Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-07 / 184. szám

1985. augusztus 7., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Orvosnők, ápolónők, gyógyszerésznök... Katonai igazolvány BÉH Alkotmányunk rögzíti, hogy a haza védelme min­den állampolgárnak köteles­sége. Jól tudják ezt már az úttörők is, s természetesnek tartja minden felnőtt ember. Ám, mivel hazánkban ko­rábban nem volt ilyen gya­korlat, meglepetést kellett a Minisztertanács múlt évi döntése, miszerint katonai nyilvántartásba kell venni a 18 és 45 év közötti, egész­séges nőket, közülük is el­sőként azokat, akiknek szak- képzettsége olyan, hogy há­ború esetén nélkülözhetet­len. A Minisztertanács ezzel a döntéssel az 1976-ban kelt 1. sz. honvédelmi törvény­nek kívánt érvényt szerezni. A nők katonai nyilvántar­tásba vétele az egészségügyi dolgozókkal kezdődött, ta­valy ősszel. Az érintettek mindenekelőtt adatkérő la­pokat kaptak, melyeket év végéig visszajuttattak a lei- adónak. Február végéig meg­érkeztek a dolgozók egész­ségügyi törzslapjai is. Az egészségügyi törzslapokat a megyei hadkiegészítő és te­rületvédelmi parancsnoksá­gok szakfőorvosai kiértékel­ték, majd döntöttek, hogy kik alkalmasak saját szak­májukban a hadkötelezett­ségre. Ezután, március 1-vel megkezdődött országszerte a nyilvántartásba vétel befeje­ző szakasza: az adatok pon­tosítása, a katonai igazolvá­nyok átadása. * Megyénk több városában lezajlott már az egészség- ügyi nődolgozók katonai nyilvántartásba vétele. A napokban Kazincbarcikán, a városi kórházban kapták meg katonai igazolványukat az ápolónők, asszisztensek, orvosnők, gyógyszerésznők és egyéb szakképzett egészség- ügyiek. — Hogyan halad a mun­ka? — kérdeztük Horváth Zoltán alezredestől, a Bor­sod- Abaúj-Zcmplén Megyei Hadkiegészítési és Területvé­delmi Parancsnokság osz­tályvezetőjétől. — Igyekszünk úgy meg­szervezni a nyilvántartásba vételt, hogy a nőket a lehe­Lévay Györgyi A vilmányi öregek m m§-“lio na mmmm ■■ :•: ‘ .-.V Ez év márciusától együtt tölt­hetik napjaikat a vilmányi öregek, ugyanis ekkor adták át a húsz férőhelyes községi öregek napközi otthonát. A lakásból lett napköziben há­rom gondozó látja el a „be­iratkozottakat”, hétfőtől szom­batig. Kézimunkáznak, rádiót hallgatnak, olvasnak, beszél­getnek. A pihenésen kívül ilyentájt, dologidőben ellát­ják saját házuk tájékán is az esedékes munkákat, sőt még a földekre, szőlőkbe is el-el- járogatnak, hogy aztán visz- szatérve, megpihenjenek az új otthonban. Felvételünk ebéd utáni pihenőkor készült, új­ságolvasás, beszélgetés köz­ben. Mészáros István Távol és közel A Szikszói Állami Gazda­ság boldvai kerületében van egy melléküzemág, ahol a munkások évek óta máról- holnapra élnek, valósággal össze kell kapargalni a mun­kált, máskor pedig fizetés nélkül kívánják meg tőlük a túlórázást, a pluszműsza- kokat. A rendkívül hullám­zó munkaellátottság leglé­nyegesebb következménye, hogy a bérek is alacsony szinten mozognak. Melléküzemágról lévén szó, azonnal az jut eszünkbe, hogy itt valami alapvető probléma lehet, hiszen más mezőgazdasági nagyüzemek melléküzemági tevékenységé­ről mindeközben már-már legendák keringenek ... A személyes érdeklődése­met fokozta, hogy valami­kor, tizenöt évvel ezelőtt magam is dolgoztam Elold­ván, mint érettségi utáni fiatal, így nem egy mostani munkás egykor munkatár­sam is volt. Emlékeimben — ha nem is korszerű —, de mindenképpen ütemesen dol­gozó műhely képe maradt meg, ahol ha zsörtölődtek is a napi gondok miatt az em­berek. alapvetően nem vol­tak elégedetlenek, mint most. — A szerszámaink, be­rendezéseink nagyon elavul­tak — kezdte a helyzet fel­tárását Markovics András műhely- és melléküzemág­vezető. — Vasszerkezeli munkát, hegesztést, forga­tó legrövidebb időre szólít­suk csak el munkájuktól. Ezért két-három napra ki­szállunk a városokba, oda kérjük a vonzáskörzetben dolgozókat is. A tanácsok­tól mindenütt nagy segítsé­get kapunk, hozzáértő nyug­díjasok segítenek az admi­nisztrációban. — Megfigyeltük, elég sok időt töltenek a nők az adat- egyeztetéssel, sokáig ülnek az egyeztetök asztalánál. — Az adatlapokat a mun­kahelyek személyzeti, vagy munkaügyi osztályán .töl­tötték ki, és sajnos, sok esetben pontatlanul. Alapve­tő hibákat fedezünk fel ne­veknél, címeknél. Hibák csúsztak még az egészség- ügyi törzslapokba is ... Ezért itt minden adatot egyeztet­nünk kell az érintettekkel, ez pedig egy kis időbe telik. Ám a katonai igazolvány át­vételével és a szóbeli eliga­zítással együtt nem több, mint két órát vesz igénybe az aktus. — Melyek a legfontosabb tudnivalók, amelyekre szó­ban is felhívják a figyelmet? — Mindenekelőtt meg­nyugtatjuk az asszonyokat, lányokat. Erre nagy szükség van, mert sokan összefüg­gésbe hozzák a nyilvántar­tásba vételt a feszült nem­zetközi helyzettel. Mások nem közvetlenül a háború­tól, hanem a kiképzéstől tar­tanak. Elterjedt ugyanis az egészségügyiek körében, hogy akik megkapják az, igazol­ványt, hetekre, sőt hónapok­ra be kell vonulniuk kikép­zésre és katonai egyenruhát is kapnak, amelyet otthon kell őrizniük. Nos, erről szó sincs, nem lesz kiképzés, egyenruhát sem osztunk. — Tehát, ha megkapják az igazolványt, semmi teen­dőjük nincs. — Mindenkit arra kérünk, hogy gondosan őrizze meg a katonai igazolványát és a csa­tolt személyi igazolójegyet. Ezt az igazolványt nem kell magú­val hordania senkinek sem. Nagyon fontos azonban, hogy az adatváltozásokat, nyolc napon belül mindenkinek je­lenteni kell, vaev a hadki­egészítési parancsnokságon vagy a tanácson. Levélben csokist végzünk, de időnként még egy-egy méretes fúró beszerzése is gond ... egy­szerűen nincs, ha nem kol­dulunk valahonnan ... De nemcsak a szerszámokhoz az apróbb alkatrészeket, hanem magát a munkát is nekünk kell felhajtani. Sikerült a barátságok, kapcsolatok lé­vén jó feladatot is találni. Például készítettünk felhor­dó láncot az E—51|6-os kom­bájnokhoz ... egyedül mi csi­náltunk ilyet, sorban álltak a kapuban az ország min­den részéről érkező meg­rendelők ... aztán abba­maradt,... ötezer forint fö­lött kerestek az emberek és ezt a központ már sokallta. — Általában az a bajuk, azt mondják ránk, hogy mi nem érdemeljük meg a fi­zetésünket ..., hogy a mű­helyben csak a falat tá­masztják .... pedig igazán azt sem határozták meg, hogy mi is a feladatunk — kapcsolódott a beszélgetés­be Papp Ferenc. — Ha kell, vasszerkezeti munkát vég­zünk, ha kell akkor meg a mezőgazdasági gépeket ja­vítjuk ... és ha elakad egy vetőgép, egy kombájn, vagy bármi, akkor dolgozhatunk műszak után, szombaton ... nem kapunk túlórapénzt. .. Egyébként, ha már a pénz­nél tartunk, harmincegy év után 3680 forint a fizetésem, és amikor táppénzen voltam a fizetésemelés idején, én kimaradtam kétszer is ... is elfogadjuk a bejelentést, ha az illető azonosító adato­kat közöl. — Milyen változásokat kell bejelenteni? — A családi állapot válr tozását, a gyermekszületést, az új szakképzettséget, az új munkahelyei, új foglalkozást, a megszerzett idegennyelv- tudási, az esetleges betegsé­get, sérülést... Minderről írásbeli tájékoztatást is kap­nak a nők. * A nyilvántartásba vételre néhányan magukkal hozták a gyerekeket is. Egy aranyos szőke kisfiú mamáját kér­deztük mes, mit szól mind­ehhez. — Az egészségügyi szakma elnőiesedett, érthető, hogy bajban szükség lenne ránk a honvédségnél. Ter­mészetesnek tartom, hogy nyilvántartásba vettek. Még azt is el tudtam, képzelni, hogy kél-háromhetes kikép­zést kapunk. Amikor meg­kaptam a papírt, egy kissé megijedtem, mert olyan pi­cik a gyerekek. Nagy gon­dot okozna, akár két hétre is az elhelyezésük. Most mindenesetre megnyugod­tam — mondta dr. Gór Il­dikó fogorvos. Cserhalmi Lászióné, a ste­rilizáló dolgozója is a kikép­zési időtől félt: — Szeptem­berben lesz a lányom es­küvője. Már azon törtem a fejem, hogyan kérjek ha­lasztást a kiképzés alól. Én három hónapról tudtam. — Januárban, amikor át­estünk a mindenre kiterje­dő orvosi vizsgálaton, már sejtettem miről van szó, hi­szen olvastam az újságban, hogy a nők is katonai iga­zolványt kapnak — mondja Mihály Györgyné asszisz­tens. — Ügy tudom, más or­szágokban már régóta így van. Nagyon remélem azon­ban, hogyha most eítészem az igazolványomat a szekrény legmélyebb fiókjába, csak akkor veszem elő újra, ami­kor vissza kell adni. — A gazdaságvezetés azt kívánja, hogy mi csak a mezőgazdasági gépeket ja­vítsuk, és hagyjuk a fenébe a vasakat... — mondta Gárdonyi Ferenc. — Pedig voltak jó üzletek, mint a konténerek gyártása is... de egy kicsit már be Kellel!, volna ruházni, néhány le­mezhajlító, lemezvágó elég lett volna ... — A traktoros megkapta a vetésért járó prémiumot... — emlegette fel az egyik sé­relmet Markovics János —, és, mi akik a traktorokat, vetőgépekei karbantartottuk, egy fillért sem ... mintha a mi munkánk nem lett vol­na benne a sikeres vetés­ben. Feri bácsi már mondta, hogy mennyi a fizetése... a többieké sem jobb: Gár­donyi Ferenc 3900 forintot, Kocsis Dezső 3600 forintot, Boros Csaba 3900 forintot, én 4200 forintot, a fiam 3200 forintot keres ... és egy krampácsoló gyerek, akit felvesznek nyáron az utak tisztán tartására 3600 forin­tot kap ..., pedig ahhoz sem­miféle szakértelem nem kell. így becsülnek meg minket. — Nekem azt mondták, hogy elvégezhetem a vil­lanyszerelő szakmához is az iskolát — tette hozzá a fia, — aztán eltelt az év, nem engedtek, majd jött a követ­kező év, akkor mar megsze­rezhettem a papírt... kap­tam 60 fillér órabéremelést. De bármit kell csinálni, sem­mihez sincs anyag, úgy szed­jük le a másik gépről, az­tán meg futkoshatunk me­gint, ha valami elromlik ... így csereberélődnek a kis al­katrészek .... de újak nin­csenek. Mondják és igaz: a tele­pülés helyzete, helye a mun­kamegosztásban ne jelentsen okvetlenül előnyt vagy hát­rányt az egyénnek az élet­pálya megválasztásában, a foglalkoztatásban, a társa­dalmi mobilitásban. Ami ma még csupán — de már ma is jogos! — követelmény. Mondják és igaz: ma hét­szer, tízszer nagyobb esélye van a középiskolai szék­hely település áLtalános isko­lásának a továbbtanulásra, mint az úgynevezett kiste­lepülésen élő, végző nyolca­dikosnak! — Annyira rossz a hely­zet, hogy már le akartam számolni — fogalmazta meg véleményét Boros Csaba. — Engem köt a gazdaság, mert házat építettem és kölcsönt kaptam ... aláírtam az éve­ket. Ezzel nagyon visszaél­nek, tudják, hogy nem bí­rok mozdulni, kihasználnak... Csak 23 forintot ér az én munkám óránként? — Az a lényeg, hogy az anyagbeszerzés szervezetlen, nincs kalkulátor, aki anyag­ban, szerszámban gondolkoz­na, bármilyen kéréssel for­dulunk a központhoz, csak azt mondják; oldjuk meg magunk, ha meg van egy- egy jó ötletünk, akkor meg leintenek, nem fogadják el — mondta Markovics And­rás. — Mi nap mint nap azért hadakozunk, hogy azt csinálhassuk, amihez értünk. Számon kérik rajtunk a nyereséget, de oxigént nem kapunk, iskolai szögmérővel méricskélünk, fúrókért sza­ladgálunk. esztergakést hiá­ba kérünk ... Közben meg szidnak minket, pedig itt még senkiit nem kellett meg­fenyíteni italozás, kimara­dás, hanyag munka miatt. Megszüntették a mozgóbért is ... nem kaptunk rá ma­gyarázatot, hogy miért .. Jönnek az emberek dolgoz­ni, de senkivel nem vitat­kozhatott!. amikor elkesere­dik. — Az jár jól, aki nem öregszik meg itt, mint Fe­ri bácsi, és én — summázta a helyzetet Kuzsella László raktáros Boldván, a Szik­szói Állami Gazdaság jobb napokat is látott mellék- üzemegységében. Szendrci Lőrinc Az eltéréseknek, különb­ségeknek nem az iskola, a továbbtanulás az egyetlen az esélyegyenlőtlenségek so­rában. Az aprófalvas térsé­gek legtöbbször kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemekhez kapcsolódnak. Ezek kevésbé tudják átala­kítani a termelési szerkeze­tet, kisebb mértékben képe­sek támaszkodni a kiegészí­tő tevékenységre, mint a jó adottságú vidéken, körzet­ben gazdálkodó tsz-ek. Ez viszont visszahat a falvak fejlődésére. E hatás az úgy­nevezett termelő infrastruk­túra hiányában, fejletlensé­gében éppúgy megmutatko­zik, mint a szakember-ellá­tottságban. Számítások szerint az ez­redfordulóig a népesség fo­gyása az ötszáz lélek alatti kistelepüléseken lesz a leg­jelentősebb. Természetesen ezek között is vannak gya­rapodó, életerős falvak, igaz, olyanok szintén, ahol — ma már — megállíthatatlan fo­lyamat a lakosság számának csökkenése. Sopánkodás he­lyett tartsuk tiszteletben a realitásokat. A íaluhálóza- tot mindenkor a természe­tes szerkezeti változások jel­lemezték — azaz korábban is néptelenedtek el, szűntek meg települések, mert el­vesztették gazdasági, gazdál­kodási szerepüket. Napja­inkban azonban ezek a szer­kezeti változások felgyorsul­tak, s azt a képzetet keltet­ték némelyekben: meghök­kentő újdonsággal van dol­gunk. A ma divatos és so­kat emlegetett népesség- megtartó képesség azonban nem sóhajok függvénye, ahogy pusztán — nemes in­dítékú — határozatokkal sem lehet érvényre juttatni. Az 197I-es településháló­zat-fejlesztési koncepció ho­zott lényeges eredményeket, de némely része vaskos té­vedésnek bizonyult. Tíz te­lepüléskategóriát állított fel, ugyanakkor a községeknek a kétharmada az utolsó, az „egyéb település” kategóri­ába került. Az élet ezernyi dolgában tapasztalhatjuk: az elnevezés gyakran minő­sítés. Ebben az esetben is ilyen mellékzöngét kapott az „egyéb” kifejezés. A tör­ténelmi örökség terhe mel­lé újabb feszültségek tár­sultak. Ma már nyilvánvaló: az aprófalvas térségen fej­lesztéséhez elengedhetetlen az állami támogatás, hiszen csekély a saját erő, sokszor éppen a nem igazolódott fejlesztési kategóriák követ­keztében. Az Országgyűlés 1985. április 18—L9-i ülésén hozott — a terület- és te­lepülésfejlesztés hosszú tá­vú feladatairól szóló — ha­tározata II. fejezete 3. pont­ja így hangzik: „Megkülön­böztetett figyelmet kell for­dítani a sajátos adottságú térségek — az aprófalvak, a tanyás, az agglomerációs, a kedvezőtlen mezőgazdasá­gi adottságú, a határ menti területek, valamint az üdü­lőkörzetek — fejlesztésére.” Napjainkban a települések felének, 2,5. millió lakosnak még nincsen közműves vi­ze, vízvezetéke. E közsé­gek meghatározó része ap­rófalvakból áll. Távolság? Igen. Ugyanakkor az itt élők számára a környezeti ártal- ffliak ,kis mértéke, teljes hiá­nya egészen más, egészsé­gesebb környezetet teremt, •mint amilyenben másutt él­nek az emberek. Közelség a kiegyensúlyozott létfeltéte­lekhez? Igen. S így ezen a módon váltogathatjuk a tá­volt és a közeit, a szellemi, a tárgyi világ ezernyi ré­szecskéjét sorra véve. Be kell látnunk például, a kistelepüléseken élők ter­mészetes joga, hogy megol­dódjék a napi folyamatos áruellátásuk, ám az aprófal­vakba gyakran tíz liter tej miatt fut ki a gépkocsi, s a mai fuvarköltségek mel­lett a vállalatoknál azt mondják, olykor szinte meg­oldhatatlan feladat előtt áll­nak. Továbbá: apróságnak látszik, pedig nem az, min­den településnek segélyké­rő-telefont kell kapnia, ezt most már eldöntötték. Idő és több millió forint kell hozzá. Friss előrejelzések szerint kétezerig a községek népes­sége — nemcsak fogyás, ha­nem a település várossá nyilvánítása következtében is! — 800 ezer, egymillió fővel csökken. A „távol” és a „közel” már-már áttekint­hetetlen hatásai sűrűsödnek ebben a folyamatban, s nem a folyamat útjának el- rekesztése a cél, a feladat. Sokkal inkább azoknak az utaknak a keresése, megle- lése, amelyek elkerülik az indokolatlan, az igazságta­lan különbségek okozta kényszerű fogyatkozást. M. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents