Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-13 / 137. szám

1985. június 13., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Vállalkozik a gyár Piackutatás keleten és nyugaton Értékelemzések a bútorgyárban — Minden bútornak van eg}' „életgörbéje” — magya­rázza Deák István, a mis­kolci Avas Bútorgyár igaz­gatója. — Amikor gyártani kezdünk egy bútort, termé­szetesen kevesebb fogy be­lőle, mint amikor már meg­ismerik, esetleg szokatlan formáját, funkcióját meg­szokják a vásárlók. A csúcs hosszabb-rövidebb ideig tart, aztán csökken iránta az ér­deklődés. Ilyenkor szoktuk abbahagyni a gyártását. Addigra új típusú bútor­ral jelentkezik a piacon a kis gyár. Egyetlen gyártmány- tervezőjük, Bállá Dezső és a műszaki osztály őt segítő kol­lektívája évtizedek óta sike­res munkát végez: minden kiállításról elhoz egy-egy dí­jat az Avas, értékesítési gondjaik sincsenek. Nyolc éve az NSZK-ba is exportál­nak kisbútorokat, évente mintegy hatmillió forint ér­tékben. A szocialista orszá­gok közül Lengyelországban van a legnagyobb érdeklő­dés, ahol évente több száz Borsod és Hernád típusú szekrénysort adnak el. — Szerelnénk bővíteni a piacunkat, ötfajta kisbútoron dolgozunk, napok múlva el­készülnek. Ezeket a minta- példányokat francia és oszt­rák megrendelőknek ajánl­juk ki. Szerepelünk egy moszkvai bútorkiállításon is: szállodai szobákba ajánljuk Elvira hálónkat, amely két heverőbői, két kétajtós szek­rényből, fésülködőasztalból és ülőalkalmatosságokból áll. Egy bécsi kiállításunk elő­készítésén most dolgozunk. Négy-öt kiállított darabból, ha már kettőt eladunk, egy­értelmű sikernek könyveljük el. Sokszor nem is a fogad­tatáson múlik az üzlet, ha­nem az áron, mert azért bi­zonyos szint alá nem va­gyunk hajlandóak levinni az árainkat. Inkább másutt pró­bálkozunk. Elvünk, hogy ku­tatnunk kell a piacot, kele­ten és nyugaton, egyáltalán, mindig piacon kell lennünk. A mostani kiajánlásokkal és bemutatókkal a jövő évi ex­portunkat szeretnénk meg­alapozni, illetőleg bővíteni. A gyár az idén 120 millió forint termelési értéket kí­ván előállítani. Sorozatban gyártja már a tavaly még nullszériás Torino, Torontó és a tavalyi miskolci ipari kiállításon nagydíjat nyert Palermo I. típusú szekrény­sorokat. Az első negyedév­ben elmaradtak a terveiktől, a nagy hideg technológiai zavarokat okozott a bútor- gyártásban is, nem dolgoz­hattak például a furnérral, mert az törékennyé vált. Azóta ütemes a termelés, de a lemaradást nem lesz köny- nyű „behozni”. — Eddig „csak” termel­tünk, most már vállalkozunk is. Tulajdonképpen vállalko­zásnak minősül a tavaly megnyitott márkaboltunk is. A kis boltban havonta átla­gosan kétmillió forint ér­tékű bútort adunk el, en­nek 50—60 százaléka saját termék, a többit az ország különböző vállalataitól, szö­vetkezeteitől szerezzük be, többnyire olyan termelők­től, akik nem szállítanak a Domus Áruháznak. A bolt bevált, mert a kínálati ská­lát gazdagítja. Most új vál­lalkozásba kezdünk — mond­ja Deák István. — Vállaljuk egy-egy intézmény bebútoro­zását, mégpedig a megren­delő egyéni ízlése szerint. Amihez vannak gépeink, azt mi gyártjuk, amit mi nem tudunk elkészíteni, azt a Bú­toripari Egyesülés valamelyik tagvállalatával csináltatjuk meg. Úgy hisszük, ezzel egy­fajta szolgáltatást is kíná­lunk, hiszen egy irodaház, egy könyvtár bebútorozása sok utánjárást igényel... A 250 embert foglalkoztató Avas Bútorgyár gazdálkodá­sa stabil. Stabil a .munkás- gárdája is, annak ellenére, hogy a bérek alacsonyak. — A kis létszámú, kis ka­pacitású vállalatnak vannak előnyei, mint például a gyom termékváltás lehetősége, de sok mindenben hátrányt is szenved. Az importanyagok­ból nekünk kevés kell, ezért sok esetben „nem szolgál­nak ki” bennünket, máskor meg olyan készleteket zúdí­tanak ránk, amely súlyos készletezési gondokat okoz. Egy kis vállalatnál kevés jut a beruházásokra is, holott a minőség a mi szakmánkban létkérdés, mert sok a ver­senytárs. Ezért minden esz­közt meg kell ragadnunk, amiből pénzt remélhetünk. Három évvel ezelőtt nevez­tünk az Ipari Minisztérium értékelemzési pályázatára. Dicséretet kaptunk, és ami fontos, ezzel az értékelem­zéssel 3 millió forintot taka­rítottunk meg. Az értékelem­zést most két újabb terüle­ten folytatjuk, ebben segít­ségünkre van a Nehézipari Műszaki Egyetem ipargazda­sági tanszéke. A termelés valamennyi területén elvé­gezzük az értékelemzést, mert biztosan tudjuk, hogy ez a szellemi beruházás előbb-utóbb megtérül: egy- egy új gépben, béremelés­ben !... Az alacsony bérek sok fejtörést okoznak a vál­lalatnál. Sokféle módon igyekszünk növelni a kere­seteket. Szakmásító tanfolya­mokat szervezünk, mindin­kább áttérünk a csoportbé­rezésről az egyenes darab­bérezésre, mert az a tapasz­talat. hogy ily módon nő a teljesítmény, tehát több pénz jut a borítékba. Amennyi­ben növelni tudjuk az ex­portot, több bért tudunk ki­fizetni exportmi nőségi bér­ként is, és ez az export- munkának csak egyik, ki­sebb előnye. A bútorgyár kollektívája az új vállalatirányításra ké­szül: a jövő év elejétől a küldöttgyűlés dönt a terme­lés stratégiájáról. Lévay Györgyi Testületi ülés Novajidrányban- kél ápszwezet Vajon hogyan alakult a két, aionoj időben és hasonló kő* rulménrek között, de más helyen megalakult termefösxövetke- xett KISZ-alapszerveret sorsa? Elsősorban erre o kérdésre kaphattunk válásit oton a kihelyeiett testületi ülésen, amelyet o KISZ Encs Városi Birottsága »endeten Novajidrányban, a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. A novajidrónyi KISZ- alapszervezet 1984 tavaszán jött létre. Megalakítása szük­ségszerű volt, miután a köz­ségi alapszervezet feloszlatá­sát követően csak így lehe­tett a mozgalmi életet to­vább vinni. Az alakulásko­ri 25 fős taglétszámból 23- an ugyanis Novajidrányban laknak. Ennek köszönhetően (is) az alapszervezet rendkí­vül nyitott, a községi élet­ben pedig továbbra is meg­határozó a szerepük. Bizo­nyítja ezt az is, hogy az MHSZ községi klubjával a termelőszövetkezeti KISZ- alapszervezetnek jó kapcso­latot sikerült kiépíteni, min­den második alapszervezeti fiatal tagja e klubnak. A társadalmi megmozdu­láson túl az úttörőkkel ki­alakított kapcsolatig széles skálán mozog tevékenységük. Kitűzött feladatuk; a terme­lőszövetkezet gazdasági ered­ményének stabilizálása, to­vábbi fokozása. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha sikerül szoros kapcsola­tot kiépíteni a szövetkezet gazdasági és pártvezetésével. A jó információáramlás meghatározza munkánkat — említi Ráski László titkár, a mozgalomba tömörülő fiata­lok vezetője. Ennek igazát az ülésen éppen a gondolat ellenkező­je bizonyítja. „A vizsolyi termelőszövetkezet alapszer­vezetén belül sak a kétkedő ember. Nehéz eldönteni a hogyan tovább-ot, mert a saját szövetkezetünk továb­bi sorsáról sem tudunk so­kat. Ekképpen munkánkat az utóbbi hónapokban az aka­dályokkal tarkított minden­napok jelzik. Nehéz a tago­kat tájékoztatni a jövőről, ha arról mi, vezetők sem tu­dunk semmi biztosat.” — mondja Csató Tibor, a vi­zsolyi termelőszövetkezet alapszervezeti KlSZ-titkára. Való igaz, e termelőszövet­kezetben még a zökkenő- mentes napokban is nehéz összekovácsolni a társaságot. Ugyanis a szövetkezetben dolgozó, közel 300 fiatal, a K'ISZ-tagok is, a környező 12 község lakói. Többségük két műszakban dolgozik. Az eredményes mozgalmi mun­ka érdekében ezért üzemi csoportokat hoztak létre. Természetesen a fiatalok is szerették volna kivenni ré­szüket a szövetkezet gazda­sági építőmunkájából. S hogy ez nem sikerül — úgy tűnik — nemcsak rajtuk múlott. — Köztudott, a vizsolyi termelőszövetkezet az el­múlt évben súlyos, veszte­ségbe torkolló gazdasági évet zárt. Ha a közös nagyüzem kilábalna a mélypontról, s az itt dolgozó mintegy há­romszáz fiatal is biztosítva látná a jövőjét, akkor bizo­nyos, hogy a csak egy éve alakult alapszervezetünk to­vább erősödne, munkánkat a fellendülés időszaka jelle­mezné t— mondta Csató Ti­bor. Balogh Attila, a KISZ Encs Városi Bizottságának titkára összegzőjében hangsúlyozta, a város és vonzáskörzetében 20 termelőszövetkezet, 17 szövetkezeti alapszervezet működik. Ez pedig közel 600, mozgalomhoz kapcsoló­dó fiatalt jelent. Az ő mun­kájuk pedig meghatározza az encsi KISZ-mozgalmat. Többek között ezért is kell figyelni, segíteni mindennap­jaikat. De ezen túlmenően a fiatalok társadalmi beillesz­kedésének előmozdító rugó­ja, katalizátora a KISZ, az alapszervezetek. A mozga­lom termelési oldala révén a gazdasági életben betöltött szerepe vitathatatlan ... Ekképpen több figyelmet, megbecsülést érdemelne a vizsolyi alapszervezet, leg­alább annyit, mint a novaj- idrányi fiatalok kapnak a saját szövetkezeti gazdasági és pártvezetőiktől. (bea) hír a szénbányákból A Borsodi Bányaüzem több aknájában tegnap, június 12-én reggelire, teljesítették az első félévi tervet. Ez azt jelenti, hogy a bányászok a hónap végéig már plusz ton­nákkal segítik a szénellátást. A Bükkaljai Bányaüzem szocialista brigádjai például az év első hat hónapjában 262 200 tonna szenet termel­tek ki, s ez azt jelenti, hogy a hónap végéig még közel 45 ezer tonnát küldenek a felszínre, terven felül. Sze­les aknán a terv 203 800 ton­na volt, és ezt teljesítik túl június végéig mintegy 30 000 tonnával. Ugyancsak teljesí­tették féléves tervüket az edelényiek is. A Lyukói Bányaüzemben dolgozó Kovács Tamás Ve­zette vágathajtó brigád és a Kós Ferenc kollektívája má­tól már tervtúlteljesítésben dolgozik. Mindezek után szeretnénk már végre hasonló jó hírt közölni a TÜZÉP-telepekről is, ahonnan azt jelentenék, hogy a kitermelt szén meg­érkezett, s várják a vásárló­kat. Ezzel a hírrel még adó­sak maradunk. Á miskolci lámpák Tetszetős kivitelben... ... készülnek azok a műanyag ablakok, melyeket a Bor­sodi Vegyi Kombinát műanyaggyárának ablakkonfekcionáló üzemében állitanak elő. Fojtán fel». A közelmúltban foglalkoz­tunk lapunkban Miskolc forgalomirányító jelzőlám­páival, az útkereszteződések­ben bekövetkezett balesetek kapcsán. A balesetek idején ugyanis ezek a lámpák nem működtek, illetve sárgán villogtak. Sajnos sokszor, nem a legforgalmasabb és ezáltal legbalesetveszélye- sebb útkereszteződésekben szerelik fel a drága beren­dezéseket. Próbáljunk meg például Miskolcon a Szeles és Madarász utcák keresz­teződésénél átjutni egy dél­utáni csúcsforgalomban! Szinte lehetetlen, különösen, ha az alárendelt útvonalon haladunk. Ilyenkor nem is számíthatunk másra, mint a többi járművezető udvari­asságára és segítőkészségére. (Jó ideig várhatunk!) De, ha már valahová felszerel­ték a drága lámpákat, nem kevés anyagi ráfordítással, elvárható, hogy működje­nek. A közelmúltban érkezett válasz — melyet szintén kö­zöltünk — a Miskolc Megyei Városi Tanács V. B. Város- gondnokságától, amelyben e téma „körüljárására”, és kö­zös eszmecserére invitált bennünket. — Azért kezdeményeztük ezt a találkozót, mert az utóbbi időben sok közleke­dési baleset történt a jelző­lámpás útkereszteződésekben — mondja Varga Zoltán, a városgondnokság igazgatója. — Ezek az esetek a közvéle­mény jogos bírálatát váltot­ták ki, és a magunk részé­ről minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megszűnje­nek e kedvezőtlen jelensé­gek. Jelenleg Miskolcon 47 csomópont forgalmát irá­nyítják jelzőberendezések. Sajnos ezek üzemeltetése nem egységes, mintegy 60 százaléka a tanács kezelésé­ben van, amíg a többi mű­ködtetéséért, karbantartásá­ért a Közúti Igazgatóság a felelős. — Hogyan oszlanak meg az üzemeltetők között a jel­zőlámpás csomópontok? — A Közúti Igazgatóság az M—3-as úton a Futó ut­cától Kassa irányában a Ba­ross utcáig, valamint a pere- cesi elágazás, az avasi fel­járó és a Szikra mozi előtt elhelyezett jelzőberendezése­ket üzemelteti. A többi a mi kezelésünkbe tartozik. — Ügy tudom, hogy más­fél évvel ezelőtt más volt a helyzet. — Alapjában véve ugyan­ez volt a felállás, de ekkor a Közúti Igazgatóság szer­ződést kötött a tanáccsal, így a hozzájuk tartozó lámpá­kat is a városgondnokság szervizcsoportja felügyelte. 1984. január elsejétől ez a helyzet megváltozott, ekkor visszavették, és azóta ők tartják karban. — A városgondnokság szervizcsoportjának működé­séhez milyen személyi és technikai feltételeket biztosí­tottak? _ Csoportunkban nyolc f elkészült szakember, három mérnök, öt technikus dolgo­zik, akik a karbantartással, szervizeléssel és a központ üzemeltetésével foglalkoznak — veszi át a szót Kiss Fe­renc csoportvezető. — Üze­meltetünk egy modern, szá­mítógépes forgalomirányító központot, ami a belváros forgalmát irányítja. A taná­csi utakon telepített 28 jel­zőlámpás csomópont közül 18-at ez a központ vezérel. Szakembereink két műszak­ban, reggel 7 órától este 21 óráig dolgoznak. Feladataik közé tartozik, hogy reggel és délután bejárják valamennyi csomópontot, ezeket ellenőr­zik, és lehetőség szerint megelőzik a hibát. Amennyi­ben bármilyen probléma fel­merül, a csoportnak azonnal meg kell kezdenie a hiba kijavítását. Sajnos a beren­dezések már nem mondhatók fiatalnak, zömében tízévesek, és még mechanikus érintke­zővel vannak ellátva. Svéd­országban az ilyen gépek csak öt évig üzemelnek. Egyébként a villogó sárga jelzésnek több oka lehet. Előfordul, hogy forgalomel­terelés, helyszínelés vagy különleges szállítmány elha­ladása miatt ki kell kapcsol­nunk a lámpákat. De oka lehet izzókiégés, központhi­ba vagy rongálás is. Akkor is sárgán villog a lámpa, amikor a megszokott for­galmi rend megváltozik egy útkereszteződésben. Ekkor néhány napig kötelező így üzemeltetni a berendezése­ket. — Mi a helyzet a hétvége­ken és a munkaszüneti na­pokon? — Munkaszüneti napokon dolgozóink közül ketten ügyeleti szolgálatot látnak el. Reggel 9 óráig meg kell győződniük a központ hibát­lan működéséről. Ezt köve­tően lakásukon tartanak ügyeletet. .Tó kapcsolatunk alakult ki a városi rendőrka­pitánysággal, itt ismerik ügyeletes dolgozóink telefon­számát. így bejelentés esetén azonnal értesíthetik őket. — Milyen egyéb tevékeny­séget végeznek a hibaelhárí­táson kívül? Tisztítják-e a lámpákat, mert bizony néha nagyon piszkosak. — Szerződésünk van a Közterületfenntartó Vállalat­tal, amelynek dolgozói éven­te háromszor — tavasszal, nyáron és ősszel — lemossák a lámpákat. Az egyéb karban­tartást egy részletesen kidol­gozott ütemterv alapján vé­gezzük. Ennek megfelelően felülvizsgáljuk az egész cso­mópontot, beleértve az auto- matikát és a szekrényeket is. Valamennyi izzót kicserél­jük 2000 üzemóra utón, füg­getlenül attól, hogy még üzemképes lenne. — Rövidesen korszerűbb, új munkahelyre költözik a csoport... — Igen, az OTP-székház- ban kap helyet az új for­galomirányító központ — mondja Varga Zoltán. — Itt megfelelő helye lesz a nagy értékű számítógépnek. Kar­bantartási feladataink meg­oldásának színvonalában is várható javulás, hiszen kor­szerű műhely áll majd ren­delkezésünkre. Távolabbi célunk a központ bővítése, valamennyi csomópontunk bekötése a számítógépes rendszerbe. Várhatóan ez év végén, már az új munkahe­lyen dolgoznak munkatársa­ink. Végezetül még egy megjegyzés: a hibanaplót át­nézve nagyon kevés a kül­ső bejelentés. Kérjük a köz­lekedőket, ha nem működő jelzőlámpákkal találkoznak, jelezzék nekünk a 36-988-as telefonszámon, vagy a Köz­úti Igazgatóságnál. Magunk részéről csak egy gondolatot kívánunk hozzá­tenni a beszélgetéshez. Nagy kár, hogy városunkban nem egy kézben összpontosul a forgalomirányítás műszaki üzemeltetése. Célszerű len­ne egy megfelelő létszámú és felszereltségű szervizcsoport­ra bízni Miskolc jelzőlámpá­it. Így elkerülhető lenne az egymásra mutogatás, és az eddigi párhuzamos fejleszté­sekre fordított összegeket gazdaságosabban lehetne felhasználni. Papp Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents