Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-20 / 169. szám

1985. július 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport Elismerő oklevél Mlgléczinek A Nemzetközi Fair Play Bizottság legutóbbi párizsi ülésén úgy döntött, hogy el­ismerő oklevéllel jutalmaz­za Migléczi Jánost, a DVTK birkózóját. A tavalyi orszá­gos bajnoki döntőben Mig­léczi ellenfele, a ferencvá­rosi Nagy Béla ll:l-re ve­zetett, amikor kevéssel a döntő vége előtt, kiugrott a könyöke. Nem tudta folytat­ni a versenyzést, s a szabá­lyok értelmében Migléczinek járt volna az aranyérem. A DVTK sportolója azon­ban — egyesületi edzője, Rusznyák József egyetérté­sével — visszalépett a küz­delemtől, s a sérült Nagy Bélát hirdették ki győztes­nek. Szécsi Mái Ionnal ülünk az ózdi sporttelep klubházának egyik szobájában. Beszélge­tőpartnerünk — az NB II- böl kiesett labdárúgócsapal volt szakosztályvezetője — meglehetősen rosszkedvű. A fekete-fehérek vesszőfutásá­ra próbálunk magyarázatot keresni. — Nagyon őszintén, kerte­lés nélkül, minden kérdésére válaszolok — mondja szinte bocsánatkérűen. — A szak­osztály vezetése, az egyesü­let elnöksége és a felettes szervek többször körüljárták már e témát. Nincs mit szépíteni . . . Bevezetőül még csak annyit, hogy én már lemondtam, a múltról azon­ban természetesen nekem kell beszélnem. — Rendhagyó módon kezdjük talán az ónok fele­lősségével! — Kérem, ahogy óhajtja! Vastagon benne vagyunk a kudarcban. Nem voltunk kö­vetkezetesek, kapkodtunk, megalkudtunk a kialakult helyzettel. A bennmaradás kiharcolása érdekében sze­met hunytunk olyan dolgok fölött, amelyek nem segítet­ték a kibontakozást. Okkal lehetett vádolni minket ha­tározatlansággal. — Konkrétumokat mesél­ne? — Április elsején — mi­után sorozatban három ta­lálkozót veszítettünk el — kifejtettem véleményemet, s elmondta álláspontját az. ügyvezető elnök is. Azon az értekezleten elhangzott, hogy Szendrei Béla vezető edző nem kellő szigorral bánik a játékosokkal, és a számon­kérés területén is engedé­keny. — ÍVÍit felelt, hogyan vé­dekezett a szakvezető? — Idézem: „Kemény kriti­kát kaptam, úgy látom, hogy megingott a vezetés bizalma irántam. Én lemondok, néz­zetek új edző után.” Szend- rei Béla azért nyilatkozott Így, mert „maximális bizal­matlanságot érzett" személye iránt. A vádakat nem tartot­ta megalapozottnak. — Az ismert, hogy lekö­szönését nem fogadták el. . . — Ékkor követtük el az első hibát. Megmondtuk Szendreinek: „Béla folytasd, de sokkal keményebben, ha­tározottabban !" — Üjabb három mérkőzés telt el, s csak egy pontot gyűjtöttek. Ekkor léptek, félreállították a vezető ed­zőt. — Nem várhattunk to­vább. Hatszor kilencven perc alatt összesen 1 pontot szer­zett a gárda. Elnökségi ülésl nem hívtunk össze, de aki­vel kellett, konzultáltunk. A szakvezetőcserét a következő indokok miatt határoztuk el: 1. az eredménytelenséget nem nézhettük tovább tét­lenül, 2. megbomlott az ed­ző és a csapat közötti vi­szony, 3. Szendrei Béla lába alól kicsúszott a talaj, ide­gessé, kapkodóvá váll, 4. a gárdán belüli teljes összeom­lásért felelősnek találtuk. — Miért Bilesch Gyulára esett a