Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

1985. június 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Táj, vár - legendákkal Két öreg barát, s én ál­taluk örökre odakötődtem ehhez a tájhoz. A szögligeti Bobay Pista bátyám sajnos, már átköltözött az örök va­dászmezőkre, s bizony a színi Izsó Laci bátyám is megette már kenyere ja­vát. ök regéltek, meséltek nekem sokat erről az észa­ki tájról, hol hegy és sík, víz és szikla békésen meg­tér egymás mellett, s a büszkeség éppúgy, mint a szerénység, a munkaszere­tet és barátság egyaránt tulajdonsága mindazoknak, akik erre élnek. Évekkel ezelőtt Pista bá­tyámmal fönn, a Szádvár tetején szalonnáztunk mé­teres romfalak, erdőtakarta ölelésében, Patócsy Zsófia egykori fényes udvarában, a nagyra nőtt füvön heve- részve. Itt hallottam elő­ször a Szádvár mesés le­gendáját. — A honfoglalás előtt a jelenlegi Várheggyel szem­ben az Óvártetőn állt egy hatalmas kővár. A vár ura egy rablólovag volt, aki szövetséget, kötött az ördög­gel. Áz egyezség úgy szólt: az ördög minden csatában győzelemre segíti a lova­got, cserébe ő a rabolt kincs felét az ördögnek adományozza. Kezdetben mindkét fél tartotta magát az egyezséghez. Ám egy al­kalommal a várúr mégis megszegte ígéretét; s a győztes csata után a rab­lóit kincseket teljes egészé­ben magának tartotta meg. Amikor az ördög ezt meg­tudta, éktelen haragra ger­jedt. Úgy megrázta a he­gyet, hogy a lovag vára romba dőlt. A várúr pró­bálta újjáépíteni, de amit rakatott nappal, azt az ör­dög éjjel elbontotta, sőt a köveket áthordta a szem­közti hegyre. Ügy, hogy a vár újjáépítéséből nem is lett semmi. A hagyomány szerint az ördög által át­hordott kövekből emelte később Bebek, a pásztorból lett gazdag: úr Szád várát. Az ördög aranyai kádak­ban ma is ott vannak a 'öld alatti üregekben. Ré­gen. amikor még az embe­rek is tudták, hol vannak ezeknek az üregeknek a bejáratai, az ördög maga vigyázott a kincsre. Ma mór nem őrzi senki. De nem is szükséges. Egyetlen ember­fia sem tudja már, hol őr­zi kincseit az ördög. A Szádvár alatt kanyar­gó. kevesek által ismert Ménes-völgy legendáját, a lóvá duzzasztott Ménes pa­tak partján egy régi májusi délutánon hallottam Izsó Laci bátyámtól. — Valamikor hajdaná­ban ezen a vidéken élt szik- lavóróban Sórog Bálint uram, akinek csodálatos szép leánya volt. A lányt Anikónak nevezték. Meg­látta őt egyszer a szom­széd várúr fia, Szódvóry Ágoston, s rögtön szere­lemre lobbant iránta. El is indult azonnal, hogy Sárog Bálinttól megkérje a leány kezét. Az apa gőgös, büsz­ke úr volt. Kijelentette, csak akkor adja a leányt a deli ifjúhoz, ha az hajón érkezik várához. Az ifjú lovag meghallgatva a ke­mény parancsot, azonnal lóra pattant, mint a szél­vész nyargalt hazafelé. Ott­hon összekürtöltette vára népét és elrendelte, hogy a völgyben folydogáló kis pa­takot duzzasszák tóvá. Az ifjú lovag emberei hozzá­láttak szaporán a gát épí­téséhez. Éjjel-nappal folyt a munka. Így is eltelt egy hosszú év. mire végül Szád- váry Ágoston hajóra száll­hatott. Amikor Sórog Bá­lint meglátta, hogy az ifjú teljesítette a lehetetlennek tűnő kérést, elsápadt, de adott szavát nem tagadhat­ta meg. Anikó beszállt a hajóba, és a két ifjú elin­dult Szádvár felé. Ekkor történt a tragédia. A lóvá duzzasztott patak nőttön nőtt, miközben Sá­rog Bálint szeme fénye, a gyönyörű ménes a vízpar­ton legelészett. A csikósok későn vették észre az ára­dó vizet, s már nem tud­tak elmenekülni. A ménes a habokban lelte halálát. Amikor Sárog Bálint meg­hallotta a szomorú hírt, »széf vesztette, s várának faláról a mélybe vetette magát. A völgyet, ahol a natakot tóvá duzzasztottak. Ménes-völgynek mondják azóta is. azt a helyet pe­riig. ahol a ménes halálát lelte. Patkós-völgynek ne­vezik az emberek. Történelmünk jeles hajléka... ... a szerencsi gótikus re­formátus templom. A tám- pillérekkel erősített épület 1480; körül kapta mai for- máját.i A templom hajóját csúcsíves; kőkeretes abla­kok világítják meg. Nyúj­tott, trapéz alakú a szen­tély része, amelyet tekin­télyes ítámpillérek erősíte­nek. A kőfallal körülvett re­formátus templomban a Kossuth Lajos és Rákóczi út kereszteződésénél levő térről lehet feljutni. Aki Szerencsen jár, főleg ha ideje engedi, ne mulassza el az alkalmat. A templom építészetileg is jelentős érték, de még kiemelkedőbb történelmi szerepe! Bent az épületben tábla hirdeti: „E szent haj­lékban szervezkedtek hős elődeink Bocskai István fe­jedelem vezérlete alatt a nemzeti és vallásszabadság védelmezésére 1605. április 17—20-ig.” A felirat Bocskai híres szerencsi országgyűlésére utal. Ezen az országgyűlé­sen az összegyűlt főurak és nemesek Bethlen Gábor ja­vaslatára Bocskait Magyar- ország és Erdély fejedelmé­vé választották. Bocskai fe­jedelmi előterjesztésének tanúsága szerint arra töre­kedett ezen az országgyű­lésen is, hogy a nemessé­get a felkelés anyagi ter­heinek vállalására megnyer­je. E fegyveres felkelés in­dítékait, célját, igazságos v oft át az egész keresztény világ számára feltárta a szerencsi parlament. Kiált­ványukban elmondták, hogy a Habsburgok és a klérus megakadályozza Magyaror­szág sikeres harcát a tö­rök ellen. Hatalmaskodá­suk összetörte az erős or­szágot, s míg a föld népe éhen hal, a császár meg­gazdagszik. Bocskai ezen az országgyűlésen is bebizo­nyította, hogy őt nem áb­rándok, hanem a helyzet­hez szabott feladatok veze­tik. Tudta, hogy a megle­vő belső ellentéteket csak a fegyveres harc sikeres to­vábbvitelével, a felkelés politikai jelentőségének nö­velésével lehet ellensúlyoz­ni. • A templomhajó másik nevezetessége egy vörös márvány tumba, szarkofág, amely Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem síremlé­ke. A fejedelem 1608-ban hunyt el, hamvait állítólag 10 évvel később, 1618-ban hozták Szerencsre. A tum­ba késő reneszánsz stílus­ban készült, s szépen díszí­tett déli oldalán a refor­máció idején megyénkben működő költő-pap Miskol- czi Csulyak István verse olvasható: „Itt fekszik Rákóczi Zsig­mond az jámbor felőle jót mond Magyarországnak támasza vala császárunk tanácsa / Szendrő csudálta erejét Eger karját nagy el­méjét / Erdély szerette ol­talmát az török félte hatal­mát / Mi honunkba lakó népek óhajtunk mint igaz hívek / azért Szendrő ma­gyar Eger császár Erdély és minden ember Siras­sad édes Atyádot meghalt Rákóczi Zsigmondot.” Előtérben Rákóczi Zsigmond vörösmárvány síremléke Mint a világ teremtésénél Eelsödobsza felső végé­ben, ahonnan hivatalosan út tovább már nem vezet a Hernád mesterséges ágán szerényen megbújva, mind a mai napig működik egy kis vízi érőmű. Helyi in­formációk szerint az erő­művel, s mellé a malmot még 1914-ben építette a Bárczay csalód. Az ipartör­téneti emlékműnek számító létesítménynél jelenleg épí­tési munkák folynak, így az erre tévedő turistának a szokásosnál is ritkább él­ményben van része, néhány száz méterrel feljebb a duz­zasztónál, a fudernél. Ez szabályozza a Hernád vi­zét, az erőmű igényének megfelelően. Vagy duz­zasztja a mesterséges ág­ban a vizet, vagy engedi tovább az eredeti folyóme­derben. Most az építés mi­att a zsilip teljesen nyitva van, így a vízlépcsőkön nagy robajjal lezúduló víz nem mindennapi látványt kínál. A zsilipen túl még lustán, zölden, méltósággal mozduló szelíd folyó a fu­dernél szinte megbokroso­dik. Zúgva rohan, s kava­rog, félelmetes, mégis lebi­lincselő döreje messze hangzik. A víz korábbi nyu­godt, zöld színe itt tarajos fehérre vált, miközben mil­lió apró cseppre bomolva birkózik a vizfolyam. Akár a világ teremtésénél, forr. kavarog minden. A háttér­ben hegyek, a túlparton a békés Cserehát. Így együtt mind az ellentétek harmó­niája, nekem a megye egyik legszebb természeti látványa. A folyó termé­szetes és mesterséges ága által körülhatárolt sziget, s a túlpart hétvégi házsora akár néhány órára, akár több hétre a nyugodt, halk pihenés örömét kínálja. Mert ott a fuder alján át­élt robaj, fenséges dörej néhány száz méterrel ar­rébb újra csak szelídülés, mint a zsilip túlsó olda­lán. Fűzfás part közötti, lassú, méltóságteljes ban- dukolós. Mit nem adnék most egy horgászbotért! „A bátorságnak semmi sem árthat” Nem tudom eldönteni, melyik a híresebb! A kas­télya, illetve annak volt tu­lajdonosai-e, vagy maga ez a park, az ország egyetlen karsztterületen levő arbo­rétuma, tele tájidegen nö­vényzettel. A kastély XVIII. századi eredetű, valószínűleg kö­zépkori alapokon épült. 1798-ban például Gyulai grófnő tulajdona. Ez az az esztendő, amikor Robert Towrson angol világutazó megszállt Tornanádaskán. Látogatása emlékét útle­írásában örökítette meg. A kastély leghíresebb tu­lajdonosa kétségtelenül a Hadik család. Ma is úgy emlegetik e XIX. század­ban némileg átalakított épületet, mint Hadik-kas- télyt. Leghíresebb tulajdo­nosa Hadik András tábor­nagy volt. aki állítólag még Berlint is megsarcol­ta. Bátorságáért Mária Te­rézia számos kitüntetésben részesítette. Hadik András, aki Er­délyben teljhatalmú kor­mányzó és vezénylő tábor­nok is volt, rendkívül ked­velte a növényeket. Az ál­tala s családja által ala­pított, megalapozott arbo­rétum jelentősége napja­inkban túlnő a megye ha­tárain. Különösen az örök­zöld állománya gazdag a kastélyt körülvevő, héthek­táros parknak. Mamutfe­nyők. kaliforniai cédrus, kanadai, himalájai és cir­bolyafenyők, óriási és ko­reai thuják. tiszafafélék gyönyörű példányai mellett, alatt sétálhat az idelátoga­tó. „A kertművészet igazo­dott az élőfagyűjtemény középpontjában álló mű­emlék kastély adottságai­hoz, mert az épület szép barokk kapuzata alól a kastély belső díszudvarára és a parikra egyaránt jó rálátást biztosított, a karsz­tos hegyoldal lábánál. Az egzóták telepítésekor na­gyon helyesen meghagyták a sziklás táj jellegzetes ős­fáit: a magas kőrist, amely­ből itt több 100—'150 évnél idősebb példány található” — írta még 1965-ben a Természettudományi Köz­löny 10. számában H. Sza­bó Béla természet kutató. A tornanádaskai kastély homlokzatán a Hadikok jel­mondata olvasható: Virtuti nihil injurium — a bátor­ságnak semmi sem árthat. S lám nemcsak a csaták­ban tűntek ki bátorságuk­kal, az egzóták karsztra te­lepítése is huszáros tett­nek számit! S akár a csa­tákban, itt is győztek. Az összeállítást irta: Hajdú Imre A fotókat készítette: Fojtán László ■Mi Melyik a híresebb?

Next

/
Thumbnails
Contents