Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

1985. augusztus 18., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7

A magyar önismeret

útja

Kitűnő .sorozat a Gondolkodó magyarok, mert már a címével is sugall, inspirál. Gondolkodásra. Történelmünkről, nemzeti sorskérdé- seinkröl, jelenünkről, jö- vőnkről.. Olyain témákról, amelyekről, ha nem is a villamoson, a futballmeccsen, vagy a, strandon, de olykor szól ejt „négy-öt összethaj- ló magyar”. A téma mindenkor időszerű, honfoglalásunk óta szinte, de ez, a mai ünnep még külön is „kínálja magát” a tűnődésre, a múlt idézésére a nemzeti önismeretről, első királyunkról: Istvánt ól.

A napokban került a. könyvesboltokba Keresztúry Dezső könyve, A magyar önismeret útja, a Gondolkodó magyarok új kötete, valamint a Helyünk a világban című tanulmánykötete. Valóban ünnepi olvasmányok. A magyar önismeret útja 1939-ben jelent meg először, 1946-ban másodszor, s ez a harmadik kiadása. A három (történelmi) dátum közül az első a legizgalmasabb. Európa és a világ a, há(ború előtti feszültség stresszében él, illetve a Távol-Keleten fnár dörögnek a fegyverek. A magyar értelmiség legjava is érzi ezt, s szükségesnek érzi nemzeti létünk, identitásunk évszázadok óla vitatott, de soha meg nem oldott, le nem zárt kérdéseit tisztázni. Babits Mihály. Illyés Gyula, Szekfű Gyula, Szabó Dezső, Németh László, Karácsony Sándor, Szabó Zoltán — és mások — jelentetik meg tanulmányaikat. valóságíedtárö köteteiket, szólnak hozzá az egyre hevesebben 'kibontakozó vitához. Ki hát a. magyar? Milyen a magyar? Milyen legyen? A dolog természetéből következően minden irodalmi és tudományos irányzat, világnézet és politikai csoport kifejti véleményét. Miért éppen ekkor válik eny- rtyire fontossá a kérdés tisztázása? Mindenkor fontos volt, de ekkor, a világégés, előtt, a nacionalista, sőt soviniszta uszítások, a csar köti ások idején különösen. S talán kicsit megkésetten is — öt évtizednyi távlatból visz- szatekintve. Hiszen mennyi tragédiát, szenvedést háríthattunk volna el, ha. a nemzeti önismeretünk — és lelkiismeretünk pontosabb, elevenebben, hatékonyabban működik! Marosán György minapi rádióinterjúját hallgatva állíthatjuk, hogy ez áll sajnos a későbbi évtizedekre is.

Keresztúry Dezső esszéjében nemcsak az imponáló tárgyi tudás nyűgözi le az olvasót, de gondolkodásának, stílusának eleganciája: is. Ritkán találkozhatunk mostanában ezzel az élménnyel. A magyar történelem elmúlt ezer évét fogja össze egyetlen gondolati ívben, de úgy, hogy érzékeltetni tudja a részletek, a megvitatandó kérdések sokaságát is. Retorikája a XIX. század nagy reformgondolkodóit és íróit idézi (Kölcsey, Széchenyi, Eötvös, Deák Ferenc, Kemény Zsigmond — a sor folytatható), ám differenciált valóságlátása, problémaérzékenysége már századunké, naprakészen friss ma is. Két véglet felesel végig történelmünkön, amikor önmagunkról beszélünk durva leegyszerűsítéssel : a kivagyi ön- tetszelgés, hivalkodó és a sötét pesszimizmusba hajló önostorozás, nemzetsiratás. Mindkettőre bőségesen adott példát is. okot is történelmünk, meg is volt a maguk szerepe, rendeltetése az egymást valló, de sokszor egyszerre jelentkező, egymással vitatkozó szélsőségeknek. Egy nép. egy nemzet is úgy viselkedik, mint az egyes ember: ideológiákat, elméleteket, sőt mítoszokat, teremt, hogy értelmezze és elviselhesse a sorsát,

De mint ahogyan az értelmes felnőtt ember is szembenéz kamaszkori romantikus álmaival, vagy éppen pesszimista, kedélyhullámzásaival, a nemzetnek is időről időre szüksége van erre a számvetésre, helyzet- elemzésre. Krízishelyzetekben meg különösen. A tudomány, mint ahogyan az irodalom is, csak a történelemhez fordulhat, mint forró hoz. s mint ihlető erőhöz. Pontosan és jól kell ismernünk történelmünket, illúziók nélkül, hogy ne essünk se az öntet.szelgés-önámítás csapdáiba, se a deb°roizálás- cingyalázás hibájába, mint ahogyan tettük ezt már oly sokszor. így erőforrás is lehet a történelem, az elmúlt ezer év. hiszen minden tragikus fordulatával együtt is ez a ma "var nép legnagyobb produktuma! Hivalkodás nélkül büszkék is lehetünk — akár — az Árpád-házi királyainkra: Istvánra. Könyves Kálmánra, II. (Vak) és IV. Bélára, a Hunyadiakra. Zrínyiekre, Rákóczinkra, Széchenyire. az. országot romjaiból oly sokszor újra fölépítő és benépesítő földfiaira. a szellem, a tudomány és a politika kiváló alakjaira. Nemcsak az írókra, akik európai rangúvá emelték irodalmunkat. csiszol t á k - m ü vélték ezt a nyelvet, de a nyomdász MiSztótí.alusi Kiss Miklósra, a vidéki gimnázium szertárában dinamót „bütykölő” .Jedlik Ányosra, a magyar iparnak és műszaki értelmiséginek nevet szerző Ganz Ábrahámra, AsbA*h Oszkárra. Kandó Kálmánra, kiváló sebészeinkre, gyógy- szervegyészeinkre, az alföldi homokon új növényeket meghonosító és nemesítő mezőgazdászainkra. A sor folytatható. ám megálljt parancsol a józanság, hiszen aki dolgozik, teszi a dolgát, "zt megilleti a tisztességes siket, elismerés. Mindig is megkapták-e? Tudjuk, hogy nem, s ez is nemzeti önismeretünk része. Az asztalra kerülő kenyér mellett legalább olyan fontos ez is, hogy felismerjük, számon lat lsük. segítsük értékeinket. hagy rendet az érték teremtsen életünkben, az érdem és a valós teljesítmény. Akkor nem kell sem „ku- ruckodnumk”, nem „labanc- kodnunk”, a múltba keserednünk. vagy éppen másfelé mutogatnunk ánmányra-áru- lásira, vagy éppen a „begyűrűző” körülményekre hivatkoznunk. Mert többet nem. de kevesebbet se érünk. miPt .más nép itt a . glóbuszon. (Gondolkodó magyarok, Magvető, Bp. 1985.)

horpácsi

Növényérlelő szén-A Szibériában található kanszkacsiPszki gazdag barnaszén-lelőhelyek nemcsak h őepeir g la - forrásul szolga 1 hatnak. A barnaszénből olyan fontos alapanyagok készíthetők, amelyek nagy szerepet. kaphatnak sokféle kultúrnövény gyorsabb növekedésében. A Moszkvai Ás- ványipari Intézet kutatói a huminsavakinak szénből előállítására egyszerű technológiát fejlesztettek ki. Ezek a savak a talajba jutva jelentősen növelik a termésátlagokat, káposztából például 20—30 százalékkal. A terméshozam növekedésén túl csökken a beérési idő is. A káposzta például a szokásosnál két héttel korábban beérik. Hasonló eredményekkel járt a paradicsommal folytatott kísérlet is melegházakban.

Tóth Gyuláné:

„A könyvek által nevelni...’’

ili , s* ,

Pásztor Károly:

Néhány nappal ezelőtt

# Dédestapolcsányban találkoztunk. „Ezt feltétlenül meg kell hallgatni!” — mondta, és bekapcsolta a magnetofont. Szép. szomorú ének szólt, utána oedig Zsófi néni *az egykori paraszti élettől mesélt, „Dokumentum az olvasótáborból. Eltesszük a gyerekkönyvtárban, hogy lássák-hallgassák, nem töltöttük feleslegesen az időt...”

A következő — ez a mostani találkozásunk — már a megyei könyvtár gyermek- könyvtárában történt, ahol a délutáni csendességben szó- köti kép fogadott. Tíz-tizen- két gyerek bóklászott a könyvek között, olvasgatott, rajzolt, játszott.

Igazából köztük érzi jól magát Tóth Gyuláné — a gyerekeknek csak Évike, Éva néni. Huszonöt éves a munkaviszonya (ezt ö mondta így), s élete nagy szerencséje, hogy ebből 24-et könyvtárban töltött. Majd minden napját gyerekkönyvtárban.

— Tulajdonképpen hogyan lett könyvtáros?

— Nem mondhatom, hogy könyvtárosnak készültem. Érettségi után szerettem volna. meg nem is továbbtanulni... Végül elhelyezkedtem. Dolgoztam a postán, a Fü- szértnél, de a számlák nem az én világom. A megyei könyvtár tanulófelvételt! hirdetett, egy hétig gondolkodtam, aztán jelentkeztem. Kazincbarcikára kerültem Papp Attilához.

. — És a gyerekkönyvtár?

— A gyerekkönyvtár akkori vezetője, Györgyi néni (Bárdos Józsefnél elkért karácsonykor, hogy. segítsek a nagy forgalom idején. Ittragadtam. Sohasem bántam meg. Egyrészt, mert Györgyi néni tényleg nagyszerű gyer- mekkönyvtáros és ember volt, akitől rengeteget lehei- tett tanulni. Akkor persze nem is gondoltam rá, hogy amikor nyugdíjba megy, én állok a helyére a megyei könyvtár gyerekkönyvt’árá- ban.

— Mit kell tudnia egy jó

"erekköny vtárosnak ?

—■ A gyerekkönyvtál' ugyanaz és mégis más, mint általában a könyvtár. Mondok most egy közhely igazságot. A gyerek nem kis felnőtt. . . Annak, aki velük foglalkozik a könyvtárban, nem egyszerűen könyvtárosnak kell lennie, pedagógiai, pszichológiai érzékkel is rendelkeznie kell. Ügy gondolom, mi a könyvekkel, a könyvek által nevelünk is. Nemcsak könyvet kell adnunk a kezébe, de megtanítjuk arra is, hogyan kell bánnia velük, mit! tud csinálni a könyvék segítségével, hogyan mozogjon, hogyan játsszon egy másik kis emberkével. Balgaság lenne azt hinni, hogy minden gyereket az olvasás olthatatlan szeretete hoz be hozzánk. Van persze olyan is. De< sok

gyerek mégis azért jön, mert kint hideg van, vagy meleg, mert kiszorult az utcára, fázik, ázik . .. Az igazán jó dolog. amikor sikerül mé":" a polcok, a könyvék felé terelgetni őket ... Vannak szomorú tapasztalataink is, Rogy olvasni kell megtanítani a gyerekeket, az elolvasott szöveg értelmezésére ... A gye- t ekkönyvtári munka, úgy érzem. mindenképpen színesebb, mint a felnőtt könyvtárosé. Nemcsak egyénileg foglalkozunk a gyerekekkel, de sok csoportos foglalkozást is láttunk, zenével, képző- művészettel, és minden lehetségessel kombinálva, bábbal. dramatizálással... A gyerek hagyja magát formálni.

— Sokszor mondják és igaz is, a gyerekolvasóból nem lesz felnőttolvasó mindig!

— Sajnos ez. igaz. Mi például megpróbáljuk átvezetni őkel a felinőttek közé, amikor kinőnek tőlünk. Átvisz- szük őket, megmutatjuk: ott hogyan kell „mozogniuk”. Azt. is tapasztaljuk, hogy a mai gyerekek túlontúl leterhellek a különórákkal, el- csábulnak a tévének .. .

— Ez nem feltétlenül baj.

— Persze segíthet is nekünk a tévé, a rádió. A gyerekeim sokszor ugratnak, amikor mese- és ifjúsági műsorokra bekapcsolom a rádiót . .. De sokszor segít tájékozódni és ötleteket is ad. Nem szégyelleni, ma is nagyon szeretem a mesét. Ez amolyan szakmai ártalom nálam. Nagyon sok könyv jelenik meg, másképp nem is tudnánk tájékozódni. Azt mondtam ugye, hogy nem készültem könyvtárosnak? Talán mégsem véletlenül lettem az. Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartozik, amikor a nagymamám mesélt ... Igaz, csak két mesét tudott, az egyiket a sánta, a másikat a vaik rókáról, de imádtam őket. Az olvasás ízére meg anyám két könyve kapatott rá, amelyet, mert nem nekem valók voltak, dugdosott. Az egyik a Dekameron volt, Boccaccio! azóta is nagyon szeretem.

Tóth Gyulánét. a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár gyermekkönyvtárának vezetőjét másodszor tüntették ki a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel.

(cs. a.)

Egy hónapja lehet,

0 egymás mellett ültünk egy tanácskozáson. A könyvtárosok, a népművelők előtt álló feladatokról, a szakma helyzetéről volt szó. Szót kért ő is Néhány mondattal arra világított rá, ami sokak által tudott, de ami még mindig „óhajtás”-szin- ten van. Nem először mondta el mindezt.

Ügy látszik. Pásztor Károly, a Mezőcsáti Nagyközségi. Kiss József Művelődési Központ, és Könyvtár igazgatója nem fárad el porolni, ha kollégái, a szakma jobb munkafeltételeiről van szó. Mondja, 22—23 év óta.

— Huszonhárom éve elmúlt már, hogy Mezőcsáton dolgozom — emlékezik beszélgetésünk kezdetén. Nem tartozom azok közé, akik sima úton, egyenesen kerültek a pályára. Sőt!, meglehetősen szokatlan utat kellett bejárnom, míg magamra találtam, amíg megtaláltam azt a pályát, ahol szívesen dolgozom.

— Azzal kezdődött az életem, hogy parasztgyerek voltam. Szüleimnek Gelejen volt földjük, gazdálkodtak. 19 éves koromig minden munkával a földhöz, a gazdálkodáshoz kötődtem. Az ötvenes évek legeleién kerültem kapcsolatba az ifjúsági mozgalommal, a helyben is megalakult DISZ-nek szervezője- ptopagandistája lettem. Ez volt az első kapcsolatom a közösségi tevékenységgel.

— A hat elemi elvégzése után két osztályt jártam a polgáriban, aztán válaszút elé kerültem. A lehetőségem az, volt: vagy a földből fogok megélni, tehát a mezőgazdálkodással foglalkozom, vagy máshol keresem a kenyerem. Fiatal koromban is olvasgató ember voltam, kerestem tehát a továbbtanulás útját. Végül is 1952-ben megkezdtem Szentesen a kétéves, szakérettségit adó agrártan- l'olyam keretében , tanulmányaimat. Jelessel érettségiztem, így felvételi nélkül tanulhattam tovább az agráregyetemen. Itt két év múltán rájöttem, hogy az én érdeklődésem messze áll a géptantól, a műszaki ismeretektől. Abbahagytam ...

— Hazakerültem újra. 1958 őszétől mezőgazdasági üzemág,vezető voltam a sajószö- gedi kerületben. Humán érdeklődésem nem szűnt meg munkálni, sokat olvastam továbbra is, sokat jártami a mezőcsáti könyvtárba. így jött el az 1961-es év: munkatársat kerestek a könyvtárba, nekem is szóltak.. így kezdődött a könyvtárosi pályafutásom .,.

Természetesen nemcsak a munkát kellett „új” minőségben kezdeni. Tanulni is. Pásztor Károly először végére járt a két és fél éves, középfokú képesítést adó könyvtárosképző tanfolyamnak, négy évvel ezelőtt pedig Nyíregyházán felsőfokú oklevelet szerzett.

— Elmondva egyszerűnek tűnik mindez. Munka mellett tanulni, miközben már családja van az embernek, új otthont kell teremteni. Hogy mi adott erőt? Tényleg sok nehézséggel kellett megbirkózni a munkaköri feladatok megoldása során. Járási instruktor voltam sokáig, csak ez idő alatt legalább 150 tiszteletdíjas könyvtárossal kellett együtt dolgozni a falvakban. Nehéz helyzetben, szűkös anyagi körülmények között, mindig változó mélyi feltételek közepette igyekeztünk dolgozni. Ezt nem panaszként mondom, csak arra, hogy valóban nem leányálom volt ez a munka, ' s ha kitartottam, azért volt. mert szívvel, leteltei jöttem erre a pályára. Szerettem a könyveket, az olvasókat, ez adott erőt mindvégig.

Mezőcsáton négy évvel ezelőtt egyesítették a még az időben járást funkciót ellátó művelődési központot és a könyvtárat. Az intézmény akkori vezetőjét az elmúlt év nyarán az a megtiszteltetés élte, hogy a nagyközség tanácselnöke lett; az igazgatói teendőkkel akkor bízták meg Pásztor Károlyt.

— A könyvtárosi munka mellett a népművelőit is meg kellett tanulnom — mondja —, s még tanulom ma is. Az igazság, hogy a könyvtári munka sokkal szervezettebb, megvan a hagyományos követelményrendszere. Az utóbbi időben sokat beszélünk a közművelők rangjáról, arról, hogy menynyire van, mennyire nincs. Azt mondhatom, tapasztalataim alapján: ahhoz, hogy jobban tudjunk dolgozni, hogy korszerűbb közművelődési tevékenységről beszélhessünk — ahhoz a mainál jobb anyagi, tárgyi feltételek kellenek! De alapvetően rajtunk, könyvtárosokon, népművelőkön múlik, hogy saját környezetünkben, az adott településen milyenminőségben dolgozunk ...

Pásztor Károlyt a művelődési miniszter Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesítette.

a. n. j.)

A Nagyfa! és a tongszon kapuszín

Az isémiás betegség gyógyításának új eszköze

Bár a leghíresebb és legeredetibb — ám mégsem egyedülálló a Kínai Nagyfal. Akad párja is, méghozzá a KNDK-ban. Az északi támadások megakadályozására ,;- zenegy év’ alatt (1033 és 1044 között) az Amnok folyó torkolatától a keleti tengerpartig mintegy 400 kilométer hosszú, 6—8 méter magas, széles védőfalat emeltek. amelynek romjai több helyen ma is láthatók.

Á koreai nagy fal mellett a Korjó birodalom (918— 1392) egyik legszebb építészeti emléke a tongszon kapuszín, más néven Szainam- fal kapuja. Ennek teljes helyreállítását a közelmúltban fejezték be. Az értékes építészeti emlékmű Szarivon elővárosában található. Az egykori városfalba vésett kőkapun keresztül jut a látogató a csodaszép pavilonba, a hajdani kapuszínbe'. Bordó színű a gerendázala, s világoszöld az eresze. Lépcsők vezetnek hozzá mind a bejárati, mind a hátsó oldalon. Középen bolthajtás ékesíti a pavilont, amelynek egyébkén* valamennyi oldalán kitekintő- és töréseket vágtak.

Harkovi orvosok sokat ígérő eredményeket értek el a vér ultraibolya besugárzására szolgáló új műszerrel végzett kísérleteik során. A készüléket V. Udovenko. az alacsony hőmérsékletek harkovi fizikai-technikai intézetének munkatársa találta tat. Négy év alatt több mint 300 olyan páciens részesült ultraibolya terápiában, aki az isémiás szívbetegség különböző formáiban szenvedett: nagygócos heveny szívinfarktusban, infarktust követő Ijardioszklerozisban stb. Az orvosi' megfigyelések ázit mutatták. hogv a pácienseknél a szívtáji fájdalmak gyakorisága már néhány kezelés után a felére csökkent. Ezenkívül gyorsabban állt helyre a pulzus, csökkent a légszomj, javult az alvás és a közérzet.