Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-02 / 153. szám

1985. július 2., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A „tiszta Miskolc” Rajtn(n)k is múlik Nem vettem észre. Keres­tem, morogtam, hogy nem találom, majd hirtelen, bar­nára pácolt mivoltában ész- revevődött a zöld-barna kör­nyezetben. Szép, esztétikus szemétgyűjtők a Majális-par­ki sétányon és a Herman Ottó Emlékpark környékén. Tájba illők, mondhatnák rá­juk. Mindenesetre nemcsak szépek, praktikusak, hanem sokáig hiányoltak is. A Mis­kolci Közterület-lenn tartó Vállalat terméke az újfajta szemetes. Az elmúlt évben mutatták be az augusztusi miskolci vásáron, és azóta már több mint ötvenel he­lyeztek ki Tapolcára, és kö­rülbelül harminc darabot Lillafüredre. Olyannyira el­nyerte a tetszést, hogy most mérik fel az érdeklődő diós­győriek igényét, akik szintén szeretnének esztétikus sze­métgyűjtőket a környezetük­be. — A tervezés és készítés csak egyfajta tevékenysé­günk — mondja Bulla Zol­tán, a vállalat főmérnöke. — Januártól Köztisztasági Vál­lalatból Közterület-fenntartó Vállalat lettünk. A tevé­kenységünk, olyan munkák­kal bővült, amelyeket eddig a Városgondnokság különbö­ző vállalatoktól rendelt meg, most mindezt mi intézzük, szintén a Városgondnokság megrendelésére. Ilyen az út­karbantartó részlegünknek az úttartozékok (korlátok, útvédők) javítása, az utca­névtáblák kihelyezése, a vá- rosdiszités, a zászlók kihe­lyezése az ünnepeken, és át­vettük a Fonoda úti állat­egészségügyi telepet is. Kez­dődik egy szolgáltatás, az autóroncsok elszállítása. Er­ről még mi sem tudunk töb­bet, bár nagyon sok lakos­sági telefon érkezik „roncs ügyben”. Várjuk a tanácsi rendelkezést a végrehajtás mikéntjére vonatkozóan. — Jólesöen mondhatjuk. — veszi át a szót Farkas György, a vállalat igazgatója —, hogy az év második fe­létől a város egyik legkor­szerűbb autójavító műhelyét vallhatjuk magunkénak. Két gépkocsiállás, lakalosmühely, ezen belül raktár, diagnosz­tikai sor áll rendelkezésre. A sajátunkon kívül, elsősor­ban a megye speciális gép­kocsijait látjuk el, majd a tervek szerint Észak-Ma- gyarországnak lennénk a cél­gépjavító bázisa. A vállalat telephelyén egy volt garázs építésével alakítottuk ki a műhelyt, de azt is meg kell mondani, hogy a korszerű műhely mellett sajnos, na­gyon rosszak a szociális kö­rülmények, s ezen saját erő­ből nem is tudunk segíteni. A vállalatnál több, mint ötszázan dolgoznak. Munká­juk legtöbbször nem látvá­nyos, hiszen a mindennapi tisztaság, a város szépsége, olykor bizony megtépázott. A dolgozók legtöbbje idős. Ha végképp kiöregszenek, a fiatalítás, a hatékony „köz­terület-fenntartás” csak jól szervezett gépparkkal oldha­tó meg. — Ha lenne ötmillió fo­rintunk — mondja az igaz­gató —, négy olasz járda- seprő gépet tudnánk venni, a lehető legkorszerűbb tech­nikát. Egyelőre nincs pén­zünk rá. pedig kár lenne el­szalasztani ezeket a gépeket. Nyári terveink között diákok foglalkoztatása is szerepel. Sikeres volt a tavaszi főpró­ba, amikor elismerten jó munkát végeztek a diákok. Felnőtt munkabért fizetünk nekik. Tevékenységünkhöz tartozik a díszkövezés, amelynek szép darabjai már elkészültek a miskolci Pátria-udvaron, és a kazinc­barcikai ÁBC előtti téren a piac környékén. Mi készítet­tük a miskolci Tanácsház téri díszkút környékének kö­vezését, társadalmi munká­ban. Igazán bosszantó és el­szomorító. hogy ezt u terü­letet felvonulási résznek használják a környéken dol­gozó építők, és ha majd nagy nehezen elvonulnak, újra kell rakni az egészet. Amit eddig ott csináltunk, az kidobott pénz és munka lesz. — Még valamit az újítási dolgokról — mondja a fő­mérnök. — A géppark kor szerűsitéséhez tartozik a Ka- maz-alvázra épített, tömörí­tős szemétgyűjtő gépjármű amely egyszerre két kuka­edényt vagy egy nagy kon­ténert képes kiüríteni. Túl a kísérleti stádiumon, már gya­korlatban először itt hasz­náljuk a barcsi szövetkezet gépét, sikerrel. A közeli na­pokban pedig munkába ál­lítjuk az aszfaltvágó gépet, amely helyettesíteni, alkal­manként pótolni tudja a lég­kalapácsokat. Korszerű gépek, egyre mo­dernebb technika, technoló­gia, új szolgáltatások — szebb város? Nemcsak a vállalaton múlik. Köpeczi Edit Beleavatkozni a cég dolgaiba Segít a számítógép Mondd meg, hol laksz.. Befejezhetjük a címben félbehagyott mondatot, mert hiszen mindannyian tudjuk, minek kell folytatásként ott állnia, a „hol laksz” ugyanis megszabja a hogyan lak­hatsz, élhetsz határait, ami a tárgyi világot illeti. Hol laksz? Városban. Kisebb vagy nagyobb városban? Bármelyikben, akkor is el­fogadható közműves szolgál­tatások, helyi tömegközleke­dés, zsúfolt, de sokféle áru­val teli üzletek... Község­ben laksz? Kisebb vagy na­gyobb faluban? Bármelyik­ben, akkor is nehéz belső közlekedési viszonyok, a „rendeltem, de nem kaptam” ismétlődő gondjával küszkö­dő üzletek, szűkös közintéz­mények ... Fehérre, feketére leegysze­rűsített felelevenítése város és falu gyakran feszültsé­gekkel teli különbözőségé­nek? A bevezető sorok való­ban leegyszerűsített említői a való viszonyoknak, hiszen lelünk saját fejlődése ezer­nyi baja alatt nyögő váro­sokat, és harmonikusan ha­ladó községi közösségeket, mégis, hajiunk rá, sok az igazság volt kortársunk, a bolgár író, Atanasz Dalcsev sóhajos véleményében. Sze­rinte „a vidék a főváros hú­ga, és amint ahogyan álta­lában a fiatalabb leánytest­vérrel lenni szokott, nénje levetett ruháit és gondola­tait hordja.” Kár lenne ta­gadni, a községek sokaságá­nak kijutott, kijut e levetett ruhákból, gondolatokból, bár meglehet, formájuk éppen az ellenkezőjét. a fejlesztést akarja elhitetni. Egyre keve­sebb sikerrel. Elvi igazságként kézenfek­vő: az állampolgárt nem le­het „büntetni”, sokszoros hát­rányba hozni csupán azért, mert falun — községben — lakik. Az egy lakosra jutó taná­csi beruházások — Buda­pestet nem számítva — 1982- ben 2118 és 4281 forint szél­ső értékek között helyezked­tek el a tizenkilenc megye esetében, 198;i-ban ugyanez a két végpont 2442 és 4302 fo­rintnál lett fellelhető. Az alsó határ tehát tetemeseb­ben megemelkedett, a felső alig módosult, óvakodjunk azonban a hamari következ­tetéstől. Egy-egy tizenkét hó­napos időszakban ugyanis lényegesen átírja az élet ezt a rangsort, az egyik évben utolsó a következő esztendő­ben hat helyei rukkol előre, s az élbolyban levő vissza­csúszik a középmezőny vé­gére. Ami sok mindennek a függvénye, következménye, az állami hozzájárulás mér­tékének változásától a saját bevételek alakulásáig. Éppen a sokféle ok, az okok és okozatok bonyolult viszonyai miatt véljük igaz­nak: nem a több pénzen — a miért nincsen löbbön — kell vitatkozni a tanácsi tes­tületekben, hanem a meglé­vő források megoszlásának — szétosztásának — arányain. A tanácsi gazdálkodásnak a jövő évtől esedékes, a jelen­legitől alapvetően eltérő rendszere éppen az arányok egészségesebbé tétele érdeké­ben kívánja csökkenteni a megpántlikázott — célhoz kötött, célcsoportos, megyei döntéssel adott — pénzek sú­lyát. szerepét, s növelni az önálló gazdálkodás elemeit. Remélhető, hosszabb távú hatásként ez a gazdálkodási rendszer majd módosít azon a furcsa helyzeten, hogy az, aki költözik, automatikusan hozzájut — vagy éppen el­veszti azt — a társadalmi erőforrások teremtette javak egy jelentős tömegéhez. Szá­mára olcsó vagy ingyenes közműfejlesztések élvezője lesz, a korábbiaknál alacso­nyabb közüzemi — például áram-, víz-, — díjszabások alapján fizet, ráadásul úgy teszi mindezt, hogy közben, puszta jelenlétével a telepü­lési hierarchia magasabb fo­kán álló helyen újabb feszítő fejlesztési igényeket teremt, amelyek kielégítéséhez azon­ban — szemben a községben élőkkel — minimális mér­tékben járul hozzá, vagy még így sem. Napjainkban az ország te­lepüléseinek ötvenkét száza­léka olyan község, ahol ezer léleknél kevesebben élnek! Mondhatjuk tehát a tévedés megkockáztatása nélkül: ez a tipikus. Ha viszont ez a ti­pikus, akkor a fejlesztési, korszerűsítési terveknek is ehhez kellene — kell — iga­zodniuk. A „kellene” „kell”- re változását most már több dologban érzékelhetjük, így az országos településhálózat­fejlesztési terv végső kiala­kulásán — amihez a széles körű társadalmi viták ren­geteg hasznos észrevételt szolgáltattak —, a település- fejlesztési hozzájárulás új rendszerén, a tanácsi gazdál­kodás jövő januárban élet­be lépő formáján. Az érzé­kelhető törekvések jogossá teszik a bizakodást: a most megválasztandó tanácsok más talajról rugaszkodhatnak ne­ki az ötesztendős ciklus sok-sok teendője megvaló­sításának. Mottó, bevezetőként és ma­gyarázatként: „Tévedni em­beri dolog, de igazán össze- kutyulni valamit csak számí­tógéppel lehet.” Átok, vagy áldás-e a szá­mítógép? Csodaszer, vagy csak egy embert segítő esz­köz a találmányok sorában? A kérdéseknek, kételyeknek igyekszünk megfelelni. Segí­tőink és ötletadóink a Pénz­ügy m i n isztéri um Szervezési és Ügyvitelgépesitési' Vállalat észak-magyarországi részle­gének szakemberei. Kopogtat a kohászat- A miskolci részlegvezető, Valkó Lajos, egészen az egye­temi felvételig abban a biz­tos tudatban élt, hogy fizikai munkás lesz. Szerette a ko­hászatot, s minden, embert próbáló mesterségbe belekós­tolt. Megtanult bánni az acél­lal, a betonnal, krampácsolt is, s volt idő, hogy téglát szállított. A miskolci egyetem felvételi vizsgáján két olyan kérdést is kapott, amelyre nem készült, nem készülhe­tett fel. Az egyik: milyen a váltója a fővárosi fogaskere­kű vasút sínjének. A másik: egy nagy hegyi túrán hama­rabb ér-e a csúcsra, ha csak a menyasszonyával megy, vagy viszi a csúnya és há- zsártos anyóst is... A gé­pészmérnöki diploma átvéte­le után Valkó Lajos a gaz­dasági mérnöki és a rend­szerszervezői oklevelet is megszerezte. Mielőtt a PM SZUV-höz került, a DIGÉP- ben vezette a szervezési és számítástechnikai osztályt. Az irodavezető egyéni sor­sának ismertetése azért lehet érdekes, mert ebbe a szak­mába mindenki előzmény nélkül kerül, de utalhat ar­ra is, hogy aki a számító­gépek programozására adja a fejét, annak sok minden­hez kell értenie. Legfonto­sabb persze a problémaérzé­kenység. Egy vállalat műkö­désének hiányosságait, az ügyvitelszervezés fehér folt- 1 jait a kívülálló, s erre spe­cializálódott szakember gyak­ran hamarabb észreveszi, mint az, aki házon belül mű­ködik. Ebből aztán konflik­tusok is származnak. Tudni­illik a számítógépes szervező akarva-akaratlanul is bele­avatkozik á cég dolgaiba, s adott esetben vélt vagy va­lós egyéni érdekeket is sért­het. Az újító és újat akaró ember szükségszerűen bele­ütközik a megszokás, a régi­hez való ragaszkodás falába. A nagy múltú, s 18 ezer embert foglalkoztató diósgyő­ri kohászat viszont nem res­tellt tanácsért fordulni a mindössze 23 alkalmazottal működő irodához. Tizennégy, megválaszolatlan kérdésre kértek választ. A javaslato­A gép gyorsabb a leggyorsabb könyvelőnél kát, ötleteket írásban kapták meg, s az már a nagyüze­men múlik, hogy ebből meny­nyi hasznosul. Pénzt hoz... A jó gazdasági döntés egyik alapvető feltétele a gyors, pontos és megbízható infor­máció. A meghatározó infor­mációk többsége az ügyvitel szolgáltatta adatokból szár­mazik. A kalkulátor, az ad­minisztrátor, a főkönyvelő munkája e tény ismeretében értékelődik fel, s e tevékeny­ség hatékonysága sokszoroz­ható meg a számítógéppel, illetve a korszerű adatfeldol­gozás nyújtotta lehetőségek k i használása v al. A cég egyilk kiadványában olvasható, hogy jól megala­pozott, korszerű ügyviteli munka nélkül nem lehet megállapítani a vezetők dön­téseinek következményeit, le­hetetlenné válik a hatékony ellenőrzés és az alapos gaz­dasági elemzés. E munkate­rület hazánkban hosszú éve­ken át a gazdálkodás gyenge láncszeme volt, s ezért a Pénzügyminisztérium 1959- ben megalapította a P.M Szervezési és Ügyvitelgépesí­tési Intézetét azzal a céllal, hogy a gazdálkodó szervek­nél a korszerű ügyviteli munka meghonosítását előse­gítse. E szervezet 1967 óta vállalati formában működik. Az öt megyére kiterjedő ha­tókörű miskolci iroda 1969- ben alakult. A partnerek száma évente 50—80 kö­zött mozog, s a két futball- csapatnyi stáb ebben az esz­tendőben mintegy nyolcmillió forint árbevételt remél. így a vállalat és ezen belül a négy vidéki részleg „eltartja” önmagát. Szolgálatai és szol­gáltatásai pénzt hoznak a konyhára. Az viszont már nehezebben mutatható ki, hogy a gazdálkodó vállala­toknak mennyi haszna szár­mazik abból, bőgj’ szakértő­re bízzák a nyilvántartási és elszámolási folyamatok meg­szervezését. A PM SZÜV tevékenysé­gének fő irányai és terüle­tei: a szervezés és a számí­tógépesítés, a gazdasági és szervezési tanácsadás, a könyvszakértői tevékenység, az értékelemzés és általá­ban a gazdasági elemzés, va­lamint az irodagépek lízing­je (gép-bérleti szerződési. Ez a tételes felsorolás természe­tesen sokirányú tevékenysé­get takar. Operátorokat kepeznek A December 4. Drótművek például az adatfeldolgozás korszerűsítésének igényével kereste meg az irodát. A helyzetelemzés után a szak­értő a korábbi Olivetti gé­pek mellett Robotront java­solt. Kiképezték az operáto­rokat. háromhónapos szer­vezési felügyeletet vállaltak, ingyenes programcsomagot bocsátottak a vállalat ren­delkezésére. Az akció a zá­ró jegyzőkönyv aláírásával fejeződik be. Dokumentálják, hogy minden stimmel, hogy a megbízó elégedett a szol­gáltatással, s a megbízott ga­ranciát lát a rendszer to­vábbi működésére. A számítógépes adatnyil­vántartás újmódi megszerve­zése éppúgy haszonnal járt a Hollóházi Porcelángyár­ban, mint a Borsodi Ruhá­zati Kiskereskedelmi Válla­latnál, vagy a Szabolcs Me­gyei Vízműveknél. Azt vi­szont a kirendeltségvezetö sem titkolja, hogy nehéz prófétának lenni egy mis­kolci székhelyű cégnek Mis­kolcon ... Nyíregyházán pél­dául több számítógépes part­nerük van, mint Borsod me­gye székhelyén. Brackó István A Dunántúlról többen keresik * Ahol a gomba születik Nehezen hinné az ember, de az a gomba búzában születik. Gondosan váloga­tott, tisztított szemek kerül­nek a műanyag zsákokba, hogy az autokláv 115 Cel- sius-fokos gőzében másfél órán ót steril „tápanyaggá" válva, otthont adjon a las­kagomba spóráinak. Ehhez már szintén gőzzel kezelt, csirátlanitott, szecskázott szalma kell. s máris meg­van a Sajővámosi Aranyka­lász Termelőszövetkezet gaz­dasági munkaközösségének terméke, amelyet kis- és nagytermelő egyaránt gazda­ságosan használhat fel. Hi­szen egy micéliummal, gom­bafonattal átszőtt zsák mind­össze 115 forintba kerül, s átlagosan (háromszorra) 4— 5 kilogramm gomba szüre­telhető róla. Ráadásul a per­forált zsákok bármely mel­lékhelyiségben, ólaktól kezd­ve. a garázsokig, bárhol el­helyezhetők, így egy-egy család saját otthonában meg­termesztheti a piacon bizony néha csillagászati „ árakért kínált gombát. Kicsit érthe­tetlen, hogy megyénk lakos­sága ma még nem fedezte fel ezt az olcsó „gomba-le­lőhelyet”, mert az ország többi részéből, különösen a Dunántúlról érkezik a vá­sárlók többsége. Jelenleg a kapacitásuk húsz százalékát kötik le a megrendelések, amelyek érdekes mód, nyá­ron érkeznek, pedig köztu­dott. hogy az olcsóbb piaci árak miatt ez az időszak nem annyira gazdaságos, mint a téli termesztés. A gmk a rönkös termesztéshez is kínál alapanyagot, így a termelő az ingyenes szakta­nácsadáson túl válogathat a neki legjobban megfelelő el­járások között. Fotó: Morvay Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents