Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
1985. augusztus 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Miskolci macskakövek Miután leírtam ennek az | emlékezésnek a címét, eszembe jutott, hogy ilyen kijelentő mondat után általában a szállodai élmények, az ott töltött napok, éjszakák felidézése .szokott következni. Nos, én eddigi életemben mindössze egyetlen éjszakát töltöttem Miskolcon szállodában, s már arra sem emlékszem, akkor miért. 1945—1946 fordulója vóll, kegyetlenül hideg tél. a szállodában semmi fűtés, én meg egy barátommal az akkor még Korona névre hallgató • — ma Avas — szálloda egyik utcai szobájában vacogtam. Nem tudom felidézni, miért aludtam olt, csuk arra emlékszem, hogy a hideg miatt kiihurcolluk a matracot, meg az ágyneműt, az előszobába, mert oda kevéssé fújt be a szél az utcáról, illetve az Erzsébet tér felől. Mire emlékezem hát most, mit juttatott eszembe a Pannónia és az Avas-szálló egyes részein ma is serényen kopogó kőművesszerszám, az újabb, ki tudná megmondani, hányadik átépítés? A miskolci szállodákhoz kapcsolódó első élményeimet tulajdonképpen három batár adta. Megemlítettem én ezt piái- más írásaimban is. mert igen élénken él emlékezetemben a három egykori szálloda, a Korona, a Pannónia és az Abbázia vendégfógó versengése. Minden fontosabb vonat érkezésekor megjelent a három batár, mind a Tiszai, mind az akkoriban nagyobb forgalmú Gö- möri pályaudvaron és az egyenruhás londinerek kí- nálgatták a kofferekkel érkezőknek a maguk hoteljét. Még az egyik batár üvegajtajára is élénken emlékszem: a metszett üvegbe maratott homályosabb betűk jelezték, melyik hotelé a kocsi. E három szállodán kívül működött még kisdiák-koromban a Royal is, ahól ma a Postaigazgatóságnak van valamilyen hivatala, de az már akkor is nagyon szegényes, lecsúszott intézmény volt. Nagyobb részét — mit szépítsük — találkahelynek használták, meg olyan szobái voltak, amelyet a benne lakó hölggyel együtt lehetett rövid időre bérbe venni. Alig néhány más rendeltetésű szobával rendelkezett, egykét szobában igen szegény, több gyerekes családok is laktak, az isten tudja, miből fizették. Garniszálló volt ez a javából. (Talán nem véletlen, hogy a szombati és vasárnapi kimenős, korzózó bakák csak idáig jöhettek fel a Széchenyi utcán, innen visszafordította őket egy zupás altiszt.) A hajdani Három rózsa, a későbbi Grand Hóiéi a Széchenyi utca 36 alatt, a Kazinczy utca saj kán valamikor az én gyerekkoromban alakult át lecsúszott szállodából lakásokká. Földszintjén a kávéház még tovább egzisztált, a mai Avasi Kávéház helyén huszadrangú kávéház működött, előtte fia- kerálilomás várta az utasokat. Miskolcnak, bár nagyon kellene, nem épült új belvárosi szállodája. A már születése előtt „Hotel Lélekharangnak” elnevezett, vagy csúfolt, és a Mindszenti temető bejárata elé tervezett szálló, úgy tűnik, lekerült a napirendről. Hiszem, hogy akad számára alkalmasabb hely, esetleg a most születő lakótelepek valamelyikén. A három tapolcai szálló — az öreg Annát már aligha kell számolnom! — újabb éveink szülötte. A Lidó a hatvanas években munkásszállónak indult, szálloda lett. A Júnó sem szállodának indult, közel évtizednyi vajúdás után lett azzá. Egyedül a Park motel indult annak, ami végül is lett. De mindez nem pótolja a városi szállodahiányt. Ám térjek csak vissza a szállodai emlékekhez. Az Abbáziáról, meg a Pannóniáról nincs sok személyes emlékem. Nyáron a kávéházi ablakaik előtti teraszt bámultuk. (Az Abbázia egyébként a mai Aranycsillag.) A Pannónia kávéháza most van újjászületőben: ide kerül visz- sza a Rorárius cukrászda, amiről nem lehet röviden emlékezni, .mert külön misét érdemei. (Csak valósuljon meg végre!) Ezeket a szállodákat csak kívülről ismertem. A Koronát, majd Kossuthot, később Avast, ahol most az utcai fronton építenek önkiszolgáló éttermet, annál inkább. Pedig — mint említettem — csak egyszer aludtam benne. De lehel emlék alvás nélkül is. Sajátos dolog, hogy az Avas Szálló első emeleti középső erkélyét emlegetik Ferenc József-erkély néven — állítólag miskolci látogatásakor innen nézett ki az Avasra — amellyel szemben áll Kossuth Lajos szobra (az egykori Erzsébet téren). Itt sorakoztunk mindig diákkorunkban március l.S-én, hogy Kossuth szobrot megkoszorúzzuk, s itt voltak irredenta tüntetések a harmincas évek vége felé. A szálló úgynevezett Fehér termében bontotta ki 193’5-ben az első nyilaskeresztes párti zászlót gróf Festetics Sándor és mondta el uszító. halandzsával („darizó mangárok") teli programját. s ezt a gyűlést verte szét a szó legszorosabb értelmében háromszáz diósgyőri vasmunkás Reisinger Ferencnek, a város szociáldemokrata országgyűlési képviselőjének vezetésével. Hét évvel később ebben a teremben hirdette meg Ba'jcsy-Zsiiinszky Endre, hogy le kell szakadnia Magyarországnak a németek oldaláról. (Vajon hol van ennek a gyűlésnek az emléktáblája?!) Itt volt az emeleti táncterem, a mai Kossuth mozi mellett a város egyik kiállítóterme. (A felél ma a Hevesy Iván Filmklub foglalja el. a másik fél — úgy tudom — pincérklub.) Kisgimnazista korunktól rászoktattak a református g i m názi u m ban a tárlatlátogatásro. Rajztanárunk. Imreit Zsigmond festőművész minden tárlatra elhozott bennünket. (Így szoktatlak a rendszeres sznházlátogatásra, sőt — ma talán furcsán hangzik,. de akkor nem volt ennyi fürdőszobás lakás — a gőzfürdőbe járásra is.) Nem hittem volna akkoriban, hogy majdan filmkritikusként életem jelentős részét e termekben töltöm. A táncterem, mint ismeretes, 55 éve az ideiglenesen ide költözött Apolló, majd Kossuth mozi otthona. Elöregedtek, korszerűtlenek a miskolci városi szállodák. A Pannónia és az Abbázia múlttal sem rendelkezik, a Kossuth, illet-\ ve Avas 1755-től. Arany Coronaként pedig 1784-től működik. Déryné és társai 1815-től 1819-ig itt játszottak. De ezt nemcsak én tudom ... Én csak a magam néhány miskolci szállodai emlékét akartam felidézni. (bencdek) Mányoki Ádárn, az ismert Rákóczi-portrék alkotója a barokk kori arcképfestészet kiemelkedő mestere. Észak-Németországba n nevelkedett, Hamburgban, majd Berlinben dolgozott. Rákóczi hívására hazatért. udvari festője lett. 1709-től Rákóczi utasítására Hollandiában, majd Lengyelországban tartózkodott, itt festette a fejedelem kitűnő arcképét. A szabadságharc leverése után Varsóban, majd Drezdában tevékenykedett. Néhány évi magyarországi tartózkodás után ismét Németországban telepedett meg és egészen haláláig - Drezdában élt. Az 17130-as években kiemelkedő tagja volt a szász fővárosban tevékenykedő képzőművészek csoportjának. Ekkor ismerkedett meg Donath-tal, aki jogászként kezdte pályafutását, majd festmények alkotójaként vált isA Miskolci Képtár rer Mányoki Adóm (1673-1757) Gabriel Ambrosius Donath arcképe. Olaj, vászon 50,5*45,5 cm. Az ágynemű mind eredeti darab - mondja Szakács Józsefné. Pártában. De amilyen szép, biztosan nem marad pártában. (Csendes Csaba felvételei) Igazán nem számíthat rá az utas, hogy a Mátra közepén, Mátraházán palócok közé csöppen. Nem sejti még akkor sem, mikor az aprócska üdülőfalu főterén elhelyezett térkép- vázlat nyomán elindul, hogy megkeresse azt a magánmúzeumot, amely külsőre leginkább egy kertes családi házhoz hasonlít. Mint ahogyan az is. I Ám az épület jó része ma I már állandó kiállításnak 5 ad helyet, mégpedig a pasi jóé népművészet számtalan ^ darabjának. Szakács Józsefné népi : iparművész már-már za- i varba ejtő kedvességgel, figyelmességgel fogadja az otthonába tévedő idegene- ■ két. A gyereklány —. aki ; szüleivel együtt például I Nyíregyházáról érkezett a Mátrába —, Csipkerózsi- i káról kérdi a népi iparművészt, fölfedezvén a „tisztaszoba” egyik sarkában ál- 1 - ló rokkát. Vajon melyik az f a hegyes alkatrésze, amely i szúrása nyomán a mesebe- 1 li hős ébresztéséig százEgy óra a palócok között esztendős álomba szende- rült? És ahogyan bemutatja Szakács Józsefné a rokka alkatrészeit, úgy elevenedhetnek meg a gyerek elöli a mesekönyv lapjain olvasott történet szereplői, tárgyai, amelyek bizony nemcsak a gyerek számára ismeretlenek. Hiszen a szebbik nem legtöbb képviselője manapság már alighanem zavarba jönne, ha leültetnék a rokka mellé, kezébe adnák a lilolót. hogy a szövőszék kezelésének tudományáról már ne is beszéljünk. És a ma emberének tekintete már elsiklik egyeb dolgok fölött is. A bejárattól balra például, a falon, gyönyörű, hímzett házivászon. Halotti lepel, melynek mintája egyik és másik végén csak első pillantásra hasonlít egymásra, Éi-tő szem számára azt is elmondja a minta, melyik családtag számára készült a soha föl nem használt lepel. Hosszú évek alatt, míg asszony lett a lányból, tanulhatta meg, milyen alkalomra milyen térítőt, milyen törülközőt, milyen ruhát kell készítenie, melyiket mikor használnia, s „tévednie” nem lehetett, hiszen szájára vette volna a falu. A konfekeióruhák. áruházak korában mindez már a felnőtt számára is mesének tűnik. Mint ahogyan az a mezei bölcső, a festett láda, a vetett ágy. Ám a blúzok, vászoningek ma is valóság. Szakács Józsetné. ha csakkis- számban is, de a régi motívumok fölhasználásával készít belőlük. Hasonlóképp leánya is, aki — édesanyja mellett — mind sikeresebben szerepel a népművészeti kiállításokon. így őrzik a Palóciöld népének művészetét, a Mátrában, (csendes) Történetek festőkről Egy fiatal festő panaszolta a sikeres Arnold | Böcklinnek: — Egy képet ; megfesteni semmiség, négy | nap alatt elkészülök vele, 1 de aztán egy év is belete- | ük. amíg valakinek el- ; adom! — Próbálja meg fordítva — tanácsolta neki Böck- lin. — Fessen egy évig egy képet, és meglátja, négy napon belül el tudja adni. Pályája kezdetén Picas- sónak ilyeneket mondogatott az édesanyja: — Ha katona lennél, egyszer tábornok is lehetnél, ha papnak mentél volna, valamikor még pápa is lehetett volna belőled! — Nekem ennél merészebb terveim vannak — válaszolta a fiú. — Festő lettem, és talán egyszer én leszek ..a” Picasso. mértté. A különc hírében álló festő nem nyiratko- zott, nem hordott alsóne- műt és zsinóros magyar öltözetben járt. A pályája csúcsára jutott Mányoki- nak, — akinek ebből az időből főleg franciás felfogású, világos tónusú arcképei ismeretesek — a fes- t öba rá t megö lök i téséné 1 nem kellett dekoratív eleganciára törekednie. Egyik fóművéhez. Thiele festő arcképéhez hasonló jellemábrázoló készségét mutatja meg ebben a müvében. Nagy mesterségbeli tudás, a fénnyel és az árnyékkal való kiemelés és ritmizálás, valamint a higgadt tárgyilagos megjelenítésre való törekvés határozzák meg ezt a müvét is. Végvári Lajos Július 27. és augusztus :i. között, tehát a moszkvai VIT-tel párhuzamosan nagyszabású rendezvénysorozat zajlik a Balaton mindkét partján. A KISZ KB és az OIB kezdeményezését örömmel és nagy ügybuzgalommal fogadták a Balaton-menti városok, nagyobb települések vezetői. és a szórakozásra, színes. érdekes programokra éhes üdülősereg, A dolog jellegéből következik, hogy a programok zömmel kulturális és sportjejlegűek, de ezen belül igen széles a skála. A ba la ton f ü red i A nna-bá 1 immár százhatvanadszor ébresztgette az idén a régi szép, reformkori tradíciókat. A szombat esti vihar ugyan alaposan megzavarta a hagyományos ceremóniát. de végül is éjfél után egy órakor mégiscsak megválasztották az idei szépségkirálynőt. és két udvarhölgyét: Bocz Vvettet, va- T lamint Engi Klárát és Pados Mónikái. Mindhárman budapestiek, és nagyon esi- ; nosak. Erről másnap dél- ; előtt — amikor a három grácia végigkocsikázott Ba- ialonfüred utcáin — napfénynél is meggyőződhettünk. A zalai táncegyüttes nyitópalotása, a Helikon táncklub, a Jeszenszky dzsesszbalett muzsikája ízléses és méltó körítést adott a mulatsághoz, csakúgy, mint a bál hivatalos zenekara. Az éttermi kiszolgálásról már nem lehet ezt elmondani. Ügy látszik. tömegrendezvényeket Füreden sem tudnak megfelelően lebonyolítani.. A Mini-VIT kulturális programjának második részében jeles magyar és külföldi előadók, zenekarok és művészek szórakoztatják majd a hét végén a Keszthelyre sereglő vendégeket.
