Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 1985. augusztus 1., csütörtök Vállalkozások a vendéglátóiparban Az ország 11)500 éttermé­nek, vendéglőjének, presszó­jának, büféjének mintegy 37 százaléka működik jelenleg szerződéses formában. -Míg azonban korábban számará­nyuknál nagyobb mértékben részesedtek a vendéglátás forgalmában, jelenleg már csak 35 százalékkal. Igaz viszont, hogy a szerződéses vendéglátóhelyek produkál­ják a vendéglátás nyereségé­nek 55 százalékát. A tapasztalatok szerint nem ritka a kellő szakérte­lem hiánya, s viszonylag gyakran előfordul az is, hogy olyanok vállalkoznak szerződéses vendéglátóhely vezetésére, akik egyaránt túlbecsülik anyagi lehetősé­geiket és hozzáértésüket. Ennek következtében nem tudják teljesíteni szerződés­ben vállalt kötelezettségei­ket, s előbb-ulóbb az üzlet feladására kényszerülnek. Ezt mutatja az is, hogy nőtt a szerződéses vendéglátók „tartozásállománya" a szer­ződésbe adó vállalatokkal, szövetkezetekkel szemben, Az üzleteket feladók egy ré­sze adósságainak rendezése után ismét vállalkozik ven­déglátóhely működtetésére miután korábbi kudarcából levonta a tapasztalatokat, jobban választja ki a helyet, a vendéglátóhely profilját, ami hasznos a fogyasztók­nak is. A minisztérium illetéke­seinek véleménye szerint a vendéglátóipar szerződéses rendszere alapvetően bevál­totta a hozzáfűzött remé­nyeket. Az e körbe tartozó vendéglők, büfék, cukrászdák kínálata bővült, a nyitva- tartás, valamint az ételek, italok, édességek választéka jobban alkalmazkodik a ke­reslethez. Szisszeneteímbül Megint a tüzelőről... A téli tüzelő beszerzésével kapcsolatos panaszok egymást követve érkeznek szer­kesztőségünkbe. özvegy László Sándorné, Kazincbarcika, Mező I. körút 3. szám alat­ti lakos például megírja, hogy tapasztala­tai szerint a készpénzzel fizető vásárló jó­val hamarabb jut a szénhez, mint amikor a nyugdíjas szé.ncédulara próbálja megírat­ni azt. Személyesen és többször is érdeklő­dött a kazincbarcikai Tüzép-telepen, ám mindannyiszor újabb, és későbbi időpontot jelöltek meg szamára. Az. idő gyorsan mú­lik, ma már augusztust írunk, és az ő kamrája még mindig üres. Mit legyen? (El,keserítőnek találjuk, hogy hétről hét­re közölnünk kell egy-egy nyugdíjas pa­naszos levelét tüzelőügyében. Elképzelhe­tetlennek tartjuk, hogy némi jó akarattal, néhány, csupán szervezést igénylő intézke­déssel ne lehetne megszüntetni a nyugdí­jasok tüzelőutalványainak kiváltása körül kialakult hercehurcát. Vagy a Tüzép más véleményen volna?) Mikor? Aggódom lakóhelyem, Pereces sorsa miatt, ezért fogtam tollat. Az utóbbi húsz évben ez a terület nem fejlődött, ellentétben a város más kerületeivel. Igaz, létesítettek egy új pb-gúzpalack cseretelepet, átépülő­ben van az öregek napközi otthona, de az új autóbuszmegálló járdaszigete már na­gyon kicsire, rövidre sikeredet!. Az idete­lepült vállalatok, mint például az Afor, a müanyagüzem, a kis létszámú tsz-varroda nem adott jelentékeny számban munkaal­kalmakat az Itt élőknek. A bányászat miatt építési engedélyeket sem adnak ki. holott sokan szívesen építenének e városköZeli, mégis jó levegőjű domboldalakon hétvégi házakat. Bizakodom benne, hogy Perecesen is megindul a fejlődés, csupán egy kér­dés foglalkoztáit: mikor? Ádám Antal Pereces, Kőpad utca Ili. (A terület fejlesztéséért az ott lakók, az újonnan megválasztott tanácstagok közre­működésével. segítségével sokat