Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-18 / 141. szám

1985. június 18., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 „A dérlepte völgyben vá­lyog- és téglatörmelék. És dermedt, szívbe markoló csend. Csupán a jeges szél dudorász valami furcsa, múl­tat idéző bangón. S valóban: előttünk a múltnak egy döb­benetes emléke. Emberi haj­lékok romjai. Nem földren­gés, nem medréből kiszökő árvíz vagy háború okozta. Hanem úri passzió. Bár kö­rülötte száz és ezer holdak­ra terjedő erdőség, vadakban bővelkedő vadászterület. Ám Horthy szerint a kis fáin za­varta a vadat . . . És az emberek, akik a két kezükkel építették a falut, s akiket a hajlékukhoz apáik és nagyapáik emléke fűzött, egyik napról a másikra föl­dönfutókká váltak. így tűnt el a föld színéről húsz esz­tendővel ezelőtt Dcrenk, az Abaúj-Torna megyei köz­ség ...” Képes Újság 1961. február *■ Meleg nyáridőben érkeztünk a mindössze másfél száz lel­ket számláló István-majorba, az Ernődtől alig öt kilomé­terre levő kis településre. — Nagyon várják már ma­gukat — szól a társaságunk­ban levő vb-titkárhoz, Bod­nár Józsefnéhez Hudi István, a Hazafias Népfront helyi körzeti bizottságának titkára. — Van itt gond, orvoslásra váró panasz elég. De jobb lesz, ha mindezt ők maguk mondják el. Ezzel a titkár megindult az egykori uradalmi kastély hatalmas kertjének kapuja felé. Ez itt a falu központja. Eb­ben az épületben van az italbolt, úgyszólván összenő­ve a vegyesbolttal. Ugyan­csak a régi, főúri házban alakították ki a tejbegyűjtő állomást, másik részén pe­dig az orvosi rendelőt. — Erről az épületről van szó — mutat a rogyadozó lé­tesítményre Hudi István. — Szeretnénk helyrehozni, de nincs rá pénzünk. Pontosab­ban nincs re kerete az emő- di tanácsnak. Kértük a megyei tanács támogatását — ismétli a már sokszor hallott magyarázatot a vb-titkár—,deelutasitotlák. Hivatkoztak arra a rendelet­re, miszerint a kétszáz lako­son aluli településeket nem illeti meg effajta anyagi jut­tatás. Az emődi tanácsnak viszont meglehetősen beha­tárollak a lehetőségei. — Mi lesz velünk? —szól közbe Gy. Rémiás János. — Hiszen ha beomlik a tető. nem marad egyetlen hely sem, ahol a falu népe össze­jöhet. Igaza volt Bubenkó bácsi­nak. amikor a minap — aho­gyan ezt elmondották — ódz­kodott bemenni a kultúrte­rembe, mondván: ..Édes fi­am. nem vagyok én már olyan fiatal, hogy kiugorjak az ablakon a veszély esetén. Mit csináltok, ha rám dől a lető? .. ." A félelem jogos, hiszen az S-betű formájára emlékezte­tő stukatúr és a málladozó falak alapján könnyen elkép­zelhető egy váratlan beom- lás. Hamarosan be kell zár­ni a boltot, a kocsmát és mindent, ami ebben az épü­letben van. Beszélgetésünk a három­asztalos italmérőben folyta­tódik : — Helyrehoznánk mi a há­zat, ha bírnánk — mondja Bözsi néni. özvegy Stefan Jó- zsefné —. de már erőtlenek az ujjaink, gyengék a lábai- ink. És ugyan ki mei ne fel­menni a tetőre közülünk, hi­szen a faluban már majd­nem mindenki hatvan éven felüli. A fiatalok nem ma­radnak meg, elmennek a környezel nagyközségekbe, vá­rosokba. Ott alapítanak csa­ládot. Csak mi, öregek ma­radtunk meg István-major- ban. Szeretünk itt élni. pe­dig mondhatom, igazán nem részesülünk az országos át­lagból. Ami másoknak ter­mészetes, mint a friss ke­nyér az asztalon, az nálunk igen ritka. Régen, amikor még magunknak sütöttünk, nem mondom, jókora illatos, ropogós veknik kerültek az étkek mellé. Most meg csak kedden, csütörtökön és szom­baton érkezik a kenyér. A kemencéket már régen el­bontottuk, minek legyenek. Mi már nem sütünk, a fia­talok pedig nem ismerik a házi kenyér elkészítésének módját. Nincs is hozzá türel­mük. meg idejük sem. — Bizony, Bözsi emlékszel? — böki oldalba a fejkendős asszonyt a mellette ülő Bu­benkó József. — Magunk építettük a templomkát is, ami korábban magtárka volt. (István-majorban a kicsinyí- löképzől csaknem minden szónál használják az embe­rek. Így szokták meg, észre sem veszik.) Mint ahogyan magunknak építettük fel ott­honainkat is újra a front után. amikor hazajöttek a férfiak. Már aki túlélte a há­borút. Felépítették. Pontosabban felépítették újra, merthogy egyszer már volt otthonuk ezeknek az embereknek: De- renken. ahová ma is vissza­vágynak. noha életük javát már itt. élték le. — Aki teheti, minden év­ben ellátogat Derenkre. Az emődi tanács jóvoltából van erre lehetőségünk. Társadal­mi munkánk jutalmául rend­szeresen szerveznek kirán­dulást szülőföldünkre. Ilyen­kor felidézzük az összetartó közös múltat. Minden szép­ségével. szomorúságával együtt. Mert szomorúságból a negyvenes években jócskán jutott nekünk. Olyanok vol­tunk, mint a kivert kutyák, a sorsüldözöttek, amikor az állatokkal meg néhány sze­mélyes holmival felszerelve elindultunk. Akinek lovas kocsija volt, egy nap alatt ideért, aki gyalog jött, an­nak kétnapi útjába telt, mi­re ismét megtelepedhetett. A megtelepedésből letele­pedés lett a 150—200 — ere­deti származás szerint — lengyel ajkú család számára. Kezdetben két-három famí­lia lakott egy szobában. Egy pitvart akkoriban sokan használtak közösen. Később, belenyugodván és felocsúd­ván a történtekből — már- minthogy félretették őket az útból a főúri szeszély kedvé­ért — újra feléledt bennük a váfiynaz otthonteremtés vá­gya. Mert itt. ezen a terüle­ten valóban otthonra lelt az a néhány család. akiknek nem is oly nagy a vágya: Megmenteni — és most nem főúri szeszélytől, hanem a pusztító időtől — egy olyan építményt, amely egykoron vigasságot, kultúrát, közössé­gi életet jelentett számukra. Ehhez azonban segítségre van szükségük! Monos Márta Jöhet a vevő ABC-kisáruházat adtak át az elmúlt n apókban Tardon. A több mint hárommillió forintos költ­séggel épült, 240 négyzetméter alapterületű kereskedelmi egység jelentősen javíthatja a község­ben élők ellátását. Laczó József felvétele Három az igazság, vagy egy a pech? Magam sem tudom már hová tenni ezt az ügyet, bár ártatlan résztvevőit szívből sajnálom. Meg akkor is. ha tudom, a sajnálkozás itt már mit sem segít. Mályi község újtelepéről van szó, amelyért immáron harmadszor ülök a géphez. Először leírtam a la­kótelepi csaladok — fiatal, kisgyermekes házaspárok — kálváriáját egy buszjáratért, amely a Bolond, illetve a Rá­kóczi utcán közlekedvén nagymértékben segítené az itt élő; ám Miskolc és Mályi között ingázó, s teli cekke- rekkel hazacipekedö lakók mindennapjait. Ez történt (il­letve akkor még semmi nem történt) 1982-ban, majd egy évvel később a harcos csa­pat egyik szóvivője megke­resett, ha megírtam annak idején a negatívumot, hallas­sunk most a jóról is, mert a rosszul megépített utat végre kiszélesítették több százezer forintért, s a Volán hajlan­dó volt indítani a régen várt járatokat. Minden jó, ha a vége jó — gondolná az ember, ám az élet. s újabban a kivitelezők, okoznak meglepetéseket. így történt ez most is. A szóvivő fiatalember ismét jelentke­zett a szerkosztőségben. ezút­tal szinte reszketve az ide­gességtől: képzeljem el, az út szétfagyott a télen! Ez lett volna a kisebbik baj. hiszen a Volán egy ideig- — köszö­net nekik a toleranciáért, a tengelytörés és járművek rongálódásának a vállalásá­ért — tovább közlekedtette a járatokat, s a tanács is ígér­te: nem lesz. semmi baj, a felújításhoz ugyan több mint 2 millió forint póthitel kel­tene, de amint ezt beszerzik, azonnal hozzálátnak a repa­ráláshoz. Addig is legyenek nyugodtak a lakótelepiek, a buszok nem állnak le. Leáll­tak Mostanra elfogyott a Vo­lán türelme, tájékoztatóban értesítette az érintetteket, hogy „a buszközlekedésre al­kalmatlanná vált szakaszon június 15-től szünetelteti a járatait”. A fiatalember grimaszos elkeseredése érthető. Évekig harcoltak valamiért — meg­lett. Rövidesen kiderült, hogy fusimunka — nagy keserve­sen kijavították. Aztán jött ugye ez a gonosz, kemény tél — szétfagyott. S hozzá az a fránya műszaki véle­mény is, miszerint nemcsak a tél volt a ludas, hanem a hanyag kivitelezés is. S hoz­zá a kivitelezőnek azon vé­leménye — a Nyékládházi Közúti Igazgatóságról van szó —, hogy kicent izett pénz­ből nem lehet tisztességes munkát végezni. Hát kinek van igaza? A fiatalember legyint: őket ez nem érdekli. A Volánnak (nem vállalja a rizikót), a ta­nácsnak (nincs pénze), a közúti igazgatóságnak (félbe­ruházás, teljes csőd) az érvei elfogadhatóak ugyan kül.ön- külön. de együttvéve sem le­het rajtuk utazni. Most kezd­hetik újból a harcot (mint­hogy kezdik is), remélve, a harmadszori nekirugaszko­dásnak végre talán nem pech lesz az eredménye. Csak egyet nem értenek. Háromszor épül meg egy út, és sehol, senki nem sajnálja az elúszott milliókat? Keresztény Gabriella Mit mond a paragrafus? Visszaköszönnek a 30-as, 40-es évek Az 1985—86-osőszi-téli divat Mivel a divat elsősorban női dolog, leírjuk a női holmi három új divatirá­nyát: Tiszta vonalak, nemes anyagok. Nem egyéb ez, mint a klasszikus irányzat, új részletekkel. A színek: szürke és lila árnyalatok, finoman összehangolva. Az anyag: flausch, velúr, ló­dén, bőr, tweed, zsakard, tiszta selyem, jersey. A for­mák: szélesített felsőrész, tömött váll, denevérujj. Az öltözékek hosszabbak, néha bokáig érnek. Új részletekkel újraéled a trencskó, a férfias angol kosztüm és az ingruha. Eh­hez az irányzathoz tartoz­nak az alkalmi ruhák mély tónusú fenyőzöld, ónix szürkéből, bársonyból, flit- terezett anyagból, nőies raffolásokkal, mély kivágó-; sokkal, a 30-as, 40-es évek divatjegyeivel. Az északi sarkkör vidé­ke. E ruhák igazi megren­delője természetesen a meteorológia. Ebben az irányzatban a népies és sportos formák keverednek, melyeket a városi és a szabadidő-öltözékeknél al­kalmaznak. Színei: fehér, szürke, kék és zöld árnya­latok. Anyagok: velúr, posztó, dublé, takarószövet, shetlend, valódi és mű­Egy pár lány, egy pár ruha szőrme, thermó-anyagok. Formák: túlméretezett ará­nyok, bő, kényelmes sza­bás. bő szoknyák, vastag pulóverek. Az overáilok. nadrágok, anorákok gaz­dag változatban szerepel-* nek. Avantgárd. Ennek az irányzatnak két ága van. mindkettő a fiatalok öltöz­ködésében jelenik meg. A jövő öltözékeit az ezred­forduló elképzelt környeze­te ösztönzi és a szokatlan anyagtársítások jellemzik. Színei: sok fekete, kiegé­szítésül élénk színek és a fehér. Anyaguk: geometri­kus mintájú, dekoratív szö­vetek. műszőrme, vízhatlan műanyagok. Formák: UFÓ- stílusú overáilok, többré­szes öltözékek. Bizarr rész­letek. A sznobizmus, len­dület jelzőt kiérdemlő má­sik ágon túlméretezett, el­túlzott részletekkel, látvá­nyos, fiatalos, bájos öltözé­keket találunk, óriáskockás szövetekből, bársonyból, velúrból, gabardinból. A bű. gazdagon húzott, rakott felsűrészű, két-háromrészes együttesek egyenes, szűk szoknyával készülnek. A férfidivatban is előtérbe kerül a klasszikus irányzat. A bemutatót megelőző sajtótájékoztatón kifogásol­ták. hogy a színek közül hiányzik a rózsaszín. Te­kintettel azonban a divat- árakra. a rózsaszín a női ruhák helyett inkább a férfi szemüvegekre szüksé­ges ... F. D. Jogászunk válaszol Ml KÜLÖNBSÉG VAN A GIMNÁZIUM ÉS A SZAKKÖZÉPISKOLA KÖZÖTT? — kérdezi Volgár Mária miskolci fiatalkorú olvasónk. A közelmúltban fogadta el az Országgyűlés az oktatásról szóló 1985. évi 1. törvényt. A törvény a korábbi oktatási törvényből számos szabályo­zást átvesz, de a nevelés je­lentőségét felismerve ,,neve­lési-oktatási” rendszert ve­zet be. A nevelési-oktatási íendszer feladatait az óvodai nevelés, az iskolai rendszerű nevelés-oktatás, a diákottho­ni és kollégiumi nevelés-ok­tatás. valamint a tanfolyami és egyéb, nem iskolai rend­szerű oktatás valósítja meg. F.evébként az iskolarendsze­ren kívüli oktatást a jog­szabály először jelöli meg nevelési-oktatási feladatot megvalósító tevékenységként. A törvény a középfokú is­kolatípusokat nem változtatta meg. A gimnáziumban kö­zépiskolai végzettséget ismét az érettségi vizsga letételé­vel lehet szerezni. Ez a ren­delkezés annak a célnak a megvalósítását szolgálja, hegy növekedjék az érettségi vizsga jelentősége, erősödjék szerepe a középiskolai tanul­mányok összefoglalásában és ellenőrzésében. A gimnázium általános műveltséget nyújt, felkészít felsőfokú továbbtanulásra, valamint előkészít a gimná­ziumi tanulmányok befejezé­se utáni munkába állásra. A gimnáziumnak négy évfolya­ma van. A gimnázium a ta­nulók pályaválasztásának se­gítéséről. egyéni érdeklődésé­nek kielégítéséről, képessé­geinek kibontakoztatásáról és munkába állásának előkészí­téséről választható elméleti és gyakorlati tárgyiak okta­tásával is gondoskodik. A munkába állás előkészítése munkakör betöltéséhez szük­séges szakképesítés megszer­zését segítő előképzéssel, il­letve képesítést is nyújtó képzéssel történik. A szakközépiskola általá­nos műveltséget, techniktis- képesítést, szakmunkásképe- sitést, illetve egyéb szakké­pesítést nyújt, valamint fel­készít elsősorban szakirányú felsőfokú továbbtanulásra. A szakközépiskolai nevelés-ok­tatás feladatai között az is­kolarendszerbe visszakerült a technikusképzés. A szakkö­zépiskolának négy. illetve öt évfolyama van, ami azt. je­lenti, hogy a tanuló a ne­gyedik évfolyam sikeres el­végzése után érettségi vizs­gát, az ötödik évfolyam el­végzése utáin pedig techni­kusképesítő vizsgát tehet. Lehetőség lesz érettségi ké­pesítő vizsga helyett, szak­mai vizsga letételére is. A szakközépiskolában szerzett érettségi képesítő bizonyít­vány szakmunkás munkakör, illetve egyéb szakképesítés­hez. kötött munkakör betöl­tésére. a képesítő bizonyít­vány pedig technikusi, illet­ve más munkakör betölté­sére képesít. Továbbra is lehetőség lesz. ró. hogy a szakmunkáskép­zést folytató szakközépisko­lában 2 éves kiegészítő kép­zés után szakmunkásvizsgát tehet az, aki' a gimnázium, illetve valamely eltérő szak­irányú szakközépiskola ne­gyedik évfolyamát elvégezte.

Next

/
Thumbnails
Contents