Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-26 / 174. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. július 26., péntek Híd a külvilághoz Együttérzés, megértés, segítökészség A betegség ténye — megváltozott külső-belső körülményeket teremt minden egyén számára. Még odahaza is megváltozik a beteg megszokott környezete, hát még ha ki is szakad belőle, s kórházba kerül. Kivált a krónikus beteg számára a betegágy és a beteglátogatás két szorosan összetartozó fogalommá válik. Tűrőképességét nagymértékben befolyásolja, milyen a látogatója, hogyan lép be a szobájába, hogyan szól hozzá, melléáll, vagy távolról köszönti — egyáltalán: látö- gatják-e vagy sem?! A beteglátogató tehát gondolja végig, miért is megy el a beteghez? Valóban vigaszt akar-e neki nyújtani, segíteni akar-e rajta, vagy csupán a kíváncsiság, netán a rossz értelemben vett sajnálkozás vezeti hozzá. A megbetegedést követően már a felébredés is más, mint más napjainkon. Talán nyugtalan volt az éjszakánk, álmatlanul forgolódtunk, egyszóval rossz lelt a köz- érzetühk. Felkelnénk, de hirtelen rá kell döbbennünk, hogy ez nehezünkre esik, megfájdul a fejünk, visszahúz az ágy. Itt lenne a reggeli ideje, de hiányzik az étvágyunk. Ez is azt bizonyítja, hogy valami megváltozott bennünk. Lemondunk az evésről, a felkelésről, a napi életritmusunk alakulása többé nem a régi. Korábban olyannyira értékesnek tartott, halaszthatatlannak hitt céljairól, vágyairól lemondva a beteg ember mind több és több veszteségtől szenved. Személyes létének alakulása, a jövendő bizonytalanná válik, a testi működéseire, a közérzetére irányuló koncentráció fogva tartja lelki életét is. Az egészséges életmód, saját korábbi életmódja, a külvilág, melyből kiszakadt, egyre vonzóbbá lesz — éppen elérhetetlensége miatt — a beteg számára, mint egykor volt. Küzd a betegágyhoz kötöttség érzése ellen, nem akar beletörődni állapotába, újra elkezd tervezgetni, a jövő felé fordul. „Majd, ha felépülök” — mondogatja. „Mennyi mindent kell még elintéznem, megoldanom!” Amikor már a betegségétől kezd elfordulni a beteg figyelme, amikor már a gyógyulásról ábrándozik, akkor találja magát szemben az egészséges emberekkel való találkozás igazi konfliktusával. Az egészségesek ugyanis bámulatosan rövid idő alatt kizárják hétköznapi életükből, régebbi közös világukból megbetegedett rokonukat, barátjukat, munkatársukat, befejezett tényként kezelik betegségét. — Az élet megy tovább — mondogatják. Alig telik el akár csak egy-két hét, s máris úgy mennek a beteghez látogatóba, mintha a megbetegedése a világ legtermészetesebb dolga lenne. A beteg megérzi, hu látogatója lélekben ném betegágya mellett időzik, gondolatai nem vele foglalkoznak. Azt is felfogja, hogy ha a látogató el akarja kendőzni az állapota súlyosságáról szerzett értesüléseit, s képmutatóan bólogat, hallva a teryezgetéseit. A beteg ember érzékenysége különösen kifinomulttá válik saját állapotának megítélésével kapcsolatosan, s ezt minden látogatójának tudnia kellene1 A látogatónak igazi érdeklődéssel kell meghallgatnia a betegágyból jövő panaszokat; eszébe idézve saját korábbi megbetegedeseit, szenvedéseit. így részvevő jelenléte kedvező hatással lesz a másikra, képes lesz osztozni terheiben. átvenni belőlük. A betegágy mellett a látogatónak kerülnie kell mindenféle hazug szenvelgést, vagy könnyelmű ál-optimizmust. Konvencionális, csupán kötelességszerű kérdez- getés helyett a betegnek valódi odafigyelésre van szüksége, hogy csökkenjen a betegágya és az egészségesek világa közötti távolság. Együttérzés, megértés, valódi segítőkészség, az, amit a beteg igényel, e három lelki tényező könnyíti meg elviselni állapotát, erősíti meg gyógyulásában való bizakodását. M. M. Mától egy a jelszónk, a béke ... Mától Moszkvában „átveszi a szavak hatalmát’’ — a DRUZSBA .. . Bármely kontinensről érkezett fiatal, bármely nyelvet beszélje is — 130 országból 20 ezer vendéget várnak — anyanyelveként használja majd azt az egy szót. Druzsba — így köszöntünk, társalogtunk, búcsúztunk tizenhét évvel ezelőtt is a bolgár fővárosban, a kilencedik Világifjúsági Találkozó idején. A szó már kezet is nyújtott, már kart karba is öltött, már mozdította a lábakat táncra, ezer kilométerek távolságát semmisítette meg percek alatt. Tizenhét év hosszú idő. Bizony, az események kontúrjait elmossa, a történéseket — egy nap eseményeit — meghomályosítja. Általában. Azok a szófiai napok azonban már akkor, jelenidöben is egy-nagy pillanattá szerveződlek össze, egy-nagy élménnyé tömbösültek. Még akkor javában folyt a vietnami háború; Szófiában sem szervezett, sem spontán találkozások nem múltak el, nem érhettek véget anélkül, hogy ne hangzott volna fel a fiatalok sok nemzetiségű, de égi/ nyelvű tiltakozó szava. Nem maradhatott némán senki; Vietnam és Ho Si Minh neve fényesen ragyogott a világ ifjúságának ezen a szófiai találkozóján. A fiatalok gyűlölik a háborút. A fiatalok úgy köszönnek — DRUZSBA! Moszkva nem akar több háborút! — mondja a vers. Emberi világunk talán még soha nem fenyegettetett olyan veszéllyel, mint mostanában. Vannak politikusok, akik nem átallják a csillagok — a CSILLAGOK — nevét szájukra venni, fegyverek és háború kapcsán. Tizenhét évvel ezelőtt még dörögtek a fegyverek Vietnamban — Szófiában tiltakozott a világ ifjúsága. Ma, szívünkbe dübörögnek a fegyverkezési hírek — Moszkvában, a városban, amely nem akar többé háborút!, a világ ifjúsága föl fogja emelni szavát; a csillagok szavát. A fiatal szívektől idegen háború ellen nekiszeg eződik majd a szó — DRUZSBA! Várjuk a híreket. Várjuk a fiatalok üzenetét Moszkvából. Hogy elrettentsék szivünktől a félelmet. (t. n. j.) Egy fiatal csapat elindul Hosszú évek óta Salgótarjánban rendezik meg az országos rockzenei tábort. Ide elsősorban azokat az együtteseket hívják és várják, amelyek még az út elején állanak, még csak reményük van meg arra, hogy majd ők is befutnak. A salgótarjáni táborba pályázat révén lehet eljutni, ebben az esztenőben megyénkből a miskolci Swetter együttes tagjai kaptak meghívót. Kazettán eljuttatott anyaguk meggyőzte a bírálókat arról, hogy ezekkel a fiatalokkal érdemes foglalkozni. A miskolciak vezetője, Heffner Attila utazásuk előtt elmondta, hogy három éve létezik csapatuk, a mai felállásban körülbelül fél éve játszanak (Heiszmann Ildikó énekés orgona; Farkas Zsolt szaxofon; Farkas Tamás billentyűs; Kázsmér Kálmán basszusgitár; Baroch Csaba dob; Heffner Attila gitár). A tagok többsége most érettségizett, hárman zeneiskolások voltak, az utóbbi időben rengeteget gyakoroltak — „éjjel-nappal” —, nagyon készültek a salgótarjáni táborba, ahol neves muzsikusok segítik majd őket a továbbhaladásban. A Swetter tagjai tegnap utaztak Salgótarjánba és augusztus 3-ig dolgoznak az országos rocktá- borban. Hazatérésük után több koncertet adnak: a Vasas Parkban augusztus 10-én, 20-án a tapolcai autóskempingben az ifjúgárdisták találkozóján és fellépnek a tapolcai strandon is. Három évvel ezelőtt tartotta első küldöttgyűlését a Magyar Népművelők Egyesülete. Most, ősszel újra találkoznak Budapesten — hasonló alkalommal — az egyesület küldöttei, hogy a mögöttünk maradó időszak eseményeivel, a közösen vállalt munkával számot vessenek. A közelmúltban beszámoltunk róla, hogy az országos „megméretésre” készülve megyei, területi szervezetünk is megtartotta már közgyűlését. A napokban pedig megemlítettük, hogy a Népművelési Intézet vitaanyagot bocsátott ki, készülve arra a szakmai tanácskozásra, amelyre decemberben kerül sor — a művelődési otthonok helyzetéről, a továbblépés útjának megjelöléséről. Az elmúlt hét szombatján ismertettük lapunkban Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye VII. ötéves tanácsi fejlesztésének tervét; a tervezési koncepció lényegi elgondolásait. Ebben az anyagban helyet kapott az alábbi mondat is: „A közművelődésben az intézményhálózat állag- megóvásával, a személyi feltételek javításával, a minden korosztályra kiterjedő Tokaji programok A Népművelési Intézet támogatásával minden évben június—július hónapban rendezik meg a tokaji művésztelepen a körvezető tanárok és az amatőr művészek táborát. A közös munka befejezésével az érdeklődők kiállításon ismerkedhetnek (erre már közben is módjuk van) a képzőművészeti alkotásokkal. A tokaji Zilahy György Művészetbarátok Köre ezeket a kiállításokat minden esztendőben programjába veszi. E kiállítási tervezetben szerepel még Hornyák Pál festőművész, Zsignár István festőművész bemutatkozása, s a Tokaji Háziipari Szövetkezet történetét bemutató kiállítás. Szeptember végén és október elején szüreti hetet rendeznek. A legfrissebb tokaji hír: Victor Vasarely és Norman- tus Paulus (a litván fotóművész is részt vett a művésztelep munkájában) alkotásaiból a művelődési házban nyílt kiállítás. A tárlat a hét végéig látogatható. tevékenység további erősítése szükséges.” Ha mindezeket így együtt tudjuk: megállapíthatjuk, hogy a közművelődésben dolgozók, a közművelődés egészéért felelősséget érzők, ebben a „nyári uborkaszezonban” is mozgásban vannak. És ebben a mozgásban minden lépésnek súlya van. A felelősség ugyanis most nem úgy áll, hogy a mai konkrét tevékenység mit kínál, mit ad? — most a jövő formálódik. Abban az időszakban kell jó döntéseket előkészíteni, amikor sok a gond. Néhányat ezek közül a művelődésiotthon-hálózat- ban évek óta magunkkal cipelünk. (S amikor erről beszélünk, mindig idetartozóan szó van a népművelők helyzetéről is.) Az említett két vitaanyagban — Beszámoló és programjavaslat a Magyar Népművelők Egyesülete második küldöttgyűlése elé; Előkészítő a művelődési otthonokról szóló tanácskozáshoz — olvasható megállapítások azt tükrözik, hogy a szakmában dolgozók a gondok kendőzése nélkül, a realitások talaján maradva tervezik a jövőt. A népművelők egyesületének őszi küldöttgyűlésére készített programjavaslat bevezető részében az általános „iránymutató” —• a Társadalom és művelődés részben megfogalmazva — ez lesz: „A társadalmi lét minden szférájában kibontakozó reformfolyamatok szakmánk számára is kihívást jelentenek. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy valamennyi szakmai ismeretünket, törekvésünket ennek a folyamatnak rendeljük alá, hogy mindjobban kapcsolódjunk be ezeknek a változásoknak, ennek a megújulásnak a kibontakoztatásába. Különösen nagy hangsúlyt kap az utóbbi időben a helyi tudat, a lokalitás jelentőségének felismerése, a nyilvánosság szerepének (újra) felfedezése, a társadalmiasítás fokozott igénye. A demokratizálódás folyamatába való bekapcsolódással szükséges, hogy működésünkkel mindjobban a társadalmi környezet felé forduljunk, s így tegyük alkalmassá magunkat a társadalom szolgálatára.” Ügy vélem, ezek a mondatok biztosítékot adhatnak arra, hogy a népművelők készek vállalni a maguk részét a következő évek országépítő munkájából. Itthon, Borsod-Abaúj-Zemplén- ben is. Akkor tehát, amikor megyénk VII. ötéves tanácsi fejlesztési terve készül, bízvást remélhetjük, hogy a közművelődés, a népművelők serege megfelelő garanciákat kap arra, hogy legjobb képességgel tudjon szolgálni. (tcnagy) Pályázati felhívás A Nehézipari Műszaki Egyetem Bolyai Kollégiuma és a Borsodi Szénbányák KISZ-bizottsága az egyetem jogelődje alapításának 250 éves évfordulójához kapcsolódva megyei fotópályázatot hirdet A BÁNYÁSZAT MÚLTJA ÉS JELENE címmel. A képek mutassák be a bányászat eszközeit, technikai fejlettségi szintjét, a bányászok munkáját és élet- körülményeit. A bányászat múltjával kapcsolatos dokumentum értékű képeket is várunk. RESZT VEHET: az egyelem bármely hallgatója vagy dolgozója, valamint a Borsod megyében működő, bányászati tevékenységgel foglalkozó vállalatok dolgozói. BEKÜLDHETŐ: fekete-fehér vagy színes kép, amelynek a hosszabbik oldala minimum 24 cm, továbbá 5x5 cm-es üvegezett színes dia Egy szerző legfeljebb 10 képpel pályázhat. Sorozat is küldhető, és a sorozat egy képnek számít. A képekhez KÍSÉRŐJEGYZÉKET is kérünk mellékelni, amelyen a következő ADATOKAT kérjük feltüntetni: a pályázó neve, lakcíme, a kép címe, sorszáma, a felvétel helyszíne, időpontja. A pályázati kiírásnak nem megfelelő képek nem kerülnek a zsűri elé. A ZSŰRI tagjai között lesz bányamérnök, fotóművész és a két intézmény KISZ-kép viselői. POSTACÍM: NME Bolyai Kollégiuma, 3515 Miskolc- Egy etem város. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 1985. október 31. A PÁLYÁZAT DÍJAI: 1 db I. díj 1500 Ft 2 db II. díj 1200 Ft 3 db III. díj 800 Ft A legjobb képeiéből az egyetemen és a vállalat székházá'ban kiállítást rendezünk, az ,i,tt bemutatott képek a rendező szervek tulajdonába kerülnek. A fel nem használt képeket — ha a szerző a beküldéskor kéri — postán utánvéttel visz- szaküldjük.
