Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

1985. június 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport Tál kétszer - egy pontért A mexikói Taxcóban zaj­ló férfi sakkvilágbajnoki zó­nadöntőn péntekre halasz­tották a 4. fordulót, előtte a függőjátszmákat bonyolítot­ták le. A szovjet Mihail Tál a 62. lépésben megadásra késztette az Egyesült Arab Emírségek versenyzőjét, Sae- edct. Később azonban kide­rült, hogy két gyalogot rossz helyre állítottak fel a táb­lán, ezért a versenybíróság a parti újrajátszását rendel­te el. A szovjet nagymes­tert ez sem zavarta meg, s az ismétlésben is megszerez­te a teljes pontot. A mezőny élén a magyar Pintér, a hol­land Timman, a mexikói Sis- niega, a kanadai Spraggett és a szovjet Romanyisin áll. Bronzérmet nyert, aranyat veszített(?) Kel esztendeje, hogy Isu- szegi Róbert reflektorfénybe került. Igaz, előtte sem tar­tozott az ismeretlenek közé, hiszen minden korosztályban kiharcolt országos bajnoki címet, de mifelénk valahogy az utánpótlásvonalon elért eredményeket nem értékeli igazán a közvélemény. Pe­dig a serdülő, ifjúsági és junior mezőnyben sem osz­togatják ingyen az aranyér­meket a szorítóban. Tavaly nemcsak a junio­roknál, hanem a felnőttek között is megállta a helyét az QB-n. Két aranyérem — erre már nem lehetett nem odafigyelni! — Egyenes ívű a karrier, legalábbis kívülről így lát­szik. Belülről hogy fest a dolog? — Az eredmények arra engednek következtetni, hogy nincs törés eddigi pályafu­tásomban. Szerencsésnek mondhatom magam azért is, hogy elkerültek a komoly sérülések. De a dologhoz hozzátartozik: roppant sok munka fekszik a sikerekben. Igen, a munka az, ami nélkül elképzelhetetlen az előrelépés. Takács Gábortól, a sajószentpéteriek vezető edzőjétől hallottam, hogy Isaszegi kitűnő alany ilyen vonatkozásban, mert soha nem kell nógatni, minden zokszó nélkül elvégzi a ki­szabott penzumot. Januárban eldőlt, hogy a budapesti ököilvívó Európa- bajnokságon Isaszegi képvi­seli a magyar színeket a 48 kilós súlycsoportban. — Megnyugvással töltötte el, hogy viszonylag korán eldőlt a sorsa? — Feltétlenül. Nem jó az, amikor az utolsó percig van ok az idegeskedésre, én in­dulok-e, vagy más kap bi­zalmat. — Újoncként általában az ellenfelek sem számolnak komolyan a szorítóba lépő­vel. Milyen elképzeléssel vá­gott neki a küzdelemsorozat- nak? — Az motoszkált a fejem­ben, hogy ne valljalc szé­gyent. Hazai környezetben mindenképpen helytállásban reménykedtem. Amikor megtörtént az el­lenfelek feltérképezése, Isa­szegi módosította tervét. Már az érem megszerzése lebegett célként a szeme előtt. A sorsolás skót ellenfelet juttatott a számára. Amo­lyan bemelegítés volt ez a találkozó, mert a mokány magyar fiú jóval képzettebb sportoló benyomását keltet­te. — Egyhangú pontozással nyertem, játszottam egy ki­csit. Nem adtam ki magam­ból mindent, maradt tarta­lék jócskán. Kétszer a padló­val is közelebbi ismeretsé­get kötött a skót. A lengyel vetélytárs ha­sonló stílust testesített meg, mint a skót, valamivel har­cosabb kiadásban. — Ez a mérkőzés érzésem szerint már az első menet­ben eldőlt. Olyan előnyre tel­tem szert, amit csak igen nehezen lehetett volna le­dolgozni. — De a lengyel fiú min­dent megpróbált! — Igen, igyekezett újítani, de rendre megelőztem. Az érem ezzel a zsebbe került, de aki ilyen elérhető közelségébe kerül egy hazai finálénak, az érthetően sze­retné túlteljesíteni a mini­mális célkitűzést. ■ ■ A másik oldalon a bolgár Marinov. Mindent tud a