Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-21 / 195. szám
1985. augusztus 21., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Kézit csókolom Mit jelent a „függőségi állapot ? Tonnaszám fogyasztunk yes hatóanyagokat Ma, amikor a gyógyszerek mértéktelen fogyasztása világjelenséggé vált, egyre több szakember foglalkozik az öngyógyszerezés veszélyeivel. Nálunk, Magyarországon is ugrásszerűen megnőtt mind a receptre, mind a recept nélkül kapható gyógyszerek forgalma. Már-már azt mondhatnánk, életünk természetes velejárói lettek a tabletták, amelyek szinte válogatás nélkül ott sorakoznak a házipatikákban, ott lapulnak a táskákban. az íróasztalok fiókjában. az öltözőszekrények polcán, s ha kissé idegesebbek, feszültebbek, fáradékonyabbak vagyunk, gondolkodás nélkül bekapunk egy.-két szem Eleniumot, netán Se- duxent. És fittyet hányva a körülöttünk, vagy a bennünk dúló viharokra, végezzük tovább a dolgunkat. De ugyancsak a tablettákat hívjuk segítségül, ha nem tudunk aludni, ha nem tudunk |ó- kedvüen felébredni, ha eleve számítunk arra, hogy a kiadós vacsora után görcsbe rándul a gyomrunk, és akkor is, ha rossz étkű gyermekünkkel nincs elég türelmünk megszerettetni az almát, a sárgarépái és a többi vitamindús étket. S mindezt tesszük unnak tudatában, hogy semmi kárt nem okozhatunk általa. Nos, dr. Rajna Péter ideg- gyógyász, az Országos ldeg- és Elmegyógyintézet főorvosa ennek éppen az ellenkezőjét állítja: — Az üngyógyszerezés sokszoros veszélyt rejt magában. Köztudott, hogy az orvosok munkáját megkönnyítendő, az elmúlt években sok gyógyszernél oldották fel a re- ceptírás kötelezettségét. Ezek két csoportba oszthatók. Az elsőbe tartoznak a láz- és fájdalomcsillapítók, görcsoldók, höveny tünetek csillapítására szolgálók, altatók, nyugtatok, vagyis azok, amikre bármikor szükség lehet. A másik csoportba pedig az úgynevezett veszélytelenek, az ásványi sók, a vitaminok sorolhatók. — A legtöbb gond az első csoportban levőkkel van. mert a számadatok azt mutatják: tonnaszámra fogynak el a patikákból azok is, amelyek olyan hatóanyagot tartalmaznak — kodeint, bar- biturálot, fenacetin, brómot —, amelyek nagy mennyiségben, folyamatos, de nem ellenőrzött szedés esetén egyáltalán nem veszélytelenek. S nemcsak azért, mert szervi — a májat, az ideg- rendszert — károsító hatásuk bizonyított, hanem mert a gyors, jótékony hatást érzékelve a beteg könynyen hozzászokhat és — egyre inkább növelve az adagokat — végül eljuthat oda, amit mi orvosok függőségi állapotnak nevezünk. Azaz: tabletta nélkül létezni sem tud már, — Az ide vezető utat még gyorsítani is lehet a nagyhatású — csak receptre kapható, ugyanakkor az egészségügyi hálózatból megfoghatatlanul kiáramló — készítményekkel. Ilyen a Seduxen, az Elenium, az Eunoctin, a Ridol, a Tardil, a Noxiron, amelyeknek ugyancsak bizonyított a túlfogyasztása. Azt pedig már felsorolni is lehetetlen, hogy az emberek, mindezeket milyen kombinációkban tömik magukba. Közben pedig nem veszik, nem is vehetik észre, hogy a tartós tüneti Kezeléssel többet ártanak, mint használnak. Több szempontból is. Egyrészt, figyelmen kívül hagyják, hogy a tablettákkal nem lehet megoldani azokat a problémákat, amelyek az álmatlanságot. az emésztési zavarokat, a feszültséget okozzák. Sőt. Ellentétes következményekkel járnak, mert az öngyógysze- rezés leple alatt a betegség igazi oka rejtve marad. S ami még ennél is rosszabb: az az ember, aki mankóként támaszkodik a tablettákra, egy idő után elveszíti a hitét saját erejében, képességében, és már nem önmagától, hanem a gyógyszerektől várja a megoldást. Eközben az igazi betegség egyre előrehaladottabb - stádiumba kerül, és mire u beteg, vagy'a környezete észbe kap, az orvosok alig tehetnek valamit. Elsősorban a lelki betegségek öngyógyszerezéssel történő félrekezelésével lehet tömegesen találkozni. A recept nélkül beszerezhető gyógyszerek fogyasztóinak nagy része pszichoszomatikus betegséggel — gyomorfekéllyel, bélgyulladással, rendszertelen szívszúrással — küszködik, esetleg kedélybeteg. Ha fizikai fájdalmat érez, számolatlanul nyeli a fájdalomcsillapítókat, a nyugtátokat. És mit ér vele? Kikapcsolja szervezetének vész- csengőjét. Ugyanis a belső feszültségek fiziológiai tüneteinek jelző szerepe van. Idejében figyelmeztetnek a mélyebben meghúzódó bajokra. Hangsúlyozom idejében, de csak addig, amíg maguk az érdekeltek rossz beidegződésből, divatból, kényelemből a tablettákkal le nem nyelik a segítségért kiáltó üzenetet. László Agnes A gyerek ugyebár azért gyerek — elnézést a fogalmam sincs, milyen nagyság- rendű kivételektől —. hogy általában ne köszönjön. Nekünk, felnőtteknek. Okozván ezzel nekünk, felnőtteknek számtalan kínos pillanatot. Ha a saját csemeténkről van szó. Ötéves lányomat például járóképes kora óla dresz- szírozom erre, különféle formai kísérletekkel. Ismerős közeledése láttán időben fogam között szűröm a szót. Ismerős mellénk érésekor hangosan rászólok (mármint a gyerekre), elhaladtával letolom (mármint a gyereket). Mit mondjak — sokszor eredménytelen a gyengéd hátbabökés. kar bácsi pés és még sok más egyéb is, és ilyenkor rezignált sóhajjal nyugtázom, kire üssön ez a gyerek, ha nem a szüleire, és ez ügyben én sem voltam éppen követendő példa . .. S hogy mindez miért éppen most jutott az eszembe? A napokban falura vittem a lányomat, a nagymamájához. Az elválás ilyenkor szokásos módja szerint a buszmegállóig való kisérés következik, s e néhány perces út alatt anyámmal megvetjük a ..helybéli" világ dolgait. Mikor és kinek volt lagzija, hol született gyerek, hogy árad a Hernád és a kertünk alatt folyó Bársonyos patak is, ami elöntötte a Malom-gyepet, és közben persze köszöngetünk, hiszen hol egy gyalogos siet el mellettünk, hol egy biciklis ka- rikázik. és anyámnak, ki generációkat tanított végig ebben a faluban, még a meglett korú, ötgyerekes cigányasszonyok is „Csókolom tan- tonénit!” köszönnek. Ez a világ rendje, pontosabban egy szőkébb közösség törvénye, amiben én is felnőttem, amit elfogadtam, s mint az előbb említettem. több-kevesebb sikerrel betartottam. Most azonban lányom „reakciója" meghökkentett. Ö, aki óvodás pajtásai szülei mellett a nagyvárosban némán és beharapott szájjal somfordáit el, s utána lesunyt fejjel hallgatta szidalmaimat. most a nagyanyja kezébe kulcsolva a kezét, emelt fejjel köszönt percenként hangos „Kézit csókolo- mot!" a számára ismeretlen tea néniknek, Józsi bácsiknak, kik anyámat bólintás- sal vagy szóban üdvözölték. Ahogy a kis arcát elnéztem. ami a rövid séta alatt kipirosodott, hirtelen arra gondoltam, lamcsak. milyen áldásos is a „falusi levegő". — keresztény — Utcakép a balvárosból Fojtán László felvétele Lakások, ........... - * ■ iskolák, Féléves tanácsi mérleg Kazincbarcikán Természetes, hogy egy család, egy kisközösség akár havonta is kasszát csinál, minthogy az is természetes, hogy a településeket a félévek késztetik mérlegkészítésre. A napokban a Kazincbarcikai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága készített számvetést az 1984-es év — mint a VI. ötéves középtávú terv utolsó előtti évének — tervteljesítéséről, ezt követőleg pedig az idei esztendő elmúlt hat hónapjáról. Mivel korábban már részletesen foglalkoztunk a város tavalyi költségvetési és fejlesztési eredményeivel, most csupán az 1985-ös év első fél évének információiról tudósítunk, különös tekintettel a fejlesztési célkitűzésekre. Mint az ülésen is elhangzott: a VI. ötéves középtávú terv utolsó évét kezdték meg az 1985-ös esztendővel, s ez alatt az időszak alatt „finanszírozási” gondok nem akadályozták a tervszerű gazdálkodást. Az intézmények pénzellátása ütemes volt, melyet a megyei tanácsi hozzájárulás 51,2 százalékos teljesítése is elősegített. A költségvetésről szólván; a terv az eredeti előirányzat 893 millió forintot meghaladó összegéről több mint 420 millió forintra módosult. Az intézmények, mivel az ár in tézkedések fedezetét csak június végén kapták meg, visszafogott gazdálkodást folytattak, és a karbantartási munkák zöme is a második fél évben valósul meg. összességében azonban a tanácsi gazdálkodás az elvárások szerint alakult, a lakosság alapvető