Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. augusztus 24., szombat Ezúttal szerencsére csak a híd esett áldozatul ... Öregedő fák a parkokban Nincs „leltárunk" arról, hogy a megyeszékhelynek. Miskolcnak hány parkja van, amely felüdülést, kikapcsolódást jelent a lakosságnak, s azokban összesen mennyi fa található. Azt azonban bizton állíthatjuk, hogy a legnagyobb és legnevesebb „ligetekben” jócskán találhatók fél- vagy évszázadosnál. idősebb famatuzsálemek, melyek alatt már a századfordulón is sétálgattak az itt lakók. A népkerti és tapolcai „parkerdőben” még ma is szívesen barangolnak az arra járók. Jóleső érzés látni e felüdülést jelentő parkokat, melyek karbantartásával a Miskolci Kertészeti Vállalat szakemberei foglalkoznak. E nem kis fáradtságot jelentő tevékenységet az utóbbi időben tovább nehezíti —, erről a közelmúltban személyesen is meggyőződhettünk —, hogy egyre több „öreg” fa jelent veszélyt az alattuk sétálókra. Mint történt ez legutóbb Tapolcán, a rendkívül kellemes látványt nyújtó ősparkban. Egy hétvégi hajnalon az arra járók nem kis megdöbbenésére egy hatalmas fatörzs szinte teljesen összezúzta a sétányon átívelő tahidat. S amint a felvétel is tanúsítja, ha mindez csúcsidőben történik, súlyos balesetet is okozhatott volna. Miközben dr. Bartus Elemérrel, a kertészeti vállalat főmérnökével szemrevételezzük a helyszínt, egyik munkatársa sietve újságolja: az említett hét végén nem ez volt az egyedüli íakidőlés. Nem messze tőlünk ugyancsak riadalmat kelteti egy hasonlóan megtermett fa ágainak leszakadása. S ami érdekes, még csak vihar, vagy erős szél sem okozhatta a pusztulást — Sajnos, az utóbbi egy-két évben legnagyobb parkjainkban igencsak megszaporodtak a hasonló balesetek — kommentálja a látottakat a főmérnök, majd hozzáfűzi: — A városi tanács illetékeseivel közösen felmérést készítettünk, s a vizsgálatok eredményeként arra a következtetésre jutottunk, hogy a két legnagyobb parkunkban — a népkerti és a tapolcai ligetekről van szó — sürgősen mintegy 80—00 több évtizedes tölgyet és egyéb fa- fajtát kell kivágnunk ahhoz, hogy megszüntessük a jelenlegihez hasonló baleseti forrást. — Mikor kezdenek hozzá a munkához, s a kivágott fákat milyen módon pótolják? — Mint már említettem, ez irányú feladataink nem halaszthatók, így már a közeljövőben nekilátunk a nem kis feladatot jelentő „fakitermeléshez”. Tudjuk viszont azt is, hogy ez a tevékenység sokakban ellenérzést vált ki, s nem egy olyan vélemény is elhangzott, hogy a lamatu- zsálemek eltávolításával tönkretesszük legszebb ligeteinket, melyekkel így is igen szűkösen rendelkezünk. Erről szó sincs, hiszen nem azért gondoztuk több évtizeden keresztül ezeket a fákat, hogy most egyszerre megszüntessük a nehéz munkával kialakított s igen népszerűvé váll sétányokat. Ezért is mondhatom, hogy nehezen szántuk rá magunkat e kényszerű lépésre. Mielőtt a döntés megszületett, több lehetőséget is mérlegeltünk, így többek között azt is fontolóra vettük, hogy nem lehetne-e megszüntetni a balesetveszélyt, ha a nagy fákról csak az elöregedett és elszáradt ágakat távofítanánk el. Sajnos ezt a lehetőséget el kellett vetni, mivel az említett térségek altalaja olyannyira nedvdűs, hogy a fellazult talaj képtelen szilárdan megkötni az óriási súlyú törzseket. így nem maradt más, mint kiváltani a veszélyessé vált állományt. — Honnan szerzik be az utánpótlást? — Az új facsemetéket — 10—12 éves előnevelt fajtákról van szó — saját faiskolánkból szállítjuk leendő helyükre. S amint azok életkorából is kitűnik, nem teljesen csemetékről van szó, így a megszokott parkkép nem szenved nagymértékű károsodást. Az újonnan beültetett fafajták két-három éven belül termetes magasságot érnek el. Emellett természetesen folytatjuk a sétányok felújítását is, Tapolcán például teljes egészében újjávarázsoljuk a közlekedőutakat, melyek az idők folyamán elhasználódtak, s megszűnt az eredeti vízáteresztő képességük is. Terveink közölt szerepel továbbá újabb pihenőparkok kialakítása is, de ezekről az elképzelésekről még korai lenne beszélni. Nem arról van tehát szó, hogy a népszerűvé és igen kedveltté vált miskolci parkokból eltűnnek az „évszázados”, megszokott l'amatu- zsálemek, de mint minden élőlénynek, úgy a fáknak is véges az életkoruk, s ez a természetes elöregedés szükségessé teszi a fiatalítást. Kép és szöveg: Csákó Gyula Kiszolgáltatottság, kényelmetlenség, új szobasarkok, melyeket az első éjszaka, el- alvás előtt nemcsak illendő, de tanácsos is megszámolni. Ez az albérlet, melynek már a neve is valami rosszízű emberi kapcsolatot hordoz. De hát ennek ellenére —különösen így, nyárvégén — százak járják a várost, kiadó szobát keresve. Aztán, hogy a babona szerencsét hoz-e valóban, s elviselhető lesz a kapcsolat al- és főbérlő között, majd csak hetek, hónapok múlva derül ki. Egyelőre viszont még csak a címlistát szorongatjuk a kezünkben. Rajta nevek tucatjai, melyek mögött ismeretlen személyek rejteznek. Megannyi remény, esély: talán éppen nála sikerül lakályos szobára bukkannunk, melynek ára sem lesz elviselhetetlenül magas. EMBER LEGYEN KÖRÜLÖTTEM A Csabai kapu egyik tömb- házának negyedik emeleti lakásában középkorú, csinos hölgy fogad bennünket. Félve nyit ajtót, de aztán csak beljebb hív bennünket. Elvégre látatlanban csak nem lehet albérletet választani. Hosszú, kínos csöndben töltött percek után végre megered a nyelve. Elmondja, hogy fizetővendégeknek adja ki néhány esztendeje az egyik szobát, ám megunta a külföldieket, akik mázsás batyukkal egyik nap jönnek, másik nap mennek. Egyedül érzi magát, társra volna szüksége, emberre, akivel időnként beszélhetne néhány szót. Erre ritkán nyílik lehetősége. Magányos. Rokonai, barátai nincsenek, betegsége miatt nem dolgozhat. Emberi kapcsolatai — ha ugyan azokat annak lehet nevezni —, úgyszólván csak a bevásárlásra korlátozódnak. Az volna hát a kérése — mondja, miután szimpatikusnak találja az albérlő-jelöltet, a tizenhét éves diákembert —, hogy néha- nap beszélgessen vele. ha ideköltözik. A beszélgetés menne is, ám 1500 forintot kér a szobáért — fürdőszoba-, konyhahasználattal —, ennyit viszont a szülők egyszerűen képtelenek áldozni a szobáért. Hiszen a szálláson kívül sok mindenre kell még a pénz, ha pedig csak a szállás másfél ezer, egyszer annyi pénzt kellene minden hónapban otthonról postára adni. Nincs mit tenni: to- vábbállunk. IDE MEG LÁNYOKAT 1$ HOZHATNAK Az albérlő számára furcsa. ismeretlen mondat egy rokonszenves idős hölgy szájából hangzott el. A diósgyőri kertes ház szobáiban olajkályhák, a fürdőkád fölött villanybojler, odébb, a sarokban sparhelt. És aki azt hiszi, mindez egy valóságos „bünbarlang”, alaposan téved. A lányokkal kapcsolatos kijelentéshez ugyanis történet is tartozik, amelyet a hölgy — miután a szobái bemutatva hellyel kínál bennünket — kisvártatva el is beszél, töviről-he- gyire. Szavain érezni, leginkább ő is társaságra vágyik, özvegyen él. pedig ő világéletében szeretett gondoskodni szeretteiről. De hát a gyerekei már felnőttek, egyedül van, szívesen tesz-vesz az albérlők körül. Azon a reggelen is kávéval kopogtatott, majd utána be is nyitott a szobába. „Hát ott találok egy fiatal lányt az ágyban, csupaszon. No, hát takaró azért volt rajta, de gondolhatják, hogy meglepődtem, mennyire zavarba jöttem. Csak letettem a kávét, és már iszkoltam is kifelé. Másnap mondom az albérlőmnek, Gézuka, ez többet ne forduljon elő! Gézuka természetesen mindent megígért, de bizony, a kislány csak följárt. Hogy, hogy nem, a végén együtt sütöttünk, főztünk, tévéztünk, láttam, hogy igazán szeretik egymást, akkor meg miért ne örülnék az ő örömüknek.” Két év múlva, mikor ösz- szeházasodtak, Gézuka elköltözött. főbérlője meg is siratta, annak rendje-módja szerint. És most reménykedik benne, Gézukához hasonló rendes. tisztelettudó fiatalembert talál a kiadó szobába. Ezerkétszázat kér, plusz fűtés. úgyhogy. kénytelenek vagyunk itt is elbúcsúzni. „KÉK FÉNYBE” KERÜL MAGA IS? Az Avason próbálkozunk. Aprócska szoba, heverő, fényezett szekrény, két szék. Asztalnak már nincs is hely. Meg aztán, az ezerbe lehet, hogy ez már nem is férne bele. Mert ennyit kér a tulajdonos a szobácskáért. az alapos személyi igazolvány vizsgálat után. Látszólag mindent rendben talál, de azért mégis fölteszi a kérdést: „De maga ugye nem a Kék fényből, köszön majd vissza?!” Mit lehet erre felelni? Zavart mosoly, kurta, elhara- polt nem, s már búcsúznánk is, de főbérlőnk is vágyakozhat az emberi hangra, meg az, ha a sajátja is. Elbeszéli, miként fordult meg nála fél éven belül két albérlő is. akikből egyformán tévé- szereplő lett az említett műsorban. Tévészereplésre persze a 17 évei fiatalember is vágyik, de egészen másfajtára, lévén a zeneművészeti szak- középiskola érdemdús diákja, ám a havi ezer, asztal nélkül. akkor is sok, ha történetesen a „bennfentes” l'ő- bérlő biztosítani tudná a szereplést. így aztán lovábbállunk. Próbálkozunk a belvárosi lakás tulajdonosánál, aki ezernégyért a könyvtárát is albérlője rendelkezésére bo- csátaná, s cserébe csak heti egy römis estét kér. A romi még csak menne is, az albérleti díj előteremtése nehezebben. A következő címen kiderül, a szobát már kiadták, a következőn nincsenek otthon, a másik helyen meggondolták magukat, aztán egy vizes, egy salétromos, egy lavóros szoba marad el mellettünk. De addigra már be is esteledett. igaz, holnap is nap lesz, s folytathatjuk a kerin- gőt, bár szeptember elseje, a tanévkezdet vészesen közelít. Addig pedig minden nappal több a keringőző, aki a megfelelő partner, főbérlő reményében rója az utcákat, címről címre, és már talán azt sem bánná, ha nem is nyolcsarkú lenne az a szoba. Lehet tíz, tizenkettő is. Csak* meglenne már! Lefekvés után, elalvás előtt, az utcáról beszűrődő csekélyke fényben akár százig is elszámolgatná azokat a sarkokat, s egész biztos, szerencsésnek érezné magát. Csendes Csaba A Cooptourist utazási programja A tengerparti utazások iránti igény növekedett, különösen az olasz, a jugoszláv és a bolgár tengerparti üdülőhelyek örvendenek nagy népszerűségnek. A korábbiaknál többen fizettek be külföldi körutazásokra, de a belföldi utakat keresők száma is megnövekedett. Külföldről a tavalyinál több turista érkezett, s kedvező, hogy átlagosan több napot töltöttek Magyarországon, mint a korábbi években. Az őszi—téli ajánlatok közt négy világrész 26 országába 120-féle utat kínál a Cooptourist. Gazdag a választék az évvégi ünnepekre: Prágában, Szófiában, Sinaiában és Moszkvában tölthetik a karácsonyt és a szilvesztert az érdeklődők. A tapasztalatok szerint az utószezonban nagy az érdeklődés a rövidebb városlátogató utak iránt, ezekből szintén bőséges a kínálat. Megyénkben már gyakorlattá vált, hogy jó néhány állami, társadalmi szerv vezetője az állampolgárok jobb tájékoztatása, ügyeik eredményesebb intézése érdekében rendszeresen fogadónapokat tart. A közeljövőben tovább bővül ezeknek a szerveknek a köre: a Magyar Néphadsereg Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságának vezetője; Maesck Antal ezredes augusztus 27-én, 8-tól 16 óráig tartja első fogadónapját. (Miskolc, Almos utca 16., telefon: 18-411.) A fogadónapokon —, amelyek a jövőben havonta lesznek megtartva — a parancsnokság vezetője és munkatársai szívesen rendclPécs főterén ismét régi szépségében áll a nevezetes ..vasalóház”, a vasaló alakjához hasonlító Lóránt-palo- ta. A történelmi belváros rekonstrukciójának részeként megújult épülettömb helyrekezésére állnak a sorköteleseknek, hozzátartozóiknak, rokonaiknak, mindazoknak az állampolgároknak,akiknek a honvédelemmel, a bevonulással, a katonai szolgálat teljesítésével kapcsolatos információra, tájékoztatásra van szüksége. A kérésekre azonnal szóban, s ha a probléma jellege olyan, akkor később írásban válaszolnak. A parancsnokság ezúton is felhívja azok figyelmét, akik a bevonulási parancsot már megkapták, hogy a bevonulási ünnepség augusztus 28— 29-én lesz a miskolci sport- csarnokban. Kérik, hogy munkahelyi és magánügyeiket elintézve, az előírt módon jelenjenek meg a bevonulási ünnepségen. állítása 30 millió forintba került. Pécs egyik legszebb épületét 1883-ban emelték. A régi pompáját visszanyert épület földszintjét üzletsor — köztük Pécs legnagyobb gyógyszertára — foglalja el. A tapolcai parkban több helyen találkozhatunk hasonló látványnyal ...
