Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-22 / 196. szám

1985. augusztus 22., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szemléletkülönbség, avagy... A budapesti vásárváros egyik „kapuőre”, aki most a 70. Országos Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron teljesít szolgálatot, s akivel minket, a kiállítás megnyitójára igyekvőket ösz- szehozölt a végzet, nem elég­szik meg a felmutatott új­ságíró-igazolvánnyal. Meg­hívóhoz ragaszkodik. Nos, meghívónk,• az van. Van egy tucatnyi, a Holland Király­ság nagykövetétől kezdve, a Hungexpo igazgatóságán át a Boos-Coop termelési rend­szerig' rengeteget kapott szerkesztőségünk is. Odaad­juk neki mind, válogasson belőle kedvére. Ö meg is teszi, precíz hivatalnok mód­jára. Mi meg magunkban nevetünk (?) vagy éppen bosszankodunk (?) eme pre­cizitás láttán, s izgulunk (?), hogy talál-e végre olyan meghívót, amivel beléphe­tünk ebbe a nem hétközna­pi világba, vagy esetleg dol­gunk végezetlenül utazha­tunk vissza Miskolcra. Sze­rencsére abban a jókora paksamétában, amelynek mindegyike szeretettel hívja és várja a sajtó munkatársa­it az ötévenként ismétlődő vásárunk megnyitójára, akad, a kapuör számára is megfe­lelő, s gyakorolhatja velünk a „beengedés kegyét”. Ott és akkor még nem tudtuk, hogy nem ez lesz az egyetlen bosszankodásunk a 70. OMÉK-on, a bürokratiz­mus, a sajtó munkájának akadályoztatása miatt. Nem kellett sokat várnunk. A fo­gyasztási szövetkezetek pavi­lonja előtt nagydarab^ ember áll elénk. — Egy lépést se to­vább — mondja szóval, te­kintettel. Újabb magyarázko­dás akár a kapunál. Eközben előkerül egy főnökféle is, akinek újra magyarázzuk: új­ságírók, Miskolc, propagan­da, miegyéb. Ö végre meg­értőbb, szabad az út. Sőt, végül annyira kedves ven­dégek leszünk, hogy soron kí­vül előre megtudjuk, mely borsodi szakcsoportok kap­ták az addig hét lakat alatt őrzött különdíjakat. Arrább ízléses csehszlovák gépkiállítás. Különösen egy új kistraktor hívja lel ma­gára a figyelmet. Ahogy mondani szokták, van benne fantázia. Szívesen írnánk ró­la, mutatnánk be olvasóink­nak is, ha... Ha kaptunk volna részletes ismertetőt, prospektust. De az ott üldö­gélő baráti „szakember, vagy üzletember” kérésünkre csu­pán unottan rázta a fejét. A kertészeti kiállítás pa­vilonjának to-fő valakije ké­résünkre kérdéssel felel: üres ládákat akarnak fotózni? — Hogyhogy üres ládákat? — Ügy hogy a kiállított termé­kekből már nagyon sok hi­ányzik. Innen egy alma, on­nan öt körte, és sorolja to­vább a hiánylistát a megnyi­tó után két órával. Szóval onnan is dolgunk végeztével megyünk tovább, elvégre üres ládákat mégse fotó­zunk ! Bábolna és az IKR ízléses, szép pavilonjára csupán né­hány elismerő pillantást ve­tünk. Kívülről. A hivatalos megnyitó után egy órával ide sem engednek be. (Kol­légám ekkor kérdezte: tulaj­donképpen minek hívtak fel bennünket erre a kiállítás­ra?) Itt is szigorú őr pattog, nekünk meg már kedvünk sincs semmiféle magyarázko­dásra, hogy mi ezért, meg azért, s otthagyjuk Bábolnát. Máig nem értjük annak a magyar cégnek a képviselő­jét sem (ennek nevét hadd ne írjam lé) ki közeledtünkre az asztalra kihelyezett tájékoz­tatókat „összelapátolta” és az asztal fiókba rejtette. Lehet, hogy ha kérünk, csak ad be­lőle, ám mi ezek után elte­kintettünk a kéréstől. Mielőtt a kedves olvasó azt gondolná, hoppon maradtunk az OMÉK-on, elárulom, hogy szerencsére sok pozitív pél­dával is találkoztunk. Olyan kiállítókkal, akik valóban tudják, miért rendeznek ki­állítást, hogy a cél az: ter­mékeiket, szolgáltatásaikat, minél több ember megismer­hesse. Például a MEM-NAK Növényegészségügyi Szolgál­tató Leányvállalatának a kistermelést segítő rendkí­vül szakszerű és praktikus szolgáltatásait részletesen el­magyarázta nekünk az ott ügyeletet teljesítő dr. Kopá­csi János. Többek között megtudtuk, hogy ha valaki címükre (Budapest, Fehérvá­ri út (17 a) beküld a ta­pasztalt betegségről, kártétel­ről levélmintát (akár vidék­ről Is), receptet küldenek, ami tartalmazza a pontos kártételt, s egyben leírják, meghatározzák a védekezés módját is. Lám, nekik érde­kük, hogy minél többen tud­janak róluk. Borsodi példa, jó példa a DIG ÉP. ahol a kiállított szivattyúkról, agg­regátorokról ugyancsak na­gyon alapos ismertetőt kap­tunk. Sőt, még egy későbbi öntözésről szóló beszélgetést is ott a helyszínen nyélbe ütöttünk. De ezzel mintha kifújt volna a hazai. Mert ugyan van több jó példa is, de azok mind külföldiek. Egy nyugatnémet cég. az Amazonen-W erke képviselő­je azonnal hozza a magyar nyelvű tájékoztatójukat a kérdezett vetőgépről, a nagy munkaszélességű lengőboro­nájukról, a Holland Király­ság pavilonjánál pedig meg sem várták, hogy a rendkí­vül gazdag burgonya fajta- választékukról kérdezősköd­jünk, szinte erőnek-erejével adták a magyar nyelvű faj­taleírást. Ügy tűnik, ők is­merik a régi magyar köz­mondást: a jó bornak is kell cégér. Minket pedig ez a tapasz­talt két véglet bosszant, de még inkább elgondolkoztat. Azok miért csinálják más­képpen, miért nem kérdezik maga kicsoda?? Jöjjön hol­nap ... a nagyközönség szá­mára csak holnaptól tájékoz­tatunk ... Illetve mi miért csináljuk éppen fordítva? Na­gyon valószínű, hogy mi sem így akarjuk. Vállalata­ink, üzemeink, gazdaságaink vezetői meggyőződésem, hogy ugyanazt, ugyanúgy akarják, mint a nyugati kiállítók. Csak hát... ott a standokon, kiállítóhelyeken, kapukban nem ők állnak, és sajnos, a „hatalommal felruházott ful­lajtárok" pedig már egészen másképpen gondolkodnak. Az okokat kellene sürgősen felderíteni, s megszüntetni, mert egyébként az QMÉK- oi) nagy-nagybetűkkel hirde­tett ige: agrárpolitikánk el­engedhetetlen része az infor­matika, pusztába kiáltott szó marad! Hajdú Imre Nyársak Egy kirándulásnak, vagy éppen a hétvégeken a vikendtelkeken sokak által várva-várt eseménye egy hangulatos szalonnasütés. E kellemes időtöltés nélkülözhetetlen kelléke a jó nyárs. Ezekről gondoskodik a Bodrogolaszi Búzakalász Termelőszövetkezet melléküzemága, ahol a különböző hosszúságúra állítható party-nyársak készülnek. A képen: Szendiei Jánosné a kétágú party-nyárs összeszerelésén dolgozik. Fojtán László felvétele Mérlegkészítés a Volánnál Az ideinél jobb első fél évet is zárt már a 3. Számú Volán Vállalat, ahol a napokbon vonták meg 1985 első hat hónapjában végzett munka mérlegét. Dr. juhász György igazgató számolt be a műszaki konferencia résztvevőinek a vállalat első félévi gazdálkodásáról. Mint mondotta: több tényező együttes hatásaként a vállalat elmaradt a tervben megfogalmazott célok valóra váltásábon. A 3. Szá­mú Volán teljesítményértéke 3,3 százolékka! volt kevesebb az előző év hasonló időszakának eredményétől, de az dei tervelőirányzatot sem sikerült teljesítenie. A vállalati eredmény ugyancsak alatta maradt a tervezettnek. A gazdálkodás eredményességét csökkentő negatív tényezők közé so­rolta az igazgató, a csaknem 30 millió forintot kitevő be­vételcsökkenést, a költség­szint másfél százalékos növe­kedését, a fuvarszerkezet módosulását, amely abban jutott kifejezésre, hogy a jól jövedelmező munkák, a ke­vésbé jövedelmező feladatok irányába tolódtak el. Az egyes profilok teljesít­ményét értékelve dr. Juhász György többek között hang­súlyozta : személyszállítási feladatait a vállalat csökke­nő eszközállománnyal teljesí­tette. A megye területén na­ponta 0125 menetrend szerinti járatot közlekedtettek és mintegy 293 ezer utast szál­lítottak. Az év elején tervbe vették 36 új autóbusz be­szerzését, ami meghiúsult: mindössze 19 autóbusz vásár­lására nyílt lehetősége a Volánnak. Különben elég nagy gondot jelentett a vál­lalatnak a vásárlások elhú­zódása, amely — hogy meg tudják őrizni az utaskiszol­gálás színvonalát — többlet­terheket jelentett az üzemel­tetőnek. Az összes autóbu­szok 70,2 százalékával úgy­nevezett hivatásforgalmi fel­adatokat láttak el. Ezen be­lül az autóbuszok 79.3 szá­zaléka helyközi, 16,6 százalé­ka helyi menetrend szerinti, míg 4,1 százaléka szerződéses feladatot teljesít. Az új menetrend kialakítá­sakor a vállalat 77 új jára­tat indított. Végeredmény­ben, bár sok nehézséggel kellett megküzdenie a Volán­nak, a vállalatnak sikerült megőriznie a tömegközleke­dés színvonalát, sőt, egyes helyeken, további javulást értek el. Az áruszállítási feladatok­ra, átlagosan 1224 tehergép­járművet biztosítottak az év első hat hónapjában. A jár­művek típus és darabszám szerinti összetétele megfelelt a fuvaroztatók igényeinek, időközönként azonban a kö­zépkategóriájú tehergépko­csikból többre lett volna szükség. Az első fél évben a vállalat 50 teherjárművet vá­sárolt, ugyanakkor 45-öt se­lejtezés címén kivontak a forgalomból. Mint ismeretes, a Volán részt vesz a nemzetközi köz­úti árufuvarozásban is. A miskolci vállalat első félévi teljesítménye csaknem meg­egyezik a múlt évivel. Egye­dül a nem rubelelszámolású árbevétel csökkent, ami a fuvarpiacon kialakult helyzet következménye. A nyugat- európai' piacon ugyanis to­vább csökkent a fuvardíj, amelynek mértéke eléri a 30—35 százalékot. Az igazgató úgy ítélte meg a vállalat helyzetét, hogy az éves tervben megfogalma­zott célok — az egyes terüle­ten mutatkozó elmaradás el­lenére — reálisak, s az év végére elérhetik az 1985-re előirányzott 220 millió forint nyereséget. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a ked­vezőtlen hatások ellensúlyo­zására a rendelkezésre álló erőforrásokat az eddiginél jobban kamatoztassák min­den munkahelyen. így pél­dául törekedni kell a mun­kaerő hatékonyabb foglal­koztatására, az ózdi, lenin- városi üzemegységekben a tervek teljesítésére, az áru­fuvarozásban a szombat— vasárnapi műszakok szerve­zésére, de nagy lehetőségek rejlenek a munkaerő éssze­rű foglalkoztatásában is. A gazdálkodás egyensúlyának helyreállítása érdekében az év hátralevő részében még fegyelmezettebben kell dol­gozni. A vállalati tervben előirányzott érdekeltségi alap előteremtéséhez a második fél évben havonta legalább 25 millió forint nyereséget kell „termelni” a 3. Számú Volánnak. L. L. Folyékony műtrágya Az ipari üzemeknek sok gondot okoz, nagy anyagi terhet jelent a környezetvé­delmi előírások betartása. Kevés helyen nyílik mód ar­ra, hogy pénzt „csináljanak” a hulladékból, vagy a mel­léktermékből. A Borsodná- dasdi Lemezgyárban hosszas kísérletezés után. nemrég megtalálták ennek a mód­ját. A gyár több lemeztermé­kének kezeli a felületét, hogy megtisztítsa a szennye­zőanyagoktól. A hidegen hengerelt lemezeket például pácolják, mert így eltünte­tik róla az oxidréteget és más. a lemez minőségét ked­vezőtlenül befolyásoló anya­got. A pácolás során azon­ban olyan szennyvíz kelet­kezik. amit a mai előírások miatt már nem engedhetnek bele a folyókba, ezért né­hány évvel ezelőtt 60 millió forintért ipari szennyvíztisz­tító-művet építettek, itt ke­zelik a pácolásból származó vizet, amely nagy mennyisé­gű vörös iszapot, vasoxidot tartalmaz. Ez a vörös iszap lerakódik a tisztítómű áljá­ra, ahonnét könnyedén ösz- sze lehet gyűjteni. Eddig en­nek az anyagnak az elhelye­zése is sok fejtörést okozott a gyár vezetésének, ám né­hány hónap óta már hasz­nosítható melléktermékffént kezelik. Az történt ugyanis, hogy egy kísérletsorozat bebizo­nyította. mennyi kedvező tu­lajdonsággal rendelkezik a vörös iszap. Mészhidráttal keverve széleskörűen alkal­mazható a mezőgazdaságban műtrágya jellegű talajjavító­ként, ugyanis számtalan, a talaj számára fontos szervet­len anyagot is tartalmaz. A lemezgyáriaknak már kész az elképzelésük. Még ebben az esztendőben leg­alább 1500 tonnát kívánnak értékesíteni a folyékony mű­trágyából. Amennyiben meg­felelő érdeklődést tapasztal­nak a mezőgazdasági üze­mek részéről, így a többszö­rösét is elő tudják állítani ennek a mennyiségnek. Ok akarják elvégezni a vörös iszap és a mészhidrát keve­rését, s készáruként kívánják eladni a téeszeknek. Ebben az évben legalább 4—5 millió forintot szeret­nének forgalmazni új ..ter­mékükből”. Ha a jövőben to­vább bő a bevételük, akkcjr egy ritka esetnek lehetünk tanúi: egy szennyvíztisztífjó megtermeli saját bekerülési költségét. — fónagy —­Acélöntés a Lenin Kohászati Müvek kombinált acélművében

Next

/
Thumbnails
Contents