sportágról, „dörzsölt” ver­senyző. Nem is olyan régen világbajnoki címet szerzett. Magyar esély? Látszólag nem túl sok. Szakértők és szurkolók is óvatosan fogal­maztak. Lehet..., talán ... esetleg... — Nincs veszítenivalóm, ezzel a gondolattal álltam a szorító sarkában. Korábban a török versenyző ellen lát­tam Marinovot, s mondha­tom. nem keltett osztatlan elismerést. Nyert, de meg kellett érte harcolnia. — Milyen útravalót ka­pott edzőjétől? — Menjek egészen közel hozzá, s próbáljak meg ket- töt-hármat ütni. Marinov ví­vó stílusú, tempót fog, üt egyet, aztán ellép. Ezt jól csinálja, tehát csak egészen közelről lehet megzavarni. Nagy doppingot jelentett számomra a szurkolók fan­tasztikus buzdítása. Ráérez- tek, hogy ezen a napon le lehet győzni a világbajno­kot! A mérkőzésen látottak alapján Isaszegi le is győzte. De a pontozók másként lát­ták ... A svéd például há­rom ponttal ítélte jobbnak a bolgár fiút. El is tiltották az EB-n való bíráskodástól, a későbbiekben már csak né­zőként figyelhette a szorító­ban történteket. A tüntetés pokoli hangza­varral járt együtt. A nézők helyükről felállva fütyültek, dobhártyákat repesztő zaj keletkezett a Budapest Sport- csarnokban. — Lehet, hogy bután hang­zik, de mire gondolt, amikor az ellenfél kezét emelte a magasba a bíró? — Megdöbbentem. Nem, ez nem lehet igaz, hogy egy ilyen tisztán megnyert ta­lálkozót csak úgy elvegyenek tőlem! Összetörtem, s az öl­tözőben a szemem is elho­mályosodott. Tudja, az igaz­ságtalanságot képtelen va­gyok elviselni. A pontozókra irgalmatlanul dühös lettem, de a meccs után már nem adódik lehetőség a változta­tásra. Isaszegi élete első felnőtt Európa-bajnokságán bronz­érmet nyert. Többek szerint viszont aranyat veszített, mert a döntő egészen bizto­san könnyebb lelt volna az NDK-beli vetélytárs ellen. Még otthon, Sajószentpé- teren is kísértette egy ideig a döntés. Napokig nem aludt nyugodtan, s ha álmában felriadt, mindig az a pilla­nat ötlött elé, amikor a bíró Marinov kezét emeli fel. — Ha az EB előtt valaki azt mondja: tessék, itt a bronzérem, mit szólt volna hozzá? — Örömmel elfogadtam volna. — És így utólag, a történ­tek ismeretében? — Csalódott vagyok. Es elhiheti, a bronznak képte­len vagyok amúgy isteniga­zából örülni. Ebben oktalanság lenne kételkedni. Látni rajta, olyan ember benyomását kelti, aki­től elvettek valamit, amit már a magáénak tudott. Vigasztalnám, de mégsem teszem, valahogy fonák á szituáció. Elvégre újonc lé­tére állhatott fel a dobogó harmadik fokára. S ahogy elnézem, cseppet sem kétel­kedem abban:, szerez ő még a vitrinbe csillogóbb medált is az elkövetkezendő évek­ben. Doros László Nyolc edző marad a helyén? Verebes még válaszúton A labdarúgó NB I. csapatai idény közben is cserélték a ve­zető edzőket (Vasas. Debrecen. Pécs. Tatabánya., FTC. MTK-VM és a felkerült Bp. Volán), így nem. meglepetés, hogy az Idény után folytatódik a szakembere ; keringője. Még1 nem tisztázódott, hogy nyolc vagy több edző ma­rad-e a helyén. A csapatoknál pillanatnyilag ez a helyzet. BP. HONVÉD: Felvetődött, hogy Komora más feladatot kap a klubon belül, de csaknem br tosra vehető, hogy marad a szak­vezetői poszton. RABA ETO: Verebes Józsefet még egy évig szerződés köti a klubhoz, de tárgyalások folynak arról, hogy esetleg elengedik. VIDEOTON: A gárdát a kö­vetkező idényben is Kovács Fe­renc irányit,1a. ZTE: Gellei Imre szerződése le­iért. de 1986. iúnius 30-ig meg­hosszabbították. VASAS: lllovszky Rudolf két­éves szerződést kötött a klub­bal. BÉKÉSCSABA: Sülé István szerződése 1986. június 30-ig szól. CSEPEL SC: Gelel Józsefet még egy évig szerződés köti a klub­hoz. DEBRECEN: A klub vezetése és dr. Puskás Lajos között foly­nak a tárgyalások az újabb meg­állapodásról. HALADÁS VSE: Rátkai László szerződése még a következő bajnokság idejére is szól. ÚJPESTI DÓZSA: Göröcs Já­nos állt munkába, egyéves szer­ződést kötöttek. PÉCSI MSC: Felkérték Garami Józsefet, hogy vállalja el to­vábbra is a vezető edzői tisztet. TATABANYA: Július l-töl két­éves időtartamra Temesvári Mik­lóssal állapodtak meg. FTC: Dalnoki Jenő visszatért régi sikerei színhelyére. MTK-VM: Előrehaladott tárgya­lásokat. folytatnak Verebes Jó­zseffel. BP. VOLÁN: Minden valószí­nűség szerint Novák Dezső irá­nyításával játszanak ősztől a legjobbak között. SIÓFOK: Továbbra is Szőke Miklós a vezető edző. Bajnoki zárás a második vonalban Kiesési rangadó Ózdon Vasárnap délután legör­dül a függöny a labdarúgó NB II. 1984—85. évi küzde- iemsofozatának képzeletbeli színpadán. A borsodi csapa­tok közül a Kazincbarcika Baján, a DVTK pedig Ta­polcán kísérli meg a pont­szerzést. Az Özdi Kohász ha­zai környezetben lép pályá­ra, sorsdöntő mérkőzésen. A fekete-fehérek pillanatnyilag kieső helyen tanyáznak, s ezért kizárólag önmagukat okolhatják. Medve László technikai vezető véleménye: „— Nekünk le kell győzni a Keszthelyt, s akkor érdek­telenné válik a többi talál­kozó, «61X1 kell számolgatni. Ezt tudják-érzik a játéko­sok is, akiknek nagyban függ további sorsuk a vasár­napi 90 perctől.” A képen: a diósgyőriek egyik korábbi hazai mérkőzése. (Jegyzetek egy rendhagyó elnökségi ülésről) ladók részére szervezett ok­A NAPOKBAN újjáalakult a Borsod Megyei Sí Szövet­ség. Az elnökség kibővített ülésen mutatkozott be. A testület vezetését dr. Bajáky Gáborra bízta a tanács test- nevelési és sportosztálya, fő­titkárrá pedig Tamás Józse­fet nevezte ki. Az esemény rendhagyó volt, többek 'kö­zött azért, mert azon részt vett dr. Klement Tamás, a Magyar Si Szövetség elnöke és Holéczi Tibor főtitkár is. A megnyitót követően (elő­re be nem jelentett) ünne­pélyes pillanatoknak lehet­tünk tanúi. Vincze Istvánná, a megyei tanács vb testne­velési és sportosztályának helyettes vezetője keresetlen szavakkal méltatta Tóth De­zső munkáját. A népszerű Dodó bácsi évekig vezette szűkebb pátriánk síszövetsé­gét, rászolgált tehát az elis­merésre. A hetedik ikszén is túl járó, örökifjú sportem­ber nagyon sokat tett e sportágért. Szolgálta edző- zént, szakosztályvezetőként, társadalmi aktívaként, ver­senybíróként és nem utolsó­sorban sportolóként. Mindig kritikus és önkritikus volt, vallotta: az ügyeket csak így lehet előbbre vinni. Egy szó mint száz: személyes példa- mutatással évekig az első sorban menetelt. A sportosz­tály jutalmát igencsak megT szolgálta. A MÜLT IDŐBENI fogal­mazás azonban nem pontos, hiszen Tóth Dezsőtől a szö­vetség nem búcsúzott el. Munkájára, tapasztalataira igényt tart. Elhangzott: a kicsit mostohán kezelt sport­ágnak mindenkire szüksége van. Hívják és várják azokat, akik érdekében valamit haj­landók tenni. (Néhány gon­dolat erejéig még kanyarod­junk vissza az ünnepélyes gesztusra. Amikor Dodó bá­csi éljenzésére verődtek ösz- sze a kezek, s figyeltük a meghatódott, a magyar spor­tot „bölcsője óta” szolgáló társadalmi munkást, felvil­lant bennünk: a fiatalítás az élet természetes velejárója, a marsallbotot előbb-utóbb az ifjabb generációnak kell át­vennie. Nem mindegy azon­ban, hogy hogyan és milyen módon köszönik meg azok­nak a tevékenységét, akik évtizedeken át szabad idejü­ket feláldozva dolgoztak. Nos, a sportosztály kitühő „kereteket” teremtett!) DR. KLEMENT TAMÁS a magyar sísport helyzetéről és lehetőségeiről tartott megle­hetősen borongós hangulatú előadást. Bevezetőjében le­szögezte, hogy a sportág je­lene és jövője néhány tu­cat lelkes ember vállán nyugszik. Olyanokén, akik fanatikusak és a nehéz kö­rülmények ellenére sem hát­rálnak meg. Mivel a ver­senysport szűk réteget moz­gósít (és az elképzelhetetlen, hogy a különböző szintű és rangú eseményeken beleszól­junk a „végelszámolásba”), a szövetség a jövőben a tö­megsport felé fordítja figyel­mét. A magánszámítások alapján hazánkban mintegy 400—500 ezren síelnek a téli (és havas!) hónapokban. Ha ennek a félmilliós rétegnek megfelelő lehetőségeket te­remtenek, elsősorban a fia­talok kedvet kaphatnak a sízés aktív formájában való űzésére, és érvényesülhet a régi tétel: a tömegsport „ter­meli ki” a versenysportot. Az MSSZ elnöke feltett néhány kérdést is. Többek között azon kesergett, hogy miért nem kapnak az OTSH-tól nagyobb összegű támogatást? A nyári tömegsport viszony­lag jól szervezett, miért ne lehetne a télit is hasonlóan felépíteni? Az Olimpiai öt­próba futóversenyéhez, vagy a Futapesthez (Fut a város­hoz, Futottál-e már a héten- hez stb.) hasonlót december­ben, vagy éppen januárban nem megoldhatatlan dolog kiírni! Igaz, az időjáráshoz alkalmazkodni kell és elkép­zelhető. hogy kevés csapa­dék esik; de rugalmas szer­vezéssel, úgynevezett tarta­léknapok kijelölésével ezek az akadályok is leküzdhetők. Edzők, tanítók, oktatók (azaz „káderek”) dolgában ,iól állunk. Ennek köszönhető, hogy egyre többen tanulnak meg síelni. Megsokasodtak a tanfolyamok, a kezdők ésha­t áfások, bemutatók. Sok ez­ren sajátították el a sportág alapjait, ezzel is szélesítve a tömegbázist. Tervezik, hogy hamarosan megalakít­ják a Magyar Sízők Egyesü­letét, a tagdíjból sílifteket, felvonókat, szállókat kíván­nak elővarázsolni. Tovább ápolják majd kapcsolataikat a honvédséggel, az erdőgaz­daságokkal, természetbará­tokkal, mert — az MSSZ el­nöke fogalmazott így — nél­külük nem sokra mennének. Gát; hátráltató tényező ép­pen elég van. A szeszélyes időjárást már említettük, felsorolhatjuk a továbbiakat is: meglevő létesítményeink többsége szerény kivitelű, hiányoznak a korszerű fel­vonók, a minden igényt ki­elégítő — és olcsó — szál­láslehetőségek. Ezek felszá­molása érdekében az orszá­gos szövetség keveset tehet. Dr. Klement Tamás ki is je­lentette: mi jobbára csak lelkesíthetünk és összefogás­ra szólíthatunk fel! Hisszük: nem a „pusztába” kiáltunk! KEKESI ANTAL, a borso­di testület elnökségének tag­ja az elmúlt szezon eredmé­nyeiről, sikereiről beszélt és terveikről is szólt. Mivel je­lentősen emelkedtek az uta­zási (és az egyéb) költsé­gek, a helyi lehetőségekre kell összpontosítani. A bán­kúti, bükkszentkereszti és sátoraljaújhelyi pályák jól megközelíthetők, honi viszo­nyaink között mind a minő­ségi, mind pedig a tömeg­sport céljaira kiválóak! Az 1985/86-os idénytől kezdve megrendezik a Bükk Kupát, otthont adnak több országos bajnokságnak, kupának, em­lékversenynek. Júniusban a sízésről? — csodálkoztak néhányan a társszövetségek képviselői kö­zül a sportosztályon. Aztán belátták: ahhoz, hogy mire leesik az első hó, a hegyek­ben minden készen álljon, nyáron (is) dolgozni kell. A versenynaptár például au­gusztusban készül el... K. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents