Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-09 / 159. szám
1985. július 9., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ki kit hajszol Megyénkben is sok ezerre tehető a szülői munkaközösségek száma. Ahány óvoda, iskola, ott mindenhol dolgoznak ezek a néhány személyből álló kis kollektívák, sokat segítve munkájukkal a pedagógusoknak. Több olyan feladatot oldanak meg, amire az oktató-nevelő munka mellett nem jutna idő. Társadalmi munkát szerveznek, részvételükkel megkönnyítik a pedagógusok dolgát a kirándulásokon, segítenek a szervezésben, a különböző rendezvényekre beszedik a pénzt. Egy-egy jól működő szülői munkaközösség valóban sokat jelent a pedagógusoknak és a gyereknek, de a szülőknek is. Nem véletlenül mondom, hogy akkor, ha jól dolgozik. Ugyanis egyre gyakrabban hallani olyan túlkapásokról, ami a szülőkből ellenérzést vált ki. Értetlenül figyelem többek között ezt az egyre inkább elterjedő szokást. hogy egyes szülői munkaközösségek — nem tudni milyen indíttatás alapján — a gyermekektől beszedett pénzekből a pedagógusoknak szárit ajándékokra s egyéb célokra költenek. Olyan is van, hogy_ néhány héttel a szorgalmi idő befejezése előli, óriási sulyorgás közepette elkezdődik a gyűjtősdi — mi se maradjunk le a másik osztálytól, csoporttól — az ajándékokra. Lehetőleg ha ők kerámiavázát vettek, mi vegyünk kristályvázát, hadd lássa a pedagógus, hogy a mi gyerekeink jobban szeretik. Mikor látjuk be mi. szülők, hogy a pedagógusnak ennél többet jeleni egypár szál virág, vagy néhány őszinte köszönő szó, hiszen ő is tudja. hogy ez nem jelent túlzott anyagi megterhelést az esetleg több gyermeket is iskoláztató szülőnek. (Bár a mai virágárak mellett 'ezt ' sem lehet egyértelműen kimondani.) Többet jelentene és mindenkinek hasznosabb lenne, ha a szülők nem ajándékokkal lepnék meg, hanem év közben kicsit többet törődnének gyermekeikkel, és sok esetben nem teljesen az iskolára bíznák nevelésüket. A pénz itt sem pótol mindent, ajándékokért jobb jegy nem kerülhet a bizonyítványba, még akkor sem, ha többen közülük ebben a hiedelemben is élnek. Sokkul több azért az olyan óvoda, iskola, ahol a vezető, igazgató, ha tudomást szerez róla. megtiltja az ilyen gyűjtögetést. Természetesen elsősorban saját maga mutat jó példát erre. S hogy nem légből kapott dolog, amiről eddig írtam, álljon itt egy konkrét eset. A Szinva-nép- kerti Óvoda egyik nagycsoportos szülői munkaközössége úgy gondolta, hogy mivel három évig ugyanaz a két óvónő foglalkozott gyermekeikkel. ne csak virággal, hanem valami szép emléktárggyal köszönjék meg munkájukat, búcsúzzanak el. Így aztán szépen csendben elkezdték agitálni a kedves szülőket, akik kötélnek is álltak. Egyrészt, mert volt. aki úgy gondolta, hogy ezzel elvetheti az egyéni ajándékozás gondját, másrészt senki sem akart lemaradni, mégha ezzel a módszerrel nem is értett egyet. Igen ám. de a dolog valahogyan a vezető óvónő fülébe jutott. Behívatta a két tüsténkedő szülőt, akik bár bizonygatták, hogy így még ők járnak jobban, hiszen a 20 forintért (ennyi volt személyenként a beszedett összeg) még virágot sem vehetnek, s hogy mindenki saját jószántából adta. nem volt apelláta. Minden szülőnek vissza kellett adni a pénzt. Igaz, nem volt utána semmi szóbeszéd. Hogy miért írtam ezt? Azért, mert sajnos arra is tudok nem egy példát, amikor a szülők tájékoztatásának hiánya szolgáltat okot utólagos magyarázkodásra. Sok félreértés elkerülhető lenne, ha a szülők nagy többsége nem élne abban a téves hitben, hogy jobb, ha a szülői értekezleteken nem tesz szóvá semmit, hallgat, hiszen abból nem származhat baj. nem érheti hátrány gyermekét. Ezért aztán csak magában füstölög, vagy egyik-másik szülőtársával tárgyalja ki az esetleges visszásságokat, amivel úgy érzi, nem érthet egyet. Tudjuk, nem hálás feladat ez a munka, hiszen míg a többi szülő nyugodtan végzi dolgát otthon, addig a munka- közösségi tagok termet dekorálnak, tortát sütnek a farsangra. szendvicseket készítenek a gyermeknapra, szaladgálnak boltról boltra, s ha valami nem stimmel, jönnek a kifogások —. gyakran nem is ok nélkül. Lássunk hát erre is példái. Egy osztály szülői értekezletén még az év elején elhatározták a szülök, hogy minden hónapban be- küldenek gyermekeikkel .30 forintot az év végi kirándulásra, s egyéb rendezvényekre, mert így kisebb a megterhelés, nem kell egyszerre 300 forintot befizetniük. Év közben adódtak különböző kiadások: gyermeknap, farsang. Summa-summárum, a kirándulásnál kevésnek bizonyult a pénz — igaz, nem is fizetett mindenki —. így még be kellett szedni újabb »0 forintot. Bizony ez már nem nyerte meg minden szülő tetszését, főleg amikor az is kiderült, hogy ez a munkaközösség elgazdálkodta a gyermekek pénzét. A többi szülő megkérdezése nélkül vásárolt ajándékot. Nem jó módszer az, ha mások pénzével jótékonykodunk, vagy esetleg előnyöket akarunk szerezni, hiszen ettől még a gyermekünk nem lesz jobb tanuló, s a közösségi szellemet sem erősítjük ezzel. Tudom, sokan most azt mondják, néhány eset miatt nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Nem is teszem ezt. csupán azt gondolom, s éppen a tapasztalatok birtokában, hogy a jövőben jobb elkerülni az ilyen helyzeteket. A szülői munka- közösségek továbbra is maradjanak meg eredeti céljuk, a nem kevés munkát és szép feladatot jelentő segítés mellett, hiszen nem ajándékozó, pénzbeszedö céllal jöttek létre. Engedtessék meg minden szülőnek, hogy eldöntse, hogyan köszöni meg a pedagógus egész évi lelkiismeretes munkáját — természetesen a Rendtartás szabta határokon belül. Orosz B. Erika A műszaki hibáról Kezdek lélni. A gyalogos ma mór a járdán sem érezheti mogát biztonságban, sehol sem közlekedhet nyugodtan. Még akkor sem, ha ő és a járművezető is betartja a közlekedési szabályokat. Lghet, hogy csők nekem tűnik így, de az utóbbi időben mintha több lenne a jármű műszaki hibájából eredő közlekedési baleset. Egy hónappal ezelőtt történt a Búza téren, hogy egy kocsi kormónyzár hibája miatt fölszaladt a járdára és elütött két buszra váró fiút. A sérülések, szerencsére nem voltak súlyosak. Két hete sincs annak, hogy ugyancsak Miskolcon, az Ady hídnál egy Csepel teherautó fékhiba miatt két IFA kocsival karambolozott. A Csepel vezetőjének lélekjelenlétén múlott, hogy nem volt végzetes az ütközés, s a teherautó nem rohant bele az alig néhány méterre levő zebrába. Most pedig azt olvasom, hogy Dédes- tapolcsány külterületén egy huszonhét éves fiatalember személygépkocsijával oz úttest szélén levő konténernek ütközött. A halálos balesetet műszaki hiba okozta. Lesz félnivalónk, ha az autóalkatrész-ellátás körüli áldatlan állapotok nem változnak, ha engedjük, hogy tovább öregedjen a gépkocsipark, ha szemet hunyunk afölött — sokszor kényszerűségből —, hogy jobb hi- ján összeeszkábált, leromlott műszaki állapotú személy- és tehergépkocsik kikerülnek a közutakra. Nehéz elfogadni a kényszeredett kompromisszumokat - még akkor is, ha utazni, szállítani, fuvarozni kell —, mert ezek a jelenlegi helyzettel való kiegyezések — mint a példák is bizonyítják — életveszélyesek. Felelőtlenség is gyanítható a karambolok mögött, félvállról elvégzett és ellenőrzött javítások. Bár igaz, a precízen végrehajtható szereléshez-javitáshoz az anyag, az alkatrész és a megfelelő ösztönzés is hiányzik. A tárgyi feltételeket önerőből nem tudjuk biztosítani, megpróbálkoztunk hát a szervizhálózat reformjával - de ez semmit nem ér alkatrészek nélkül. Tehetetlen és megkeseredett az a teljesítménybérben dolgozó autószerelő, akinek sok esetben az ügyféllel kell beszereztetnie a javításhoz szükséges alkatrészt. Csalódott és dühös-az oz autótulajdonos, aki mindenképpen csők felárral jut hozzá a keresett cikkhez; akár az üzletben (pult alól), akár a maszeknál szerzi be. A vállalatoknál, szövetkezeteknél sem jobb a helyzet, hiszen o legtöbb helyen a járművek és munkagépek száma megfelelő lenne, csak a használható, a biztonságosan üzemelő jármüvek száma kevés. Dolgozni viszont kell ... >■ A hozzáértők szerint egyre nő a közutakon rohangáló leromlott műszaki állapotú járművek száma. Egyrészt azért, mert nincs pénz a gépkocsipark felújítására, másrészt, mert a hiányos* alkatrészellátás lehetetlenné teszi a műszaki színvonal megtartását, harmadsorban pedig, mert akadozik a járműkereskedelem. Talán műszaki hiba miatt? Fónagy István Ragasztószalag Borsodszirákon Az országban egyedül a borsodsziráki Bartók Béta Termelőszövetkezetben foglalkoznak enyvezett ragasztószalag-gyártással. A speciális gépeken az élelmiszeripar védjegyekkel nyomtatott, enyvezett ci mkéit is gyárthatják. Képünkön Hajdú Andrea és Muhar And- rásné látható munka közben. | Fotó: Morvay Tamás A gazdaságokban keveslik a beruházásra fordítható összegeket, mondván, hogy a szűkös fejlesztési alap gátja a termelés bővítésének. Javulására most nem is számíthatnak, hiszen az idei népgazdasági tervek szerint a beruházási lehetőségek megegyeznek a tavalyival. ebből következően hasonló anyagi-műszaki ellátás várható. Jó néhány gazdaság az átlagosnál is nehezebb helyzetben van, mert a kedvezőtlen időjárás, és a köz- gazdasági szabályozás elvonása miatt megcsappant nyereségük, tehát csökkentek saját forrásaik, s ezzel egy időben az állami támogatások is mérséklődtek. Igaz, banki hitellel pótolhatnák a szűkös saját erőt. ám a hitelek magas kamatai miatt ez a megoldás nem vonzó a gazdaságoknak. Érthető is magatartásuk, hiszen a bank 13—14 százalékos kamatra adja a hitelt, ugyanakkor az állattenyésztésben ennek harmada-negyede az elérhető eszközarányos jövedelem. Számottevő' fejlesztéssel ezért jórészt csak a gabonatermelésben számolnak a gazdaságok, ott ugyanis a gépvásárláshoz kedvezőbbek a feltételek. CSALÓKA STATISZTIKA A mostaninál többet kellene tehát beruházásra költeni. ám azt is tudomásul kell venni, hogy a népgazdaság teherbíró képessége mit tesz lehetővé. Ebből az is következik; a jelenlegi helyzetben különös jelentősége van annak, hogy a szűkös forrásokkal a lehető legésszerűbben gazdálkodjanak a mezőgazdasági nagyüzemek. A szakemberek ismerik is az összefüggéseket, s a fejlesztéseket összehangolják a felhasználható forrásokkal. A beruházásra fordítható összegnek több mint a felét a gépesítés fejlesztésére költik, ott van rá ugyanis a legégetőbb szükség. Statisztikailag bizonyítható. hogy a gépek száma az elmúlt évtizedekben nőtt. s a fejlődés nem is csak ebben mutatkozik, hanem a gépesítés hatékonyságának növekedésében, és a komplex géprendszerek összeállításában is. Jelenleg a mezőgazdaságban dolgozó gépek értéke meghaladja a 120 milliárd forintot. A fejlődést leginkább a traktorok és a saját motorral rendelkező gépek motorteljesítményének változásával mérhetjük. Eszerint 1970-ben 3,8 millió kilowatt volt az ösz- sz.es motorteljesítmény, tíz év múlva 7,4 millió, az idei esztendő végén várhatóan 8,5 millió kilowatt lesz. Növekedett a tehergépkocsik száma, a korábbinál nagyobb a kombájnok motorteljesítménye is. ÖRÖM - ÜRÖMMEL Ha számszerűen vizsgáljuk a fejlődést, akár imponáló adatokról is, beszélhetnénk. Ám ha a gazdaságokban használt gépeket a világszínvonalhoz hasonlítjuk, már ellentmondásos képet festhetünk. A kertészeti és az állattenyésztési ágazatok gépesítésénél a hazai ipar elmarad a mezőgazdaság szükségleteitől, ezért e gépek beszerzésénél az import a meghatározó. A takarmányozással kapcsolatos hazai gépgyártás, ugyan megkezdődött, de a gépek minősége. üzembiztonsága nem kielégítő, ezért a gazdaságok nem szívesen vásárolják ezeket. A mezőgazdasági gépellátásban mintegy 40 százalékos arányban számíthatnak a gazdaságok a hazai mező- gépiparra, hasonló nagyság- rendű a szocialista országokból származó import, a gépeknek csak kis hányadát vásárolják a legfejlettebb mezőgépiparral rendelkező országokból. A hazai ipar növekvő aránya ugyan kedvező a külgazdasági egyensúly javításában, ám e változásnak nem örülnek maradéktalanul a mezőgazdasági gépeket felhasználók. Kétségtelen, javult a hazai termékek műszaki színvonala. de még mindig sok a fogyatékosságuk. Túlsúlyosak a gépek, műszaki, üzem- biztonsági mutatóik nem a legkedvezőbbek, üzemanyagfelhasználásuk indokolatlanul magas. A gyártók hivatkoznak alapanyaghiányra, a gépépítő elemek ellátási zavaraira. de a gyengébb műszaki színvonalban része van a gyártástechnológiai hiányosságoknak is. A közelmúltban változott a mező- gépipar szervezete, remélhetően az önállóvá vált vállalatok mezőgazdasági kapcsolatai erősödnek, a gyártók a korábbiaknál jobban alkalmazkodnak a felhasználók igényeihez, s javul az eszközök műszaki színvonala és minősége. Sok gazdaságban persze nem az új gépek műszaki színvonala okoz fejtörést, hanem a meglevő eszközök állapota. A traktorok és kombájnok állományában évről évre nő a nullára leírt gépek aránya: jelenleg ez a traktoroknál 47 százalék, a kombájnoknál 33 százalék. Az új eszközök hiányában ezekkel is kénytelenek dolgozni, feljavításukról gondoskodni, s ez mérhetetlenül megnöveli a gazdaságok költségeit. MATUZSÁLEMI KORBAN Ráadásul ezek az adatok csak az átlagot mutatják, néhány gazdaságban ennél is rosszabb a géppark állapota. Különösen az aszálykárt szenvedett üzemekben kilátástalan a helyzet, mert pénz hiányában a kiutat sem látják. Igaz, kaptak segítséget, zárolt fejlesztési alapjuk egy kis részét felszabadították, s ezt a pénzt gépvásárlásra fordíthatták a nehéz helyzetben levő gazdaságok. Ezzel persze nem oldódtak meg gondjaik, s főképpen nem hozhatta be hátrányát a mezőgazdasági nagyüzemek többsége. A gépesítés elmaradása pedig odáig vezetett, hogy nem tudnak biztonságosan vetni, aratni, s nem lesznek képesek a megtermelt értékek minőségét megőrizni. Háromszáz kombájn eladó A kedvezményes kombájnvásárlási lehetőséget kihasználva, az aratás indulása előtti napokban megélénkült a vásárlás. A MÉM és a Pénzügyminisztérium. mint ismeretes a kereskedelem javaslatára megállapodott, hogy a szerényebb anyagi helyzetben levő üzemeknek hitelkedvezménnyel segítik elő az új kombájn vásárlását. A vételár 20 százalékának befizetésekor mór hozzájuthatnak az új géphez, s a további részleteket általában öt év alatt kell visz- szafizetniök. A július 1-től érvényes kedvezményekkel élve máris csaknem 40 kombájn talált gazdára. Az AGROKER vállalatok raktáraiban további. több mim 300 korszerű arató-cséplőgép vár vevőre.
