Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

1985. július 17., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Egy tonna papírhulla Ilii Csaknem öl éve hirdette meg a kormány a hulladékok és másodnyersanyagok hasz­nosítását szorgalmazó közpon­ti programot. A VI. ötéves tervidőszakra kidolgozott el­képzelés milyen mértékben valósult meg, elősegílette-e az ipái' nyersanyagellátását? Er­ről kérdezte munkatársunk dr. Mátsik Györgyöt, a prog­ram teljesítésében legjelentő­sebb szerepet játszó szerve­zet, a MICH Tröszt vezérigaz­gatóját. — A hulladékgyűjtés Ma­gyarországon sem újkeletű dolog, évtizedek óla végzik a M‘EH-vállalatok. Miért volt, szükség központi programra? — Közismert, hogy a leg­olcsóbb alapanyag a másod- nyersanyag, ami kidobott, már használhatatlan eszkö­zökből, berendezésekből, köz- kifejezéssel : hulladékból nyerhető ki. Például: egy Ion­ná hulladékpapír újrafeldol­gozása 17 élő fát ment meg. Az alumíniumhulladék fel­dolgozása tizedannyi energi­át kíván, mint a fém elsőd­leges nyersanyagból való elő­állítása. A '70-es években, nem kis részt az egymást kö­vető energiaválságok miatt, egyre élesebben felvetődött, hogy pazarló gazdálkodást folytatunk, másokhoz képest kevés hulladékot nemesítünk másodnyersanyaggá. A kapa­citások bővítésére és korsze­rűsítésére azonban n MÉH- vállalatok egymagukban nem vállalkozhattak. Anyagiakban és szervezésben is szükséges volt a központi támogatás, amelyet a kormányprogram biztosított. — Hány forint jutott a fej­lesztésekre? — A program a népgazda­ság szükségleteiből kiindulva fő irányokat szabott meg. Ezek: növelni a begyűjtést: bővíteni, korszerűsíteni, sől, sok esetben megteremteni az ipari felhasználást elősegítő, és a szállítást megkönnyítő előkészítő kapacitásokat. Lás­sunk egy példái. Behoznak egy darab kábelt. Érték, de abban az állapotban felhasz- nálhatatlan. A rézhuzulküte- get meg kell szabadítani mű­anyag burkától, majd tömörí­teni kell, hogy minél kisebb helyet foglaljon el a szállító- eszközön. Nos, az eredeti terv szerint fejlesztésekre 3,3 mil­liárd forint jutott volna. Ez az összeg időközben a nép­gazdaság közismert nehézsé­gei miatt kevesebb, mint a felére csökkent. 17 élS Beszélgetés a MÉH Tröszt vezérigazgatójával — Ezek szerint a program­nak kevesebb, mint a fele valósult meg? — Nem, hanem annál jó­val több. Mondhatnám: a program legfontosabb célkitű­zései csaknem egészen telje­sültek. A magyarázat: A be­ruházási összegek jelentős csökkentése miatt kialakult nehéz helyzetben elkezdtünk gondolkodni. Rájöttünk, az eredeti elképzelések közül né­hány pazarló megoldás lett volna. Eredetileg nagy fel­dolgozó központokat kíván­tunk létrehozni. Az egyéb­ként több megyére kiterje­dő körzetekben összegyűjtőt! hulladékot ezek készítették volna elő továbbhasznosítás- ra. A kevesebb pénzből azon­ban csak kis feldolgozó üze­mekre telt. Ezeket viszont decentralizálva, a begyűjtő- helyek, illetve a lelőhelyek mellé telepítettük. Előnyük: kevesebbet kell szállítani a hulladékot. A mai fuvardíj- szabás mellett ez nem kö­zömbös. Az előkészítő tele­pekről közvetlenül az újra- feldolgozó iparvállalatokhoz kerül a másodnyersanyag. A MÉH eredetileg jobbára csu­pán begyűjtéssel és eladással foglalkozó vállalat volt. Az elmúlt .1 évben ipari feldol­gozást elősegítő, sőt. bizonyos esetekben azt végző cég let­tünk. miközben számottevően bővült begyűjtőhálózatunk is. Ez volt az eredeti célki­tűzés, ezért mondhatom, hogy a {jrogram. ha némi hiá­nyosságokkal is, lényegében teljesült. — Ezek szerint minden rendben van? — Ugyan erről szó sincs. A fejlett ipari országokhoz képest éppen csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Ami nagyon lényeges, mindegyik lépésünk gazdaságos, más szó­val: kifizetődő. Például: Deb­recenbe telepítettünk egy úgynevezett vasbálázót. Ez eredeti térfogatának egyne­gyedére tömöríti az acélhul­ladékot. Vagyis: ugyanannyi súlyú másodnyersanyag to­vábbszállítására a korábbi 4 vagon helyett egy is elég. Ez a bálázó egy év alatt behoz­ta a maga több mint 5 mil­lió forint árát. Feldolgozógé­peink átlagos megtérülési ide­je ennél több, :i—4 év, de aligha vitatható, ez kedvező arány. — Érvelésével azt sugallja, érdemes továbbfejleszteni a MÉH működését. — Bizony azt sugallom. Rengeteg a lehetőség és a tennivaló. Mind begyűjtőhá­lózatunkra, mind feldolgozó kapacitásainkra ráfér a bő­vítés. a lovábbkorszerüsités. Miután az elmúlt években összesen 1100 ezer tonna hul­ladék feldolgozására alkal­mas létesítményt telepítet­tünk szerte az országban, je­lenleg évi egymillió tonna másodnyersanyagot adunk az iparnak. Sok ezer tonna hul­ladékot viszont exportálunk, noha az volna gazdaságos, ha ezt is itthon hasznosítanánk. — Tehát szükségesnek tart­ja a VII. ötéves tervidőszakra egy újabb közppnti program kidolgozását? — Egyenesen elengedhetet­lennek tartom. Tudomásom szerint az illetékes szervek dolgoznak is rajta. Meggyor­sítaná a fejlődést, ha a sza­bályozási bizonyos mértékig kedvezőbbé tennék. Ehhez persze — a fejlett ipari or­szágokhoz hasonlóan — ná­lunk is adókedvezményekkel kellene támogatni a hulladék­feldolgozó ipart. Igaz ugyan, hogy ily módon csökkenné­nek a költségvetés bevételei, mégis megérné a népgazda­ságnak. Ha ugyanis fejlett a hulladékfeldolgozó ipar, jóval kevesebbet kell kiadni a kör­nyezetvédelemre. A számítá­sok azt igazolják: ez az út lenne a kedvezőbb az or­szág számára. M. M. Növényvédelem Az eddig meglehetősen csapadékos nyár 0 kedvezett a növényi kártevők és betegsé­gek terjedésének, következésképp a me­zőgazdasági nagyüzemeinkben fokozottabb fi­gyelmet kell fordítani a növényi kultúrák védel­mére. A máskor szokásos 10-14 napos perme­tezési periódus lerövidült, egyes helyeken, mint például a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátban - ha szükséges - 6-7 napon­ként ismétlődik a növényvédelmi munka. Felvé­telünk a borkombinát II. kerületében készült, a Radcska-dűlőben, ahol Ortho-Phaltán vegy­szerrel porozták a szőlőt. Fotó: Fojtán László Július il—l:i. között rendez­ték meg a lengyelországi Lódzban a VI. KGST nem­zetközi kerékpáros közleke­désbiztonsági versenyt. Ezen részt vettek az április elején Miskolcon lebonyolított or­szágos döntőn legjobb ered­ményt elért magyar verseny­zők is. Sajnálatos azonban, hogy a miskolci Tökei Zsolt, aki a hazai döntőn sikeres szereplésével továbbjutó he­lyen végzett, mégsem utazha­tott a többiekkel, ugyanis a verseny előtt a budapesti fel­készítő táborban egy tarta­lék versenyző kiszorította a csapatból. Ez azért is ért­hetetlen, mert a továbbjutást nem egy háziversenyen, ha­nem az országos döntőn kel­lett kiharcolni. A lengyelor­szági vetélkedőn hat ország — Csehszlovákia, Bulgária, az NDK, Románia, Magyaror­szág és Lengyelország — együttesei vettek részt, ás mérték össze tudásukat el­méleti, szabályossági, ügyes­ségi és szerelési versenyben. Az összesítésben a magyar fiatalok a második helyen végezlek, mindössze négy ponttal maradtak el az első helyezett bolgár együttestől, és 113 ponttal előzték meg i Csehszlovák csapatot. Négy szisszenet Ez jut eszembe, amikor felébredem. Kint sötét van, a zörej, ami felvert ál­momból, ijesztő. Nem lehet megszokni. Nem kell hozzá semmi hangszer, egyéb inst­rumentum, szól az megál­lás nélkül. Időnként a Ta­más bátya kunyhója című ifjúsági regény is eszembe jut, mert abban volt egy rész, ahol hasonló hangok nem engedtek aludni. Ott a padlásról jött az ijesztő