tehetnek. Hiszen készülőben vannak Miskolc és ezen belül Pereces VII. ötéves tervi fejlesztésé­nek elképzelései is ...) GYERMEKALBUM díszrács. Háromtagú család, vagy talán nem is család téblúbol tanácstala­nul Miskolcon, a Tanácsház téren. Középkorú férfi, nő, kamaszfiú. Mindhármuk ke­zében félliteres palack, ko- ronadu góval lezárva. (Úgy tudom, ez a neve a sörös és egyéb üvegeket lezáró, mű­anyag lapocskával béleli bá- riogda ra b n a k.) Sörbon tó j u k nincsen, tanácstalanok, mi­ként ihalnák ki a palackok­ból a gyümölcslevet, vagy sört. Nézelődnek. Az apa J— legyen apa! — felcsillanó szemmel lép az egyik nem­régen tatarozott műemlék ház kapujához, illetve an­nak gondosan helyrehozott és frissen festett díszrúcsához. A hajdani kovácsmesterek remeklésében felfedezett egy olyan hajlatot, vagy a cirádák egy olyan találkozá­sát, amely alkalmasnak mu­tatkozott a koronadugó lefe- szítésére. Az ötletet, tett kö­vette. hamarosan három üvegről került le a dugó. A család az árnyékba húzódva boldogan kortyolt, a kapun meg a lecsurgó rostos gyümölcslé, még talán a sör- patakocska hirdette: ötletes népek járnak errefelé. A díszrács meg, persze, nem tudott szólni.. . TUSKÓ. A nagy építkezés­hez tartozó rakterűiden ezernyi mindenféle hever kisebb-nagyobb halmokban. Új elemek, használt dolgok, beépítésre váró ez-uz, meg sokféle hulladék, ami közöli még akad használható da­rab. Egyik ilyen kupacban gerendavégek, tüskök hever­nek. Van, amelyik félméte­res, van, amelyik hosszabb, vagy rövidebb, nagyjából egyformán vastagok, végeik azonban — az előző felhasz­nálás lürészelésétől függően — eltérők. Egy férfiú hosz- szan válogat közöttük. Illet­ve irányit két segédmunkást, hogy azok válogassák ki a neki megfelelőt. Sorra do­batja vissza a felmutatót la­kat, Végre egy jónak mu­tatkozik. Szétnéz, helyet ké­tes. Egy fiatal lácska árnyé­kába viteti. nagynehezen megfelelő helyei talál neki. Jól áll a cölöp. Vajon mi kerül rá?... Az irányító fér­fiú feneke! Jó ülés esik raj­ta, elégedetten fészkelődül. Majd előhúzza zsebéből a Népsportot és olvasásba me­rül. AUTÓSTRÜKKÖK. A nagy­forgalmú miskolci Korvin Ottó utcán mostanában nem zavartalan a forgalom. A Széchenyi utcai átépítés mi­att az utca torkolata egy- harmad szélességre szorult, azaz az eredeti három sáv helyett most csak egyetlen sávon lehel a Korvin Ottó utcáról a Széchenyire ki­jutni, és azon áthajtani. Pe­dig itt megy át öt városi autóbusz, meg minden dél­borsodi távolsági busz, s a sok ezernyi magánautó, taxi. teherautó, egyéb. Ráadásul autóparkoló is van az utca mellett, ahonnan a nap minden órájában jól vezető gyakorlottak és szerencsét- lenkedő „mazsolák" kínlód­nak ki, hogy besoroljanak az cgyharmadra szűküli autó- folyamba és átjussanak a ke­reszteződésen. Egymás meg­becsülése. türelem, megértés és vézetni tudás kell ehhez. De vannak ügyetlenek, van­nak türelmetlenek is, s az a legrosszabb, ha ez a két tulajdonság találkozik. A türelmetlen és ügyetlen ve­zető trükkhöz folyamodik. Ügy tesz, mintha az elzárt es használaton kívül álló két sávba igyekezne, hogy ott parkoljon, majd hirtelen be­vág balra a sorba. Sokszor úgy lordul keresztbe, hogy aztán se előre, se hátra. Ilyenkor aztán áll a konvoj több s/.áz méter hosszún. Ta- náesolnam az autósoknak, menjenek a Vándor Sándor utca felé, de arra nem le­hel a Vörösmarlyról balra lúfoidulni. Így aztán jönnek a trükkök. A Munkácsy ut­ca is lezárva, felbontva, a parkolóból egy kis huncut­sággal lehel a Vándor Sán­dor utcára kerülni rendőr- mentes időkben, de ez a Szé­chenyi utcai átkelés zsúfolt­ságát, meg az ott — több­nyire kényszerből — születő aulóstrükkök választékát nem csökkenti. (S ez még jövő március végéig így lesz?!) KERÉKPÁR. Amióta visz- szu Indok emlékezni — te­hát a húszas évekig —. a miskolci Széchenyi utcán mindig lilos voll a kerékpá­ros, meg a motorkerékpáros közlekedés. Ez az utca más­fel éve hivatalosan sétáló­utca. alsó végén meg épí­tési I erű lel. A sétálóutcán hömpölyög a nép, a húsz kilométeres maximális se­bességről régen megfeledke­zel! villamosok csilingelnek, a megszámlálhatatlan kivé- lellel éló személy- és leher- ,'mink zavartalanul bóklász­nak a sétálóhelyeken, s hogy valami új is legyen, meg­jelentek a kerékpárok, sőt a sélakerékpározók. Le és fel bicikliző ifjakkal talál­kozunk az úttesten és a jár­dám egyaránt (a KRESZ csak egyes lakótelepi járdákon engedi a kerékpározást!), életveszélyesen kanyarognak a járművek, ’ meg a sétáló­utcát komolyan vevő naiv gyalogosok között. Az utca kaotikus „rendjében” ' senki sem szól rájuk. De kerékpá­roznak mindenütt. Újabban egy csendes cukrászdái te­rasz asztalai között is fel­feltűnnek az ügyeskedő bi­ciklis ifjak. A kerékpár nap­jainkban kedvelt és ajánlott, energiatakarékos közlekedési eszköz. No meg sport és szó­rakozás is. De inkább csak a maga helyén. Nem az amúgy is zsúfolt sétálóutcán, meg a cukrászdái teraszon .. (benet)ek) Az ózdi Mustos ikrek, Andrea és Erzsébet. Bodnár Gergely, nyolchónapos kisfiú vagyok. Miskolcon, a Sza­bó Lajos utcában lakom. Kinek van igaza? Feleségemmel július hú 21 - én Tiszacsegére utaztunk. Oda autóbusszal, vissza Jós- vafőre vonattal. A tisza- csegei MÁV-állomáson — holott a pénztáros láthatta autóbuszjegyünket — újabb két karikát bélyegeztek le nyugdíjas utazási igazolvá­nyunkon. Kértem a pénztá­rost, hogy olvassa el az iga­zolványra nyomtatott tájé­koztatót, amely szerint egy bélyegzéssel oda-vissza lehet utazni. Ö erre azt válaszol­Kiállítás A Hazafias Népfront- fü- zérradványi szervezete és a községi elöljáróság kezde­ményezésére rendezték meg Orosz György festőművész kiállítását a füzérradványi művelődési házban, majd a helyi gyógyintézetben, később Pálházán, a művelődési köz­pontban. A kiállítások látogatói szép élménnyel gazdagodva hagyhatták el a termeket. Orosz György festményei szépek, érthetőek, tükrözik az alkotóművész emberségét, humanitását. Igó Béla Pál haza Kiváltság a televíziózás? A Hollóházáról, a porce­lángyárról. de még inkább Szász Endre művészetéről szóló műsor megtekintésére az adás napján izgatottan készülődtem. Gondolom, így volt ezzel több ózdi lakos, akik kivárták a késő esti kezdési időpontot. Ez az egyébként teljesen^ reális el­várás, mint a film végére kiderült, naiv elképzelésnek bizonyult csupán. Itt. az or­szág északi csücskében, egy meglehetősen elzárt munkás­városban úgy tűnik, hogy televíziót csak akkor nézhe­tünk, ha a helyi átjátszóál­lomáson azt éppen jónak és szellemi szintünknek meg­felelőnek tartják az ott dol­gozók. Számomra nehezen elképzelhető, hogy senkinek se tűnjön fel, hogy a Szász­film • előtti, szórakoztató francia történet és az utána következő híradó tökéletes adásban ment, amíg a Hol­lóházáról készült filmből csupán kockákat láthattunk. Nem fogadhatom el, hogy itt helyben tönkretegyék jó né­hány ózdi lakos esti szóra­kozását. Mák Zsuzsa Ózd, Szőn.yi M. u. 13. fszt. 3. (Megjegyzésünk: a televí­ziózás ózdi gondjaival la­punkban mái- foglalkoztunk többször is. de arról még nem hallottunk, hogy az át­játszóállomás dolgozói ezen a módon juttatnák kifeje­zésre ízlésüket, s korlátoz­nák az adás vételét. Kíván­csiak vagyunk a vélemé­nyükre.) Az Ingatlankezelő Vállalat valasza Rovatunk július i-i szá­mában „Ház a belvárosban” címmel közöltünk cikket, amelyben a Miskolc. Kun Béla u. 4. számú épületben uralkodó állapotokat tettük szóvá. Az írásra Nyíri Ist­ván, a Miskolci Ingatlanke­zelő Vállalat igazgatója vá­laszolt : Vállalatunk előtt is ismert az említett épület bérlőinek problémája. Mar a cikk megjelenése előtt kicseréltük a szemétszállító konténeie- ket, s a lakóház pincéjében VI. 12-én és VII. 10-én a Miskolci Közterület fenn lartú Vállalat kérésünkre pat­kányirtást végzett. Az udva­ri csapadékelvezető dugulá­sát több esetben megszün­tettük. Ez azonban csak ideiglenesen oldja meg a problémát. Végleges megol­dást az egész csapadékelve­zető rendszer átépítése je­lent majd, ez azonban hosz- szabb időt vesz igénybe. Munkavállaló hiányában ed­dig az épület takarítását al­kalmi épület- és járdataka­rító végezte. Természetesen ő nem pótolhatta a házfel­ügyelőt. Július 10-től — a korábban meghirdetett pá­lyázat alapján — Farkas Károlyné lett a Kun Béla u. 4. szám alatti épület ház- felügyelője. Reméljük, hogy munkájával vállalatunk és a bérlők is elégedettek lesz­nek. A Kőporos utca lakói nevében Amikor a miskolci Patyo­lat elköltözött a Győri ka­puból, a közeli Kőporos id­ea lakói abban reményked­tek. hogy az üzem elhanya­golt épületeit lebontják. Nem így történt. Ideköltözött a városgondnokság szervezete és teljes erővel hozzákezdett az épületek tatarozásához. A főútvonalra néző épületeket rendbe is hozták, de a hát­só rész. amely pontosan az ablakaink elöli terül el. má­ig is romos, rossz állapot­ban van. Ezek az épületek, no és az elhanyagolt, gazos hátsó udvar nagyon rossz benyomást tesz az itt la­kókra. a hozzájuk járó ven­dégekre. Vajon meddig kell még néznünk ezt, a város­képbe nem illő látványt? A Kőporos utcai lakók ne­vében : Köváry József Szerkesztői üzenetek ta. begy olvasgassam azt én. mert ő tisztában van a ren­delkezésekkel. így összesen 4 karikába került az utazás. Gondolom, az akkor szolgá­latban levő pénztáros így akarja fejleszteni a vasutat. Korábban már többször is utaztam oda-vissza egy ka­rikával, ezért merem meg­kérdezni: kinek volt igaza, nekünk, vagy a MÁV tisza- csegei pénztárosának? Gereguly Ferenc Jósvafő, Béke u. 1. Hunyadi Józsefnénak, Ke­nézlőre. Levelét megkaptuk, az abban foglaltaknak — jogászunk segítségével — rövidesen utána járunk. Kérjük türelmét. Bach Beátának. Novajid- rányba: gyors- és gépíróis­kola megyénk több városá­ban működik. így Miskolcon. Kazincbarcikán, Sátoralja­újhelyen. A jelentkezéssel vi­szont sajnos már elkésett. igy csak jövőre kezdheti meg tanulmányait. Tanácsoljuk, hogy menjen el a novajid- rányi általános iskolába, s ott biztosan megmutatják majd a „Pályaválasztási Ta­nácsadó” című füzetet, amelyben megtalálható a megyei gyors- és gépíróisko­lák címe a jelentkezési fel­tételekkel együtt. A füzetet — levélben — kérheti a miskolci Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézettől is. A rovatot összeállította: Udvardy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents