Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-02 / 153. szám

1985. július 2., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ki mint vet, úgy arat Programozott zöldborsó Vszö-ülés az ÓKÜ-ben Tegnap délelőtt ülésezett az Ózdi Kohászati Üzemek vállalati .szákszervezeti bi­zottsága a szakszervezet ke­zelésébe került Liszt Ferenc Művelődési Házban. A testület áttekintette és értékelte a művelődési ház új profiljának kialakítása után elért eredményeket, ele­mezték a működési rendben bekövel kezelt vá Hozásokat. Megtárgyalták a második tél év munkatervét, melyben sokféle rendezvény szerepel. Megrendezik például a va­sas amatőr művészek sereg­szemléjét. kiállításra és al­kotótáborba hívják a vasas képzőművészeket. Megemlé­keznek az olvasóegylet száz­éves működéséről, amihez kapcsolódik a hatodik hon­ismereti találkozó. A második fél év munka- terve gazdag politikai prog­ramokat kínál. melyekből kiemelkedik a szakszervezeti választások előkészítése. A testület megszavazta, hogy a kommunista műszakok be­vételének egy részét a nyug­díjas kollégák segélyezésére (ordítják. Alkatrészgyártás A Miskolci Mezőgép Vállalat mezöcsáti gyáregységében különféle mezőgazdasági gépekhez ké­szülnek pótalkatrészek. Ezenfelül a mezőgazdaságban használt berendezéseket működtető hidrauli­kák, valamint a hidraulikus autóemelö-család gyártása is a gyáregység profilja közé tartozik. Fojtán László felvétele A karbantartó szervezetek tevékenysége döntően befolyásolja egy-egy vállalat, üzem termelését, gazdálkodását. A TVK szak- szervezeti bizottsága ezért is tartotta fontosnak, hogy a testü­let értékelje a karbantartó főosztály gazdasági munkáját, ezzel együtt véleményt alkosson a főosztály munkahelyi szakszervezeti bizottságának tevékenységéről. Ezzel is kifejezésre juttatta, hogy a szakszervezet figyelme, a termelést segítő tevékenység során, a részfeladatokra, azaz a karbantartásra is kiterjed. Telnek a szenespincék A programozott zöldborsót ugyanolyan étvággyal, bát­ran fogyaszthatják azok is, akik korábban nem tanultak programozást még az isko­lában. Sőt, észre sem fog­jak venni, hogy programo­zott borsóból készült a bor­sólevesük, és a főzelékre is éppen úgy illik a szelet hús vagy a tükörtojás, mint a hagyományos zöldborsóhoz. Ám, hogy azt esznek, fő­leg lélviz idején, mikor gyak­rabban nyúl a háziasszony a mirelit készítményekhez, szóval, hogy a fagyasztott borsó, netán zöldbab prog­ramra termett, az úgyszól­ván biztos. Itt terem a zöme a szom­szédban. Tiszadadán, elég csak áltulnézni a szőke fo­lyón, s messziről látni a jó­kora szabolcsi borsóföldeket, amelyeknek termése a na­pokban kél fii a folyón, hogy a Magyar Hűtőipar Miskolci Gyárába vándoroljon. De a többit már mondják el a jo szomszédok, a lisza- dadai Kossuth Termelőszö­vetkezet főkönyvelője, Kiss Veretlené és Gaál György, a közös gazdaság elnöke. Az együttműködés kezdetei a hetvenes évek végére nyúl­nak vissza. Addig a szövet­kezet borsótermésének zö­mét a konzerviparnak érté­kesítette, nevezetesen a nyír­egyházi gyárba szállított. Ám a ’79-es esztendő nem sike­rült valami fényesen, elég alacsony volt a felvásárlási ár, úgyhogy újabb, kifizető­dőbb piac után néztek a szö­vetkezet vezetői. 19110-ban már a hűtőipar' által köl­csönbe adott két borsóbeta­karító kombájn forgolódott a dadai földeken. Hogy nem minden eredmény nélkül, azt a következő év igazolhatja, hiszen 19fll-ben immár nyolcvan hektáron termeltek a miskolci hütőház számára borsót, s ez a mennyiség az­óta is folyamatosan nő. Idén már mintegy háromszáz hek­tár a borsó vetésterülete, amelynek megműveléséhez szükséges gépekhez megint csak a hűtőipar segítségével jutott a szövetkezet. A MÉM zöldségtermelési támogatási keretéből négymillió forin­tot kaptak a miskolciak ja- vaslatára-ajánlatára. Mind­ez jól jelzi, hogy az együtt­működés mindkét fél számá­ra kölcsönösen, ha nem is gyümölcsöző, de föltétlenül „zöldségező”. A szabolcsi szövetkezet a legnagyobb szállítója a mis­kolci hűtőháznak, hiszen a Miskolcon évente feldolgozott zöldborsó körülbelül egyhar- mada kerül Borsodba a da­dai határból. Ehhez jön niég a zöldbab, s ennek a két nö­vénynek együttesen már szá­mottevő jelentősége, része van a szövetkezet évi árbe­vételében. Es hogy mi köze van mindehhez a számítógépnek, a programozásnak? A gép számítja ki minden egyes termelő gazdaság számára, melyik, mikor, milyen vető­magból mennyit vessen el, hogy az időjárás százéves át­lagát figyelembe véve. a szükséges időpontban, üte­mesen tudja szállítani a zöldséget a feldolgozóhelyre, amelynek kapacitása a gép­sorok által adott. Így aztán nem fordulhat elő. hogy egyik nap üresen állnak a hűtőgépek, míg másnap nem képesek átvenni a beérkezett árut, mert annyi van belőle. Igaz, ahhoz, hogy a mun­ka a leírtakhoz hasonlóan, program szerint menjen, a partnerek korrekt, pontos adatszolgáltatására van szük­ség. Vagyis az információ- áramlásnak nemcsak kétirá­nyúnak és folyamatosnak kell lennie, de precíznek is. Ha például a gép által megadott napon nem sikerült elvetni az előre megszabott; mennyi­séget, azt este a számítógép- központnak jelezni kell, hogy az módosítson a programon, hiszen csak így érhető el, valóban program szerint ér­jen majd a borsó. Mi köze mindehhez a fo­gyasztónak? Látszólag tény­leg semmi. Ám, ha az egyes termékek néhány napos fel- dolgozási kampány időszakát a termelő és a feldolgozó is a lehető legjobban tudja ki­használni. jobb minőségű, és a lehető legnagyobb mennyi­ségű árut tud a hűtőház elő­állítani. Akkor pedig ritkáb­ban fordulhat elő. ami ma­napság még egyszer-egyszer megesik: a keresett mélyhű­tött áruk egyike-másika ép­pen hiányzik az üzletek üre­sen ásítozó hűtőpultjaiból. Az értékelés során több figyelemre méltó megállapí­tás hangzott el. Például, megszívlelendő az a kitétel, mely szerint az elmúlt évek tartalmi és színvonalbeli mérlegét a karbantartó fő­osztály esetében egyértelmű­en a kombinát termelési eredményeinek a tükrében lehel lemérni. Az évek óta tartó gazdasági, termelési si­kersorozat egyik alapvető feltételének ugyanis azt kell tekinteni, hogy a TVK be­rendezéseinek magas szintű üzemkészségét biztosító, szín­vonalas karbantartás folyt eleddig a kombinál egész te­rületén. Ám, a főosztály fel­adatkörébe tartozik — a ter­melőberendezések karban­tartásán túl — magát a ter­melést nem közvetlenül be­folyásoló állóeszközök, épü­letek, utak, közterületek, parkok fenntartása is, amelynek a kombinátról ki­alakított összkép, a rend és tisztaság tekintetében van elsődleges jelentősége. A vállalatnál a karbantar­tási munkákat mintegy öt­száz fős kollektíva — és szükség esetén még tíz-ti­zenöt külső kivitelező válla­lat — végzi. Tisztán saját erő­ből, külső szakemberek nél­kül ugyanis ma már elkép­zelhetetlen az év közben fel­merülő javítási, karbantar­tási feladatok teljesítése. A külső erők igénybevételét egyrészről a TVK dinami­kus. gyors fejlődése indokol­ja. Másrészről, szükség van erre azért is, mert egyes, időszakosan felmerülő spe­ciális karbantartási feladat elvégzéséért nem lenne cél­szerű szakembereket kiké­pezni. illetve a vállalat ál­lományában tartani. A szakszervezeti bizottság elismerését fejezte ki a fő­osztály k o lie k t i vá j á n a k. amely nemcsak a szokásos karbantartási és üzemzavar- elhárítási feladatok megol­dásában szerzett döntő ér­demeket. hanem Oly módon is kitűnt munkájával, hogy a nagyjavításokat tervszerű­en. határidő előtt befejezi és a jól végzett munka ered­ményeként a gyárak, a ja­vításokat követően magas színvonalon, maximális ka­pacitással termelnek. Itt is új színt jelentenek a vállalati gazdasági mun­kaközösségek, amelyek szer­vesen illeszkednek a kar­bantartó főosztály tevékeny­ségébe. Gyakran felvetődik: az elért eredmények alátá­masztják-e a gazdasági műn-' kaközösségek lét jogosu I tsá­gát? A válasz: egyértelmű igen. Például, ha sürgős munka adódik, a vgmk-k mindig kéznél vannak. Szá­mos esetben kiválóan helyet­tesítenek külső kivitelezőket is, s nemcsak a munkáik színvonalát növelik, hanem abban is szerepük van, hogy a főosztályon belül rugalma­sabban tudnak az eléggé megnyirbált túlórával gaz­dálkodni. A főosztálynak nemcsak az éves vállalati terv célkitűzé­seinek valóra váltásához kell biztosítania a szükséges feltételeket. Nemrég új fel­adattal bízta meg a vállalat vezetése: a lineáris polieti­léngyár építésének határidő­re történő befejezése érde­kében a beruházási munkák­ban is részt kell venniük. Ezért június 1-ével. a lineá­ris polietiléngyár előkészítő tizem néven új szervezet ala­kult a karbantartó főosztá­lyon belül. Persze, gondok is akadnak. Jóllehet, u dolgozók megis­merték a legmodernebb nyu­gat-európai technikái, s s / a Urnái ho zzáér tés ü k k el többször bizonyították: ké­pesek a mai kor technikai színvonalát reprezentáló be­rendezések javítására, kar­bantartására. mégis, ha az utánpótlásról esik szó, nem tartják megnyugtatónak a helyzetet. Nem tekintik ugyanis kielégítőnek sem a szakmunkásképzés mai szín­vonalát. sem a szakmunkás- tanulónak jelentkezett fiata­lok alkalmasságát. A karbantartók az utóbbi időben többször felvetették, hogy a megfelelő káderután­pótlás érdekében több felső­fokú végzettségű szakem­berre tartanának igényt. A legsúlyosabb gonddal mégis a műanyaggyárban levő ITT. karbantartó üzem találja szemben magát. S ennek az a magyarázata, hogy a kar­bantartó szervezetek fejlesz­tése aránytalanul elmaradt a műanyaggyár területi és szervezeti fejlesztésétől. De vannak munkaerőgondok is Nevezetesen a meglevő mű­szaki létszám ma már nem elegendő a felmerülő prob­lémák. feladatok színvonalas megoldásához. L.. L. Újra sorba állnak a te­herautók, napszámra unat­koznak a sofőrök — lassan halad a szénkiadás. A put- noki szénosztályozónál most, június végén is olyan kép fogadja az embert, mint az elmúlt télen, a legkemé­nyebb hidegek idején. Lassan lelnek az autók és a pótkocsik platói, mert a putnoki bánya ezt a nyári rohamot is nehezen bírja. Mindegy, ha lassan is. de folyik a szénkiadás, sok csa­ládot megnyugtatva: nem lesz gond télen a tüzelővel. A mázsálóház előtti hosszú sor' azt bizonyítja, hogy. a lakosság előrelátóbb, mint tavaly, korábban ébredt „nyári álmából”, nem várta meg az. első hideg napokat. Talán megrettent a rossz em­lékű szénmizériától. Most, a két tél között min­denki abban bízik, hogy többé nem kerül sor a Tü- zépek előtt tömegjelene­tekre. Nehéz lenne '95 telén megmagyarázni a szénhiány okait és még nehezebb el­viselni a következményeit. Volt ugyanis miből tanulni és idő is van az okok egy részének a megszüntetésé­re. Kevés viszont a remény a szénbányák termelési kapa­citásának lényeges növelésé­re, mert egy év a bányák életében nem nagy idő. Márpedig alapvetően az ja­víthatna a helyzeten, ha a borsodi medencében műkö­dő aknák lényegesen túltel­jesítenék a mennyiségi ter­vüket. amire már most. az év derekán is kevés az esély, hiszen a Borsodi Szén­bányák Vállalat adóssággal zárja az első fél évet. Sok valós gondol említe­nek a bányászok, amelyek­ből a legtöbb a putnoki bányánál is megtalálható, s amelyek nehezítik a folya­matos széntermelést. Ezt ma mór a fuvarosok tapasztal­ják. akiknek egyre gyűlik a zsebükben a széncédula. Akadozik a termelés, aka­dozik a szénkiadás — na­ponta kettőnél-háromnál e?Vlk fuvaros sem tud töb­bet fordulni, s jó. ha anv- nyit is tud. A legtöbb szál­lítónak már másfél-két hó­napra van munkája. A „szénéhséget” csak ne­hezen tudja csillapítani a putnoki bánya, pedig az üzem dolgozói minden tőlük telhetőt megtesznek. Hat hó­napja egyetlen napra sem állt le a termelés, a bányá­szok nagy része már elfe­lejtette, hogy mi a szabad­nap, a vasárnap. Háromra növelték a frontok számát, hogy minél több szén ke­rüljön a napra, de szak­képzett munkaerő hiányá­ban ez a megoldás nem le­hetett tartós. Itt is igazoló­dott a bányászmondás: mi­nél nehezebb és több a munka, annál kevesebb a látszata. A nehéz körülmé­nyek között dolgozó bányá­szok a legnagyobb erőfeszí­tések- ellenére sem tudták tervüket teljesíteni, ugyanis amilyen jól indult az év el­ső negyede, olyan rosszul folytatódott a második. Elég volt néhány hetes hullám­völgy (üzemzavarok, fronti viszonyok romlása) ahhoz, hogy a termelési többletből a fél év zárásakor csaknem húszezer tonnás adósság le­gyen. A hozzáértők diplo­matikusan fogalmaznak: nem biztos, hogy ezt a hiányt év végéig pótolni lehet. Való­színűleg ugyanilyen válaszo­kat kapnánk más üzemek, de a vállalat vezetőitől is. ha a termelési tervek vár­ható teljesítéséről kérdez­nénk őket. Nehéz helyzetben vannak a bányák, mivel az alig ja­vuló feltételek mellett a ko­rábbi termelési szintet is igen nehéz megtartani. Az elmúlt télen bizonyosság lett a korábbi pesszimista jósla­tokból: a rohamosan növek­vő szénigények meghaladják a bányák teljesítőképessé­gét. Segíteni kell, különben nemcsak a bányászok ere­je fogy el. hanem a bizton­ságosan kitermelhető szén is. A szakemberek tudják, a fuvarosok érzik, a vásárlók pedig tapasztalják (a Tüzép- irodákban), hogy a követ­kező hónapokban nem lesz rövidebb a sor a szénkiadók előtt. A helyzet ugyan jobb. mint az elmúlt esztendőben, mert most már a nyár de­rekán elkezdődhetett a .sze­nespincék fel töltése, tehát kisebb lesz télen a tumul­tus. Azt viszont a szénellá­tás szervezettsége, az ebben részt vevők munkája hatá­rozza majd meg, hogy mi­lyen könnyen jutunk hozzá tüzelőnkhöz — s hozzáju­tunk-e valamennyien. Fónagy István Csendes Csaba A palackozóban Óránként körülbelül 4000 üres palackot töltenek meg Borsodi ás­ványvízzel a korszerű berendezések, amelyek a Borsodsziraki Bar­tók Béla Termelőszövetkezet Edelényben lévő palackozó üzemé­ben dolgoznak. FoÍtón Lasll° ,e,vete,e

Next

/
Thumbnails
Contents