Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. július 6., szombat A DOLGOZÓ EMBEREKBEN Kádár János új könyvéről Nyári egyetem, 1985 A szocializmusképünk, eredmények és ellentmondások ,.A békéért, népünk boldogulásáért” — ez a címe Kádár János legújabb kötetének. Jelképezi mintegy az MSZMP politikáját, és jellemzi azt a politikust, aki ennek szolgálatára szentelte az életét. Politikus és ember ritkán tapasztalható egysége tükröződik benne. Beszédek, cikkek, interjúk követik egymást a könyvben, mégis — a műfaji sokféleség ellenére is — egységes olvasmány. Mi teszi azzá? A Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának folytonossága, s ezzel együtt állandó megújulási készsége. Ahogyan a XIII. kongresszuson erről Kádár János szólt: „Mi az elviekben szilárd, a napi politikában körültekintő és megfontolt, a megújulásra kész pártot tekintjük eszményünknek.” Ebből következően a párt, a vezetők és a párt tagjai iránt a „társadalmi átlaghoz” képest magasabb követelményeket támaszt. Csak a két szélső pólusra utalunk ezzel kapcsolatban. Az egyik a negatív: „... akik a megbízatásukkal és a funkciójukkal visszaélve igyekeznek megtollasodni.” A fontosabb, a kötetben minduntalan felbukkanó elem a másik: „... valódi híveket, igazi, megbízható szövetségeseket csak meggyőzéssel és meggyőződéssel szerezhetünk.” S ez az utóbbi cél a fontos számára, amit az is bizonyít, hogy ebben a kötetben is határozottan kifejezésre juttatja: nem elég önmagában a legjobb célok képviselete sem, ha nem tudjuk megtalálni hozzá a megfelelő stílust és módszert. Ezt a látszólag formai kérdést mélyen tartalmi ügyként kezeli Kádár János. Legelsősorban azért, mert politikusi hitvallásának egyik állandó pillére a bizalom, a párttagok és a dolgozó emberek iránt. Érdemes lenne például csak az interjúkat és beszédeket alaposabb szöveg- elemzésnek alávetni, abból a szempontból, hogy minden megnyilatkozásának mélyén hogyan lelhető fel a nép tisztelete. Nyilatkozzék akár a párizsi Elysée-palotában. akár beszédet mondjon a Magyar Tudományos Akadémián: a nézőpont azonos. Számára az a legnagyobb öröm, ha népének pozitív tulajdonságait méltathatja, ha a munkásemberek értékeit példaként felmutathatja. Ebből fakad egyszerre: realizmusa és optimizmusa. Reálisan látja, hogy történelmileg még csak alig indultunk el a szocialista jövő felé. „Átmeneti időszakban vagyunk — írja—.eredményeink a múlthoz és a lehetőségeinkhez képest biztatóak, de várakozásainkhoz, követelményeinkhez képest még nem kielégítőek”. Ám ugyanebben a gondolatmenetben hitet tesz amellett is, „... hogy az emberiségnek megvannak azok a szellemi és materiális eszközei, amelyekkel közelebb juthatunk eszméink megvalósításához.” Nyomon követhető ez a gazdasággal kapcsolatos fejtegetéseinél is. Felállítja a legmagasabb mércét: „...A társadalmi rendszerek harcában az jelenti a stratégiai győzelmet, ha gazdasági téren is meg tudjuk mutatni, hogy a szocialista társadalom magasabb rendű, jobban hasznosítja a rendelkezésére álló eszközöket, mint a kapitalizmus.” Az optimista meggyőződés itt is józan realizmussal párosul. Pontosan látja, hogy nálunk a kapitalizmusra jellemző „... munkanélküliség kényszerítése már nincs, az a magas fokú öntudat pedig, ami a kapitalista kényszert teljes mértékben, sőt még jobban pótolni tudná, még nincs.” Ebből a látszólagos patthelyzetből, napjaink legnagyobb feladatából is gyakorlati cselekvésre tud buzdítani. Materialista alapon. A mezőgazdaságban „majdnem maximálisan” meghonosodott érdekeltségi rendszer kiterjesztésében látja az egyik fő irányt. Innen azt a megalapozott, a tudatformálásban is alkalmazható általánosítást is levonja, hogy „... a szocialista tudat és az anyagi érdekeltség a fejlődés jelenlegi szakaszában együtt hatásos, egymást erősíti”. Szervesen következik ezekből, hogy a gazdaság és az ideológia, a politika és az erkölcs Kádár János szemléletében nem válik el egymástól. Az összekötő kapocs ebben a munka. Ez a kötet szinte valamennyi írásában megtalálható. Hol kritikusan, mert például nem tudunk különbséget tenni a jó és rossz munka között. Hol követelményt tá- masztóan, amikor azt- írja, hogy „.. . a szocialista erkölcsi követelmények között én az első helyre teszem: ha vállalkozol egy munkára, azt végezd is el tisztességgel! Ezt mindenkitől meg kell követelni, a tudóstól kezdve a szakképzetlen segédmunkásig!” Ugyanezt más oldalról, a szövetségi politika, a köz- megegyezés felől is — a munka alapján — közelíti meg: „Én minden magyar állampolgárt tisztelek, becsülök, aki elvégzi a munkáját, 'mert segíti a szocializmus építését; ebből a szempontból nincs különbség hívő és nem hívő, párttag és pártonkívüli között.” Természetesen a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről is szó esik a kötet minden írásában. Ezek — a politikus személyisége által hitelesítve — a magyar párt és hazánk külpolitikájának alapelveit összegzik. Több megnyilatkozásában is hangsúlyozza Kádár János a Szovjetunió szerepét hazánk felszabadulásában és szocialista fejlődésében — Moszkvában, de például Bonnban is. Őszintén „szurkol” a szocialista közösség hathatósabb együttműködéséért. Elismeréssel szól a tapasztalatok kölcsönös hasznosításának jelentőségéről. Legnagyobb, leggyakoribb „témája” ezen túl a világbéke. Ennek megőrzését tekinti korunk legegyetemesebb feladatának. Egyetlen alkalmat sem mulaszt el, ha erről szót ejthet. 19112-ben Bonnban (!) mondta a következőket: „Mély meggyőződésem, hogy az emberiség számára, Európa népei számára nincs más út, mint a helsinki szellem folytatása és a világ más részeire váló kiterjesztése. Talán most hihetetlennek tűnik, de én meggyőződéssel vallom, hogy erre az útra mindnyájan vissza fogunk térni, még azok is, akik ezt ma kritikus szemmel nézik vagy vitatják. A józan emberi ész szerint nincs más járható út!” A politikus világméretekben gondolkodik, de ehhez „archimédészi pontra” is szüksége van: ez — Magyar- ország. Innen indul ki, amikor a mai politikai tisztség- viselő kötelességeit körvonalazza. Ezért hívja fel a figyelmet a nyelv, a szép, tiszta beszéd ápolására. Elégedetlenkedik, mert „... gazdaságunkban harminc százalékkal több anyag és húsz százalékkal több energia kell az egységnyi termékhez, mint a legfejlettebb tőkés országokban.” Minden alkalmat megragad, hogy a fiatalokat érzelmileg is hozzákösse országunkhoz, történelmünkhöz, a szocializmushoz. A haza és a nép szeretete motiválja akkor is, amikor a szocialista demokratizmus fejlesztésének különféle módozatait szorgalmazza,. A XIII. kongresszuson elhangoztt zárszó is erre utal, amelyben a tisztes, jó családi életnek, az anya és a gyermek szeretetének kultuszát hangsúlyozza. Ezért büszke arra, hogy hazánkban sikerült a történelmünkben példa nélküli nemzeti összefogást megteremteni a szocialista célok érdekében. Azért hiteles nem utolsósorban internacionalizmusa, mert a magyar haza szerete- téből sarjadd Ö maga szólt erről születésnapján így: „Meggyőződésem és világnézetem szerint a továbbiakban is azt az ügyet szeretném szolgálni, amelyet egész életemben szolgáltam, a magyar nép boldogulását.” Egyik legkedvesebb politikai szövetségese, Veres Péter „Történelmi jelenlét” címmel illette saját kötetét. Ez a kifejezés Kádár János könyvének is lehetne mottója, hiszen időben csak öt évet (1981—1985) fog át, de történelmi távlatok áttekintésére indítja az olvasót. (Kossuth Könyvkiadó, 1985. Szerkesztette: Vince Gábor.) Kövér Árpád Hírei - röviden RAFSZANDZSANI Hasemi Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke pénteken befejezte japáni látogatását és hazautazott. Az iráni politikust fogadta Na- kaszone Jaszuhiro japán kormányfő, valamint Abe Sin- taro külügyminiszter, akikkel az iraki—iráni háborúról és a kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt. A Rafszandzsani vezette iráni küldöttség előzőleg Kínában járt. CSANG AJ-I’ING ROMÁNIÁBAN Baráti látogatásra Bukarestbe érkezett Csang Aj- ping • kínai honvédelmi miniszter. Megérkezésekor Constantin Olteanu nemzet- védelmi miniszter, a Román KP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja fogadta. MATEMATIKUS-ZSENI Egy tizenhárom éves brit kislány kiváló minősítésű diplomát kapott matematikából az Oxfordi • Egyetemen. Ruth Lawrence, akinek az édesapja számítógépszakember, azt mondta, hogy a doktori fokozatot a szokásos öt helyett három év alatt kívánja megszerezni. KÍNZÁSOK Két ismeretlen személy elrabolt és egy órán át kínzott — cigarettával égetve testét — egy argentin asz- szonyt, akinek férje korábban tanúvallomást tett a bukott katonai junta vezetőinek ügyét vizsgáló bíróság előtt. A tanú beszámolt az argentin biztonsági erők brutális módszereiről, a vallatásokról, amelyeken egy tábornok személyesen is részt vett. Megalakult a megyei NEB Tegnap, miután a megyei tanács megválasztotta a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tisztségviselőit, tagjait, a bizottság megtartotta alakuló ülését. Az alakuló ülésen részt vett Szakali József, a KNEB elnöke. Az új tagokkal gyarapodott bizottságot Józsa László elnök köszöntötte, majd a KNEB elnöke szólt a legfontosabb tennivalókról, további lelkiismeretes, igényes munkát kérve mindenkitől. Minden társadalom kíváncsi arra, hogy milyen kép alakul ki önmagáról. A miskolci nyári egyetem tegnapi programjában dr. Halay Tibor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese tartott előadást A szocializmusképünk, eredmények és ellentmondások címmel. Az önmagunkról alkotott kép — az előadó szerint — ellentmondásos és zavaros, mert igen sok tényező határozza meg. Az egyik tényező maga az iskola, illetve „az a tananyag”, amelyet az elmúlt évtizedekben felnőtt generációk megtanultak. A dolgok megértéséhez nélkülözhetetlen a történelmi szemlélet, illetve magának a társadalom történetének az ismerete. Minthogy a szocialista társadalom az első a történelemben, amelynek az elméleti alapjai — hipotézis szinten — előbb megvoltak, mint maga a társadalom, feltétlenül meg kell ismerkednünk a marxizmus klasszikusaival is, Marxszal, Engelsszel, s az ő elméletüket tovább fejlesztő Leninnel, aki az elméletet bevitte és alkalmazta politikai gyakorlatban is. Természetesen állandóan fejlődik maga az elmélet is, miközben ütközik és szembesül a valósággal. Gondot olykor az okoz, hogy a valóság és az elmélet fejlődése nincs szinkronban. Szocializmusképünket éppen az torzította el sokáig, hogy ismereteink csak elméletiek voltak, s ezeket erőszakoltuk rá magára a valóságra. Márpedig a A Szovjetunió nem fog elsőként fegyverrel kilépni a világűrbe — szögezte le Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, válaszolva arra a felhívásra, amelyet az „Aggódó Tudósok Szövetsége” nevében Henry Kendall fizikus intézett hozzá. A levélben, amelynek szövegét pénteken hozta nyilvánosságra a TASZSZ szovjet hír- ügynökség, Gorbacsov rámutat: „Az «Aggódó Tudósok Szövetsége« megalapozottan követeli, hogy világos és visz- szavonhatatlan politikai döntés szülessen, amely megtényeken nem lehet erőszakot venni. Igen érdekesen módosítja a szocializmusképünket az a körülmény, hogy egyazon időben a különböző szocialista országokban is másmás módon valósították meg a fent említett eszméket, illetve más-más elméleti, ideológiai megfogalmazásban tükröződnek az adott társadalmi valóságok. Tudomásul kell vennünk, hogy a történelem, illetve a társadalmi folyamatok megítélésében egyszerre van jelen a tárgyilagosságra való törekvés és a szubjektivitás. Nagyon is meghatározó maga a hely és a kor, a társadalmi helyzet, a műveltség szintje, egyszóval azok a tényezők, amelyek a mindenkori tudatot, közvéleményt-közhangulatot meghatározzák. Szomorú tapasztalat az, hogy a fiataloknak csak igen felszínes és hiányos ismereteik vannak félmúltunkról (lásd az ötvenes évek, 1956, gazdasági reform stb.), s emiatt jobban hatnak rájuk az idegen, sőt olykor ellenséges ideológiai hatások is. Minden társadalom létérdeke, hogy pontos és megbízható ismeretei legyenek önmagáról, s ebben egyaránt szerepe van az oktatásnak, a tömegtájékoztatásnak, s nem kevésbé magának a gazdasági és politikai gyakorlatnak is. Délután Művelődéspolitikánk időszerű kérdései címmel tartott* előadást Fodor fíéter, az MSZMP KB politikai munkatársa. (h) akadályozná a világűr mili- tarizálását és szabadon hagyná azt a békés együttműködésre. A szovjet vezetés nevében teljes határozottsággal szeretném kijelenteni, hogy a Szovjetunió nem fog elsőként fegyverrel kilépni a világűrbe. Minden erőfeszítést megteszünk annak érdekében is, hogy más országokat is meggyőzzünk, mindenekelőtt az Egyesült Államokat: ne tegyék meg ezt a végzetes lépést. E célkitűzés alapján a Szovjetunió — mint ön előtt bizonyára ismeretes — radikális javaslatot terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szervezetében, szerződéstervezetet az erő alkalmazásának betiltásáról a világűrben, illetve a világűrből a Föld irányában. Ha az Egyesült Államok csatlakozna az államok többségéhez, amelyek támogatják ezt a kezdeményezést, akkor a világűrfegyverek kérdését egyszer s mindenkorra le lehetne zárni. A szovjet—amerikai tárgyalásokon a nukleáris és űrfegyverzetről Genfben olyan megállapodásra törekszünk, hogy teljesen betiltsuk a csapásmérő kozmikus rendszerek kifejlesztését, kísérleteit és telepítését.” Szavak és tettek Biztató megállapításokat tartalmaz a japán diplomácia minap megjelentetett kék könyve. Szó esik benne Japán erőfeszítéseiről a béke és a leszerelés érdekében. Csak. hogy ennek ellentmond a következő fejezet, amely a szigetország katonai potenciáljának további növelését szorgalmazza. A „fegyveres erők áj hadászati szintjét” említi, s a japán katonai erők felelősségvállalását 1000 kilométeres sugárban kívánja kiterjeszteni. A szavak és tettek ellentmondását érintve o japán sajtó is megállapítja: diplomáciai kiadványban még soha nem szenteltek ilyen nagy teret katonai kérdéseknek .. . JÚLIUS 10-TÖL 20-IG a Szatmár Bútorgyár termékeiből KIÁLLÍTÁST és VÁSÁRT rendezünk a Szatmár márkaboltban Ózd, 48-as út 7. sz. alatt. Egyes szekrénysorok és kárpitos garnitúrák 20—30" ,,-os árengedménnyel kaphatók, amíg a készlet tart!
