tétlenkedett a kéz. A környék lakói lapátra kaptak. A tanács, vagy a tanácselnök járművet, anyagot szerzett, épülhet a járda. Gyarmati Sándor veri a zsalunak való deszkához a cöveket. Ismert ember ő a faluban. Hatvanhárom éves.
