Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-19 / 168. szám
1985. július 19., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Érdekharc egy kavicsbányáért (1) Tavaly jelent meg az a kormányrendelet, amely lehetőséget adott az addig vállalati irányítás alatt dolgozó kisebb szervezeti egységeknek (gyáregységnek, üzemnek, telepnek), hogy — kiválva a vállalati szervezetből — a jövőben önállóan gazdálkodhassanak. Hetven cég jelezte az önállósulás szándékát, nem is sejtve, mennyire felkorbácsolják a szenvedélyeket, milyen vihart kavar döntésük a hazai gazdasági életben. Több vállalatnál is folyik a heves vita: együtt vagy külön? Hol leteszi, hol felveszi a szemüvegét beszélgetés közben Serfőző József, a Nyék- ládházi Községi Pártbizottság titkára. — Ismerem és átérzem a kavicsbányaiak helyzetét — mondja. — Magam is tizenhat évig dolgoztam a bányánál, azóta is gyakran kijárok, jó a kapcsolatom a kollektívával és Z. Nagy Sándorral, az üzem vezetőjével is. Felkészült szakember, tárgyilagos vezető. Átlátja a gazdasági folyamatokat, fogékony az új iránt, ezért ragadta meg az első olyan lehetőséget, amellyel javíthatna az üzem helyzetén, a dolgozók keresetén. Komolyan vette a tavaly megjelent kormányrendeletet. (A Minisztertanács 33/1984. (X. 31.) számú rendeletéből a 2. §, 2. bekezdés: „Az olyan vállalat elkülönült szervezeti egységének vezetője, amelynek általános vezetését nem a vállalati tanács vagy a vállalat dolgozóinak közgyűlése (küldöttgyűlése] látja el... a szervezeti egység ... önálló vállalatként való létesítését kezdeményezheti.) — Gyűléseken és tanácskozásokon is szóba hozták az önállósulási szándékot — folytatja a titkár —. megvitatták a dolgozókkal, akik helyeselték a kezdeményezést. Az üzem vezetése határozott és elküldte javaslatát a Kavicsbánya Vállalathoz, illetve az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumba. Ékkor robbant a „bomba”. Megjelentek a vállalat vezetői és kerekperec kijelentették: nem helyeslik az ötletet. — A községi pártbizottságnak miért érdeke támogatni a nyékládházi üzem küíönválási szándékát? — A kavicsbánya a Mezőpanel mellett a második cég a környezetünkben. Csaknem kétszáz nyéklád- házinak ad munkát, tehát a községnek sem mindegy, hogy milyen a bányászok hangulata, közérzete és keresete. Az utóbbi években végre kialakult a törzsgárda. Nem lenne jó, ha kedvét veszítené, vagy szétzilálódna a kollektíva. Különben is, szerintem támogatni kell az olyan kezdeményezést, amelyben a dolgozók szándéka találkozik a központi elképzelésekkel. (Az.' elmúlt években megkezdődött decentralizációs folyamatot nagyban segítették az alulról jövő kezdeményezések. Biztató eredményeket hozott a szervezeti keretek korszerűsítése: az utóbbi négy esztendőben decentralizált vállalatok túlnyomó többségének javult a gazdálkodása.) A községi párttitkár ismerősen mozog a telephelyen. Meg-megállunk beszélgetni. Nem kell igazgatni a szót, mindig a kavicsbánya ügyénél kötünk ki. — Ne írja be a nevem — tiltakozik az idős szakember —, az nem fontos. (Névtelen levélből értesültünk a kavicsbányaiak sérelmeiről. Most ismét egy névtelen hozzászóló. Tartanak valamitől ezek az emberek?) Miután megadóan bólintok. kifakad: — A lene se érti ezt. Évek óta rosszabbul fizet a bánya, mint a környékbeli cégek. Harminc éve dolgozok itt és ötezret keresek. Normális ez, mondja? Nem tudom kinek a hibájából, de évek óta képtelenek vagyunk kilábalni a bajból. Czikú Istvánná pártvezetőségi tag csendesen sorolja a gondokat. — Rossz a hangulat, hiszen kevés a pénz. Már második éve nyereséget sem kaptunk. Sokan elmentek tőlünk, köztük idős szakik is. Ha nem működne a vgmk, most ennyien sem lennénk. Közeledik a müszakváltás, eligazítják a bányamestereket. Megjelenésünk vitafórummá alakítja a munka- megbeszélést. — Érthető a dolgozók morgolódása. Az embereink is dühösek, mert 180 óra alatt keresnek négyezer— négyezerötszáz forintot, a mellettük dolgozó és ugyanazt a munkát végző téeszes, volános rakodó pedig 8—10 ezret visz haza — mondja Ondó Antal, a rakodógépesek csoportvezetője. — Ezt magyarázza meg nekik! — Meg lehet magyarázni — szól oda Kovács Mihály bányamester —, de nem magyarázatot várnak, hanem intézkedést. Qk is látják. hogy évek óta nem volt fejlesztés, se korszerűsítés, se komolyabb beruházás. Azt is tudják, hogy mi adjuk a legtöbbet a közös kalapba, ugyanakkor alig kapunk vissza belőle valamit. (A kialakult vállalati struktúrában és elosztási rendszerben a bőség kosarából közös kalap lett.) — Égyre kevésbé tetszik az embereknek — teszi hozzá Salamon József bányamester —, hogy bár évek óta nyereségesen dolgozunk, mégis a mi bérszínvonalunk az utolsó előtti a tizenegy üzem közül. Hogy van ez? — Az embereknek elegük van már az ígérgetésekből, a központéból és a miénkből is — összegez Koleszár József üzemi párttitkár-he- lyettes. — Mi már nem is ígérünk — mondja lemondóan —. nem akarjuk teljesen elveszíteni a tekintélyünket. — A maradék presztízsünket is lerombolják. — ? — Még nem hallotta? — csodálkozik Kovács Mihály. — Az élüzem-avatón sokan kaptak 'kitüntetést vagy jutalmat, csak Z. Nagy Sándor nem. — Miért? (Igaza lehel annak a rakodónak, aki a következőket mondta: Maga kimondaná az igazságot, amikor tudja, hogy egy üzemvezetővel szemben is lehet retorziót alkalmazni? Nem csoda, hogy a melós hallgat.) — Túlzottan felkavarodtak a kedélyek. Nem kellene bolygatni ezt az ügyet — próbálja elhárítani a beszélgetést Z. Nagy Sándor, miközben félasztalnyi nagyságú kimutatások és grafikonok között igyekszik rendet rakni. — Tisztelni kell minden beosztott igazságérzetét. Az üzem dolgozói szeretnének végre tisztán látni ebben az önállósulási „háborúban”. — A háborúhoz két fél kell — jegyzi meg szarkasztikusán. Matat még a papírok között, komótosan kiönti a dugig tömött hamutartót. — Rendben van — egyezik bele —, beszéljük meg. Valóban tartozunk ennyivel a kollektívának. ( Folytatjuk) Fónagy István honik már or idei terme« a Bacs-Ktskun megyei Mélyhűtőn. Ar intensiv gabonater- mesrtési program kereteben épített fémsiló* rendsrerü go- bonatárolát 73 nappal a M- tiirött határidő előtt késritette el o Kecskeméti Mérőgép Vállalót. Ar űj létesítmény öterer tonnányi termés tárolására alkalmas, és várhatóan jelentősen enyhíti a megye déli résrének tárolási gondjait. Eszmecsere a szőlőhegyen. Szovcsó, Kostadin, Marin, a három bolgár srác, s aki magyaráz nekik oroszul Kucserák Kati, a szikszói KISZ-titkár. Délelőtt a metszőolló csattog Tábor a szőlőhegyen Mint fodrászok kezében a hajvágó olló, az övékben ugyanolyan ügyesen csattog, vág a metszőolló. S akár az előbbiek a bozontos frizurát, ők ugyanúgy szelídítik a szőlő szerteágazó, kócos üstökét. Nehéz a szabályt felfedni a mozdulatokban, ám egy-egy ilyen mozdulatsor végeztével rendezett, laza, tényleg nyárias „frizurát kap” a kordon üstöké. Áttűz rajta a nap, a fürtök gyöngyszem nagyságú bogyóit biztatóan cirógatja a fény, s még az alig-szellő is átszalad a laza lombozaton, kifújva onnan a kórokozók fülledi melegágyát. — Hajtásválogatás — intézi el egyetlen tömör szakszerű kifejezéssel a szőlész, s nem cifrázza holmi cirógató nappal, alig- szellővel. Annak ellenére, hogy ő tudja legjobban: az asszimilációhoz, a bogyók hízásához, majd a későbbi cukorképződéshez, fény szükségeltetik, s a botrytis, peronosz- póra. lisztharmat ellen az Ortho-Phaltánon, Dithane M 45-ön, Rubigánon kívül preventív módszer a laza, szellős lombozat is. Szóval hajtásválogatás. Maradjunk ennél a szakszerű kifejezésnél. A szőlőművelés egyik, sokak szerint — ha egyáltalán lehet rangsort felállítani — legfontosabb munkája. Az idei termésérés idejét, minőségét, a betegségek, kártételek arányát, mértékét közvetlenül, a jövő évi termőalapokat közvetve meghatározó művelet. Négy éve, amióta építőtábort létesített hajdan híres Cserépvár romjainak (szinte már semmi sem látszik belőle) tövében a szentistváni VII. Pártkongresszus Tsz, azóta diákok segítik, könnyítik a tsz fogyatkozó asszonycsapata- nak, szőlészbrigádjának ilyen irányú munkáját. Akárcsak idén! Egy ideje őket, ezeket a diákokat figyeljük, s őket véljük elnevezni szőlőfodrászoknak. Akár az encsi Szabó Csillát néztük, akár a szentistvánbaksai Kiss Gyöngyit, akár a perei Pongrácz Marit, vagy a gibárti Lehotzky Évát, illetve mozdulataikat, találó a hasonlat. Egyébként annak ellenére, hogy a lányok annyi helyre valók, voltaképpen egy helyről jöttek. A szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnáziumból. Valamennyien leendő harmadikosok. — Akár az elmúlt években, az idén is két hétre jöttünk — újságolja a tábor „hagyományos”, szikszói tanára, Fülöp Ferenc. — Tizenkilenc diákunk van itt, többen közülük tavaly is itt voltak a cserépváraljai szőlőhegyen ... A tábor — s ez is már hagyományosnak mondható — az idén is nemzetközi, hiszen a tizenkilenc szikszói leányon kívül huszonöt bolgár középiskolás is a lakója. A di- mitrovgrádi diákokkal a szikszói — majdnem perfekt orosz — KISZ-titkár, Kucserák Kati segítségével váltunk szót. Gyakran mondogatják a mokány bolgár srácok, hogy harasó-harasó, szóval hogy jó itt fenn északon, a magyar Bükk lábánál, s bár otthon egyikük sem végzett még szőlészeti Szikszói szép szemekkel szentistvári szőlőszemekért. Illetve ... hajtásválogatás. munkát, amit csinálniuk kell, az könnyen elsajátítható, érdekes munka. Tábor — kétféle programmal, irtuk tavaly, merthogy délelőtt munka, délután pedig pihenés, sport, szórakozás tölti ki a diákok idejét. — Ma például délután Bogácsra megyünk át fürödni — halljuk a délutáni programtervet Lehoczky Évától. S lesz egri, mezőkövesdi kirándulásunk is, s itt helyben diszkó, vetélkedő ... — A kaja is jó — mondja valamelyikük, jegyezgetésemet látva. Lám, milyen sok motívumból tevődik össze, hogy végül elmondhassák: sikeres, emlékezetes két hét volt, itt fenn a hegyen. Tábor — vidámsággal, élménnyel. Na és nem utolsósorban amiért szerveződött, gazdasági haszonnal. Az idén — állapítjuk meg — szebbek a szikszói lányok, mint a szentistváni szőlők. A lányokra nézve ennek értékéből semmit sem von le az a tény, hogy a szőlőt télen fagykár érte, s most a virágzás idején sem kedvezett az idő a termés- kötésnek. Szóval a szokásosnál kevesebb fürtöt látunk a kordonkarókon. De ebből a kevesebből még lehet ragyogó nedű! S ehhez szükséges, kell (!) a most két hétig itt szorgoskodó szikszói és dimitrovgrádi gyerekek munkája is. Szóval a hajtásválogatás — harasó. Hajdú Imre Fotó: Laczó József Csehszlovák-szovjet robotgépek A vukovi Fémkohászati Kutatóintézet szoros munka- kapcsolatot alakított ki a moszkvai, voronyezsi és odesszai társintézményekkel. A sikeres és hatékony együttműködés eredményeként jött létre Vukovban a Robotgép elnevezésű csehszlovák-szovjet közös tervezőintézet. Az intézet a két ország 120 szakmai kiválóságát foglalkoztatja. Az igazgatókat ötévenként váltják. Az intézmény szovjet vezetéssel kezdte meg a munkát, a következő öt évre pedig csehszlovákiai igazgatót neveznek ki. A közös vállalat munkatársainak fő feladata, hogy korszerű robotgépeket tervezzenek és fejlesszenek ki. Jelenleg a tervezők 5 automatizált berendezés. 12 ipari robot és 2ö robotrendszertípus kifejlesztésén munkálkodnak. A számítások szerint a közös üzemeltetés mintegy 30 százalékos költségmegtakarítást jelent. A közös vállalkozás sikerét nyolc csehszlovák és húsz szovjet kutatóintézet kooperációja biztosítja.