igényeit kielégítette, csak a kommunális kiadásoknál jelentkezett magasabb növekedés, mint a rendelkezésre álló fedezet. Fejlesztésre ebben az évben 184 millió 867 ezer forint felhasználását tűzte ki célul a városi tanács, amelynek 44 százalékát használták fel az első fél év során. A célcsoportos beruházások közül például említésre méltó annak a húsz tanácsi lakásnak az építése a Patak utcában, amelynek a szerkezeti szerelését már elvégezték, és most a belső szakipari munkákon a sor. A jelenlegi állami lakásépítés területe a Tardona-patak, a 26-os fő közlekedési út és a Dózsa György út által határolt terület, a jövőben pedig a Mező Imre körúttól az ÉRV-telep irányában folytatják. Előtte persze, beépítési tervet és beruházási programot készít az Északterv, s az építkezés megkezdése előtt még ebben az évben szükséges a terület durva terep- rendezése is. Az elmúlt években a temető fölött kialakították a város földnverőhe- lyét, melynek ez évi feladata volt a hozzá tartozó csapadékcsatorna megépítése a Sajóig. A csatorna nagy része elkészült, s átadása a közel jövőben várható. Eredményről adhat szá-j mol a városgazdálkodási ágazat is: időben és rendben épülnek a gáz-, távfűtés- és villamos vezetékek, ahol szükséges. A Derkovits téri park azonban nehézkesen készül. Elkezdődött a, fél év során a Deák téri belső ud-j var rendezése is, s a várost ellátó távhővezeték bővítésér nek a terve. Tanévnyitóra átadják a Dózsa György úti 12 tantermes általános iskolát, a jelenlegi kisegítő iskola mellé ABC-áruházat terveznek, megkapták a Rózsa Ferenc útra szánt öregek napközi otthonának a tervét is... és sorolhatnánk még tovább. összefoglalva elmondható, hogy a fejlesztési alap féléves tervének teljesítése időarányos, a kitűzött feladatok — néhány kivételtől eltekintve — az év végére megvalósulnak. K. G. Madarat tolláról A tapolcai park, nyári melegben Természetvédelmi tábor A Tengerszemhez menet találkoztunk a kácsárdi természetvédelmi tábor úttörőivel. Sárospatakról és a körzetébe tartozó 15 községből toborzódtak, s mind a negyvennyolcán olyan pajtások, akik nemcsak szeretik, hanem —. amint a természet- védelmi területen látható ovális tábla szövegéből idézték —r óvják, védik is a-természet értékeit. Hogy ezt a szép elhatározásukat mennél eredményesebben gyakorolhassák, a táborozás alatt igyekeztek még jobban megismerni a zempléni hegyek növényeit, virágait, gazdag állatvilágát. Dávid Sándorné táborvezető. Rétlaki Dezsönc, Csecskedi Lászlómé, Gyulai Gáborné tanárnők mindennap elvitték őket a romantikus erdőrengeteg egy-egy kellemes kirándulóhelyére. így a Puszta- délöre. a Nyúl-. Deák- és Hói dós-kúthoz. a Bornemisz- sza-forráshoz, a hajdani Nyi- lazó- bányához. Ezekre a „szakmai” kiszállásokra elkísérte őket Tamás László, a Kossuth Tsz erdészeti ágazatvezetője is, és ott a helyszínen ismertette meg velük az erdő növényvilágát: a különféle fa- fajtákat, cserjéket, vadvirágokat. ezek közt a kígyó- sziszt. ürömfüvet, árvalány- hajat. gyapjas sást. csormo- lyát, réti imolát, réti szegfűt. mécsvirágot. De közeli „ismeretségbe” kerültek az egyes állatfajtákkal is. így tanulmányozták az óriás kékcsigát, a szarvasbogarat, a füles baglyot, fácánkakast és -tyúkot, a bóbitás császár- madarat, a gyönyörű tollazatú aranyos stiglincet, kakukkot, sast, héját, özet, szarvast, muflont, vaddisznót. A táborban aztán szellemi vetélkedőn adtak számot egymásnak a szerzett ismeretekről. Ebben a „pálmát” mindnyájuk egyöntetű véleménye szerint az olaszlisz- kai Jóni Gyula vitte el. De nemcsak a tollúkról, hanem a hangjukról is megismerték a madarakat. S olyan tökéletesen megtanulták eket utánozni, hogy esténként a táborban valóságos „madárkoncerteket" rendeztek egymás szórakoztatására. Ebben a „prímet" kétségkívül Varga Gyurka. Béres Karcsi. Szabó Zoli. í’ásztor Zsolti vitte, hiszen olyan hamisítatlan" madárhangokon énekeltek, fütyültek, hangicsáltak. csiviteltek, hogy ha nem lett volna már késő este. a környékről a kakukkok, sárgarigók, csalogányok, széncinegék, mind a kácsárdi fákon termettek volna... (h. j.)