választásuk? Tudták, hogy felnőttekkel még soha­sem dolgozott? — Ez volt a második hi­bánk. Kerestünk rutinosabb edzőt, de sajnos nem talál­tunk. Módszertani vezetőnk kéznél volt, felkértük. Be­bizonyosodott: a feladat nagysága — elsősorban azért, mert tapasztalatlan volt — meghaladta erejét. Azt hit­lük, hogy a váltás — a me­rőben más stílus — felka­varja a vizet. Megváltoztat­tuk a személyi ösztönző- rendszert, lényegesen többet ígértünk, mert arra számí­tottunk, hogy így kifogjuk a szelet a vitorlából. Téved­tünk. — Mit ró még saját szám­lájukra? — Tisztában voltunk ve­le, hogy a csapat erősítésre szorul. Anyagi lehetőségeink behatároltsága miatt azon­ban az általunk kiszemelte­ket — például Adyt, Benyúl. Strauszt és Szobonyát — nem tudtuk megszerezni. Toldoztunk-toldoztunk, ahe­lyett. hogy a fiatalokhoz nyúltunk volna. — Nézzük n játékosok ol­dalát. — Ősszel 1!) pontot szerez­lek és a kilencedik helyre kerültek. Mi akkor azt mond­tuk. hogy focizzanak össze 36—37 pontot. Miután szét­oszlottunk közöttük 300 ezer forintot, fellelkesültek. Azt mondták: megpályázzák a 40-et és a magasabb helye­zések valamelyikéi, örül­tünk, hogy van bennük am­bíció. — Mennyit kaptak volna, ha teljesítik a tervet? — 350, de könnyen lehet, hogy 400 ezret! — Olyan hangok hallat­szottak, hogy az együttesen belül „klikkek" alakultak ki... — A választ kis kitérővel adhatom csak meg. Annak idején az Özdi Kohász bele­keveredett a totóbotrányba, majd az NB I-es bundákba. Két-három ember nyakába varrták az egészet, ők úgy­mond. bűnbakok leltek. A többiek azonban maradtak, a levegő tehát nem tisztult. A bizalmatlanság újraterme­lődött. minden játékos gya­nakvóvá vált. Amikor ki­kaptunk. rendre felvetődött: ki húzott hasznot a vereség­ből? Azaz lefordítva: futbal­listáink ferde szemmel néz­lek egymásra. Hol volt már az egység, az egy minden­kiért, mindenki egyért elv? Klikkek? Szó szerint elemei­re hullott a társaság ... — Megpróbállak rendel teremteni a fejekben? — Ez magától érlelődő. Beszéltünk velük négyszem­közt, kettesben, csoportosan. Szót váltottunk a fiatalok­kal. az idősekkel. Minden­fajta eredmény nélkül. — Felvetődik a kérdés: a játékosok csak annyit tud­tak, amennyit produkállak? — Kétségtelen, hogy sok maradt bennük, de a közvé­lemény tévesen ítélte meg erejüket. Egy esztendővel ezelőtt már jeleztem: több kiöregedöfélben levő futbal­listánk van. és tőlük már fejlődés, előrelépés nem vár­ható. Nem volt köztük ve­zéregyéniség, akiié hallgat­nak a társak. A fiatal, le­szerelő Kanyok és Katalin, valamint a leigazolt Bez- zegh sem jelentett olyan frissítést, amilyenre számí­tottunk. A szőkébb értelem­ben vett szakmai kérdések­kel nem kívánok foglalkoz­ni. de ahhoz nem kell nagy tudomány, hogy megállapít­sam: bukásunkból döntő há­nyad illeti meg a labdarú­gókat. Hiányzott belőlük az elszántság, a bizonyítási vágy, a győzelembe vetett hit. Mi jellemezte játékukat? A taktikai fegyelmezetlen­ség. az enerváltság és a gól­képtelenség. Tavasszal mind­össze 12 gólt hoztak össze, úgy, hogy az első meccsen rúgtuk négyei, majd három „találatot" 11-esböl érlek el. Semmivel sem tudtuk fel­rázni őket: hiába figyelmez­tettünk szóban és írásban, adtunk néhány fegyelmit, jártunk el az. ittasukkal szemben .. . Végül még mi. vezetők engedtünk. Emeltük a prémiumot. Egyik-másik meccs után. mesés összeget is kiosztottunk volna. — Köztudott az is, hogy a bejárók nem tekintették szívügyüknek az ÜKSE sze­replését ... — Ez kétségtelenül így van. Jártak hozzánk Mis­kolcról, Egerből, Salgótar­jánból. Színeinkhez nem kö­tődtek, csupán a kenyerüket keresték meg nálunk. Ma­gunkhoz ..láncolásuk” érde­kében mit leltünk? Még cse­relakást sem tudtunk keres­ni nekik. Bejáróink tudták: ha kiesünk, legfeljebb to­vábbállnak. Mi pedig ma — sajnos, későn —. már szin­tén tudjuk: többé nem sza­bad az ÓKSE-nek ilyen visz- szás helyzetbe belemennie. — Mentséget nem keres­nek? Például a sérülések . .. — Kibúvó? Eszünkbe sem jutott. Közösen főztük meg az „ételt”, közösen is kell el f t így asz t a n u n k. K i n ek - k i ­nek „érdemei" szerint. Való­ban nem állt rendelkezé­sünkre Osváth, Kocsis, majd Kovács, de a kiesésre ez nem indok. — A jól értesültek tudni vélik, hogy ismét volt bun- damérkőzésük... — A Bakony Vegyész el­leni hazai meccsünket két játékosunk „elárverezte", de mivel nem tudtuk őket n.va- koncsipni. neveket sem mondhatok, mert rágalma­zást követek el. Itt megem­líthetem azt is. hogy más csapatok ugyancsak besáro­ználak, a kiesés ellen küz­dők „hajmeresztő” eredmé­nyeket értek el. önmaga­mat ismétlem: de . . . — ... ez végül is kibúvó! — Inkább úgy fogalmaz­nék, hogy megfoghatatlan tény. Nézze: a nagy veszte­sek mi vagyunk. Presztí­zsünk csorbát szenvedett. Gyökeres változásokra van szükség. Nincs már Szendrei. nincs Szécsi. és még lesz változás. Próbálják meg má­sok, hátha nekik jobban si­kerül. * * Szécsi Márton szavaihoz nem szükséges sokat hozzá­tenni. A rendcsinálás, az át­szervezés megkezdődött, a játékosállományban gyöke­res változások várhatók. Az új szezonnak új edzővel, új szakoszlályvezetéssel, új ar­cokkal vágnak neki. A területi bajnokságban sem lesz könnyű helytállni. Megszűnt a játékosok stá­tusa. munkahelyük ezentúl hivatalosan is az ÓKÜ-ben lesz. Kinek-kinek képessége és végzettsége szerint a gyárban kell majd bizonyíta­nia. A számukra szokatlan feladatkört önmaguk keres­ték meg. Dolgozni, sportol­ni. eleget tenni az elvárá­soknak két fronton is. em­bert próbáló feladat. Az ÓKSE-nél ezt mond­ják: a csapat kiesett, az élet azonban megy tovább. Min­denki bizonyítsa maga — régi vagy új munkahelyén, -területén —, hogy képes eleget tenni a követelmé­nyeknek. Kolodzey Tamás A kézilabdóiás barátainak a hét végén kellemes kikap­csolódóst Ígér a Miskolcon megrendezésre kerülő Sparta­cus Kupa. Az eseményen hat együttes vesz részt, közöttük található a nemzetközi jelle­get biztositó csehszlovák ZVL Zilina gárdája. A külföldie­ken kivül három hazai NB I. B-s és két NB 11-es együttes próbál szerencsét. A magya­rok: OKSE, Nyíregyházi Vo­lán Dózsa, Eger SE, D. Ki­nizsi és a házigazda Miskol­ci Spartacus. Az együttesek két csoportban kezdenek, majd a helyosztókat rendezik. Szombaton 9 és 16, vasárnap 9 és 14.30 órától kerülnek sorra a találkozók. A képen: Répósi az egyik tavaszi baj­noki mérkőzésen gólt lö. Szabó István felvétele VB-tutam Silverstone-ban Vasárnap az angliai Sil­verstone-ban rendezik meg a Forma 1-es autók világ- bajnokságának idei nyolca­dik fordulóját. Silverstone mérföldkövet jelent a sport­ág történetében, hiszen 1950. május 10-én 150 ezer ember volt kíváncsi a nyitányra, amely az olasz Farina sike­rét hozta. A versenyző Alfa Rómeójával 146.358 kilomé­teres óránkénti átlaggal tet­te meg a távot. A régi dicsőség lassan már feledésbe merül, évek óla csak „páratlan” Grand Prix-ket tartanak, azaz csak kétévenként randevúz­nak Silverstone-ban a For­ma 1-es cirkusz világutazó képviselői. Ma már Silver- stone-nak meg kell osztania az Angol Grand Prix ren­dezési jogát Brands Hatch­csel. Legutóbb 1983 júliusá­Pénleken az OTSH elnök- helyettese jóváhagyta azt a 25 tagú válogatott keretet, amelyet a Magyar Kajak- Kenu Szövetség elnöksége állított össze az augusztus 15—18. között a belgiumi Mechelinben sorra kerülő vi­lágbajnokságra. A névsor: Nők: Gyulay K., Kőbán, Géczi, Rakusz, Povázsán. Férfiak, kenusok: Buday, Vaskúti, Sarusi, Lipták, ban a francia Prost bizo­nyult a leggyorsabbnak. Az idei pontvadászatot ki­egyenlített küzdelem jellem­zi. senki nem tudott meg­ugratni a többiektől, szoros az összetett élmezőny. Az idény meglepetése, hogy a há ro mszoros v i lágba jnok Niki Lauda nagyon mérsé­kelten szerepel, eddig mind­össze 3 pontot szerzett. Ott van viszont az élbolyban a tavalyi év nagy vesztese, Prost, aki McLaren-jét 1985-ben győzelemre szeret­né vinni. Hét futam után az olasz Alboreto vezet 31 ponttal. Második az ugyancsak olasz de Angelis és Prost, egy­aránt 26—26 ponttal. Kicsit leszakadva követi őket a finn Rosberg (18) és a svéd Johansson (16). Szabó L., Vidéki. Kajako­sok: Csípés, Gyulay Zs„ Hó­dost, Horváth, Helyi, Rajna, Pelrovics, Lörinczy, Nieberl, Böjti, Kovács, Fidel, Szabó l„ Tóth 1. A csapat átlagéletkora 23.3 év, tizenegyen világ- bajnoki újoncok. Az augusz­tus 12-én útrakelő küldött­séget Vasadi János, az MKKSZ elnöke vezeti. Események a sportvilági Egy londoni bíróság 300 font kifizetésére büntette a 32 esztendős Trevor Willi- amst. Williams olyan nyári pólót „tervezett”, amelynek felirata ez volt: „Liverpool 38—Juventus 1.” A T-ujjú trikókat árusí­tották is a londoni butikok­ban, mígnem egy jöérzésű járókelő szólt, a rendőrök­nek. akik eljártak a felirat szerzője ellen. Williams a büntetés kifizetése után bo­csánatot kért a bíróságtól ízléstelenségéért. * Minden súlycsoportban 4—4 fiatalt vett számításba a július 27—28. közötti deb­receni cselgáncs ifjúsági Ba­rátság versenyre Keserű Jó­zsef. az utánpótlásért fele­lős szakember. Ez az előre­látás bölcs tettnek bizonyult, hiszen a dunavarsányj edző­tábori jelentés szerint sok a sérült a szocialista orszá­gok nagy seregszemléjére készülő judócsapatban. * Július végén az ausztriai Neumarktban rendezik a military lovasok úgynevezett ländliche Európa-'bajnoksá- gát. A magyar résztvevőket már kijelölték: Csete Kata­lin. Bodorkos Zsolt, Finta Géza, Hargitai János, Hor­kai Gábor és Papp Ferenc utazik. Kajak-kenu PÉNZ Nemi meglepetéssel kommentáljak a la­pok, hogy milyen csend van az átigazolá­sok szezonjában. A máskor földindulássze­rű népvándorlás elmaradt, s bár még van idő, alighanem régen (vagy talán soha) nem volt (lesz) ilyen kevés klubcsere. A meglepetés pedig nem indokolt, hiszen az egyre feljebb srófolt játékosárak sok vé- konypénzű egyesület számára lehetetlenné teszik a vásárlást. Sportolókra pedig — egyelőre — nincs OTP-hilel. Néhány tehe­tősebb klub persze „arat", de hogy jól jár-e, a jövő titka. A piacorientált fulballgazdálkodás teret nyert hát, s ennek sok kérdőjel mellett máris mutatkozik némi haszna. Ha a lab­darúgásban is felállítanának olyan rang­sort. mint a teniszben, akkor kiderülne, hogy az első ötszáz között helyet nem ka­pók értéke meglehetősen alacsony. A gya­korlatban. Elméletben ezeknek is viszony­lag magas az áruk. csakhogy legtöbbükért nem hajlandók kifizetni a vételárat. Ami nem csoda, hiszen ha „bevásárol” a klub egy játékossal, manapság nem úgy van. hogy legfeljebb jövőre továbbpasszoljuk, mert nem veszi meg senki, legfeljebb áron alul. veszteséggel. Néhány ilyen balul si­került vásár — és tönkremegy a klub. Hosszabb távon várhatóan ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb játékost lehet eladni, egyre kevesebb kerül fel az. élvonalba, a kisebb, szegényebb klubok még szegényeb­bek lesznek. S ennek meglesz az. a nagyon szimpatikus haszna, hogy a sorban mond­juk 827.-nek jegyzett Szabó vagy Kovács nem kap harmad- vagy negyedosztályú tel­jesítményért lakást, autót, butikot, kiskocs­mát. bújtatott állást, pénzt. Vélhetőleg ke­vesebben fognak a labdarúgásból ingyen- élősködni. Olvassuk azt is, hogy sorra szűnnek meg a kiscsapatok, a megyei, vagy alacsonyabb szintű bajnokságokban. Egy-egy néhány ezres létszámú vállalat régebben üzemel­tetni tudott egy futballcsapatot is. ma ezek a cégek már nem képesek erre. S ha van is hátránya ennek, hiszen szűkül a ki­választás lehetősége, előnye, hogy a tömeg­sport szintű játszadozás nem megélhetési lehetőség a jövőben. Remélhetőleg a többi sportágban is így alakul ez, vagy talán még inkább így, s az igazán magas szin­ten sportoló ugyan többet keres, mint va­laha. de akinek a képességeit meghaladja mondjuk az első két-három osztály szín­vonala. az a szakmájából lesz kénytelen megélni ezentúl. A pénznek eddig is nagy szerepe volt a sportban, a labdarúgásban. Ez most kibő­vült a szűrő szerepével. Korántsem ért még véget ez a folyamat, sajnos, ma még mindig túl sokan élnek jól a futballból. A szurkolók persze nem boldogok, hiszen sokuk csapata kerül egyre lejjebb, foglalja el azt a helyet, amely lehetőségeinek és je­lentőségének megfelel. A nagy nyári tár­sasjáték. az új fiúk szemrevételezése, ki­próbálása, az „új bajnokság, új remények” öröme csökken. De el tudom képzelni, hogy sokat javul ezzel a tömegsport eddig job­bára statisztika-javító, papíron meglevő szerepe is. Hiszen aki szeret futballozni, ezután is fog, legfeljebb beéri teljesítmé­nyének valós értékével, egy Lada helyett néhány üveg sörrel. Szatmári Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents