Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-02 / 128. szám

1985. június 3., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A szó legszorosabb értel­mében véve az élet tette szükségessé, kényszerítette ki az elmúlt év nyarán a rend­őrség új szervezetének, a gaz­dasági rendészetnek létreho­zását. Több, egyáltalában nem kívánatos jelenség ugyanis már nemcsak lokálisan szúrt szemet, hanem országos mé­retekben is mind aggasztób- bá vált. Amint azt a XIU. kongresszus határozata is megállapítja, társadalmunk­ban növekvő ellenérzést vál­tottak ki a munka nélkül szerzett, és a teljesítmény­nyel nem arányos jövedel­mek, a felelőtlenség meg­nyilvánulásai, az állampolgá­ri fegyelem lazulása és a törvényeket, a szocialista közerkölcsöt sértő más je­lenségek. Harácsolás, üzérkedés, kor­rupció, ügyeskedés. A gyors meggazdagodás lehetőségének e címszavai tagadják a szo­cialista erkölcsöt, szöges el­lentétben állnak társadalmi céljainkkal, eszméinkkel. Saj­nálatos, mi több, elszomorí­tó, hogy vagyonuk gyarapítá­sának eszközévé nemegyszer felelős poszton álló vezetők, gazdasági szakemberek vá­lasztották e törvénytelen módszereket. Nem azért vál­lalták a kockázatot, mert nem volt mit aprítaniuk a tejbe, vagy a fizetés előtt többször is meg kellett vol­na számolniuk a zsebükben csörgő aprópénzt, hanem meri addig is magas életszínvona­lukat egyik napról .a másik­ra fényűzővé kívánták vará­zsolni. A varázslat, a bűvészmu­tatvány nemegyszer sikerült. A „sikeres” emberek azon­ban csak pünkösdi királysá­got értek, érhettek meg. A rendőrség inkább előbb, mint utóbb kopogtatott az ajtaju­kon, s most a cellák hűvö­sében gondolkozhatnak el róla, milyen alapon is felté­telezhették. hogy őket elke­rüli a törvény keze? Július elsejétől a budapes­ti tapasztalatokat hasznosít­va, hat megyében alakulnak meg a gazdasági rendészetek. A megyei rendőr-főkapitány­ságon létrehozandó új egy­ség is regionális hatáskörű, működési területe Borsod, Heves és Nógrád megyéket foglalja magába. A gazdasági rendészet a népgazdaság és társadalmi tulajdon védelmi osztály kebelén belül jön lét­re. A korrupciós ügyek nyo­mozásával, vizsgálatával a megyei rendőr-főkapitányság eddig is jó. gyakran kiemel­kedő eredménnyel dolgozott. Az. új egység — várhatóan — még hatékonyabban dol­gozik majd, feladata szerint gyorsan és rugalmasan mun­kálkodik a hatáskörébe tar­tozó ügyek felderítésén, egy­ben határozottan fellép a bűncselekmények elkövetői­vel szemben. Tagjai politikai és szakmai szempontból ki­tünően felkészült rendőrök, akik ebben a munkában már gyakorlatot is szerezhettek. A gazdasági élet visszássá­gait kihasználókkal, a zava­rosban halászókkal szemben ugyanolyan határozottan fel­lépnek majd, mint a nyerész­kedés, a hivatali összefonó­dás és vesztegetés ellené­ben. Mindezt a becsületes állampolgárok igazságérzeté­nek szolgálatában teszik, egy­ben remélik, hogy ezzel a gazdasági folyamatok zavar­talanságának biztosításához, is hozzájárulnak. Ennek ér­dekében nemcsak a büntető­jog eszközeit kívánják alkal­mazni. A megelőzés érdeké­ben figyelmeztetik a gazdál­kodó szervezeteket az álta­luk észlelt nem kívánatos tendenciákra. Rámutatnak a visszaéléseket lehetővé lévő körülményekre. Először csak kérik azok megszüntetését, felszámolását, később szük­ség esetén a törvényes szank­ciók lehetőségével élnek. A megyei rendőr-főkapi­tányság új egysége a megyei pártbizottság támogatásával és biztatásával jött létre és kezdi meg munkáját a jövő hónap elsejétől. Az ellenőr­zésre jogosult állami, társa­dalmi szervezetekkel szoros kapcsolatot építenek ki. és természetesen számítanak a becsületes állampolgárok se­gítségére. Nem szükséges hosszabban bizonygatni: munkájuk bő­ven lesz. Megyénkben és me­gyén kívül egyaránt. Udvardy József Hogy pörög a szupertangó? Csikóháton varrnak A konyhasarokban ott áll a csikó. A háziasszony előbb felteszi az ebédet, csak ulá- na lép hozzá. Szó nélkül ki- rángalja az ablak mellé, majd hátára ülve különös műveletbe kezd. Többszögű bőrdarabokat válogat, majd tűt vesz kezébe, s pár órán keresztül öltöget. Tróját egy faló segítségé­vel vették be. Zemplénagárd asszonyainak szivéhez elég a facsikó. Ez a speciális ős­régi munkapad, amely nél­külözhetetlen eszköze a bőr- varrásnak. Kezdetben, amikor ismét előkerült a padlások­ról, több átkot szórtak rá. mint asszonyőseik együttvé­ve. Nem véletlenül, hiszen kegyetlenül nehéz volt meg­tanulni a labdavarrást, amelyhez nehezen mozgott még a kéz. Már csak azért is, mert a simontornyai bőr­gyár ugyancsak magas köve­telményekkel lépett fel. Ért­hetően, hiszen ez a termék exportcikk, amelyet a gyár­tó ADIDAS, s a FIFA — Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség — védjegyekkel lát el. Így nem ismerik a se­lejt fogalmát, a megvarrott labdákat tesztelik, s melyik nem felel meg a pörgés, ki­egyensúlyozottsági viszonyok­nak, azonnal visszaküldik a gyártóhoz, hogy varija újra. A gyártóhoz. Harminc zemplénagárdi asszonyhoz, akik a Szőke Tisza Termelő- szövetkezet szervezésében vállalkoztak erre a meglehe­tősen nehéz feladatra, hogy húsz hatszögű, s tizenkét öt­szögű bőrdarab — egyetlen darabot sem szabad felcse­rélni — összevarrása után Európa legjobb labdarúgó klubcsapatainak mérkőzései­re biztosítsák a labdát. A szigorú minőségi követelmény eleve meghatározza a meny- nyiséget. Évente csak. nyolc­ezer sporteszköz készül be­dolgozói rendszerben, de az asszonyoknak ez is nagy előny, hiszen a gyerekneve­lést, vagy háztáji gazdálko­dást zökkenőmentesen meg tudják oldani. És az sem mellékes, hogy a jól meg­varrt ADIDAS-Tangóért 13b forintot kapnak. —ki— Köztünk szólva Mindenki gusztusa szerint A felcím intimitása nyil­vánvaló. A mi szakmánk persze kevésbé az, hiszen alig százezer példányban ha­jolunk oda a kedves olvasó füléhez, hogy belésúghassuk... Mit is? Nos, közlünk szólva eláru­lok egy évezredes titkot: rop­pant nehéz mindenki szája ize szerint írni. írunk valakinek az érde­meiről? Száz ellensége hör­dül egyként, ragad tollat és ömlenek az áskálódások. Egy brigádról? A vállalat összes többi brigádja, mint akinek a tyúkszemére léptek; mi­ért éppen .ők? De a legnehezebb a fal­vakkal, községekkel. Ha az Egyik Ember szólal meg a faluról, és mond ezt, azt. amazt, véletlenül még jót is, a Másik Ember rögvest rep- likázni kezd; ez sincsen, meg az sincsen, rossz az út, fog­híjas a közlekedés, a lám­pák kiverve, a tanácsi „ap- parát” a körmét ráspolyoz- za, a népek sorban állnak te­jért, kenyérért, ellenben a hét darab kocsma sarkig tárt ajtókkal várja a szom- jazókat... Csörög a telefon a napok­ban, s a tanácselnökkel — jóllehet csak egyszer talál­koztunk — ismerősként üd­vözöljük egymást. — Mi új­ság? — kérdem nyájasan, mire az elnök kényszeredet­ten hebeg-habo'g... az a múltkori riportom bizony kellemetlenséget okozott, ma­gyarán jól „betettem neki” . . . Pedig csak néhány szót ejtett arról, mint új ember­nek, mennyi dolga lesz. Hogy miért, azt már az egyik hely­béli panaszolta: az előzőt tíz évi kitartó ivás után végre menesztették, s most legalább be lehet úgy kopogni a köz­ségházára, hogy ül ott vala­ki, van kinek elmondani, van kinek panaszkodni... A riport megjelenése után az Új elnök fejére orkánként zúdult a harag a Réginek a híveitől. Mit képzel ez? Mit akar itt seperni? Meg aztán a Régi is tett azért valamit, ne higgye már, hogy a kályhától táncol . .. A múltkorában egy nagy­községben jártam, egynap- nyi időt szentelve arra. be­mutassam, mennyit fejlődött mostanában. Mint ilyenkor szokás, megszólalt elnök, tit­kár, párttitkár, és bejártuk, megnéztük az új létesítmé­nyeket, a frissen épült lakó­telepet, bokáig sárban, mal­terban gázolva beszélgettünk magánépítkezőkkel, akik akadtak szép számmal, egy­szóval megpróbáltunk kör­képet kapni-adni. Nos, a cikk megjelenése után olyan levelet kaptam egy ottani hölgytől, melyre istenáldotta humorral meg­áldott főnököm a következő­ket szignózta: „Hasonló jó­kat ...” A levélből fröcsögött a méreg, az epés keserűség, szúrt, döfött minden sora. Én kérem „lefaluztam” egy te­lepülést amely valamikor cí­meres város volt (ennélfog­va én címeres ökör vagyok a szemében), később megye-, majd járási székhely lett, de ha így folytatom, legköze­lebb „tanyának” minősítem... A hölggyel nem volt mó­dom elbeszélgetni a szinonim szavak mibenlétéről (falu, község, település stb.), és ar­ról sem. miért hitelteleníti a vezető emberek szavait csu­páncsak azért, mert „jött- ment idegenek”, nem pedig Pillanatképek a vásárról Csütörtökön este bezárt a tavaszi BNV, de az összeg­zéssel még egy kicsit várni kell, amíg a mérleg lassan- lassan kialakul. A BNV-n járva felkerestük megyénk legjellemzőbb, legnagyobb ipari vállalatait, a vaskohá­szathoz és gépgyártáshoz tartozó cégek kiállításait és a tavaszi áruseregszemle, a piac lehetőségei felől érdek­lődtünk. Egybehangzó vélemény volt mindenhol, hogy az idén va­lamivel jobb vásárt zárnak, mint tavaly. Megmozdult a piac, némi jelei mutatkoz­tak a gazdasági élénkülés­nek, és a vaskohászatot súj­tó gazdasági válság is csök­kent. Az LKM kiállításáról például Dutkó Lajos kész- árutermelési főmérnök el­mondta, hogy a legújabb, magasan ötvözött, minőségi acélokat nagy érdeklődéssel figyelték a szakmai látoga­tók, több vállalat és az iparág számos vezetője nyi­latkozott elismerőleg a di­ósgyőriek erőfeszítéséről. Kü­lön érdekességet jelentett a hagyományos pavilon olda­lához illesztett LKM bemu­tatócsarnok, ahol a gyár a különleges piaci igények fel­mérésére állított ki olyan termékeket, melyeket eddig nem láthattunk a vásáron. A legfinomabb acélokból ké­szült háztartási eszközök: kések, bárdok, flékkensü- tők, hurkatöltők nagy sikert arattak a közönség köré­ben ... de azt is megtudtuk, hogy ezek előállítása csak akkor gazdaságos, ha nagy tételeket rendelne meg a kereskedelem. Az ózdiak — tavalyi re­ményük valóra váltásával — a Vásári Nagydíjjal kitün­tetett új betonacéljukról be­széltek a legtöbbet. Az épí­tőipar igen nagy érdeklő­dést mutat a korábbinál lé­nyegesen előnyösebb tulaj­donságokkal rendelkező acél­féleség iránt és az ÖKÜ szakemberei remélik, hogy termékük hamarosan elter­jed az országban. Mint mon­dották, több tízezer tonnát tudnak szállítani a megren­delőknek. ■ A Diósgyőri Gépgyár ke­reskedelmi főosztályvezető- helyettese. Velaczki Péter számos megállapodásról és szerződéskötésről adhatott számot. Előnyös üzletet kö­töttek a szovjet Chemimas céggel, közel egymillió már­kás szállításról állapodtak meg egy NSZK vállalattal, ahová négymenetes finom­huzal húzógépet adnak el, több csehszlovák, bolgár üz­.,tősgyökeres lakosok”, akik a cikk elolvasása után „agy­vérzést kaphatnak”. A hölgy a tanács munkáját semmis­nek minősítette, mert úgy hi­szi (tessenek figyelni, nem biztos benne), a látványos beruházások nem a tanácsi kasszát terhelik, a közbiz­tonság „minimális”, a keres­kedelmi ellátás „nulla”, s a konkurrencia nélküli ABC- áruház csak a hivatali dol­gozók igényeit elégíti ki — pult alól. Az érem másik ol­dala, a szerinte „valós oldal” levele alapján számomra ugyanolyan hiteltelen és el­vakultan rosszindulatú volt, mint szerinte a vezető embe­rek fellegjáró szavai. Mert az említett nagyközségben többször is megfordultam, és „valamikori éjjeliőrök”, ide, bolti protekció és részegek sokasága oda, a település vi­tathatatlanul gyarapszik, s a hölgy, aki levelében azon nosztalgiázik, hogy „Ma már csak a tanács előtt seper az utcaseprő . . .”. jobban tenné, ha a saját rosszhiszeműsége portája előtt sepregetne egy kicsit... Hiába, nehéz dolog barát­nak, ellenségnek egyaránt eleget tenni, nehéz dolog olyan véleményt alkotni, ami egyformán mindenkinek tes­sék. körbejárni egy sziklát, amely minden oldalról mást mutal. majd a napi penzum rohanó hajszájában gyorsan eldönteni, melyik az igazi ... Keresztény Gabriella Az ózdiak Vásári Nagydíjjal elismert betonacélja előtt az Állami Díjjal kitüntetett négy feltaláló közül az egyik: dr. Molnár László. Ehhez, az arab országokba exportált személyvagonhoz a Mező­kövesdi Kismotor- és Gépgyár készíti az ablakkereteket. lelemberrel folytattak ered­ményes tárgyalást. A kiállí­tott tárgyak között nagy ér­deklődést keltett az automa­tikus lemezadagoló berende­zés és sokan jelezték igé­nyüket a DIGÉP szivattyúi iránt. A látogatók sorában ott volt az ENSZ ipari bi­zottsága és felkereste a DI­GÉP kiállítását a bajor gazdasági miniszter is. A belföldi partnerek is a ta­valyinál élénkebb forgalmat bonyolították le a gépgyári­ak kiállításán. És. ha már szétnéztünk a házunk táján, nem hagyhat­tuk ki a különböző külföldi kiállítók sorát sem. Azösz- szehasonlítás nemcsak a szakembereknek hasznos ... Anélkül, hogy túlmagasztal­nánk bárkit is, el kell mon­dani. hogy a laikust is cso­dálatba ejtették a svéd, sváj­ci, angol, holland, NSZK- beli szám jegy vezérlésű prog­ramozott szerszámgépek, a komputerizált eszterga, a lézer-tapogatóval és mérőesz­közökkel felszerelt marók, forgácsolók, melyek mellett a munkás akár ünnepi öl­tönyben is dolgozhat. .. Van tehát mit utolérni a magyar szerszámgépiparnak ... van mivel versenyezni a külföl­di piacokon, és hogy ebben a versenyben helytálljunk, mozgósítani kell minden szellemi tartalékunkat — miként arra biztató jeleket láttunk a borsodi vállalatok kiállításain. Sz. L. Filléres ügy — Hagyja csak! — szól a pénztárosnő, miután látja, mindhiába kutatom zsebei­met a „hibádzó” tízfillérest keresvén — ez a tíz fillér nem fog „földhöz vágni!” Bizonyára így van, de én azért továbbra is makacsul keresem a hiányzó „pénzösz- szeget”. Hátam mögött azon­ban felduzzadt a fizetésre várók sora, úgyhogy jobb­nak látom, ha félreállok, és ott kutaszkodok tovább. Végre találok egy húszfil­lérest, s nyújtom a pénztár­gép nyomógombjait villám­gyorsan kezelő hölgy felé. — Sajnos, csak húszasom van — motyorgom, miköz­ben boesánatkérően tekintek rá. — Most meg én nem tu­dok visszaadni — mondja — de ne is problémázzon, majd a legközelebbi vásárláskor ideadja. Ennyiben maradtunk. Gon­dolom — gyakorta megesik ilyen és ehhez hasonló esel mindannyiunkkal. Mennyit is ér napjainkban tíz fillér? Mit vásárolhat az emberfia ennyi pénzért? Hát bizony nem sokat. Vagy úgy jobb, hogy semmit? Mégis, sok­szor hozza kellemetlen hely­zetbe az embereket. Ha van, becsméreljük (mert: ugyan, mit csörög itt a zsebünkben ez a „semmirevaló”?), ha nincs, hiányoljuk. Mindenesetre lehet, hogy át kell fogalmaznunk (mo­dernizálnunk) a mondást? Mondván: nem ér egy... tízfillérest sem? (mészáros) A csomagolóüvegek iránt az utóbbi időkbe« egyre na­gyobb igénye van népgazda­ságunknak. Ennek kielégí­tése érdekében korszerűbb technológiára, nagyobb tel­jesítményű kemencék kiala­kítására van szükség. Ezt a célt szolgálja az. Üvegipari Művek Sajószent- péteri Üveggyárában a cso­magoló II'2. beruházás be­indítása is. A beruházás be­fejezésének eredeti határide­jéül 1985. december 31 -ét jelölték meg. A megnöveke­dett ieénv mielőbbi kielégí­téséért a gyáriak elhatároz­ták. hogy határidő előtt, ez év szeptember 15-én már beindítják az új gépsoron a csomagolóüveg-gyártást. Ennek érdekében kötött együttműködési szerződést az üveggyár gazdasági veze­tése és KISZ-bi!zottsága. A fiatalok vállalták, hogy segí­tenek a kemenceépítési, gép­telepítési. szerelési és szállí­tási .nehézségek megoldásá­ban. ezzel járulnak hozzá az előbbre hozott határidő be­tartásához, a beruházás mi­előbbi befejezéséhez. Nőtt az igény a csomagolóüveg iránt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents