Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. augusztus 24., szombat Ezúttal szerencsére csak a híd esett áldozatul ... Öregedő fák a parkokban Nincs „leltárunk" arról, hogy a megyeszékhelynek. Miskolcnak hány parkja van, amely felüdülést, kikapcsoló­dást jelent a lakosságnak, s azokban összesen mennyi fa található. Azt azonban biz­ton állíthatjuk, hogy a leg­nagyobb és legnevesebb „li­getekben” jócskán találhatók fél- vagy évszázadosnál. idő­sebb famatuzsálemek, melyek alatt már a századfordulón is sétálgattak az itt lakók. A népkerti és tapolcai „park­erdőben” még ma is szíve­sen barangolnak az arra já­rók. Jóleső érzés látni e fel­üdülést jelentő parkokat, melyek karbantartásával a Miskolci Kertészeti Vállalat szakemberei foglalkoznak. E nem kis fáradtságot jelentő tevékenységet az utóbbi idő­ben tovább nehezíti —, er­ről a közelmúltban szemé­lyesen is meggyőződhettünk —, hogy egyre több „öreg” fa jelent veszélyt az alattuk sétálókra. Mint történt ez legutóbb Tapolcán, a rendkí­vül kellemes látványt nyúj­tó ősparkban. Egy hétvégi hajnalon az arra járók nem kis megdöbbenésére egy ha­talmas fatörzs szinte teljesen összezúzta a sétányon átíve­lő tahidat. S amint a felvé­tel is tanúsítja, ha mindez csúcsidőben történik, súlyos balesetet is okozhatott volna. Miközben dr. Bartus Ele­mérrel, a kertészeti válla­lat főmérnökével szemrevéte­lezzük a helyszínt, egyik mun­katársa sietve újságolja: az említett hét végén nem ez volt az egyedüli íakidőlés. Nem messze tőlünk ugyancsak ria­dalmat kelteti egy hasonlóan megtermett fa ágainak lesza­kadása. S ami érdekes, még csak vihar, vagy erős szél sem okozhatta a pusztulást — Sajnos, az utóbbi egy-két évben legnagyobb parkjaink­ban igencsak megszaporod­tak a hasonló balesetek — kommentálja a látottakat a főmérnök, majd hozzáfűzi: — A városi tanács illetéke­seivel közösen felmérést ké­szítettünk, s a vizsgálatok eredményeként arra a követ­keztetésre jutottunk, hogy a két legnagyobb parkunkban — a népkerti és a tapolcai ligetekről van szó — sürgő­sen mintegy 80—00 több év­tizedes tölgyet és egyéb fa- fajtát kell kivágnunk ahhoz, hogy megszüntessük a jelen­legihez hasonló baleseti for­rást. — Mikor kezdenek hozzá a munkához, s a kivágott fá­kat milyen módon pótolják? — Mint már említettem, ez irányú feladataink nem ha­laszthatók, így már a közel­jövőben nekilátunk a nem kis feladatot jelentő „faki­termeléshez”. Tudjuk viszont azt is, hogy ez a tevékenység sokakban ellenérzést vált ki, s nem egy olyan vélemény is elhangzott, hogy a lamatu- zsálemek eltávolításával tönkretesszük legszebb lige­teinket, melyekkel így is igen szűkösen rendelkezünk. Erről szó sincs, hiszen nem azért gondoztuk több évtize­den keresztül ezeket a fákat, hogy most egyszerre meg­szüntessük a nehéz munkával kialakított s igen népszerűvé váll sétányokat. Ezért is mondhatom, hogy nehezen szántuk rá magunkat e kényszerű lépésre. Mielőtt a döntés megszületett, több le­hetőséget is mérlegeltünk, így többek között azt is fon­tolóra vettük, hogy nem le­hetne-e megszüntetni a bal­esetveszélyt, ha a nagy fák­ról csak az elöregedett és el­száradt ágakat távofítanánk el. Sajnos ezt a lehetőséget el kellett vetni, mivel az em­lített térségek altalaja oly­annyira nedvdűs, hogy a fel­lazult talaj képtelen szilár­dan megkötni az óriási súlyú törzseket. így nem maradt más, mint kiváltani a veszé­lyessé vált állományt. — Honnan szerzik be az utánpótlást? — Az új facsemetéket — 10—12 éves előnevelt fajták­ról van szó — saját faisko­lánkból szállítjuk leendő he­lyükre. S amint azok életko­rából is kitűnik, nem telje­sen csemetékről van szó, így a megszokott parkkép nem szenved nagymértékű káro­sodást. Az újonnan beültetett fafajták két-három éven be­lül termetes magasságot ér­nek el. Emellett természete­sen folytatjuk a sétányok fel­újítását is, Tapolcán például teljes egészében újjávará­zsoljuk a közlekedőutakat, melyek az idők folyamán el­használódtak, s megszűnt az eredeti vízáteresztő képessé­gük is. Terveink közölt sze­repel továbbá újabb pihenő­parkok kialakítása is, de ezekről az elképzelésekről még korai lenne beszélni. Nem arról van tehát szó, hogy a népszerűvé és igen kedveltté vált miskolci par­kokból eltűnnek az „évszá­zados”, megszokott l'amatu- zsálemek, de mint minden élőlénynek, úgy a fáknak is véges az életkoruk, s ez a természetes elöregedés szük­ségessé teszi a fiatalítást. Kép és szöveg: Csákó Gyula Kiszolgáltatottság, kényel­metlenség, új szobasarkok, melyeket az első éjszaka, el- alvás előtt nemcsak illendő, de tanácsos is megszámolni. Ez az albérlet, melynek már a neve is valami rosszízű emberi kapcsolatot hordoz. De hát ennek ellenére —kü­lönösen így, nyárvégén — százak járják a várost, ki­adó szobát keresve. Aztán, hogy a babona szerencsét hoz-e valóban, s elviselhető lesz a kapcsolat al- és fő­bérlő között, majd csak he­tek, hónapok múlva derül ki. Egyelőre viszont még csak a címlistát szorongatjuk a kezünkben. Rajta nevek tu­catjai, melyek mögött isme­retlen személyek rejteznek. Megannyi remény, esély: ta­lán éppen nála sikerül la­kályos szobára bukkannunk, melynek ára sem lesz elvi­selhetetlenül magas. EMBER LEGYEN KÖRÜLÖTTEM A Csabai kapu egyik tömb- házának negyedik emeleti lakásában középkorú, csinos hölgy fogad bennünket. Fél­ve nyit ajtót, de aztán csak beljebb hív bennünket. El­végre látatlanban csak nem lehet albérletet választani. Hosszú, kínos csöndben töltött percek után végre megered a nyelve. Elmondja, hogy fizetővendégeknek ad­ja ki néhány esztendeje az egyik szobát, ám megunta a külföldieket, akik mázsás batyukkal egyik nap jönnek, másik nap mennek. Egyedül érzi magát, társ­ra volna szüksége, emberre, akivel időnként beszélhetne néhány szót. Erre ritkán nyílik lehetősége. Magányos. Rokonai, barátai nincsenek, betegsége miatt nem dolgoz­hat. Emberi kapcsolatai — ha ugyan azokat annak le­het nevezni —, úgyszólván csak a bevásárlásra korláto­zódnak. Az volna hát a ké­rése — mondja, miután szimpatikusnak találja az al­bérlő-jelöltet, a tizenhét éves diákembert —, hogy néha- nap beszélgessen vele. ha ideköltözik. A beszélgetés menne is, ám 1500 forintot kér a szo­báért — fürdőszoba-, kony­hahasználattal —, ennyit vi­szont a szülők egyszerűen képtelenek áldozni a szobá­ért. Hiszen a szálláson kívül