Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-11 / 135. szám
1985. június 11., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Pillanatkép — Ormosbányáról Ártérben Márki Lajos felvétele Határszemle előtt és után Minden év tavaszán a me— Ha egyik napról a másikra megoldódna Magyar- országon a -zöldség-gyümölcs ellátás, az újságírók munka nélkül maradnának! — lelkendezik az újságíró megjelentén Karancsi Lajosné, a kazincbarcikai Zöldért bolt- . csoport-vezetője, s bár féltő szavai tagadhatatlan jólesnek, a hírlapírónak sajnálkozva kell megállapítania, hogy egyelőre bizony még tovább kell dolgoznia. Ezért aztán folytatja a párbeszédet Varga Lászlónéval, az ormosbányai Élelmiszer- Zöldért üzlet vezetőjével. Jegyzetfüzet csak ritkán szükséges, hiszen sok újat aligha tudnak mondani egymásnak. Itt a zöldség-gyümölcs szezon, és a seregnyi rendelet, intézkedés, fogadkozás, elhatározás, nekibuzdulás, ellenőrzés, szavatolás, garantálás ellenére sem sokat változott a helyzet az országban a zöldség-gyümölcs ellátás terén. Ormosbányán persze sajátos gondok is vannak. Itt van mindjárt az áruszállítás. Délután jön a túrakocsi, vagy legalábbis dél körül, a vásárló pedig, mert az ilyen makacs, leginkább reggel szeret vásárolni, hiszen egyelőre ragaszkodik althoz az elég régen kialakult szokásához, miszerint ebédet délben vesz magához. De hát a túrajárat Barci- káról csak délben, délután étidé, úgyhogy előre kellene egy nappal vásárolnia mindenkinek, s akkor talán helyére kerülne minden. De a vásárló minderre nem hajlandó. Talán sejt valamit. Mert az üzletvezető panaszkodik, hogy a friss áru egy meleg délután és egy éjszaka képes „bedögleni”, magyarán összeesik a sóska, saláta, meglotlyad a paradicsom, helyesebben meglottyadna (de erről majd később), rohadni kezd a retek, fony- nyad a paprika, susinká- sodik az újkrumpli, ráncosodik az uborka. A vállalatnak persze jobb lenne, ha mindezt már a vevő éléskamrájában művelné az a fránya áru, de nem ott műveli, mert a vevő makacs, és reggel jön a boltba, rendületlen. De azért nem reménytelen az ügy. Megszületett a megoldás. Valóságos Kolumbusz tojása. A következő napokban bevezeti a Zöldért az éjszakai áruszállítást. Heuréka! * — Tegnap például kénytelen voltam visszaküldeni a retket. Annyira sárga volt a levele, hogy nem mertem átvenni, mert tudtam, másnap reggel dobhatom ki az egészet. Nekem a vevők kiszolgálásán kívül szempont a gazdaságosság is. Nem mindegy, mennyi áru rohad a raktáromban — így a boltvezető. Másfél millió forint értékű zöldséget-gyümölcsöt vásárolnak egy év alatt az ormosbányai Élelmiszer-Zöldért üzletben a vevők. Sok-e, kevés-e, lehet rajta vitatkozni, hiszen 6—7 forintos (darabonként) paprikából, 100 forintos eperből, !ÍO-as paVadi- csomból hamar összejönne az a másfél millió. De ezekből nem sok fogy. Egyre kevesebb. Tíz éve — a boltvezető kimutatása szerint — még elment, sőt kevés volt a napi 500 (!) csomó retek, a 100 fej saláta. Ma? Jó, ha (Rét- három, nap alatt elfogy az 50 fej, 20 csomó retek meg még sok is egy napra, így aztán, sokókrumplit, káposztát kell a zöldségeseknek eladniuk, hogy összejöjjön az a másfél millió. Egyébként az üzlet élelmiszer részlegében ugyanennyit tesz ki az évi pálinkaforgalom is. * Nincs, aki megvegye a primőrt? Ormosbányán például egyre kevesebben. A település öregedőben van, 2—3 ezer forintos nyugdíjból nemigen futja a 110-as paradicsomra, még akkor sem, ha történetesen volna belőle az üzletben. De nincsen. Miért? Kérdezzük meg a szállítót! Éppen most állt be a túrakocsi á bolt elé, már pakolják is lefelé róla a kelkáposztát, a paprikát, a retket. Gyümölcs ma sem jött, tegnap sem, paradicsom úgyszintén nem. A boltcsoport-vezető pedig állítja, hogy reggel a barci- kai raktárban volt belőle, s van a teherautó platóján is. Viszik másfele. Telefon Bar- cikára. Fél óra alatt kiderül, hogy „elnézték” a szállítólevelet. Tegnapelőtt korábban indult a kocsi, semmint a megrendelés beérkezett. Holnap? Holnap talán majd másiként lesz. ' * Legfeljebb addig az ormosbányai fiatalasszony paradicsom nélkül marad. De lehet, hogy ő sem. Mert a faluban van egy maszek bolt. Ott — még ha pár forinttal drágábban is —, de kapható minden. — A gyereknek muszáj megvenni mindennap azt a pár szemet, bármibe is kerül — így a fiatalasszony. — Csak azt nem tudom, mi lesz, ha a maszek elköltözik. Mert az a hír járja, hogy bezárja a boltot. Megveszi-e tőle valaki? Ügyszólván biztos. Hiszen a zöldség kereskedők, a vállalati árak mellett is megtalálják a maguk hasznát a bolton. Egyébként aligha járna a fiatalember is felvásárolni a környéken az árut, hogy mindebből Ormosbányára is juttasson egy héten egyszer. Akár a Zöldért bolt számára is. Az üzletben jelenleg található eper, uborka is tőle származik. * Végezetül csak egy telefonos párbeszédet idézünk: — Halló, központ! Sárga a most érkezett retek levele! — Na és? Arrafelé a reteknek a levelét eszik? — Nem, de azért lejjebb kéne venni az árát egy osztállyal! — Hát, ha gondolod, vegyed. A retek másodosztályba soroltatott, az újságíró távozott, s azóta is azon morfondírozik, eszébe jut-e időnként valakinek megvizsgálni az üzletekbe kerülő zöldségek, gyümölcsök minőségét? No. nem küllemre. De felvágni, megszagolni, mitől üreges a kívül mosolygós retek belseje? Miféle műtrágyákkal, tápszerekkel pumpálták föl? Mitől fonnyad az uborka egy óra alatt? Miért rothad a paprika két-három napos korában, miért fűízű a saláta. Miért? Miért? Miért nincs az újságíró végre munkjátlanul a zöldségek felöl?! Csendes Csaba gyék földhivatalainak szakemberei bejárják az országot. A vissza-visszatérö kérdésre csak így találnak választ, miszerint megbecsül- jük-e, illetve mennyire tiszteljük ősi jussunkat, a földet. Majoros Lászlótól, a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Földhivatal vezetőjétől megtudtuk, a termőföld ugyanis művelési kötelezettség alá esik. Amikor tehát a föld- hivatali kollégák elindulnak április végén az első tavaszi határszemlére, akkor elsősorban a külterületeket, zártkerteket, belterületen az 1500 négyzetméternél nagyobb, mezőgazdaságilag hasznosítható földeket járják végig. Megnézik a szántókat, a kerteket, a szőlő- ültetvényeket, vagy éppen a gyümölcsösöket, hogy művelésük megtörténik-e. Az első határszemle május közepéig tart. Az igazi, sokszor sziszifuszinak tűnő munka csak ezután következik. A földhivatal ugyanis a megműveletlen föld tulajdonosát felszólítja a kötelező talajmunkák elvégzésére. Mert ellenkező esetben szankcionálni kell. ami végső soron azt is jelentheti: a kert vagy szántóföld egyéni tulajdonosa elvesztheti birtokjogát, termőterülete állami tulajdonba kerül. Megindul tehát a levelezés, melynek sok esetben bírósági döntés a vége. Amíg 1982- ben megyénkben 163 hektár, addig tavaly 174 hektár földterület került így állami tulajdonba, amely többnyire végül tanácsi kezelésűvé vált. A legtöbb gondot évek óta éppen a tanácsi kezelésű, parlagon maradt területek okozzák. A korábban egyéni tulajdonú földekből a tanácsok ugyanis elsősorban úgynevezett zártkert-öveze- tek kialakítására törekszenek. A nagyvárosok körül ezek hasznosításával nincs is probléma. Sőt, mindig több az érdeklődő, mint amennyi a szabad telek. Ám a falyak környéki földek legtöbbször parlagon maradnak továbbra is, érdeklődő hiányában. Mindezek ellenére az utóbbi években örvendetes módon csökkent az elhanyagolt földterület nagysága. Majoros László szerint valamilyen megoldásra a tanácsok is jutottak e téren, hiszen amíg 1982-ben több, mint 1800 hektárról, addig 1984-ben már csak 1500 hektár műveletlen tanácsi kezelésű földről adtak számot a megyei földhivatal szakemberei. Véleménye szerint ugyanakkor a fejlődés nagyobb mértékű lenne! ha a vállalkozó kedvű kistermelők nagyobb segítséget kapnának. Drágák ugyanis a földműveléshez szükséges egyszerű kerti «zerszámotk. A kisebb méretű, motoros gépek pedig a kiskeresetűek számára egyenesen megfi- zeíhetetienek. Lényeges javulást jelentene e téren, ha a kerti gépek kölcsönzése valamilyen módon megoldódna. A megyei földhivatal jelentése alapján megállapítható, hogy a nagyüzemekben ma már jó a termőföld hasznosítása, hiszen e szektorban valóban, szinte minden talpalatnyi földet hasznosítanak. (Igaz. 1983-ban mintegy 400 hektár föld maradt parlagon, a nagyfokú belvíz miatt.) Sokat hangsúlyozzuk, s ezért ma már közhely számba megy: a föld kincs, a legnagyobb természeti érték. A művelhetőt parlagon hagyni vétek. Sokszor mondjuk ugyan, a föld nem változik. Ám ez így nem igaz! Mert a gondos kezeléssel, tápanyag-visszapótlással, állapota is és minősége is javítható. De ennek természetesen a fordítottja is igaz, a földleromlás rövid idő alatt előidézhető! Például éppen parlagon hagyással! (bca) A vádlottat felmentik, de nem bocsátják szabadon Dönt a szakvélemény A bíróság ítéletet hirdet: — ... A büntetőtanács a vádlottat az ellene emelt vád, azaz a halált okozó testi sértés bűntette alól felmenti. A bíróság egyben elrendeli kényszergyógykezelését, mert tartani kell a bűnismétléstől. A bírónő röviden összefoglalja a vádbeli nap eseményeit, majd indokolja az ítéletet. A lényeg: a vádlottat felmentik, de nem bocsátják szabadon. Néhány perc múlva újra a bíróság előtt várakozó gépkocsiba ül, visz- szautazik Budapestre, az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe. A vádlott figyelmesen hallgatja a bírónő szavait. Alacsony, keszeg ember, kávébarna intézeti ruhában. I^t- tétört, vagy inkább félbemaradt élete néhány órája bontakozott ki előttünk. Éneklő hanglejtéssel adta elő életének történetét, azt, hogy az egykori tűzoltóparancsnok, rendészeti osztályvezető, sertésfelvásárló miért került a vádlottak padjára. * Részlet a szakértői véleményből: „A gyanúsítottnak 1978-tól havonta voltak szédüléses, fejfájásos panaszai. Ilyenkor magatartása megváltozott, mozgása, gondolkodása lelassult, ingerlékennyé vált, és olyan indulatba jött, hogy képtel^g gondolkodni”. * Párbeszéd a tárgyalásról: — Megértette a vádat? — Igen kérem, és bűnösek érzem magam. — Mikor történt a balesete? — Ezerkilencszázhetven- ben szenvedtem balesetet, illetve én okoztam azt. Akkor sérült meg először a fejem. Szabadulásom után a húsipari vállalatnál helyezkedtem el, rendészeti osztályvezető lettem. Ezután boltvezetőnek és felvásárlónak neveztek ki. 1977-ben mostohaapám kétszer is leütött. Hosszabb ideig ápoltak kórházban, 1978-ban leszázalékoltak, azóta rokkantnyugdíjas vagytok. — Jelenlegi feleségével mikor ismerkedett meg? — Az üdülőben, 1980-ban. Ö zémplénagárdi, én szigethalmi vagyok. Februárban találkoztunk össze, júniusban kötöttünk házasságot. Egy évig együtt, éltünk, majd ő hazaköltözött. Nem azért, mintha összevesztünk volna, hanem mert az édesapja leromlott. Állandóan ápolni kellett. Így én hol Sziget- halmon, hol Zemplénagár- don éltem. » — Mit érzett rosszullétei idején? — Elszédültem, nemegyszer elvágódtam. Kihagyott az emlékezetem. Szeduxent, Andaxint szedtem, ha pedig rosszul voltam, injekciókúrával hoztak helyre. De nem éltünk rosszul. Zemplénagár- don egy kamrából fürdőszobát építettünk, a feleségemnek is akadt munka, amit otthon csinálhatott. Csak az apósom... Részlet a vádiratból: „A gyanúsítottat a cselekmény idején — az orvosszakértői vélemény alapján megállapíthatóan — fáradtabb állapotban újabb sérel- mi élmények érték. Részben a sértett zavart állapota, nyugtalan magatartása, részben balesete miatt kóros indulati állapotba került. Egészen borult tudatállapotban követte el súlyos, agresszív cselekményét.” * A vádlott 1984. december 20-án, este fél 8 óra körül érkezeti Zemplénagárdra. Feleségét fáradtnak, kimerültnek. elgyötörtnek látja. Nem csoda, hiszen az agyvérzésen keresztülesett édesapja ápolása nemcsak nappal, hanem éjszaka is igénybe veszi az asszony szervezetét. A 85 éves öregember súlyos betegségben szenvedett. Olyan volt már, mint eg.v gyerek, valakinek percről percre a közelében kellett tartózkodni. A vádlott 1984. december 22-én, korán reggel egyedül marad az idős emberrel. A beteg fel akar kelni, ám lábra nem tud állni, összecsuklik. Á vádlott előbb viszonylag nyugodtan. másodszor már jóval ingerültebben visszaemeli a fekvőhelyre. Közben vizet forral a gáztűzhelyen, kenyeret vág össze a kutyának. * Részlet a vádlott vallomásából : — A víz hirtelen felforrt, már zubogott, le akartam venni a lángról. Strandpapucsban voltam, megbotlottam benne. Elestem, leforráztam magam. A kutyának azért még elkészítettem az ételt. Amikor visszamentemé hallom, hogy újra kaparászni, mocorogni kezd'az öreg. Kezemben volt a kés. Na, gondoltam, ráijesztek. Akkor sötétült el előttem a világ. A vonaton tértem magamhoz, Kőbányánál. * A vádlott felesége rövidesen megérkezik a boltból. A bejárati ajtót zárva találja. bezörög. A férje nyitja ki az ajtót, látszólag nyugodtan viselkedik. Az asszony szeme azonnal a beteget keresi. Meglátja az ágyban fekvő, vérző öregembert, megérti, mi történt. Rákiált a férfira: „mit tettél, takarodj a házamból!” A vádlott felöltözik, szó nélkül elindul. Mint később kiderül: törött lábbal. * Részlet az orvosszakértői véleményből: „Sértett 1985. feb'ruár 4-én bekövetkezett halálában az 1984. december 22-én történt bántalmazásnál elszenvedett sérülések figyelemmel az egyéb megbetegedések részoki tényezőként szerepelnek.” * Az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben az ápoltak állandó egészségügyi felügyelet mellett töltik napjaikat. Az ápoltakról időről időre orvosi szakvélemény készül, halad-e és hogyan gyógyulásuk. Ha egészségesek, el- bocsáthatók-e az intézetből? v . Udvardy József
