Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-08 / 158. szám
1985. július 8., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Egy pádról a gesztenyefa alatt Kiültek a kispadra az öregek. Pirosra festett deszka- csikók, zöld fémváz . . . Fogalmam sincs róla, honnét szerezték, egyikük vette-e, vagy összedobták a rávalót? Mindenesetre a minop nagy- munkában leltem őket hazafelé menet, akkor húzgólták oda a ház és a bokrok közötti keskeny, de azért napsütötte, szélvédelt sávba, igazítva a metszőollóval a bokrok ágain is. Volt valami szemérmesség a mosolyukban, védekező öngúnyolás, ahogy megtorpanásomra lelvetették a fejüket. ,,Jó lesz itt üldögélni kicsit". „Jó bizony". — biccentettem. „Nekünk, öregeknek ez kell, hogy üssük az időt . .Valami mentegetődzésféle még volt öreg szomszédom hangjában, hogy elüsse, aggodalmaskodni kezdett az éjszaka nagylegényei miatt, kik csupán virtusból nem rongáljók-e majd meg a padot?... A hárem öreg mindenesetre tervez. Mert mi tagadás, messziről jól mutatnak a buján összefonódott bokrok a ház tövében, de az alsóbb szintek lakói nagy melegben fertelmes szagokat éreznek felszállni innen. Talán kitalálják miért ... Szóval az öregek tervezgetnek. Hogy a bokrok helyére puha, zöld pázsit kerül egyszer, néhány rózsabokor. „És egy szép gesztenyefa!" Ezt Béla bácsi mondja, nagy hangú szívós, alacsony ember, hónapja nyugdíjas talán. Még csupa tenniakarás, rendezkedés: „Egy szép gesztenye! Az ám! Ha aláülünk hőset is ad, és a gesztenyevirág illata . . . Pom- pásabb nem is létezik . . ." Azon kapom magam, hogy mór csoportba verődtünk, szatyrokkal rakotton álldogálunk, pedig húzza vállunkat csudamód a vacsorának való. Az idősebbek talán titokban kipróbálnák, van aki a fejét csóválja; három ug- rásnyira' autók rohannak, kipufogócsövük rendületlenül eregeti a mérges gázokat. Valaki azt javasolja, hogy láncokkal rögzítsék a padot, más az estéli bevitelt emlegeti, s megint más, hogy betonba kellene ágyazni .. . Ök közben helyére cibálták, rátelepedtek . . . Otthonos mozdulattal, mint akik régen, valamikor minden esté kiültek a ház elé, a kertbe, hűsölni, levegőzni. S a kis- padról nemcsak szemlélni lehetett a környes világot, de szót váltani is szomszéddal, arramenővel. Néha csak jó estét köszönni, komoly bólin- tással. Az egyik embert a másikkal legelőbb is a köszöntés köti össze . . . Egy hete minden este ott találom őket. Néha a felszálló reggeli harmatban is rámköszönnek. S mintha illanna röstelkedésük is. Az elmenök, a munkába igyekvők jó reggelt köszöntése összeolvad a jó estéttel, a megtérők, a hazaigyekvök szaporán sietős lépéseivel. „El tetszett fáradni?" - „Kicsit." S megáll trécselni a kismama, míg csemetéje buzgón mássza a néhány lépcsőfokot . . . Lehet, képzelődöm, de mintha kevesebb lenne a dühödt ajtócsapkodás, a lépcsöházbon szétkúszó hangos kiabálás. S mintha hangosabban köszönnénk o liftben is . . . Nem tudom . . . De ha oz öregek padja elől eltűnnek a bokrok, leviszem, le én, az erkélyemen nagy cserépben dédelgetett, nevelgetett gesztenyecsemetét. Fiam hozta egyszer a fényes, barna gesztenyét, s titokban elültette. Formás kis hajtások vannak rajta. Remélem, megélik, amíg virágba borul . . . (csutorás) Hangverseny fonoláról Lendvay Ferenc tette újra működőképessé a fonolát. Kortörténeti érdekességű hangversenyt . tartottak pénteken este a Herman Ottó Múzeum Miskolci Képtárában. Megszólalt a fonola, amely a Petró-hagyatékból, Petró Mária halála után került a múzeum tulajdonába. Csaknem hatszáz órán át dolgozott a fonola felújításán Lendvay Ferenc hangszerkészítő és testvére, hogy a századfordulón készült gépzongora (amely hagyományos zongoraként is működik), megszólalhasson. A századfordulón volt divatja a fonolának. Magán- gyűjteményekben, magán- személyek tulajdonában fellelhető néhány működőképes darab; közgyűjteményben — legalábbis a múzeum dolgozóinak tudomása szerint — hazánkban ez az egyetlen igazán jó állapotban levő, „használatba is fogható" gépzongora. Ezt a példányt Hamburgban készítették : Gotrian—Steinweg típusú zongora, Hupfeld-Dea automatikával. Magyarországra 1913-ban került. Megjavításának gondolatával egyébként már dr. Petró Sándor is foglalkozott, de a külföldről hívott hangszeré- szek végül is nem tudtak eredményt felmutatni. A megjavítására vállalkozó Lendvay Ferenc és testvére — no és az egyetem mérnökei — éppen ezért rengeteg időt töltöttek magának a szerkezetnek a kiismerésével, a hiányzó alkatrészek legyártásával. Az elektrome- chanika érdekessége, hogy a dinamikában is különbséget tud tenni. Lyukszalagról vezérelt tekercsekről szólal meg a zene. A múzeum tulajdonában egyébként 63 tekercs is van, többségükben klasszikus művek, Beethoven, Chopin, Liszt-átiratok. Így azt tervezik, hogy rendszeresen tartanának fonola-hangverse- nyeket azon túl, hogy egy kitűnő, élő koncertekre is alkalmas zongora birtokában vannak. A pénteki hangversenyen egyébként Rőczey Ferenc szólaltatta meg élőben a zongorát a szép számú érdeklődő közönség előtt. A múzeum egyébként szívesen vásárolna magánszemélyektől Hupfeld automa- tikára készült tekercseket, hiszen elképzelhető, hogy ilyenek fellelhetők, s fonola nélkül ezek feleslegesek. Azt is tervezik, hogy egy plusz szerkezet beiktatásával a jövőben esetleg mai művészek felvételeit is megszólaltatnák majd a gépzongoráról. Orion-újdonságok A következő hónapokban több. Orion gyártmányú híradástechnikai újdonság jelenik meg a hazai üzletekben, köztük színes tévék, videomagnók és hangszórók. Augusztusban kerül forgalomba a Gall TX nevű. energiatakarékos, 67 centiméter képcsőátmérőjű új színes televízió, amely 8 előreprogramozott állomás vételére alkalmas. Speciális csatlakozóval látják el, így a műsorokat jó minőségben lehet videomagnóra rögzíteni, illetve arról lejátszani. Péter-Pál. Az uralás kezdete. Nálunk, északon éppen szakad az eső. Mit tehet ilyenkor az ember? A szokásosnál nagyobb érdeklődéssel figyeli az időjárás-jelentést. Valahogy így szól; „Rossz idő járja a mezőgazdaságra és az üdülőkre.” Mivel az ember közérzete is befelhősödik, ha rossz idő járja, rajtam a kötözködés hangulata lesz úrrá, tehát „szövegelemzésre” adom fejem. A rádióbemondó egy kalap alá sepri a kényszerből tétlenkedő aratókat és az üdülőket, mintha egyazon értékrendbe tartoznának. Ez engem bánt. A több, mint tizenháromezer kombájnos és a kiszolgáló személyzet népes tábora merőben más- fa gondol, ülve, ölbe tett kézzel, mint az üdülő. De mit kerteljek? A gyors és sikeres aratás dolga össztársadalmi ügy, egyaránt érdeke falusinak és városinak. Jó is, rossz is van abban, hogy a közgondolkozás ezt nem így kezeli. Mióta — viszonylag — „jól mennek u dolgok” a mezőgazdaságban, a városiak beleszoktak a zavartalan élelmiszer-ellátás bőségébe. Ez jó. Az viszont rossz, hogy a mezőgazdálkodást valamiféle sokadrendű tevékenységnek tartják. De térjünk vissza az aratáshoz. A szokatlanul kemény télre rendhagyó, hűvös tavasz jött — magunk bőrén éreztük! —-, de a kalászosok állták a megpróbáló időjárást. A mezőgazdaság minisztere írja; „Telt kalászokul, ígéretes termést jeleznek a gabonavetések ... Az ország arra számít, hogy megterem a kenyér, hogy a gabonaprogram több, mint 15 millió tonna fölötti terméselőirányzata teljesül”. Elképesztő mennyiség! * A magamkorúak — az öt- venen túliak — emlékeznék még a beszolgáltatás idejére, amikor a magángazdálkodók és a tszcsések fejadagot „kaptak” az — államtól. Igen, a maguk verejtékével öntözött, saját földjükön termesztett gabonából tarthattak meg családtagonként 2 mázsa 60 kilogrammot, a vetőmag mellett, a többit, hatóságilag megszabott áron (egy mázsa búza 70 forint!) az állam rendelkezésére kellett bocsó- taniuk. Esy ember évi fogyasztására tehát 2,6 mázsa gabonát engedélyeztek. Azt nem tudom, akkoriban mennyit fizetett egy hektár búzából, azt azonban igen, hogy a mezőgazdaság teljes kollektivizálásának esztendejében, 1960-ban menynyit — összesen 18 millió mázsa búzánk termett. Ha fejadagban mérünk és 10 millió magyart veszünk alapul, 8 millió mázsa hiányzott az ország asztaláról. Történelmünkben talán először esett meg, hogy kenyérgabona-behozatalra szorultunk. A „hurráoptimizmustól” mindig is viszolyogtam. most mégis fel kell csapnom „sikerpropagandistának” — tavaly 73 millió mázsa búzánk termett, négyszer annyi, mint 1960-ban! Nekünk — ismét a „fejadag-porcióval” példá- zódva — egy évre elegendő 26 millió mázsa. Újkeletű fogalom a „takarmánybúza”. Sérti is az én „ókonzervatív” paraszti fülemet, mert a búza körül forgott a mi tisztes szegénységű agrárproletár világunk, nem is igen nevezték nevén, „élet” volt annak a becsületes neve, aprójószág éjé legfeljebb ocsúját vetették. Az imába foglalt mindennapi kenyér verejtékáztatta alapanyaga volt — ahhoz, hogy a mi kamránkban 16 má- zsányi legyen belőle, az én. hatvan kilónál ritkán nehezebb édesapámnak kereken tízszer annyit kellett betakarítania kenyéradó gazdánk kamrájába (mivel tíz gyermeket nevelt fel, nekünk sosem lehetett ki a fejadagunk). Régmúlt idők emlékezeteként hadd példá- zódjam apámmal. Aratás előtt szokása volt „lemázsál- ni” magát, amit cséplés után megismételt — általában 5— 6 kilót fogyott kb. két hónap alatt... Most a tsz-tagok természetbeni juttatásként kapott búzával, a „kívülállók” tsz- től vásárolt takarmánybúzával csemegéztetik a baromfit. Amiből sok van, a bőség — előbb-utóbb — kikezdi a „ritkaságérték” fogalomrendszerét; az arany is így járna, ha olcsón, mondhatnám: vékával-mérnék. A búza lisztjéből sütött kenyér „Krisztus teste” volt gyerekkoromban, eldobni „Isten ellen való vétek”, s ha vigyázatlanságunk miatt elejtettük, szélsebesen felkaptuk, bocsánatot kértünk tőle, mert' „megütötte magát”, megtisztítottuk, megettük. Az áremelés előtt „Krisztus testéből” 17 ezer vagonnal jutott szemétre évente nálunk. Azt mondják: a természet nem késik és nem tűr siettetést. Lehet, hogy a siettetést valóban nem tűri, de ami a késést illeti ... két- húrom hét mulasztás van a rovásán. A mezőgazdasági üzemek legfőbb ávunövénye — és az ország egyik fontos konvertálható exportcikke! — a kalászos gabona 1 millió 758 ezer hektár, amelynek rekordtermést kellene hoznia — kimondani is vakmerőség — 83 millió máErőfeszítések BESZÉLGETÉS DR. BALOGH BÉLÁVAL, A BORSODI SZÉNBÁNYÁK MŰSZAKI VEZÉRIGAZGATÓ-HELYETTESÉVEL Nehéz időszakot él ál a szénbányászat ezekben az években, mivel a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem tudja kielégíteni a népgazdaság szénigényét. A korábbi esztendők visszafogott fejlesztései, beruházásai most éreztetik hatásukat a bányák — és sajnos — a Tüzépek környékén is. Az elmúlt tél szénmizériája után nyilvánvalóan a közvélemény is fokozottabban figyel a bányák termelési eredményeire. A Borsodi Szénbányák Vállalat termelésének több mint a fele kerül lakossági felhasználásra, e munkája meghatározó a szénellátás szempontjából. Azért fordultunk kérdéseinkkel dr. Balogh Bélához, a szénbányavállalat műszaki vezérigazgató-helyetteséhez, hogy megtudjuk: milyen eredményesen dolgoztak az üzemek az eltelt hat hónapban, s mire számíthatunk az év második felében? — Jól kezdte az 1985-ös esztendőt a bányavállalat, hiszen 22 ezer tonnás többlettel zárta az első negyedévet. A második negyedévben mi okozta a termelés zuhanásszerű visszaesését? — Rendkívül biztatóan indult az év. Még azok a bányáink is a tervezett szint fölött dolgoztak, amelyek korábban évről évre nehézségeikkel küszködtek. Áprilistól kezdve aztán, mint az a bányászatban gyakorta lenni szokott, esőstől jöttek a bajok. — Mint az üzemek teljesítményéből kiderül, az aknák többsége elmaradt a tervétől. — Az volt a fő baj, hogy egymás után kerültek nehéz helyzetbe a munkahelyek, közöttük olyan komplex frontfejtések. amelyeknek termelése a vállalat szempontjából is meghatározó. Rudolf-akna három frontjából kettőn vetők és víz akadályozta a folyamatos termelést. Gyakoriak voltak a fronthomlok-beszakadások és a későbbiekben a harmadik fejtésen már szénelvéko- nyodás is nehezítette a munzsát! Tízmillióval többet, mint tavaly! A kukoricával és más növényfélével együtt 15,4 millió tonnát terveztek gabonából 1985-re. Az embernek kedve szottyan játszadozni a számokkal. Minden magyar állampolgárra 150 mázsa gabona jut, s ha csak 350 forintot számítok mázsánként, az egy főre 52 ezer forintra rúg. De félre a demagógiával! Legfőbb nemzeti kincsünk, a termőföld megszolgálta modern szántóvetőink fáradozásait. A végtelen búzatáblák telt kalászai meghajtják elnehezült fejüket — az aranyló búzamagok raktárba kívánkoznak. A traktorosok „átnyergelnek” a kombájnokra — egy-egy gépre több, mint száz hektár termésének betakarítása vár. A magyarság apraja-nagy- ja az eget fürkészi. Mindenki egyet akar: végre legyen jó idő — a barométer mutatója tartósan állapodjék meg a „szép idő” feliratnál. Az aratók az izzadságban, az üdülők a strandok vizében fognak úszni. A természet kiadta a parancsot : kombájnosok, előre! Mindnyájunk mindena- pi kenyeréért! Gulyás Mihály kát. Mindezek együttes hatásaként az előirányzottól 700 vagonnal kevesebb szenet adtak a munkahelyek, s ez féléves szinten 96 ezer tonna lemaradást jelentett. Feketevölgyön még tetemesebb az adósság, meghaladja a 1)20 ezer tonnát, ugyanis mindkét komplex fejtésen súlyosak a gondok. Olyan nagy nyomás nehezedik a frontok kísérő vágataira, hogy a négy méter átmérőjű szelvényt helyenként egy-másfél méteresre nyomja össze. Elképzelhető, hogy milyen nehézségekkel jár ilyen körülmények között a termelés és a szállítás. — Ezek után foglaljuk össze, hogyan zárta az eltelt hat hónapot a vállalat. — Adóssággal. Ügy terveztük, hogy az első fél évben 15 ezer 595 tonna szén kerül ki a bányákból naponta.' Az említett sorozatos gondok miatt aknáink átlagban csak 13 ezer 577 tonnát tudtak termelni, s ennek következtében fél év eltelte után a vállalati mérleg 186 ezer tonnás adósság. — Meg lehet szüntetni ezt a lemaradást az év hátralevő részében? — Nem. A bányák állapotát és helyzetünket felmérve azt jelentettük az Ipari Minisztérium illetékeseinek, hogy 1985-ben várhatóan 270 ezer tonnával maradunk el éves mennyiségi tervünktől. — Ez nem hangzik valami biztatóan. — Valóban nem, de sokat javít a helyzeten, hogy ezekben a napokban megkezdjük a termelést a ra- dostyáni külszíni fejtésben. — Ennek következtében bizonyára a Tüzépeknek is kevesebbet tudnak számtani. — Előzetes számításaink szerint 1 millió 842 ezer tonna szén kerül a Tüzép-tele- pékre, ami 116 400 tonnával alatta marad annak a meny- nyiségnek, amirö, év elején megállapodást kötöttünk a kereskedelmi vállalattal. — A többi bányavállalat sem áll jól, hiszen az országban 430 ezer tonna szénnel kevesebb került ki a bó- nyákból a tervezettől. — Sajnos a legtöbb szénbánya a miénkhez hasonló gondokkal küzd, mindegyiknek megvan a saját baja. Mindenesetre megpróbálják megszüntetni a hiányt. Egyébként biztos vagyok abban, hogy a központi vezetés más megoldásokon is gondolkodik. — Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a Borsodi Szénbányák a második fél évben sem tudja teljesíteni termelési tervét. Milyen intézkedésekkel igyekeznek mérsékelni a várható adósságot? — Sokirányú intézkedések születtek helyzetünk javítása érdekében. Többek között megpróbálkozunk lízing útján vékony telepen is használható biztosítóberendezéseket beszerezni. 'Bekapcsolódtunk egy kísérletbe és mi is vizsgáljuk a nagyobb teherbírású vastámok alkalmazási lehetőségeit. Külön célfeladatot tűztünk ki a frontokon, az elővá jósokon és a iközponti szénosztályozón dolgozók részére, bár azt hiszem, hogy bányászaink hozzáállásával eddig sem volt baj. Az eltelt hat hónap alatt 156 üzemnapot dolgoztak a különböző munkahelyeken, s szinte egyetlen napra sem állt le a termelés. Mindent megteszünk a következő időszakban is, de ahhoz is rendkívüli erőfeszítésekre lesz szükség, hogy adósságunk a második fél évben ne érje el a 100 ezer tonnát. Fónagy István