sok mindenre kell még a pénz, ha pedig csak a szál­lás másfél ezer, egyszer annyi pénzt kellene minden hónapban otthonról postára adni. Nincs mit tenni: to- vábbállunk. IDE MEG LÁNYOKAT 1$ HOZHATNAK Az albérlő számára fur­csa. ismeretlen mondat egy rokonszenves idős hölgy szá­jából hangzott el. A diós­győri kertes ház szobáiban olajkályhák, a fürdőkád fö­lött villanybojler, odébb, a sarokban sparhelt. És aki azt hiszi, mindez egy valóságos „bünbarlang”, alaposan téved. A lányokkal kapcsolatos kijelentéshez ugyanis történet is tartozik, amelyet a hölgy — miután a szobái bemutatva hellyel kínál bennünket — kisvár­tatva el is beszél, töviről-he- gyire. Szavain érezni, legin­kább ő is társaságra vágyik, özvegyen él. pedig ő világ­életében szeretett gondoskod­ni szeretteiről. De hát a gye­rekei már felnőttek, egyedül van, szívesen tesz-vesz az albérlők körül. Azon a reg­gelen is kávéval kopogta­tott, majd utána be is nyi­tott a szobába. „Hát ott ta­lálok egy fiatal lányt az ágyban, csupaszon. No, hát takaró azért volt rajta, de gondolhatják, hogy meglepőd­tem, mennyire zavarba jöt­tem. Csak letettem a kávét, és már iszkoltam is kifelé. Másnap mondom az albér­lőmnek, Gézuka, ez többet ne forduljon elő! Gézuka természetesen min­dent megígért, de bizony, a kislány csak följárt. Hogy, hogy nem, a végén együtt sütöttünk, főztünk, tévéz­tünk, láttam, hogy igazán szeretik egymást, akkor meg miért ne örülnék az ő örö­müknek.” Két év múlva, mikor ösz- szeházasodtak, Gézuka elköl­tözött. főbérlője meg is si­ratta, annak rendje-módja szerint. És most reménykedik ben­ne, Gézukához hasonló ren­des. tisztelettudó fiatalem­bert talál a kiadó szobába. Ezerkétszázat kér, plusz fű­tés. úgyhogy. kénytelenek vagyunk itt is elbúcsúzni. „KÉK FÉNYBE” KERÜL MAGA IS? Az Avason próbálkozunk. Aprócska szoba, heverő, fé­nyezett szekrény, két szék. Asztalnak már nincs is hely. Meg aztán, az ezerbe lehet, hogy ez már nem is férne bele. Mert ennyit kér a tu­lajdonos a szobácskáért. az alapos személyi igazolvány vizsgálat után. Látszólag mindent rendben talál, de azért mégis fölteszi a kér­dést: „De maga ugye nem a Kék fényből, köszön majd vissza?!” Mit lehet erre felelni? Za­vart mosoly, kurta, elhara- polt nem, s már búcsúznánk is, de főbérlőnk is vágyakoz­hat az emberi hangra, meg az, ha a sajátja is. Elbeszé­li, miként fordult meg nála fél éven belül két albérlő is. akikből egyformán tévé- szereplő lett az említett mű­sorban. Tévészereplésre persze a 17 évei fiatalember is vá­gyik, de egészen másfajtára, lévén a zeneművészeti szak- középiskola érdemdús diákja, ám a havi ezer, asztal nél­kül. akkor is sok, ha törté­netesen a „bennfentes” l'ő- bérlő biztosítani tudná a sze­replést. így aztán lovábbállunk. Próbálkozunk a belvárosi lakás tulajdonosánál, aki ezernégyért a könyvtárát is albérlője rendelkezésére bo- csátaná, s cserébe csak heti egy römis estét kér. A romi még csak menne is, az al­bérleti díj előteremtése ne­hezebben. A következő címen kiderül, a szobát már kiadták, a kö­vetkezőn nincsenek otthon, a másik helyen meggondolták magukat, aztán egy vizes, egy salétromos, egy lavóros szoba marad el mellettünk. De addigra már be is es­teledett. igaz, holnap is nap lesz, s folytathatjuk a kerin- gőt, bár szeptember elseje, a tanévkezdet vészesen kö­zelít. Addig pedig minden nappal több a keringőző, aki a megfelelő partner, főbér­lő reményében rója az utcá­kat, címről címre, és már talán azt sem bánná, ha nem is nyolcsarkú lenne az a szoba. Lehet tíz, tizenkettő is. Csak* meglenne már! Le­fekvés után, elalvás előtt, az utcáról beszűrődő csekélyke fényben akár százig is el­számolgatná azokat a sarko­kat, s egész biztos, szeren­csésnek érezné magát. Csendes Csaba A Cooptourist utazási programja A tengerparti utazások iránti igény növekedett, kü­lönösen az olasz, a jugo­szláv és a bolgár tenger­parti üdülőhelyek örvende­nek nagy népszerűségnek. A korábbiaknál többen fizet­tek be külföldi körutazások­ra, de a belföldi utakat ke­resők száma is megnöveke­dett. Külföldről a tavalyinál több turista érkezett, s ked­vező, hogy átlagosan több napot töltöttek Magyaror­szágon, mint a korábbi évek­ben. Az őszi—téli ajánlatok közt négy világrész 26 or­szágába 120-féle utat kínál a Cooptourist. Gazdag a vá­laszték az évvégi ünnepek­re: Prágában, Szófiában, Sinaiában és Moszkvában tölthetik a karácsonyt és a szilvesztert az érdeklődők. A tapasztalatok szerint az utó­szezonban nagy az érdeklő­dés a rövidebb városlátoga­tó utak iránt, ezekből szin­tén bőséges a kínálat. Megyénkben már gyakor­lattá vált, hogy jó néhány ál­lami, társadalmi szerv veze­tője az állampolgárok jobb tájékoztatása, ügyeik ered­ményesebb intézése érdeké­ben rendszeresen fogadóna­pokat tart. A közeljövőben tovább bővül ezeknek a szer­veknek a köre: a Magyar Néphadsereg Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Hadkiegé­szítési és Területvédelmi Pa­rancsnokságának vezetője; Maesck Antal ezredes augusz­tus 27-én, 8-tól 16 óráig tartja első fogadónapját. (Miskolc, Almos utca 16., te­lefon: 18-411.) A fogadónapo­kon —, amelyek a jövőben havonta lesznek megtartva — a parancsnokság vezetője és munkatársai szívesen rendcl­Pécs főterén ismét régi szépségében áll a nevezetes ..vasalóház”, a vasaló alak­jához hasonlító Lóránt-palo- ta. A történelmi belváros rekonstrukciójának részeként megújult épülettömb helyre­kezésére állnak a sorkötele­seknek, hozzátartozóiknak, rokonaiknak, mindazoknak az állampolgároknak,akiknek a honvédelemmel, a bevo­nulással, a katonai szolgálat teljesítésével kapcsolatos in­formációra, tájékoztatásra van szüksége. A kérésekre azonnal szóban, s ha a prob­léma jellege olyan, akkor később írásban válaszolnak. A parancsnokság ezúton is felhívja azok figyelmét, akik a bevonulási parancsot már megkapták, hogy a bevonu­lási ünnepség augusztus 28— 29-én lesz a miskolci sport- csarnokban. Kérik, hogy munkahelyi és magánügyei­ket elintézve, az előírt mó­don jelenjenek meg a be­vonulási ünnepségen. állítása 30 millió forintba ke­rült. Pécs egyik legszebb épü­letét 1883-ban emelték. A ré­gi pompáját visszanyert épü­let földszintjét üzletsor — köztük Pécs legnagyobb gyógyszertára — foglalja el. A tapolcai parkban több helyen találkozhatunk hasonló látvány­nyal ...

Next

/
Thumbnails
Contents