Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-18 / 141. szám
1985. június 18., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 minősít Jó lenne végre növelni a tervezés és az építés rangját — mondta a közelmúltban Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter a Miskolcon tartott előadásában. A fenti megjegyzés azzal kapcsolatban hangzott el. hogy szóba került: az elmúlt esztendőkben sok kritikát kapott az ágazat. Kétségtelen, a különböző fórumokon számos esetben érte bírálat az építőipar munkáját. Különösen azok után erősödött a kritikai észrevétel, hogy a megrendelők, illetve a beruházók következetesebben számon tartották a minőséggel szemben támasztott követelményeket. S mert a legfrekventáltabb terület a lakásépítés, erről mondtak sok esetben elmarasztaló véleményt. Ugyanis, ha történt is előrelépés, a minőség javításában az elmozdulás differenciáltan jelent és jelenik meg, hiszen a jó példák mellett vannak olyan munkák ér vállalatok, ahol a javulás kismértékű. Hogy a minőség tovább javuljon és a szerződésben vállalt határidőket a kivitelezők minden körülmények között betartsák, meg kell teremteni a verseny feltételeit ebben az ágazatban is. Azért is van ennek nagy jelentősége, mivel az utóbbi időszakban erőteljesen csökkentek az építési igények, az építési piacon egyre inkább létrejön a kereslet és a kínálat kívánatos összhangja. A piaci viszonyok alakulását számba véve, talán az elmúlt esztendő bizonyult a legeredményesebbnek. A korábbi évekhez képest kimutatható javulás részben annak is köszönhető, hogy erősödött a vállalkozási készség. Ez bizonyos tekintetben ösz- szefügg az építőiparban a nyolcvanas évek elején bevezetett versenytárgyalásos rendszer hasznosságával. Persze, távol áll tőlünk, hogy azt mondjuk: az építőipari szervezetek ma már tolonganak egy-egy versenykiírás megpályázásáért. Az viszont tény, hogy egyre több helyen ismerik fel a versenyeztetés fontosságát. A téglagyárak rekonstrukciójára például tíz ajánlat érkezett be a megrendelőhöz, a fővárosban meghirdeteti középiskolai építési program megvalósításában pedig már 12 kivitelező kíván versenytárgyalás útján részt venni. Mondhatná' valaki, ez mái nem kevés, főként ha az előző két-három évet vesszük alapul. Csakhogy, az a színtiszta igazság, hogy a megrendelők egy tekintélyes része. de az építőipari szervezetek közül is számos vállalat, vagy szövetkezet, illetve vállalkozó mellőzi még a versenytárgyalás kiírását, illetve az azon való részvételt. Pedig a kivitelezők száma erőteljesen növekedett. Többek között nyolcvannégy közös vállalat, illetve leányvállalat alakult, s mintegy százhúsz kis szövetkezel jelent meg az utóbbi egy-két esztendőben a piacon. Hogy folytassuk a felsorolást: egyebek között kétezer magánvállalkozó jegyeztette magát az építőiparban, s rajtuk kívül kétezer vállalati munkaközösség kér részt magának az ágazat munkájából. Ezek a kis szervezetek az építőipari jellegű munkáknak az egytizedél végzik, ezért szerepük nem elhanyagolható, fel kell figyelni tevékenységükre. Ám a megrendelők közül sokan elkövetik azt a hibát, hogy figyelmen kívül hagyják: ezek a kis szervezetek milyen garanciát, biztosítékot tudnak nyújtani egy-egy létesítmény határidőre és költségkereten belül történő megvalósításához. így fordulhat elő az hogy esetenként a kivitelezők részéről nincs meg a kellő személyi és pénzügyi feltétel az elvállalt feladat teljesítésére. Természetesen hiba lenne általánosítani, hiszen vannak nagyon rendes, korrekt, a szerződést tiszteletben tartó partnerek. Például az egyik kisvállalkozó egy év leforgása alatt felépített a fővárosban egy negyvenlakásos nyugdíjasházat. Az is a gyakorlatból vett tapasztalat, hogy különböző épületek rekonstrukciójára a legtöbb építőipari szervezel — ideértve az állami, szövetkezeti vállalatokat és kisvállalkozókat — nem szívesen vállalkozik. Ellenben az új létesítményekre annál több a jelentkező. Van egy olyan hiányosság is, hogy egy-egy versenypályázat elbírálásánál nem túlságosan veszik figyelembe a pályázók állóeszközeinek nagyságát, a személyi feltételeket, az adott építőipari szervezetnél meglevő szellemi kapacitást. Az sem megvetendő, ha az építőipari szervezetek sorában vannak patinás vállalatok, vagy kisvállalkozások.- Mondjuk egy Alba Regia név, igencsak jól cseng szakmai körökben, eddigi tevékenysége egyfajta garancia a megbízhatóságra, a pontos, kifogástalan minőségű munkára. Mind több ilyen építőipari szervezetre lenne szüksége a magyai gazdaságnak. Az Építésügyi Minisztériumban az illetékesek a verseny tisztasága érdekében több megoldáson törik a fejüket. Például szó van az idevonatkozó szabályozó rendszer módosításáról. Azt sem ártana szabályozni, hogy a kis építőipari szervezetek, magánvállalkozók alaptőkéjüknek csak megfelelő többszörösére köthessenek szerződést, igy elkerülhetnék a későbbi vitákat, a pereskedést. Van olyan elképzelése is az építésügyi kormányzatnak, hogy belátható időn belül közzéteszik a megbízhatatlan vállalkozók névjegyzékét, azokét. akik rontják ;> magyar építőipar hírnevét. A megyében szerzett tapasztalatokkal kapcsolatban el lehet mondani: a versenytárgyalás és fővállalkozás útján elvállalt építési- szerelési munkák aránya évről évre emelkedik, s egyn szakszerűbben történik a pályázatok elbírálása is. Természetesen. ' mint minden új formánál, ennél is előfordulnak még hiányosságok, ldt sorolandó, hogy az árajánlatok között sokszor még indokolatlanul nagy eltérések tapasztalhatók. Azon is lehetne változtatni, hogy a versenyeztetés, illetve a fővállalkozás esetén a szerződéskötések ne húzódjanak el. mert ez nem egy esetben a beruházások tervezett megkezdésének gátjává vált. Lovas Lajos A P/16 ait jelenti, hogy Putnok-aknán ez a 16. pajzsbiztositással ellátott frontfejtés. A munkahelyen 1983 októbere óta fejtik a szenet - mint a képen is látható, nehéz körülmények között. A putnoki bányászok az elmúlt hetekben hozzákezdtek a következő, a 17-es számú front szerelési munkáihoz. Fotó: Pusztai László Az élet minden területén, igy az oktatásban is egyre nagyobb teret vív ki magának a számítógép. A felvétel Szerencsen, az Ipari Szakmunkásképző Intézetben készült, ahol a tanulók többek között a számítógép-programozással is megismerkedhetnek. Fojtán László felvétele Magyarázzuk a bizonyítványt? ..Kérem, én készültem!” — mondja a rossz diák a katedrán, amikor a tanár tucatnyi kérdésére sajnos nincs semmi válasza. „Kérem, én készültem!” — nyögi a bukott diák is, igy bizonyítván: igaz. most nem tud, de azt. hogy tanult, senki ne vonja kétségbe. Sokszor jutott eszembe Karinthy mókasága a rossz és a jó tanulóról; télen a zárszámadások idején és most. a kiváló szövetkezeti ünnepségek kapcsán. Mert szinte mindenhol. az elnök beszámolójában méltatja az elmúlt év sikereit és kudarcait. Szó esik a növénytermesztés kiemelkedő eredményeiről, amelyet a legtöbb helyen, még a mostoha adottságon vagy gyenge földterületeken is elértek. Aztán méltatják a tavalyi jó időjárást, amelynek termésrekordra gyakorolt hatását — úgymond — senki sem vitathatja; majd a jelenlévők figyelmét felhívják a technológiai fegyelemre, a jó munkára, a szervezettségre, melyek mindmind Szerepet játszanak az eredményességben, a nyereségben. Olyan ez, mint amikor a jó tanuló felel. A növénytermesztés a szövetkezeteink egyik büszkesége, érdemes figyelni rá. Később mór a lankadó tekintetű tagoknak elő lehet rukkolni a ..rossz” tanulóval a „bukott diákkal", az állattenyésztéssel. Mert eredményt, nyereséget ez az ágazat nem sok helyen produ(Folytutas az I. oldalról) Miután a lineáris polietilén, korszerűsége révén világszerte csak most kezd nagyobb mértékben elterjedni, a műanyag-feldolgozó gépgyárak általában még nem rendelkeznek kellő tapasztalatokkal a termék feldolgozására szolgáló célgépsorok tervezésében és gyártásában. Ily módon a piaci versenyben nyilvánvalóan az a gépgyár jut kedvezőbb pozícióhoz, amely az egyes célokra kifejlesztett, referenciákkal bíró gépsorokkal képes meg- ! jelenni. Mindezt figyelembe véve a közelmúltban, június elején az NSZK-beli Meinerzhagen- ben a Battenfeld csoport és a Tiszai Vegyi Kombinát együttműködési szerződést kötött. A megállapodást a Battenfeld csoport részéről Werner Fillman ügyvezető vezérigazgató és a Tiszai Vékáit. Hiszen a hozamok sen: igen növekednek, de még az árbevétel sem. A költségek emelkednek inkább! Summa summárum, a felelet általában elégtelen. Aztán az elnökök csendben elrebegik, mint a rossz tanulók utólagos mentségként: „Kérem, mi készültünk! Csak hát a követelmények, a szabályozók, a közgazdasági körülmények .. stb.” Karinthynál maradva, képletesen szólva legszívesebben tennék egy utazási a szövetkezeteink „koponyája” körül, s bele-beletekintenék mi is van odabent. .Mert egykét dolog piszkál azért belülről. Egy: tény. hogy az utóbb’ években több növény esetében a hozamok jelentős mértékben növekedtek. Elsősorban azonban az árunövényekről van szó, ami ugye eredményt növel. Kettő: még mindig alacsony szintű a termelés a takarmánytermesztés területén. Sőt, például a rét- és legelőgazdálkodásunk — egy-két. e téren úttörő szerepet vállaló gazdaság kivételével — szégyellni való! Három: a tömegtakarmány-termesztésnél az utóbbi években — s ezt előbb- utóbb ki kellene mondanunk —, nem léptünk előbbre sem a terméshozam oldalát tekintve, sem a minőség tekintetében. Következményként pedig a növekvő költségekhez viszonyítva, a gyi Kombinát nevében Huszár Andor vezérigazgató írta alá. A Battenfeld csoport ma a világ egyik legnagyobb műanyag-feldolgozó gépgyára. Tevékenysége kiterjed a feldolgozás-technológia szinte valamennyi területére, beleértve a fröccsöntést, az úgynevezett üreges testek fúvósát, fóliagyártást stb. Ipartelepei egyaránt megtalálhatók az NSZK-ban, Nagy- Britanniában és az USA- ban. A szerződés aláírásával és az abban foglalt feladatok végrehajtásával mindkét fél kölcsönös előnyökhöz jut. Az együttműködés lényege, hogy a Tiszai Vegyi Kombinát lehetőséget biztosít az új gépsorok kipróbálására, továbbfejlesztésére. biztosítja a speciális alapanyagokat és segédanyagokat, valamint a szakembereket: a Battenfeld csoport szakértői részt vesztermeiés hatékonysága ezérl is romlott! Négy: nem lehet elvárni az állattenyésztő ágazattól, hogy nyereséget tegyen le a közös asztalra, ha a meglévő, hosz- czú tenyésztőmimkával kialakított. jé genetikai képességgel rendelkező állományi nak nem biztosítunk megfelelő mennyiségű és minőségű (!) takarmányt. öt: van néhány olyan mezőgazdasági nagyüzem is ahol a kisebb-nagyobb létszámú állattenyésztési (föl- ágazat nyereséget termel. Következésképpen a szabályozók — bár kétségtelen, igen szigorúak — azért adnak levegővételi lehetőséget „Kérem, én (mi) készültünk!” Készséggel elhiszem, mert tudom, hogy ma már minden gazdaságban alapvető cél minden szinten, a magasabb szintű termelés. De talán nem ártana átnézni még egyszer a mezőgazdasági termelés ábécéskönyvét. Amely á-val kezdődik, mint állat- tenyésztés. A vége felé ott a té. mint takarmány és technológia. S talán mire a végére, a zé-hez érünk, már a zárszámadásokon is más lesz az állattenyésztés megítélte- tése. Nem morzsolódik k (mint sok helyen megtörtént már), hanem az „osztály tanulója” marad. Sőt! A mai, valóban szigorú közgazdasági körülmények között is, ha nem is eminens, de talán jó diák még lehet! (bea) nek a munkában, a magyar fel rendelkezésére bocsátják a kifejlesztett prototípusokat és felhasználják az új gépek tervezésében és szerkesztésében szerzett tapasztalatokat. A fejlesztési munkában a kitűzött feladatokat a Battenfeld elsősorban gépészeti és eljárástechnikai oldalról, míg a TVK alapanyag és technológiai vonatkozásban közelíti meg. Az együttműködés során létrejött műszaki-szellemi termék felett a szerződő felek közösen rendelkeznek és külön megállapodás alapján a realizált hasznot megosztják. Az együttműködési szerződés kapcsolódik az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Battenfeld csoport, között érvényben levő átfogó együttműködési megállapodáshoz, végrehajtásában a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat működik közre. Ef italics a Battenfeld és a M közi