hangzavar., hogy elriassza a ház lakóit. Nálam állami segítséggel keletkezik. Ugyanis az erkélyt, amely állami bérlakáshoz tartozik, drótbetétes üvegtáblák ha­tárolják, s mert azok a ke­retekben már beépítésük óla kotyognak, szeles éjsza­kákon — nappal is, de ak­kor1 az utcazaj nem engedi ennyire érvényesülni! — pokoli koncertet produkál­nak. Az üveglapok már re­pedezettek. csak a drótbe­lét tartja valameddig ösz- sze őket. félő, hogy lezu­hannak és súlyos balesete­ket okoznak. Állami válla­lat lenne a ház kezelője. karbantartója. a sok-sok üvegházacska az erkélyeken nagy nyűg lehet a nyakán. De még mindig elviselhe­tőbb, mint egy netán lezu- . hanó súlyos üvegtábla egy járókelőén .. . Állítólag a technika mai fejlettségi fo­kán ezt meg is lehetne előz­ni ... csak esztétikai hibás. Es tandíjat is megfizettem. kél fiatalra. Kár, hogy ugyánakkor a maszek ta­xisra is emlékeznem kell ... Ezt a fogalmat á lexiko­nok, szakkönyvek pontosan meghatározták. örömmel jelentem, hogy mostanában ez a meghatározás kibő­vült. Nem akadémikusok, tudós esztéták bővítették, hanem egyik harisnyagyá­runk. Az általa gyártott zoknikra ragasztott címké­ken — többek között — ez. is olvasható: ..Esztétikai hi­ba”. Nocsak, gondoltam, mi­közben az első párat fel­próbáltam. Kiderült, a tal­pa hosszában szétszakadt és durva öltésekkel fércei­tek össze a gyárban, a má­sikon már előre ['elszaladt' a szem. a harmadikon né­hány derekas lyuk díszlett. Ezt eddig selejtnek hittem volna. Most már tudom. Hajnali vonattal utazom. Nehéz kofferrel kigyalogolok a villamosmegállóhoz. Vá­rom a villamost, de az — a menetrendi ígérettel szemben — nem jön. Ellen­irányban megy minden sze­relvény. Az idő halad, tü­relmetlenül várok, majd gyalog elindulok, váltoga­tom a bőröndöt a kezem­ben. Taxi sehol. A villa­mosvágányon gyalogolok, hogy feltűnjek, ha jönne egy. A Kun Béla utcánál jön. Intésemre lassít, de nem áll meg. csak kiszól a kocsiból: — Ha a Tiszaira akar- menni, ne is integes­sen. oda nem megyek. Nem tette hozzá, hogy ilyen rö­vid útra nem érdemes fu­vart vállalnia egy feltehe­tően ebből élő magántaxis­nak. Fiatal pár ért utói Wartburgjával. Megállt mel­lettem. meghívott a kocsi­ra, kivitt a pályaudvarra. A vonatot elértem, s még a köszönő szót is elhárítot­ták. Szívesen emlékszem e Saját találmányom. Oly sokszor bosszantott már. hogy vendéglőben, eszpresz- szóban, egyéb ' helyeken megzavarják csendes szem­lélődésemet. vagy meghitt beszélgetésemet teljesen ide­gen emberek azzal, hogy be­dobnak egy pénzérmét a ze­negépbe és az máris üvölti a Sandokant. vagy valami ha­sonlót, s mert érméből fut­ja, hát a zenebonának nincs vége. Találmányom lényege, hogy gyártsanak olyan hanglemezt, amelyen teljes csend van. S ha csendben ülni. vagy beszél­getni szeretnék, úgy bedob­nék a zenegépbe néhány érmét, benyomnám a csend- lemez. gombját és pörögne a lemez hang nélkül. Ezt megismételném, amíg csak tartana az érmékből, meg a beszélgetnivalómből... No. meg a hangosságra vá­gyó szóra kozok türelmé­ből .. . '<!>) Nem szabad félni Tanévzáró a Gorkij Nyelviskolában Július 12-én délután zár­ta 24. tanévét az MSZBT Központi Nyelviskola Bor­sod megyei tagozata. A hall­gatók részleteket adtak elő a Pygmalionból, a Rómeó és Júliából, a kicsik versek­kel. dalokkal, játékokkal készültek. Mindezt termé­szetesen oroszul mondták, illetve adták elő. Az évzáró előtt beszélget­tünk az „iskola” munkájá­ról Szőke Józsefnével, a miskolci tagozat vezetőjével a selyemréti (8. sz.) általá­nos iskolában. Az épület­ben festők és más iparosok dolgoztak, a „tanári"-ban (a gyakorlóműhelyben kap­tak helyet) az utolsó mun­kanap nyomai: üres kávés­poharak, teli hamutartók. Bizony ilyenkor, amikor bi­zonyítványok, a jutalom- könyvek, anyakönyvek és mindennemű dokumentu­mok is alá vannak írva, amikor a gyerekek már vi­dáman futkároznak vagy pancsikálnak a strandon, csendes és szomorú hely az iskola. De beszélgetni nyu­godtan lehet benne. — Szellemes ötlet, hogy éppen a Pygmalionl adják elő a tanévzárón. Higgins professzor intelmei bizony ráférnek a magyar gyere­kekre, az anvanyelv-okta- tásra is. Olyan jól tudnak itt a hallgatók — kérdem kicsit provokáló éllel Szőke Józsefnél —, hogy a nyelvi finomságokra is telik az erőből, figyelemből? Az is­kolai oroszoktatásunk — enyhén szólva — ugyanis nem a legeredményesebb. Egy diplomás 10 évig tanul oroszul, mégse mer (tud) megszólalni. Milyen hatás­fokkal dolgozik a Gorkij Nyelviskola? Szőke Józsefné (25 évet töltött el a pályán, nyugdí­jasként, társadalmi munká­ban látja el a tagozat veze­tését) érti a kérdést. — Nálunk az tanul, aki­nek valóban szüksége van a nyelvtudásra. Régebben a mennyiségen volt a hang­súly. mára áttolódott a mi­nőségre. Változott a hallga­tók összetétele. Egyre ko­rábban (már az óvodákban) kezdenek tanulni, ugyanak­kor nőtt a hallgatók iskolai végzettsége. Sok a középis­kolás. de jönnek érettségi után. diplomások is. akik nyelvvizsgát akarnak tenni valamilyen tudományos fo­kozathoz. Hogy miért sike­resebb itt a nyelvoktatás, mint az iskolában? Az. eevik okról már szóltam: ide önként jönnek (és fi­zetnek) az. emberek. Jobbak a tankönyveink (a Szovjet­unióból kapjuk), mint az is­kolában, s kicsit másak a módszereink is. Az alapvető cél mindenekelőtt meg­szerettetni az orosz nyelvet. A tanárra bízzuk, hogy milyen tankönyvet és mód­szert alkalmaz. A kicsiknek játékos, éneket tanítunk (orosz nyelvű, anyanyelvű tanárok), alkalmazkodnak az életkori sajátosságokhoz, követelményekhez. A na­gyobbaknál, a felnőtteknél is igyekszünk színessé, érde­kessé tenni a foglalkozáso­kat. A nyelvtanulás (egyik) lényege az intenzitás. Az a baj az iskolában, hogy ki­csi az óraszám. Itt a tan­folyamon 5 órás egy foglal­kozás, kicsik a csoportok, tehát a tanár mindenkivel tud törődni. Az idén min­den hallgatónk sikeresen tette le a nyelvvizsgát! Mo­tiválja a tanulási kedvet, hogy a legjobbakat — juta­lomként — ki tudjuk vin­ni a Szovjetunióba (ez vo­natkozik a tanárokra is), ahol gyakorolhatják a nyel­vet. Másik feladatunk az orosztanárok továbbképzése. — Tanítanak itt magyarul is — kiket? Milyen ered­ménnyel ? — Igen, minden évben van egy-egy csoportunk: oroszok, lengyelek, németek, bolgárok, az idén egy mexi­kói fiatalasszony, akik ide házasodtak, vagy itt dolgoz­nak. Érdekes és szép mun­ka ez. Az a tapasztalatunk, hogy aki itt, nálunk kezd magyarul tanulni, az hama­rabb és helyesebben beszél magyarul. JVem rögzülnek a rossz nyelvi szólások (pl. a suk-sükölés), amelyeket igen nehéz kijavítani (lásd Higgins mester). Sok ma­gyar verset, éneket is tanul­nak. A sokat szidott „me­moriter” hatása felmérhe­tetlen (ajánljuk a magyar­tanárok figyelmébe is!), mert ezekből könnyebb el­sajátítani egy nyelv dalla­mát és szellemét. Persze so­kat beszélgetünk. Elmond­ják a hallgatók is a véle­ményüket Magyarországról, beszámolnak az otthoni szokásokról, hagyományok­ról. Volt olyan hallgatónk (egy bolgár fiatalasszony), aki úgy megtanult egy év alatt magyarul, hogy azóta idegenvezetést, tolmácsolást is vállal. Hogy mi az (idegen) nyelvtanulás titka? Nem szabad félni! Ha félek, hogy hibát követek el, meg se merek szólalni. Az anya­nyelvűnket se beszéljük (sajnos) tökéletesen, de azért beszélünk, írunk. Gya­korolni kell az idegen nyel­vet is — bátran, jókedvvel, mert mindenki, hálás, ha az anvanvelvén szólunk hozzá. Horpácsi Közlekedési verseny

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents