Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-06 / 131. szám

1985. június 6., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A svédországi megállapodás értelmé­ben, miként a Föld sok, más or­szága, mi is környezetvédelmi vir láiginapot tartunk. A cél érthető, nemes: fokozottabban ráirányítani a figyelmet környezetünkre, hangsúlyozni a védelem szükségességét, fokozását. Miként általá­ban :a különféle „napoknak”, ennek is célja, hogy aiz év egyéb napjaiban is te­gyünk erőnk szerint — talán azon felül is elkelne — a bennünket körülvevő kör­nyezet, természet óvásáért, valójában en­nem .magunkért, hiszen részei, lényei va­gyunk mindannak, mit védünk, vagy vé­denünk kellene. Kiváló törvényeink egyike éppen a kör­nyezetvédelemről majdnem tíz évvel ez­előtt született meg. Nem előzmények nél­kül valóan, hiszen korábban is léteztek helyénvaló rendeletek, jogszabályok a té­mával kaosolatosain, de jóval vissza is me­hetnék az időben, mert Mária Terézia idején is hoztak környezetvédelmi jogszar bolyokat, az új törvény viszont átfogóan, részletesen tartalmazza a tudnivalókat és természetes, hogy az anbivilágban még nem is létező szennyezésekre, védelmi munkákra is gondol. Törvényünk tehát van. Jó, hogy van, szükséges volt megszüle­tése, mely születéshez az egész társada­lom bábáskodott. Már csak eszerint kel­lene tenni dolgunkat. Tesszük is, nem mondható, hogy nem, de persze csak az adott, éppen lehetséges körülmények sze­rint, ezek a körülmények pedig leginkább az anyagiakkal azonosak. Az anyagi le­hetőségekkel, melyek viszont, miként tud­juk: szűkösek. Annyira azért mégsem! Annyira mégsem szűkösek. Büszkélked­hetnénk azzal üs, hogy a mi szépséges megyénkben lehet a legtöbbet tenni a környezetvédelemért. Bizony! Itt, az ipa­rosított, talán-talán 'túlzottan is iparosí­tott területen, ahol kohászati üzemek, ve­gyi gyárak, széntüzelésű erőművek ontják a port, a pernyét, a kéndioxidot, a szén­dioxidot a levegőbe, ugyancsak ezek az üzemek és a nyílt színi kavicsbányák — már mi sem . igen tudjuk számukat —, hatalmas sertéstelepek engedik a szennyet a vizekbe, bányák meddőhányói magasla- nak, meg ilyenek. Tudunk a merkaptán- ról, érzékeljük — amíg egyáltalán tudjuk érzékelni — a sok-decibeleket, már a gye­rekek is hallottak a zacskós vízről, a nit­rátról, ia káliról, bizonyára pontos kimu­tatások vannak a szilikózisról, egy-egy te­rületen élők légúti megbetegedéseiről. Ismeretes mindezekkel szemben sok minden. Például az ózdi kémények el­csendesülése. Látható, érezhető — iszó sze­rint — a korábbi állapotokhoz«képest a különbség. Ugyanígy Tiszapalkonyán, akárcsak ia Borsodi Hőerőműnél. Az LKM- nél .a levegő, a víz tisztaságánál is érez­hető, látható különbség. Az üzemek, gyá­rak minden évben rendszeresen munkál­kodnak a környezetvédelemért is. A leg­több helyen megalakították az ehhez il­letékes - osztályokat, kidolgozták a terve­ket, tennivalókat. Az eredmény lassan születik meg, ez igaz, de mégis megszü­letik. Az eredmények közé tartozik feltétle­nül a környezet- és természetvédelmi hi­vatal helyi felügyelőségének létrejötte is. Mert ez is tevékenykedik megyénkben, illetve ezen túli területeken. Dolgoznak tehát nálunk emberek, akiknek a foglal­kozásuk a környezetvédelem. Ez a dolguk, a feladatuk, hivatalosan is. Bizonyos, hogy többet tesznek, mint amennyi látszik eb­ből a munkából, mint amennyinek híre kel. Tanul hatnának talán mégis valamics­két azoktól a csoportosulásoktól, bizottsá­goktól, melyek verik a nagydobot, har­sányan jelzik jelenlétüket, akár van mi­ért, akár nincs. Mert tudnivaló: a törvény létezése óta a környezetvédelem — divat is. Legfeljebb az aprófalvak iránti aggo­dalom — főként a városi összkomfortos bérházakban, vagy füstös presszók sörei .melletti aggodalom — előzi meg. Dehogyis baj, ha ^miinél többen érzik kö­telességüknek a környezetvédelmet. A baj csak ott van, ha valaki ebbein is csupán szereplési, .meg jelen ülés! lehetőséget lát és erre próbálja {felhasználni. Jönni, men­ni, követelőzni, fenyegetőzői, szóval: fon­tosnak látszani. Bizony, ismerősek ezek az emberek is! Megtalálhatók sok helyütt. A sértődöttekkel együtt, akik mindent jobban tudnak és mindent megmondták már jó előre, de nem hallgattunk rájuk, most aztán itt van, úgy kell nekünk! Ellenben: jó lenne többet beszélgetni, szót váltani az érdekelt, az érintett em­berekkel. Jó lenne erre fordítani azt az energiát, melyet ima még talán a fentebb említett fontoskodók, fontoskodások ki­védésére fordítunk. Például: a megyei környezet- és természetvédelmi bizottság legutóbbi ülésén egyebek között Lenin- városról volt szó. Arról is, hogy a veszé­lyes hulladékok megsemmisítésére szolgáló létesítményt majd itt építik .meg. A vá­ros tanácselnöke elmondta, hogy valóban hallott imái- erről a tervről, úgy fél fül­lel, innen-oninan, de hivatalosan még sen­ki nem szólt neki, még semmit nem tud. Ami bizony, elég 'furcsa. Mármint, hogy valahol kimunkáltak, vagy elképzeltek egy tervet, de erről a helyiek semmit mem tudnak. Hallanak viszont ezt-azt, és mi­ként az lenni szökött, feltehetően na­gyítva, eltúlozva a várható következmé­nyeket. Mondani ,is fölösleges: (de hát ezek szerint mégsem fölösleges) jobb len­ne az egyenes beszéd, a megfelelő tájé­koztatás. Akárcsak a isavas esőkről is. (Ha erről van szó.) Mert hol innen, hol onnan hall­juk, olvassuk: pusztulnak, betegszenek erdeink. Tényleg pusztulnak? Mennyire? Mi llehel az oka, mit teszünk — mit pró­bálunk tenni — mentésükért? Vagy: az éreelőkészílö mű valóban az idők végezetéig szennyez? Tényleg nem tervezik annak az egyetlen magas ké­ménynek a fii terelését sem? Hány szerv­nek, vállalatnak, minisztériumnak van ehhez köze és miért nem hallani valami jó hírt? Vagy... vagy... stb. Környezetvédő­ink belátható időn belül nemigen ma­radnak munka nélkül. Valahol viszont a táiékoztaitás is hozzá tartozik ehhez a munkához. A tájékoztatás, melynek szük­ségességéről napjainkban ismét sok szó esik rangos fórumokon. Nem véletlenül. Priska Tibor A széna feketedik Ésőszíinet - kaszálás (Folytatás az 1. oldalról) mutathattunk fel kertészeink dicséretes munkája eredmé­nyeként. Elszomorítóbb a helyzet a bodrogolasai Búzakalasz Ter­melőszövetkezetben, ahol még mindig a kemény tél, s szeszélyes tavasz' csapásait nyögik, a szó legszorosabb értelmében. Egyed András elnök: — A fagy alaposan belénk vájta karmát. Százötvennél több bárány fagyott meg az akiokban, a hegyoldalon pe­dig a szőlőültetvényünk húsz százalékát pusztította ki, annyira, hogy a tőkéket iki kell vágnunk. De az időjá­rás korántsem elégedett meg ennyivel. Tavasszal menet­rendszerűen jött az ár-, s belvíz. A Bodrogon túli te­rületek kilencven százalékán fojtotta meg az őszi vetést, a májusi melegebb idő elle­nére nem tudnak felszárad­ni a talajok. Mindössze 24 hektárt tudtunk e vidékün­kön bevetni, de az is fölös­leges munkának bizonyult, a víz ott is kipusztította a nö­vénykéket. Állattenyésztésünk helyze­te kritikus, a folyó mellet­ti egy-másfél kilométeres sá­vot, ahol legelőink vannak, összefüggő tenger borítja. Nem tudjuk használni a kompot, így minden egyes teherautó, erőgép harminc­hat kilométeres kerülőre kényszerül. Számításaink szerint eddig hat-hét millió forintunkba került a „szeszé­lyes természet”. Kedvezőbb a kép belvízmentes felső határunkban. A 210 hektá­ron termesztett kömény jó, esetleg rekordtermést igéi-. Kétéves változata a becslé­sek szerint négy-öt, az egy­éves pedig hat-hét. mázsás hektáronkénti terméssel ke­csegtet. A betakarítására a hónap utolsó harmadában kerül sor, s nagyon odafi­gyelünk, hiszen az a legna­gyobb árbevételű kultúránk. A fűszernövényt huszonnégy óra alatt rendre vágjuk, s a másik huszonnégy órában bérkombájnok segítségével ki is csépeljük. Megyaszón a meggy a té­ma. Tóth Károly, az Arany­kalász Termelőszövetkezet elnöke: — Sajnos sok jóról nem számolhatok be. Á fák pont akkor virágoztak, amikor a hűvös, esős időszak bekö­szöntött. A méhek nem jár­tak, a beporzás elmaradt. A rossz kötődés eredményeként a tizennyolc hektáros cse­resznye—meggy ültetvényün­kön 1.50—.200 mázsás „anti- rekord” ígérkezik. Ezt az ár­bevételi hidegzuhanyt, vi­szont a kalászosok ígéretes termése pótolhatja. Sajnos az esők kiparancsolták a szántóföldi gépeket a táblák­ból, így a gombabetegségek elleni védekezést helikop­terrel tudtuk csak megolda­ni. A légi növényvédelem nem olcsó mulatság, hatszáz­ezer forinttal növelte költ­ségeinket, de az elemzések bebizonyították gazdaságos­ságát, hiszen nagy. több mint 1800 hektáros területen termelünk kalászost. A lu­cernánk ázik. a betakarítok legnagyobb mérgére, hiszen nálunk hagyományosan. a háztájik ellátása érdekében részesben termeljük az éve­lő pillangósokat. Most há­romszáz család fohászkodik a napsütésért... — kármán — Az alábbiakban bemutatunk három szava­zólapmintát. Az egyik az országos választási lista szavazólapja. A másik kettő pedig a vá­lasztókerületek országgyűlési képviselőjelölt­jei és tanácstqgjelöltek olyan szavazólapmin­tái, amelyeken kettő, illetőleg három jelölt neve szerepel. A szavazólapok: az országos választási listán szereplő or­szággyűlési képviselőjelöltekre a világoskék színű, nagyobb alakú szavazólap változatla­nul hagyásával adható le a szavazat. (A sza­vazólapmintán az országos választási lista jelöltjeinek nevei szerepelnek.) A rózsaszínű szavazólap az országgyűlési választókerületek képviselőjelöltjeinek megvá­lasztására szolgál. Ezzel úgy kell szavazni, hogy a két jelölt közül a megválasztani kívánt nevét érintetlenül hagyják, a másik nevét ki­húzzák. (Ugyanígy kell eljárni a helyi tanács­tagok kettős jelölésének esetében is a sárga színű szavazólappal.) A sárga szavazólappal a tanácstagjelöltek­re lehet szavazni, akiknél ugyanúgy, ahogy az országgyűlési választókerület képviselőjelölt­jeinél, csak egyetlen név maradhat érintetle­nül, a többi nevet ki kell húzni. A választók nyilván­tartásában szereplő állampolgárok értesí­tést kaptak arról, hogy me­lyik szavazóhelyiségben szavazhatnak. A választók a május 29-én kifüggesz­tett hirdetményekből is tu­domást szerezhetnek arról, hogy hol vannak a száva- zóhelyiségek. A szavazás reggel (i óra­kor kezdődik és 18 óráig tart. A választási elnökség, ha a helyi körülmények in­dokolják, elrendelheti, hogy a szavazóhelyiségeket már reggel 5 órakor kinyissák, és ettől kezdve szavazhas­sanak a választók. A sza­vazatszedő bizottság pedig elrendelheti, hogy a szava­zás 19 óráig tartson. A fő­városi kerületekben, a vá­rosokban, valamint az üdü­lőhelyi és turistaforgalmú községekben — az ideigle­nes tartózkodási helyükön igazolással szavazni kívá­nók érdekében — a helyi választási elnökség kijelölt egy-egy szavazókört, ahol a szavazás akkor is 18 óráig tart, ha a választók nyil­vántartásába felvett vala- menhyi választópolgár már szavazott. E szavázóhelyi- ségek címeit az ideiglenes tartózkodási helyen szava­zók a már bezárt szavazó­helyiség bejáratánál elhe­lyezett hirdetményből tud­hatják meg. A választópolgárok érke­zésük sorrendjében szavaz­nak. Választójogát minden­ki személyesen gyakorol­hatja. A szavazatszedő bi­zottság megállapítja a sza­vazó személyazonosságát és azt, hogy a választók nyil­vántartásában szerepel-e. Éppen ezért a választók vi­gyék magukkal személyi igazolványukat, valamint a választói nyilvántartásba történt felvételükről szóló értesítést, és ezeket mu­tassák be a szavazatszedő bizottságnak. Azok, akik ideiglenes tartózkodási he­lyen szavaznak, illetve a választók nyilvántartásának lezárása után változtatták meg lakhelyüket, mutassák be a személyi igazolványu­kat, és adják át a válasz­tójogosultságról szóló iga­zolást. Az állandó lakóhelyükön szavazók három szavazóla­pot kapnak. E három sza­vazólap — az országos választási listán szereplő országgyűlé­si képviselőjelöltek (na­gyobb alakú, világoskék színű), — az országgyűlési vá­lasztókerületben induló képviselőjelöltek . (kisebb alakú, rózsaszín színű), — a tanácstagjelöltek megválasztására (kisebb alakú, sárga színű) szolgál. Az ideiglenes tartózkodá­si helyükön szavazók csak az országos választási lista szavazólapját kapják meg. Az országos választási listán szereplő jelöltekre szavazni nevük meghagyá­sával lehet. A választókerület ország- gyűlési képviselőjelöltjére és tanácstagjelöltjére úgy lehet szavazni, hogy a vá­lasztópolgár csak annak a jelöltnek a nevét hagyja érintetlenül, akire szavaza­tát adja, a másik jelölt ne­vét pedig áthúzza. Ahol három jelölt neve szerepel, ott kettőét, ahol négy jelölt között választhat a szava­zó, ott háromét át kell húzni. A szavazat csak így érvényes. Ha egynél több jelölt neve marad a szava­zólapon, a szavazat érvény­telen. A szavazólapra a je­löltek neveit ábécésorrend­ben vették fel, tehát az nem tükröz jelölési, minő­sítési sorrendet. A választó a szavazóla­pokhoz borítékot is kap. A szavazás a titkosságot biz­tosító szavazófülkében tör­ténik, ahol a szavazó a fenti szabályoknak megfe­lelően jár el, és ezt köve­tően a szavazólapokat a bo­rítékba teszi. A szavazófül­kében a szavazón kívül senki sem tartózkodhat, ki­véve, ha a szavazó írni, ol­vasni nem tud, vagy testi fogyatékossága akadályozza a szavazásban. Ezekben az esetekben ugyanis más vá­lasztójogosult, esetleg a szavazatszedő bizottság egyik tagjának segítségét igénybe veheti. A szavazófülkéből kilép­ve a választó a szavazóla­pokat tartalmazó borítékot a szavazatszedő bizottság előtt az urnába teszi. A kórházban, illetőleg a lakásukon fekvő betegeket szavazatuk leadása érdeké­ben — kérésükre — a sza­vazatszedő ■ bizottság két tagja felkeresi. A szavazás titkosságáról ez esetben is gondoskodnak. Ha a szavazó a szava­zatszedő bizottság vala­mely intézkedésével nem éri egyet, kifogásával a helyi választási elnökség­hez fordulhat. Ennek a cí­me a szavazóhelyiségben megtalálható.

Next

/
Thumbnails
Contents