Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1985. június 15., szombat f Csak kötelességet ismert, . 150 évvel ezelőtt 1835. június 28-án szü­letett Breznyóbányán Herman Ottó. Az anyakönyvbe Herrmannként jegyezték be családi nevét. Életének egyik „nagy titka volt ez”, hiszen ő maga nemcsak magya­rosította nevét, s hagyta el az egyik „r” és az egyik „n”-t, de barátainak meg is mutatta azt a telket, amelyen úgymond szülőháza állt Alsó-Hámorban. Gyermek volt, amikor apját, az állami sebészt, Al­só-Hámorba helyezték. A ház, amelyet szülőházaként mutagatott, gyermekkorá­nak színhelye volt. A hely, ahonnan oly sokszor indult ki édesapjával, vagy szü­lei tudta és engedélye nélkül az erdőbe.. Idős korában is élete legszebb emlékei kö­zé sorolta itteni csatangolásait, noha ezek­nek a csatangolásoknak „köszönhette” ké­sőbbi nagyothallását, mely végső soron halálában is közrejátszott. Egy csúf szür­ke téli napon. 1914 telén elgázolta egy tár­szekér. A csont még összeforrt, de ő tü­dőgyulladást kapott. Életrajzírói úgy mondják, 1914. december 27-én reggel, még oda vitette magát az ablakhoz, hogy megfürödjön a napsugarak tiszta íényé- jj ben, dé néhány perc múlva meghalt. Bú­jj dapesten a Kerepesi temetőben helyezték ij ' örök nyugalomra, s hamvai csak 1965. szeptember 11-én kerültek át oda, ahová ő maga is kívánkozott. A gyermekkor 1' színhelyéhez való ragaszkodását nemcsak ! az jelezte, hogy elsők között építtetett magának nyaralót a lillafüredi nyaraló­telepen, hanem az is, hogy a hámori bí­róhoz, Zorger Ignáchoz írt levelében meg- t hagyta: a kis falu temetőjében temessék el. Élete e két dátum: 1835. június 28. és 1914. december 27. közé fér be. De hát ki az az ember, akit a születés és a halál e két dátuma „szorít”? Polihisztor termé­szettudós, mondjuk gyors keresetlenség- gel, s bizonyságként hozzátesszük a meg­írt mű címét, Magyarország pókfaunája. A tárgyi néprajz megalapozója — mond­ják mások, nem kevésbé ismert művét citálva bizonyságul, A magyar halászat könyvét. Megint mások a magyar ősrégé­szet megalapozóját látják benne, utalva élete legnagyobb vitájára, mely végül is győzelmével fejeződött be. Ök a Bár­sony-féle ház alapjainak ásása közben megtalált kél, tenyérnyi nagyságú kőda­rabra gondolnak, a szakócákra. Talán ke­vesebben tudják, ritkábban emlegetik fel, hogy politikai pályafutása, újságírói te­vékenysége sem kevésbé izgalmas, mint a tudós életmű, s azt is kevesen tudják, hogy Kazinczy óta nem élt ember magyar földön, aki oly kiterjedt, széles levele­zést folytatott volna, mint ő, Herman Ot­tó. 1 Tudós volt, de nem szobatudós. „Nem ismerek érdemet, csak kötelességet, ame­lyet mindenki azon a ponton ahol mű­ködnie kell, képességéhez mérten telje- ( sítsen. ... Egy dolog ... teljes megnyug­vást ad: egyetlen, soha el nem árult cé­lom az volt és maradt váltig, hogy. ha­zámnak, nemzetemnek szolgáljak a kul­túra terén teljes akaraterőmmel és egész szívemmel. Egészen tudatosan kezdtem a küzdelmet két karddal. Az egyikre a nemzet nyelvén befelé • harcoltam, a má­sikkal idegen nyelven kifelé, az utóbbi­val — bár szerény területen — annak az elismeréséért, hogy van magyar kultúra, mely helyet követelhet és követel is az emberiség egyetemes kultúrájában.” A magyar halászat könyvének bevezetőjé­ben írta e sorokat. S ezek a gondolatok hozzásegíthetnek bennünket ahhoz, hogy jobban, teljesebben értsük meg Herman Ottó egyéniségét, tevékenységét, emberi magatartását. Gondolatvilágában a tudo­mány és a politika mindig szorosan és szer­vesen összetartozó dolgok voltak. A tu­domány művelését hazafias és állampol­gári kötelességének tartotta. A szolgáló tudomány eszméjét vallotta, s a szolgáló tudós szerepében találkozhattunk vele pél­dául a íiloxéravész idején, amikor vizs­gálta a károkat, s cikkeiben, élőszóban terjesztette a védekezés módját. A her­mám életműben fontos helyet kapott mindig is a tudománynépszerűsítő tevé­kenység, amit ő maga így fogalmazott meg: „Nekem a közérthetőség mellett ar­ra kellett törekednem, hogy a nyelv le­hetőleg tiszta legyen, s a szárazságot el­kerüljem, tehát valami ismeretterjesztő műfaji meghonosítani igyekeztem.” Hogy mennyire nem volt száraz szoba­tudós, arra idézhetnénk országgyűlési kép­viselői felszólalásait is. Kétszer Szeged, érdemet nem Herman Ottó ismert portréja egyszer Miskolc polgárait képviselte a parlamentben, s többek között hallatta szavát a hitbizományok eltörléséért, a magas gyermekhalandóság miatt; szóvá- tette a kivándorlás kérdését. Mind a par­lamentben, mind a sajtócikkeiben foglal­kozott a népoktatás, az iskolán kívüli kép­zés kérdéseivel. Bírálta a korrupciót. Herman Ottó egész mentalitására, szelle­mére, politikai elveire jellemző, amit Kossuth temetésén mondott: „Sírodból — mondta a nyílt sírnál — mely egybefor­rasztja a nemzetet a hálában és a fájda­lomban, mégsem kelhet ki a kiengeszte- lődés pálmája. Nemzeted pedig hitt a végső kiengesztelődésben. várta, hogy ra­vatalodon megjelen a cipruság: — hiába hitt, hiába várta...” Félreérthetetlenül és merészen utalt arra, hogy Kossuth te­metésén elmaradt a cipruság, amelyet pedig Erzsébei királyné leteti Deák Fe­renc sírjára. Aligha véletlen, hogy Herman Oltó egész élete és munkássága nem „gyömö­szölhető be” valamiféle szokványos szo- batudós képzetébe. A tudományos érdek­lődés különben is a természetbe vitte ki, őt a valóság érdekelte, nem az elméletek. Ez a fajta magatartás, érdeklődés nyilván­valóan abból a tudósi alapállásból fakad, hogy a tudománynak a nemzet előreme- netelét kell szolgálnia, s ha áltudomány­nak ez a feladata, akkor a tudósnak is! Szülőhelyet, nevet, népet magának vá­lasztott. 12 éves koráig egyetlen szót sem tudott magyarul, s 13 évesen ágyútiszto- gatónak jelentkezett Máday Károly ta­nítványaként a szabadságharc kitörésé- nak hírére. A természet szeretetét a Bükk erdőiben szívta magába. Élete hatalmas regény. Herman, Ottóról sokat tudunk. Egyes műveit még ma is alapműként kezeli a tudomány. Életét regényes formában több­ször megírták. Tudományos igényű mo­nográfia azonban csak most készül arról a tudósról. gondolkodóról, politikusról, akit pedig a haladás tizenhárom kiemel­kedő személyisége sorába sorolt a Béke­világtanács 1964-ben, amikor döntött a megünneplendő, kiemelkedő évfordulók­ról. Emlékét sok minden őrzi, s nemcsak intézmények viselik a nevét. Az ö gondo­lata volt a madarak és fák napjának meg­ünneplése, tudva, vagy nem tudva, de rá emlékezünk e napon. A tudós Herman Ottót, a természettu­dóst jól ismerjük. Tudósnak is polihisz­tor volt, nemcsak egy-egy szűk tudomá­nyos területen járt. Herman Ottó egész élete azonban több, mint a tudomány szolgálata. Mert nem a tudományt, ha­nem a nemzet gyarapodását szolgálta egész tevékenységével. Ez az a példa, melyet elévülhetetlenül hagyott ránk. Csutorás Annamária Az útilapu virága Pontosan egy hónapja •történt, alig pár lépésre a kilátó magasba törő tor­nyától, s kőhajításnyira szinte a hegyből egyre na­gyobb darabokat lefaragó lakóteleptől. A régi Avas­ból nem sok maradt. Mi maradt is még, azt burjá- nozva lepte be a szeder és a bodza, s a sárgásbarna szín jelezte, a tavalyi fű is ottmaradt még. Ide, er­re a tenyérnyi régi Avas­ra jöttek el azon a boron- gós szombaton fiatalok és idősek, iskolások és mun­kásemberek. A madarak és fák napján történt. Több, mint félezren ragadtak ge­reblyéz hogy a száraz fü­vet összeszedjék, kosarat, hogy a köveket elhordják, metszőollót, hogy a gyor­san növő szederbokor ága­it megnyírják. Majdan .li­get lesz itt. Egyelőre in­Felsö-Hámorban vagy nyolcszázan laktak akkori­ban, Hermán Ottó életé­ben. A munkástelep lakói „rendesen” egy-kél szobát bélbe adtak a Miskolcról és a máshonnan jövő nya­ralóknak. Gyulai Pál, Lé- vay József és mások álta­lában nagyon jól érezték magukat e kis lakokban, az idilli környezetben, a gyönyörű erdőkkel boritolt hegyek közepette. Sokan jártak ide már azelőtt is. hogy megépült a tó part­ján a Palotasz.álló. A lil­lafüredi nyaralótelepen egyébként elsők között ép­pen Herman Ottó építtette ká'bb csak a képzelet raj­zolja meg; gyalogutakkal, hová friss levegőt szippan­tani, egy jó nagyot sétálni kijöhetnek a beton házak­ból a városlakók. Az Avasi ligetben (ez lesz a hivata­los nevel, már áll az em­lékoszlop, mely az arra já­rókat emlékezteti, s remél­jük emlékeztetni fogja so­káig. hogy a madarak és fák napján az 1985-ös esz­tendőben Herman Ottó szelleméhez híven nagyon sokan adták két kezük munkáját azért, hogy gya­rapodjunk, környezetünk szebb legyen. A fonónő. aki társaival együtt az.em­lékoszlop helyét tisztogatta, azt mondta, szívesen jött. mert úgy gondolja, szép lesz ez a liget. S a füves, fás terület akkor szolgál jól. ha nem gaz veri fel földjét, hanem gyerekzsi­meg a máig is álló Pele- házát. Történt pedig, hogy Gyu­lai Pál, aki mint említet­tük, szívesen időzött a há­mori völgyben, az egyik it­teni idézésének emlékére verset irt „Az erdei lak” címmel. Kedves, ártalmat­lan versecskét, imigyen: —... csendes hely, csak a patak zúg Erdőn csak a vadgalamb búg...” A vers megjelent, s több sem kellett Herman Ottó­nak, aki amúgy rabiátus ember volt, könnyen mé­regbe gurult! Hónapokig folyt az ádáz. levélváltása vadgalambügyben. Hiába vaj a csendjét. A másik prózai okokat sorolt. Mun­kából megtérvén jólesik majd kijönni ide, nagyot szippantani a friss levegő­ből. Csak fél órára is, ha annyit enged az idő. A vá­rosban, mondta, oly kevés a hely, hol friss a levegő. És nem felejtem az, apró mokány kisfiút, aki úgy kapaszkodott a gereblye nyelébe, mintha az élete függne tőle. Szinte dühö­sen húzgálta ki vele a szá­raz. füvet, a friss zöld kö­zül .. . Nekikeseredetten. Merthogy az is volt. — Tetszik tudni, pontot vesztettünk. — Hogyan? — Hát nem ismertük fel az. útilapu virágát. Tetszik tudni, hogy van neki? Csak legalább egyet találnék. szerzett Gyulai „vadga- lam'b-igazolványt” Lévay Józseftől, az ismert költő­től, Herman Ottó bizony csak megírta ragaszkodván a szigorú ornitológiái szak- kifejezésekhez, hogy „Gyu­lai a Hámorban ott is megbúgatja a vadgalambot, ahol nincsen, mert nem is lehet”. A vitát végül is a tudós zárta le a következő megjegyzéssel: „csak egyi­künk halálával fog végződ­ni”. A költő és tudós vitá­ján akkortájt jól mulattak az emberek, merthogy a nyilvánosság előtt folyt. Kíméletlenül! Herman Ot­tó tudományos dolgokban akkor sem ismert tréfát, pardont, ha éppen egy vers­ről volt szó .. . Vadgalamb-pör ta B9 Részlet az emlékházban be­rendezett természetvédelmi bemutató anyagából Feleségével, Borosnyai Camillával, aki ismert írónő volt Fecskepár, a bemutató anya­gából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents