Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-04 / 129. szám
1985. június 4., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 L apunk rendszeres olvasói nyilván tapasztalják, hogy a megyei tanács üléséről mindig a következő megjelenési napon, nagy terjedelemben tudósítunk, igyekszünk hűen közzétenni az ott napirenden szereplő jelentések, beszámolók lényegét, a felszólalásokban elhangzottakat, az interpellációkat, az ezekre adott válaszokat, az állásfoglalásokat, határozatokat. Időnként vissza-vissza térünk cikkeinkben a megyei tanács ülésére, hivatkozási alapként hasznosítva az ott elhangzott kérdést, észrevételt, megállapodást. fentebb már elhangzottak ellenére kilencven százalék igennel válaszolt. Sikerélmények is vannak ugyanis. Kézzelfogható, szemmel látható eredmények. Meg zavarba ejtő esetek is, amikor szinte nem lehet megelőzni a köszönésben az embereket. Az idősebbeket sem. Meg az a bizsergető érzés: megkedveltek. Becsülnek. És a tudat: a falunak, a városrésznek ehhez az eredményéhez közöm van. A gyarapodás, a szépítés, a csinosítás, a fejlesztés azért ilyen, amilyen, mert én is tettem érte. Én kezdtem el, én szorgalmaztam. Meg ilyenek. Mindezt tesszük: okkal, céltudatosan. Hiszen megyénk legmagasabb állami fórumáról van szó, Borsod-Abaúj-Zempicn megye legfőbb népképviseleti megnyilvánulásáról. Ezen a fórumon gyűlnek össze döntési, határozathozatali joggal azok az emberek, állukét — elnézést a triviális fogalmazásért — többszörös rostálás után alkalmasnak találtak erre a nagy felelősséggel bíró tisztségre. Arra a tisztségre, melynek birtokában dönthetnek megyénk legfontosabb Icérdéseiben, határozatot hozhatnak, megváltoztathatnak, javasolhatnak, kérdezhetnek, ellene szavazhatnak, helyeselhetnek, egyáltalán: beleszólhatnak gyakorlatilag valamennyiünk ügyébe, életébe. Egyáltalán nem mindegy hát, kikből áll ez a testület! Egyáltalán nem mindegy, kiket jelölünk — választunk meg megyei tanácstagnak, kik .lesznek azok — a lót ember, ez a maximum, Borsod-Abaúj-Zemplén megye Tanácsa az új ciklusban ennyi emberből áll —, akik majd valamennyiünket képviselnek. (Minderről azért esik most szó, mert június 8-ának, a választás napjának közeledtével erre is gondolnunk kell. Igaz, hogy a helyi tanácsok június végéig alakulnak meg, igaz, hogy a választójogi törvény értelmében a megyei tanácstagokat általában a helyi tanácsok alakuló ülésein jelölik, majd választják meg, de nyilvánvalóan azokból a tanácstagokból, akiket majd most mi, valameny- nj)ien a június 8-i választás napján tanácstaggá érdemesítünk. Milyenek is (legyenek; hát a mi tanácstagjaink? Nem lehet véletlen, hogy a megyei tanács elnöke a ciklus legutóbbi ülésén nagy tisztelettel köszönte meg munkájukat, egyebek között azt is megemlítve, hogy bizony, ezért a funkcióért, mármint a megyei tanácstagságért nem kapkodnak két kézzel. Ennek a „nem kapkodásnak” okaiból sok mindent megtudhattunk a népfront által tavaly szervezett tanácstagi beszámolókból, beszélgetésekből. A kis létszámú — egymás között vagyunk — összejöveteleken minden jelenlevő kertelés nélkül mondta el az elmúlt ciklusban tapasztaltakat, és bizony nem mind volt kedvező. (Hogy mi mégis óvatosan fogalmazzunk.; Például, a helyi vezetőktől nem mindenütt kapták meg a szükséges tájékoztatást, ismeretanyagot, nem hívták meg egy-egy eseményre, nem támogatták a munkáját, legyintettek elképzeléseire, szóval elő-előfordultak betartások, itt- ott mély ütések. Gond van az utazással. (Saját kocsi használatáért nem kaptak térítést. Jegyük, azaz utazási lehetőségük persze adott, de csak tessenek megpróbálni a mi aprócska falvacskáinkban utazgatni busszal, vonattal! Néhánynak a bejáráshoz — az intézkedés igényével — néhány napocska bizony kell.; Gond van itt-ott a hivatali apparátus (a fizetett alkalmazottak; és a nép képviselőjének (a tanácstagnak; kapcsolatában is. Egyszerűbben fogalmazva: az apparátus némely alkalmazottja elfeledkezik kötelességéről, nem veszi figyelembe — nem tudja, vagy nem akarja figyelembe venni — miszerint a tanácstag a választópolgárok személyes képviselője, akivel beszélve any- nyi. mintha az egész választókörzettel ítészéivé. (Ha még így sem lenne érthető: tisztelettel kell fogadni a tanácstagot, nem megvárakoztatni a folyosón, és nem le- gyintve mondandójára.; A gondok közé tartozik az is, hogy sajna, némely emberek úgy vélik, a tanácstag majd „kijár" nekik valamit. Akármit. Saját érdeket. Ha nem intézi el az ügyét, akkor megszólja, becsmérli. Az említett, népfront által szervezett tanácstagi beszámolókon mindenütt elhangzott kötelezően a kérdés: ha újra jelölnék, vállalná-e ismét ezt a munkát? A A már megválasztott helyi tanácstagok jelölik ki maguk közül, választják meg a megyei tanácstagokat. Ügyeljenek rá, figyeljenek rá, kiket! A javasoltak mellé ők maguk, bármelyikük is javasolhat valakit, valakiket. A jelölés nyílt lesz itt is, a választás titkos. Felelősséggel, körültekintéssel tegyék, amit tesznek! A megyei tanácstagok többsége megfelelően látta el munkáját. Tette, amit lelkiismerete szerint tennie kellett. Nemcsak az ő hibájuk, de mindenképpen hiba, melyen az új ciklusban föltétlenül változtatni kell: az élő, érdemi vita kevés a tanácsüléseken. Időnként bizony a kelleténél jobban letisztult, sterilizált légkörben múltak el ezek az ülések. Számos fórumon szó volt már erről a káros jelenségről. A vb-üléseken csak-csak van egy kis jó értelemben vett veszekedés, vitatkozás, de a tanács elé kerülő anyagok lekerekítettek, késszé formáltak, Icizárják a választási lehetőséget, alternatívákat nem tartalmaznak. Jó lenne elérni, hogy az új ciklusban érvek, ellenérvek összecsapásáról is tudósíthatnánk, ellenszavazatokról is számot adhatnánk. A mi világunk, közvetlen környezetünk sem egysíkú, nem magától értetődő. Ellentmondásaink, súrlódási felületeink — szikrázásig, tüzesedésig súrlódó felületeink — léteznek, ezeket kellene megfelelően tükröznie a megyei tanács üléseinek is. (Egyáltalán: minden testületi ülésnek, összejövetelnek, értekezletnek.; Az apparátus dolgozói nyilvánvaló jó szándékkal elkészítik a maguk jelentéseit, előterjesztéseit, időnként sajnos, eléggé érthetetlen nyelven és nem hagynak választási lehetőséget, mivel más alternatívát nem is dolgoznak ki, nem is terjesztenek be. Ez a „készre tálalás” sehogyan sem jó! Viszont: (mert valóban ellentmondásos, egyáltalán nem sima ez a világ; a legutóbbi megyei tanácsülésen az egyik tanácstag azzal dicsekedett, hogy nem olvassa a helyi lapokat, csupán az egyik központi újságot, annak is csak a deviza- árfolyamot közlő részét, amit viszont nem ért. No már most! Ha egy ember nem tartja szükségesnek, hogy a saját környezetéről tájékozott legyen — ennek a tájékozottságnak pedig egyik, nem is elhanyagolható forrását éppen a helyi lapok képezik — hát ez az ő dolga. Addig, amíg nem tanácstag, különösen pedig nem megyei tanácstag. Innen kezdve viszont, a tanácstagságtól kezdve, már egyáltalán nem mindegy, és nem csupán az ő dolga. (Álljon itt: nem alkalmas erre a munkára.) Más: (de ide tartozik; kérdez valamely megyei tanácstag a tanácsülésen, keményen, bátran. Némelyek megbökdösik, feltehetően azt mondva, hogy ha az írásos anyagot elolvasta volna, nem kérdezne, hiszen benne van a válasz. Ismét más: (szintén idevaló; felszólal valaki, de fél óráig semmit nem mond. csupán szereti hallani a saját hangját. Hetet-havat összehord, a többiek elnézően. türelmesen hallgatják, esetleg megmosolyogják. Ismerős ugye? Vagy: ül-ül a tanácstag, végig üli a ciklust csendben, szerényen, senkit sem háborgatva, senkihez sem szólva. Semmiről nincs véleménye. Csak szavaz. Minek? M indez minek, minderre mi szükség? Nyilvánvaló, hogy semmi, miként az is nyilvánvaló, hagy a tanácsok egészére nem ezek jellemzők, hanem a fentebb már megírtak. Naiv elképzelés lenne, miszerint a tanácsokban, különösen a megyei tanácsban ott levők valamennyien tökéletesen megfeleljenek a kívánalmaknak, de mindenképpen törekedni kell rá a kiválasztásnál. A jelölésnél, a megválasztásnál. De hát ugye, mondani sem kell, a választóké a felelősség ebben is. A miénk. Priska Tibor Kemping a Tisza partján Új kempinget avattak fel a napokban a Tisza partján. A Saturnus Idegenforgalmi Leányvállalat az olcsó turizmus lehetőségeinek gazdagítása, bővítése érdekében nagyszabású beruházást kezdett meg Sarud községben, a Tisza II. víztározó jobb partján. A munkálatok befejeződtek. így június elsején megnyílhatott egy új, kétcsillagos kemping, ahol sátras és lakókocsis vendégeket fogadhatnak. A létesítmény feladata a vízi sportot, horgászatot, pihenést kedvelők, igénylők ellátása. A kempingben egyébként kölcsönzőbolt is működik, ahol sátrakat, gumimatracokat, hálózsákokat, kerékpárokat és sporteszközöket bérelhetnek a vendégek. A felsőoktatás - a számok Érében E tanévben 14 500-an fejezik be tanulmányaikat a hazai felsőoktatási intézményekben, 325-tel kevesebben, mint az előzőben. A nappali tagozatos hallgatóknak jelenleg több, mint a fele egyetemre, 44,2 százaléka főiskolára jár: a tudományegyetemeken 13 624- en, a műszaki egyetemeken 8377-en, a műszaki főiskolákon 6643-an, az orvostudományi egyetemeken pedig 7S87-en tanulnak. A végzősök között csaknem ötezren kapnak pedagógus-oklevelet: eszerint 1260 középiskolai tanár, 1680 általános iskolai tanár, 1470 tanító és 520 óvónő kezdheti meg munkáját. A nők száma 32 509, arányuk 0,8 százalékkal emelkedett a hallgatók között, kivéve a műszaki egyetemeket és főiskolákat, az orvosi és az agrártudományi egyetemeket, ahol 1.2 százalékkal csökkent. Az ország minden tízezer lakosa közül 57 hallgatója valamelyik felsőoktatási intézmény nappali tagozatának. F. L. fel». Szavazás szülés előtt... Ámulok és gyönyörködöm; mennyi szép kismama! Ápolt frizurák, finoman festett szemek, a dúsan redőzött ruhák divatszínekben tarkállanak, ha nem volna a domborodó has. a jellegzetesen rajta nyugvó kezek és az a tipikus féloldalas ülés ... Ady Endre Művelődési Ház, péntek délután öt óra. Kint a város napfényes, lüktető forgalma, bent hűvös félhomály, várakozó pusmogás, kérdezősködés: „Te mennyit híztál? Nem dagad a lábad? iMit mutatott az ultrahang . ..? Fel-feltünik egy-egy gondos, fiatal kísérő férj is. Az előadás témája örökérvényűen izgalmas — a fájdalommentes szülés. Tartja dr. Hardonyi András, a Vasgyári Kórház szülészeti osztályának adjunktusa. Az emeletre menet, a lépcsőn csinos, jól öltözött, ám itt feltűnően „lapos” asz- szonyka mellé keveredem. Pfaff Béláné védőnő, s mint mondja, a kíváncsiság és a munkaköri kötelesség hozta ide, neki ezt propagálnia is kell. Behúzzák a függönyöket. Csönd, megkomolyodott arcok, áradnak az információk. Megtudjuk, a világon hol alkalmazták először az új módszert (Angliában), melyek a kritériumai (a leg- őntosabb, hogy sem az anya, sem a magzat épsé- gét-egészségét ne veszélyeztesse), és hol tartanak most Miskolcon, pontosabban az ebben úttörő tevékenységet végző Vasgyári Kórházban. Szó esik az eddigi kísérletekről, majd a két legutolsó, már bevált módszerről: a nitralginos (gázos belélegez- tetés) és az epidurális (gerincen keresztüli érzéstelenítés) eljárásról. A sötét teremben kattognak a diaképek. Mutatnak kismamát gázpalackkal a száján. Az epidurális résznél dr. Hardonyi András belemerül az anatómiába. Agyvelő, gerinccsatorna, idegpályák... a módszer veszélytelen, hibás tévhit az, mely szerint megsérthető a gerincvelő, hiszen ágyéktáji szakaszon ez már nem lehetséges. A kismamák feszülten figyelnek, néha összehajolnak a szomszéddal... Statisztikai adatok: 1981- lől a Vasgyári Kórház osztályán több, mint 2500-an szültek gázzal, 1983-tól több mint 600-an peridurális eljárással. A nitralgin lassan elveszíti primátusát, jóllehet ez utóbbi drágább és nagyobb felkészültséget is követel. Szövődmények eddig nem voltak! Aztán a technikus feláll (a csanyiki 'KISZ-iskolával készítettek közösen egy filmet néhány hónapja), és lágy zene kíséretében peregni kezdenek az események. Mintha a véletlen rendezte volna így — amint feltárul a szülőszoba ajtaja (sokaknak máig is a purgatórium), a filmzenébe belekondul kintről a diósgyőri templom harangszava. A filmen a falióra este hatot mutat, s a gyerekarcú kismama nehézkesen feltá- pászkodik a szülőágyra. Az apparátus hozzákezd. Zöld műtősruhák, szemig befedő maszkok, ... megfestik hátul a kismama ágyéktáji gerincrészét, ... az érzéstelenítő injekció következik ... utána lassan ... bevezetik a tűt.... A közönség felmorajlik. Az adjunktus „veszi a lapot”; meggyőzően magyaráz: „Az anyuka csak az érzéstelenítő tűszúrást érzi, ami tizedannyi fájdalommal sem jár, mint például egy ujjbegy szú rás.” Pereg tovább a film, halljuk az andalító zenét, s közben többször felvillantja a kamera az óra számlapját... éjjel fél 12-kor a gyerekarcú anyuka még nyugodtan fekszik, a közönség itt is, ott is felsóhajt: „Szegényke!” Végül csak elkövetkezik a nagy pillanat! A leánybaba már szakértő kezekben fe- cereg, s az anyuka — arcán valamicske fáradtsággal, de nem meggyötörtén — boldogan mosolyog. Kész. Függönyök szét, a terembe beomlik a délutáni napfény, a művelődési ház előadója üdítőket hord körbe; jöhetnek a kérdések. A közönség felélénkül, egyre több kéz lendül a magasba. — Nem húzódhat el „miatta” a szülés? (Nem, mert a tágulási időt lényegesen lerövidíti.) — Mindenkinek megcsinálják? (Igen, akinél nincs semmi ellenjavallat.) Egy rövid szőke hajú asz- szony elölről: — Hogy lehet „közben” ilyen nyugodtan feküdni? (A tű bevezetését mindig fájás-szünetben végzik.) — Mit érez a mama táguláskor, ami a legfájdalmasabb? Netán Fülest olvas? (Semmit. Tehát olvashat éppen Proustot is ...) — Hol csinálják még Miskolcon? (Egyelőre csak itt, és a megyei kórházban is megtették már a lépéseket.) — Első kerületi lakos szülhet a harmadik kerületben? (Végül is mindenkinek joga van eldöntenie, hol szeretne szülni.) — Mi a helyes légzési technika a gáznál?... és így tovább. A szapora kérdések jelzik, nagy az érdeklődés, de a vélemények is eltérnek. Egy többször is szót kérő anyuka ugyanis leszögezi; ő most várja a másodikat, és megszenvedett ugyan az elsővel, mégsem vetné alá magát egyik módszernek sem. Ágaskodni kezd bennem a kíváncsiság. Végül is hogyan hatott akkor ez az előadás az ittlevőkre? Én nem szót, hanem engedélyt kérek arra: szavazzanak a jelenlevők, ki vállalná az itt bemutatott eljárásokat? — Melyiket? — kottyant közbe egy kismama. — Mert nem mindegy ám! Jó, legyen hát külön-kü- lön szavazás. A nitralginra több, az epidurálisra valamivel kevesebb kéz emelkedik fel. De ölben alig marad néhány. És ez valamiképpen eldöntötte a mai nap eredményességét. Gratulálok Hardonyi Andrásnak, és mint kiderül, kétszeresen is tehetem, mert megtörli izzadt homlokát és szaporán pislogva közli: felesége 13 év után éppen tegnap éjjel szült még egy kislányt. — Melyik módszerrel? — Semelyikkel... — legyint. — A körülmények úgy hozták, hogy császározni kellett. Keresztény Gabriella
