Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-04 / 155. szám

1985. július 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Útkeresésre, Sok szó esik manapság ar­ról, mi a titka a sikeresen gazdálkodó vállalatok ered­ményeinek. Bizony jó né­hány gazdálkodó szervezet­ről tudunk, amelyek a „me­zőny” élén haladnak, s a fi­gyelem elsősorban feléjük irányul. Ezek közé, a tar­tósan kimagasló termelési, gazdálkodási eredményeket elérő vállalatok közé sorol­hatjuk egyebek között a Medicort, az Alba Regia Ál­lami Építőipari Vállalatot, a Tiszai Vegyi Kombinátot, a győri Rábát, s még számos vállalatot... Mi lehet a sikerük titka? A teljesség igénye nélkül néhány „titkot” elárulunk. Például a vállalatok a gaz­daságpolitikai gyakorlatuk mérlegelésénél abból az ál­lásfoglalásból indulnak ki, hogy ők közgazdasági szabá­lyozás-pártiak. A gyakorlat bizonyította ugyanis, hogy a tervutasításos rendszerből ki­lépve, a szabad mozgás jobb lehetőséget teremtett a mun­kához. E lehetőséggel élve választották és választják meg jelenleg is a legmegfe­lelőbb stratégiai célokat, s természetesen vállalják a fe­lelősséget minden műszaki- gazdasági lépésért. S még egy lényeges körülmény: a stratégiai tervek alakításá­ban a piacpolitikát tekintik elsődlegesnek; a piac felve­vőképességének folyamatos értékelése, a piaci értékíté­let kritériumainak változása befolyásolta, az alkalmazko­dás kényszere vetette fel rendszeresen a szükséges döntéseket. Huszár Andor, a Tiszai Vegyi Kombinát vezérigaz­gatója nagyon találóan véle­kedett a szóban forgó „ti­tokról”. — Mi sohasem arra for­dítjuk az időt, energiát, hogy megmagyarázzuk a nehézsé­geket, hogy miért nem le­het valamit elvégezni. Mi mindig az útkeresésre, a megoldásra koncentrálunk — mondotta. Valóban, hosszú évek óta tapasztaljuk, hogy az ország legnagyobb vegyipari válla­latánál a helyzetfelismerésre alapozva, a legfontosabb tennivalókra, a legnagyobb hatékonyságot eredményező feladatokra összpontosítják a figyelmet, és ennek megfe­lelően dolgozzák ki a reális lehetőségeken alapuló stra­tégiát és taktikát. Ez viszont még nem minden: a vilá­gos, egyértelmű feladatmeg­határozás után azt is elen­gedhetetlennek tartják, hogy a dolgozók és a vezetők egyaránt azonosuljanak a feladatokkal, s érezzék azo­kat sajátjuknak. Rendkívül lényeges vezetői magatartásra vall az is, hogy lényegében a kombinát lét­rejöttétől, tehát két évti­zeddel ezelőtt, a nagymér­tékű extenziv fejlesztések időszakában — amikor még bőven jutott a vegyipar és természetesen a TVK fej­lesztésére is beruházás — .már nagy figyelmei fordí­tottak az intenzív fejleszté­sekre, a gazdaságosságot nö­velő kisberuházásokra. Az alapanyaggyártás fejlesztésé­vel párhuzamosan vállalati erőből olyan új termelési profilok kialakítását kezdték meg, mint például a mű­anyag-feldolgozás. Ezzel tu­lajdonképpen megteremtet­ték a nehézvegyipar, a pet­rolkémia és a könnyűvegy­ipar, a feldolgozóipar össz­hangját, egységét. Ennek kö­szönhetően jelentősen növe­kedett a vállalat nyeresége, hatékonysága, bővült a gyártmányválaszték, s nagy­számú női munkaerő gazda­ságos foglalkoztatását tudták biztosítani. Ebből a profil­ból nőtt ki a kombinát mű­anyaggyára, amely évi 100 ezer tonnás kapacitásával ma már az ország legna­gyobb műanyag-feldolgozó bázisa. Lovas L. Vizsgálat - szövetkezetekben Hét ipari, három takarék-, kél általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet ál­lami törvényességi felügye­letét látja el Sátoraljaújhe­lyen és körzetében a tanács városfejlesztési és gazdálko­dási osztálya. Feladatának tekinti, hogy biztosítsa a szövetkezetekben a jogsza­bályok és a saját szabályza­taik szerinti törvényes mű­ködést. Ennek megfelelően készí­teti tervet az osztály, és vé­gezlek vizsgálatokat a szak­emberek az utóbbi években a szövetkezetekben. Tapasz­talataikat jelentésben foglal­ták össze, amelyet Várkonyi Istvánná főelőadó a tanács végrehajtó bizottságának leg­utóbbi ülése elé terjesztett. A végrehajtó bizottság megtárgyalva a jelentést megállapította, hogy a szö­vetkezetek tiltott tevékeny­séget nem folytatnak, kisebb hiányosságoktól eltekintve működésük törvényes, abban a szövetkezeti alapelvek ér­vényesülnek, s a népgazda­sági ci deliekkel összhangban végzik tevékenységüket. A legtöbb negatív észrevé­telt a Zemplén Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezetre tették a szakemberek. Ennek okát a személyi feltételek hiányában látják, hiszen évente olykor többször is cserélődik a társadalmi meg­bízatással tevékenykedő ve­zetőség. Előfordult, hogy egy év alatt háromszor is kel­lett elnököt választani. A ta­gok közömbösséget tanúsíta­nak a szövetkezet dolgai, ügyei iránt. Rossz a lakók közt a fizetési morál, hiába küld ki a vezetőség 300—400 felszólítást, a kintlevőség csaknem kétszázezer forintra rúg. Így aztán nem megle­pő, hogy ha gond. baj mu­tatkozik a szövetkezet mű­ködésében. a vezetők „rög­tön lemondanak tisztségük­ről". Ez az oka annak, hogy a Zemplén Lakásépítő és Fenn­tartó Szövetkezetnek az OTP társasházi lakásokkal és a Garázsépítő és Fenntartó Szövetkezettel tervezett egye­sülése továbbra is a jövő fel­adata marad. Bizonyára „rendbe jönnek” a lakásszö­vetkezet dolgai az elkövet­kező időkben, mivel — amint értesültünk — a közeli na­pokban- főhivatású elnökké egy műszaki szakembert vá­lasztottak meg a szövetkezet élére. Tudománnyal a mezőgazdaságért Egy szakosztály vezetőséget választott Több mint három évtized­del ezelőtt a magyar agrár- értelmiség egy szűkebb cso­portja szükségét érezte egy olyan szervezet kialakításá­nak, amely társadalmi esz­közökkel és módszerekkel segíti a mezőgazdaság fej­lesztését. A megalakult Ma­gyar Agrártudományi Egye­sület később megyei szerve­zeteket hozott létre, a külön­böző tudományágakban pe­dig szakosztályokat. A „Tu­dománnyal a mezőgazdasá­gért” meghirdetett jelszó az elmúlt harminc év alatt mély tartalmat nyert és mind na­gyobb eredménnyel szolgál­ja a mezőgazdaságot. A MAE hathatósan segíti a fiatal agrár-szakemberek be­illeszkedését, a mindennapi gyakorlati munkát, a kitű­zött feladatok megvalósítá­sát. Ennek köszönhetően 1979 óta már üzemi csopor­tok is létrejöttek a külön­böző, nagyobb létszámú szö­vetkezetekben és állami gaz­daságokban. A megyei szervezet állat­tenyésztési szakosztálya a napokban tartotta meg ve- zetősógválasztó taggyűlését. Mint Bredács Béla, elnök beszámolójában elmondta, a szakosztály az elmúlt évek alatt kiemelten foglalkozott az állattenyésztés intenzív fejlesztésével, a műszaki­anyagi színvonal további nö­velésével, a korszerű fajta­használattal, technológiákkal, valamint a termelés szakosí­tásával és az energiatakaré­kos módszerek elterjesztésé­vel. A munkában egyre in­kább előtérbe kerül a haté­konyság és a költséghozam szemléletű gazdálkodás ága­zati problematikája. 1980-tól a megye állatte­nyésztő gazdaságai jó ered­ményeket értek el az állati termékek növelésében, a sza­kosodás és koncentráció megvalósításában, a tejter­melés fajlagos hozamainak emelkedésében, a szaporaság növekedésében, s egyidejű­leg az elhullás csökkenésé­ben. Ezzel összhangban napja­inkban a lakossági igények kielégítése tejből, tejtermék­ből, húsból és húsipari ké­szítményekből. magasabb színvonalon történik. A mennyiségi növekedés mel­lett örvendetesen bővült a választék és javult a minő­ség. A szakosztály további fel­adatait is az eredmények is­meretében, ennek megfelelő­en kell megfogalmazni és meghatározni — mondta Bredács Béla. Szükség van rá. hogy a jövőben is olyan partnerek segítsék az egye­sület munkáját, mint az el­múlt esztendőkben a világ­hírű dr. Horn Artúr akadé­mikus, dr. Dohy János egye­temi tanár, dr. Biró István OTAF igazgató, vagy dr. Bár­csak Zoltán egyetemi do­cens, akik felkészült előadá­sokat tartottak, hathatósan segítve ezzel is a megye me­zőgazdaságának fejlődését. Üj házsor... . Karosa főutcáján. Fotó: Pásztor Károly Már az első rendelet meg­jelenése óta élénk figyelem kíséri a kisvállalkozásokat. Az egyéni kockázatvállaláson alapuló gazdasági tevékeny­ség kisüzemi formája nagy lehetőséget kínált mind a vállalatoknak, szövetkezetek­nek. mind az itt szerencsét próbáló dolgozóknak. Az el­múlt három esztendő tapasz­talatai alapján pedig már össze lehet állítani a mérle­get, mennyiben valósult meg a kormányzat szándéka, ami­kor a lakossági ellátás ja­A 35 ezer gazdálkodó szer­vezet között a legnépesebb csoport a vállalati gazdasági munkaközösségeké, számuk meghaladja a 18 ezret. S mi­re is vállalkoznak ezek a szervezetek ? A legtöbbször olyan munkára, például kar­bantartásra, amire nem akadt egyáltalán külső kivitelező, máskor a gépek kihasznált- sági fokát javítja a plusz- időben végzett munka. Jó né­hány cégnél éppen a válla­lati gazdasági munkaközös­ségek révén sikerült koráb­ban veszteséges tevékeny­ségeket nyereségessé tenni, avagy éppen a hatékonyság javult számottevően, ami több millió forint haszonként öltött testet az év végi mér­legben. Jogosan kérdezheti bárki is, ha ennyire hasznos a vgmk-k működése, akkor miért né­zik mégis ferde szemmel őket néhány vállalatnál? Sajnos, ebben objektív okok is sze­repet kaptak. Az első idő­ben elég nehezen birkóztak meg a vállalatok a belső el­lenőrzés megszervezésével. Néhányszor — mint a re­vizori jelentésekből kiderült — nem különítették el meg­felelően egymástól a fő- és A másik népes csoport az önálló gazdasági munka- közösségeké, számuk 7800. A kockázat itt lényegesen na­gyobb. mint az előbbi for­mánál, hiszen a vállalkozók saját tőkéjüket fektetik be, egyetemlegesen felelősek munkájukért, és az esetleges veszteségekért. Nem véletlen tehát, hogy a várakozások ellenére, inkább az állami vállalatok és szövetkezetek számára dolgoznak, és vi­szonylag kevesebben vállal­koznak a lakossági ellátás javítására. vitására és a hiányzó hát­téripar pótlására zöld utat engedett a kisvállalkozá­soknak; A mennyiségi mutatók egyértelműen arról tanús­kodnak. hogy valóban léte­ző hiányt pótol az ilyen ke­retek között végzett tevé­kenység: több mint harminc- ötezer szervezetben, mintegy 350 ezer ember dolgozik, a munkaképes lakosság 7 szá­zaléka. Az általuk termelt érték az iDari termelés 1,7 százalékát teszi. túlmunkaidőben végzett munkát, és ez jogosan hábo­rította fel a vgmk-n kívül maradt dolgozókat. Máskor pedig az okozott gondot, hogy a kisvállalkozás tagjai között volt az a vezető is, aki ellátta őket .munkával, illetve az elvégzett feladatot igazolta. Szerencsére az elmúlt év­ben a legtöbb helyen a ve­zetés megtalálta az ellensze­rét e kezdeti hiányosságok­nak. és megnyugtatóan elkü­lönítették egymástól a kétfé­le munkát — az ellenőrzést pedig megerősítették. Sőt. megjelent a társadalmi kont­roll is. Szakszervezeti tiszt­ségviselőkből alakultak — jobb híján nevezzük őket így —, olyan bizottságok, ame­lyek kivizsgálják a dolgozók­nak a vgmk-kal kapcsolat­ban irt észrevételeit. Á vgmk másik erénye egyébként — s ezt még az ellenzők tábora is elismeri —. hogy segít megtartani a munkaerőt, hiszen gyárkapun belül meg lehet keresni a ki­egészítést. S a gyár sem jár rosszul, ha kipróbált embe­rei végzik el a számára fon­tos munkát. A keresetekről is készült felmérés, átlagosan a gmk- tagok 8500—9000 forintot kaptak havonta. Ez kevesebb, mint aimit baráti beszélgeté­sek során hallunk, viszont több a mostani átlagkereset­nél. Az értékelésnél viszont számba kell venni azt is, hogy mennyit és miképp dol­goztak. A gazdasági munka- közösségek — már amelyek bírják hosszabb távon a ver­senyt —. általában többet és jobban dolgoznak, mint az átlag. S. ahogy az előbb már szó volt róla. saját tőkéjüket is kockáztatják, nem beszél­ve arról, hogy biztos mun­kahelyüket cserélték fel sa­ját vállalkozásukért, ahol hónapról hónapra meg kell küzdeniük a szerződésekért, és a szervezet fennmaradásá­ért. A kisvállalkozások köre nem szűkül le a két formára, ezenkívül még alakultak ipa­ri és szolgáltató szakcsopor­tok. kisszövetkezetek, áta­lányelszámolású részlegek is, bár egyelőre számuk nem je­lentős. Ezekről együttesen el­mondható. hogy hatékonyan dolgoztak, rugalmasan pró­báltak a piac igényeihez al­kalmazkodni, és például az építőiparban az átalányel­számolásos részlegek tették nyereségessé a korábban ugyanott veszteséget hozó tevékenységek egy részét. Korszerű gépeket Ha a számokat nézzük, valószínűleg a közgazdasági elemzésekben kevésbé jár­tasaknak is feltűnik, hogy a foglalkoztatottak viszonylag magas aránya ellenére meg­lehetősen kismértékben já­rulnak hozzá a kisvállalko­zások az ipari termeléshez. S még egy mutató tér el lé­nyegesen, ha nem is a ter­vezettől. inkább — enyhébb kifejezéssel élve — a várt­tól; rendkívül alacsony a befektetett tőke nagysága, összesen 13 milliárd forint. Ezt egyrészt magyarázza a vgmk-k elszaporodása is, ahol a vállalat gépeivel és anya­gával vállalkoznak különbö­ző munkára a dolgozók. Vagyis, nem kockáztatják sa­ját pénzüket vagy egyéb esz­közeiket. ha csak lehet. Másrészt arra utal, hogy egyelőre ugyanolyan bizal­matlanok a vállalkozók, mint annak idején a magániparo­sok és kereskedők. Viszont nem nehéz megjósolni, hogy hamarosan a vállalkozókedv kevés lesz e szektorban, mert egy adott szinten túl, amikor az alapvető hiány megszűnik, mindenképpen korszerű ter­mékeket és szolgáltatásokat várunk az állami ipartól, a kisvállalkozóktól is. Amihez viszont modern felszerelésre van szükség. Csak így töltheti be a kis­vállalkozás a neki szánt sze­repet, hogy javítsa a lakossá­gi ellátást, és részben pótol­ja a hiányzó háttéripart, így szolgálva a nagyipar növek­vő, — s minőségileg is — emelkedő igényeit. L. M. A vgmk-k erényei A piac igényeihez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents