Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-06 / 131. szám

1985. június 6., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 pyetelt j !-> félszerelheto ^epeinken. Pföszigetclését. Felvilágosítás o 46/87-022/31 telefonon ajánljuk! Hőszigeteit SOFATHERM, DUNATERM, DUfA típusu abfokok, t hőszigetelt pvc-ablakok. valamint hőszjsggn erkéiyajtók, kiváló mjnőségű, tetszetős jugosj^^^E belső ajtók, mozgatható lamellás, utólq^OO zsalugáterek kophotók tolfR: Amikor lezárul az önálló életvitel Az öregekről való gondoskodás bizonyos esetekben túl­nő a csatádon, a társadalmi gondoskodáson, egyértelműen az egészségügy feladatává válik. Az öregkorral együttjáró agyi érelmeszesedés olyan elmeállapotot idézhet elő, ami­kor mór o csalód, ho akarna sem tudna segíteni. Az ilyen betegek zavarják a szociális otthonok nyugalmát is. Ezért került sor bizonyos profiltisztításra, s a szociális otthonok­ból is kiemelik, és az ilyen betegek ellátására speciálison felkészített elme-szociális otthonba juttatják a betegeket. A Leninvárosi Városi Tanács Szociális Otthona Hejöbábán erre o feladatra rendezkedett be. Nehéz ezekről a dolgokról beszélni, de még nehezebb ott dolgozni. Szociálpoliti­kánk, megyénk egészségügyi vezetésének érdeme, hogy évek óta folyamatosan — ahogy a költségvetés megen­gedte — bővítették a hejő- bábai otthont, ahol ezekben a napokban fejeződtek be az építkezések, s költöztet­ték két 1Ü0—100 ágyas új pavilonba a gondozottakat. Jelenleg 365 időskorú elme- betegségben szenvedőnek ad biztonságos ellátást Hejőbá- ba. Bárdos Sándor intézetve­zető 1952-től eleveníti fel a fejlődés szakaszait. A régi Orczy-kastélyban eleinte 50 beteg volt. Máig, 66 milliós beruházással bővült az ott­hon 365 férőhelyessé. ' Mi épült ebből a pénzből? A már említett két új pavi­lon, kutat fúrtak, van már jó ivóvíz, átépítették és bő­vítették a konyhát. Elkészült a központi kazánház és két szolgálati lakás. Most már csak a környék csinosítása, a tereprendezés van hátra. Az intézetnek 120 dolgozó­ja van, köztük 60 ápoló. Herczegh Jánosné intézetve­zető főnővér 32 évi munka- viszony után, most nyáron készül nyugdíjba. — Csak az a baj —mond­ja —•, hogy éppen akkor me­gyek el. amikor már nyu­godt körülmények közölt szé­nen és még jobban lehetne dolgozni. Hiszen az elmúlt évtizedben folytonos építke­zés. átalakítás közt éltünk. — Aki nyugdíjba mesv, általában nem válik el tő­lünk végleg — fűzi hozzá Bárdos Sándor. — Biztos va­gyok benne, hogy így lesz ez. főnővérünk esetében is. Egyébként az új dolgozók­nál néhány hónap alatt el­válik, hogy ki az, aki, pén­zéri és ki az, aki hivatás- tudatból jön ide dolgozni. Az elmúlt öl évben hárman szá­moltak le, s ketten mentek nyugdíjba. Azok is vissza­járnak. — Talán nem szerényte­lenség, ha büszke vagyok rá. hogy törzsgárdával dolgo­zunk — folytatja a témát a főnővér, aki 1961-től műkö­dik v a hejőbábai otthonban. — Az ápolók szakképzet­tek? — Készben. Tizenegy el­meápoló, öl szociális ottho­ni és három általános ápolói képzettségű. Szakképzetlen 41, hárman most tanulnak munka melletti tanfolyamon. — De hiszen így igen ne­héz a munkájuk! Hogyan oldja meg a főnővér? — Beosztással. Úgy, hogy mindig, minden műszakban, minden pavilonban legyen szakképzett. Dolgozóink zö­me helyfeeli és a közeli fal­vakban lakik, de javuló munkakörülményünket iga­zolja, hogy már van Lenin- városból ..kijárónk” is. Lapozzuk a bérlistát. Há­romezren aluli fizetésű ápoló nincs, s többen elérik és • úllénik a hétezer forintot, fav érthető, hogy az ápolók közt van 6 férfi is. továbbá az is -érthető, hogy aki meg­szokja az itteni munkakörül­ményeket. az tartósan ma­rod. A íőnővér enyhe keser- gése szintén érthető, hi-* szén a legnehezebb időszak volt az övé. Most már az utódját korszerűsített, szép munkahelyen vezeti be a tennivalókba. Nézzük meg közelebbről, hogy a szociálpolitika tük­rében mit mutatnak a szá­mok Hejöbábán. Egy gondozott évi költsé­ge itt 54 532 forint. Ebből :7 640 forint a legtöbb, amit a gondozott nyugdíjából fi­zet (vagy az eltartására kö­telezhető családtag), a többi állami dotáció. Az ill élők fele után fizetnek gondozá­si díjat, 25 százalékuk ellá­tása ingyenes. A többiek nyugdíjuknak megfelelő mér­tékben térítenek úgy, hogy havonta a 400 forintjukat mindenképpen megkapják zsebpénznek. A gyógykezeléshez itt is . hozzátartozik a munkaterá­pia — amennyire ez lehet­séges. Havi 31 forintos élel­mezési nyersanyagköltségből bizony nehéz lenne kijönni, ha nőm lenne kéthektár­nyi saját konyhakertészetük, ha évente 100 sertés nem növekedne a hizlaldában. Valamikor hires volt az itt készített szőnyeg. Jelenleg — éppen a gondozottak ösz- szetétele, kora miatt — csu­pán egy kis varroda műkö­dik. ahol portörlőkel szeg­nek. Ez. különben a felsőva­dászi Rákóczi Tsz mellék­üzemága, s havonta 10—15 ezer forintot hoz a „kony­hára”. Különösebb tervek már nincsenek a jövőt illetően. Bele lehet ám fáradni abba is. hogy folyton építkezés, rekonstrukció, miközben a betegápolást, -gondozást is ió színvonalon kell ellátni.. Az intézet vezetőinek ma már az a legfőbb vágya: — végre legyen rend az épüle­tekben és környékén, vonul­janak el az építők, hogy nyu­godtan. kiegyensúlyozottan végezhessék az érdemi mun­kát. az öregek gondozását, ápolását. A. I. Vakáció - táborozással ... káció, akáció, VAKÁ­CIÓ! — kerül rövidesen a hőn óhajtott felirat az isko­lai táblákra, s néhány nap elteltével a feledés homá­lyába vész a felelések szo­rongása, megkezdődik a nyá­ri szünet. Ezzel egy időben pedig a táborozási idény is. A szerencsi, és a város- környéken lakó kisdobosok, úttörők táborhelye a hegyek között megbúvó kis faluban, Simán található. Már júni­us 15-én benépesítik a kis házakat az arra érdemesült pajtások. Ebben a szezonban tovább bővül a táborozási skála: lesz kisdobos, sport, képző­művész szaktábor, és itt ad­nak randevút egymásnak — a városi találkozó keretén belül — az ifivezetők is. A felsoroltakon kívül még ti­zenegy úttörőcsapat legjobb­jai élvezhetik a nyári tábo­rozás romantikáját. A váro­si úttörőelnökség (csakúgy mint tavaly) tovább szorgal­mazza a cseretáborozási ak­ciót, hiszen így az itt élő gyerekek más tájakra is el­juthatnak. Ilii ÄMp í ■ , .. SlF^Iáház Örömmel közlünk minden (elvételt, amit olvasóink beküldenek szerkesztőségünk levelezési rovatához. Szívesen fogadnánk azon­ban a kritikai jellegű fotókat is, hiszen fotósaink nem juthatnak el mindenhová, de az ottlakók biztosan felfedezik a hiányossá­gokat környezetükben. (Szerk.) Fotó: Korpás Jánosné, ^gerlövö Gyerek a mocsárban Az út egyik oldalán a miskolci Láditelep új bér­házai. Másikon, látszólag ro­mantikus zöldövezet. Mon­dom látszólag, ugyanis kö­zelebbről nézve, a szakadék­nak is beillő mélységben roncsautó darabjai, ilyen­olyan rozsdamarta fémhulla­dékok, egyéb szemetek. Kis­sé feljebb már messziről érezni az apró tavacskának tűnő mocskos víz bűzét. Mint a legtöbb tiltott dolog, ez is vonzotta a környék gyere­keit. Bakos Peti hateszten­dős kisfiút is, aki mostaná­ban már messzire elkerüli a környéket. S ha teheti, társait is erre bírja. Hogy miért? ... — Kimentünk a rétre ját­szani, mint máskor. Lent a mocsárnál kavicsokat, köve­ket dobáltunk a vízbe . . . Eddig a valós történet, in­nentől kezdve azonban a va­gány fiúkhoz illő stílusban folytatódik: — Megcsúszott a lábam, belezuhantam a vízbe. Tu­dok úszni, nem volt gond, szépen kijöttem. Csak a ru­hám volt nagyon büdös. Igazából azonban nem tudni ki ijedt meg jobban. Bakos Peti vagy játszótár­sai. akik botokkal siettek a szerencsétlenül járt fiú se­gítségére. aki már többször is lebukott a másíél-két mé­ternyi vízben. A mentőak­ció ezúttal sikerrel járt, Pe­tit kihúzták a mocsárból. Reá vigyázó nagymamája pe­dig gondosan lefürdette, szennyes ruháit kimosta. — Kint vetkőztettem le a gyereket, mert ruhájából penetráns bűz áradt. Még aznap elvitték szülei az or­voshoz, mert a kisfiúnak ment a hasa. Megvizsgálták, gyógyszereket adtak neki. Most már jól van. Azóta a többiekre is rászól, ha a mocsár felé igyekeznek. S hogy mi adott a szeren­csés kimenetelű történetre módot? ... Csatornadugulás, amelyet ugyan a helyi la­kók bejelentettek a városi vízművek ügyeletére, ám még két hét múlva se jött ki senki. Igaz, ottjártunkkor már a helyszínen dolgoztak - a szakemberek — koránt­sem irigylésre méltó munka a látottak szerint — javá­ban keresték a dugulás okát. Remélhetően azóta már meg­találták és a mocsárt táp­láló csatorna ismét megfelel eredeti funkciójának, hogy ne fordulhasson elő többé hasonló eset. Mert Bakos Péter története bizony be­fejeződhetett volna másként is!... (monos) A Magyar Pedagógus Tár­saság borsod-miskolci tago­zatának helyi szakcsoportja az 1975—76-os tanévben ala­kult. A Sajószentpéterre ki­helyezett ülésen az elmúlt 10 év munkáját értékeltük, valamint meghatároztuk a további feladatokat. Helytörténeti, gyűjtőmun­kát végeztünk. Vizsgáltuk a hátrányos helyzetű gyerme­kek beilleszkedésének gond­jait. Jubileumi felolvasóülést tartottunk Sárospatakon. Vizsgáltuk a hátrányos hely­zetű gyerekek anyanyelvi és rajzi kifejezőkészségét, az óvodai korrekció iskolára előkészítő feladatait. További feladataink között szerepel fő célkitűzésként, a hátrányos helyzetű cigány- gyerekek beilleszkedésével foglalkozni. Községünkben is működik már egy cigány- gyermekekből álló, iskolára előkészítő csoport. Márkus Józscfnc óvónő Sajószentpéler Az alábbiakban két, ré­gebbi adósságunkat törlesz­tendő, válaszolunk levelekre. Dörgedelmes sorokat kap­tunk ama közleményünkre, amelyben két, eltűnt német­juhász kutya visszaszerzésé­ben próbáltunk segíteni. (Az említett ebek kiképezhetek vakvezetési'e.) „Tollat kell, hogy ragadjak és a félreve­zetett embereket f§l kell, hogy világosítsam” — olvas­ható a másik féltől — ugyan­csak kiképző — érkezett le­vélben. Az újságíró jól meg­kapja a magáét, mivel nem jár utána, mielőtt cikket ír­na (mi már csak ilyenek va­gyunk, ugye), „félrevezeti az olvasókat, mivel vakvezető kutyákat csak Budapesten képeznek ki”. Válaszként hadd mondjuk el a következőket: 1. A szóban forgó közleményben sehol sem olvasható, hogy az említett telepen képezik ki a kutyákat vakvezetésre, ellenben jól olvasható a „tenyésztik” kifejezés. 2. Ha a levél írója a konkurrens cégnek üzenni akar bármit is, ahhoz sokféle utat-módot választhat, de lapunk nyil­vánosságát nem. 3. Lehetsé­ges, hogy a kiképzők mun­kájuk során bizonyos hang­vételt, stílust alakítanak- ki, éppen munkájuk végzésé­hez. Ezt a hangvételt azon­ban bárminő levél megírá­sánál helyénvaló valame­lyest tompítani. * Pironkodva olvassuk az Alsózsolcáról érkezett leve­let, melynek írója — Sz. B. — csillagászatból oktat ki bennünket. Valamely kis színesünkben teljesen hét­köznapi szóhasználattal — mondhatnék póriasán — a Nap pályájáról szólunk, melyre a Nap visszatért, egyértelműen elárulván ez­által tudatlanságunkat, hi­szen, — mint olvashatjuk a levélből — „a Nap álló égi­test”, mint ilyen pediglen nem járkálhat ide-oda, ugye. Levélírónk szarkasztikus hangon kéri, hogy amennyi­ben az ő tudása elavult, a dolgok már megváltoztak, úgy értesítsük őt, hogy pó­tolhassa lemaradását. Kérésének eleget téve megnyugtatjuk levélírónkat. Szerény megítélésünk szerint tudása széles körű, reális alapokon nyugvó, kozmikus méretekre is helytálló. Saj­nálatos viszont, hogy általá­ban a népek — mi magunk is — még ma is napkeltéről, napnyugtáról, delelésről, meg ilyesmikről szólunk, pe­dig hát tudnunk kellene, hogy a Nap nem kel fel, kö­vetkezésképpen le sem nyugodhat. Delelésről nem is szólva. Kínosak ezek a realitástól való eltévelyedé­sek, de hát mit tegyünk ? Egykoron a nagyobbik Pet- rovics gyerek (Petőfi névvel vált ismertebbé) is ezt írja a Napról: „Leesik fejéről vé­res koronája”. Pedig a Nap­nak nincs is feje! Hová tette akkor azt a koronát? Vagy csak feje van? De az jó nagy? Majd csak megkapjuk eme kérdésekre is a választ... Levelekből Nemrégiben olvastam a lapban a „Mikor lesz végre fürdőkultúránk?” című cik­ket. Ehhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Néhány napja voltam a miskolci Augusztus 20. strandon. Igaz, minden évben bővítenék va­lamit, pótolják a hiányossá­gokat. Az idén néhány új padot hoztak. De még min­dig sok a pótolnivaló. A W. C.-helyiség le van lakatol- va, sehol nincs jelzés, hogy máshol hol található a stran­don. A vízcsapról hiányzik a csap. Nincsenek kabinok, a nyári időszakban, amikor gyermekek járnak úszni, a medence szélénél öltöznek — írja Bárány Györgyné Mis­kolcról. * Laczkó Józseíné írja Mis­kolcról: A Lenin Kohászati Művek 10-es kapujánál la­kunk. Szinte elviselhetetlen az állandó szirénázás. Ed­dig a bűz tette próbára a szaglószerveinket, most ez a borzalmas hang a fülünket, idegeinket. Már nem tudjuk hová fordulhatnánk. ahol megértenek bennünket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents