Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-08 / 106. szám

1985. május 8., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 14-es választókerület Kovács Imre Kovács Imre 1951-ben • Ózdon született. Sajó- mercsén járta ki az általános iskolát, majd visz- szament szülővárosába kita­nulni a vájárszakmát. A Putnoki Bányaüzemnél he­lyezkedett el, s azóta is ez az egyetlen mun ka helye. Vájárként megjárta a bánya legkülönbözőbb munkahe­lyeit, így szinte napról napra figyelemmel követhette a szakmában akikor kezdődő műszaki és technológiai fej­lődést. Vezetői fölfigyeltek szorgalmára, érdeklődésére, irányítói képességeire, ezért 1979-ban aknászi feladatok­kal bízták meg. Közmegelé­gedésre végezte a munkáját. Beiratkozott a Péch Antal Bányaipari Technikumba, ahol 1979-ben sikeres vizs­gát tett. öt év óta, aknász. Az eltelt idő alatt azt igye­kezett bizonyítani, hogy ki lehet alakítani a jó kontak­tust a beosztottaikkal és a felettesekkel is, nem szük­ségszerűen jár együtt ez a beosztás konfliktusokkal. Ma már a tekintélynek örvendő, megbecsült és elismert kö­zépszintű vezetők közé tar­tozik a bányáinál. Kovács Imre 1966-ban lé­pett be a KISZ-be, tíz év óta tagja a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak. 1976- ban lett munkásőr, jelenleg szalkaszparancsnoki megbíza­Nyerges Károly tása van. Három évvel eze­lőtt elvégezte a marxizmus —leninizmus esti középisko­lát. A jelölőgyűlésen felol­vasott életrajzában ez is el­hangzott: ..Szőkébb környe­zetében. a munkahelyén Ko­vács Imre elvtánsat úgy is­merik a dolgozók, mint aki lakóhelyéért, szakmájáért, kollégáiért képes és hajlan­dó is tenni.” — Tizenegy éve lakik Put- nokon, ismeri a, község és a környék eredményeit, gond­jait. Ha önt választanák meg országgyűlési képviselőnek, mit tartana a legfontosabb tennivalójának? — A jelölőgyűléseken sok érdekes gondolatot elmond­tak a lakók. Érthetően, el­sősorban a gondjaikat so­rolták. Ha megválasztanak, akkor ezeket a bajokat kell leghamarébb orvosolni. Per­sze. mindenekelőtt meg kell ismerkednem a kerülethez tartozó településekkel. Falu­ról jöttem Putnokra, így tisz­tában vagyok a legégetőbb problémákkal, de azt is tu­dom. hogy minden kisközség­nek van saját szívügye, amit egy képviselőnek figyelem­be kell vennie. Azt ígérhe­tem. hogy a XIII. kongresz- szus határozatait, a Hazafias Népfront célkitűzéseit szem előtt tartva fogom képvisel­ni a választókerület érde­keit. — Putnokon és a könnye­ző településeken sok bányász él. Ön is a bányánál dolgo­zik. Mennyiben befolyásol­ná ez a munkáját? — Sok a tennivaló a bá­nyák környékén, korszerűsí­teni kell a munkahelyeket. Véleményem szerint Putno­kon a szállítási útvonalak gépesítése és a munkakörül­mények javítása az elsődle­ges feladat. Hiába a gépek, még most is nagyon kemé­nyen meg kell dolgozni a ha­vi fizetésért. Ha bizalmat kapok, akkor a nehéz fizikai munka könnyítésének a le­hetőségeit fogom keresni. Nyerges Károly a He- • vés megyei Bekölce községben született 1937-ben. Egercsehiben nőtt fel. s miután kitanulta, az esztergályos szakmát, az Egercsehi Bányaüzemhez ment dolgozni. Húsz évvel ezelőtt lett aknász. A Put­noki Bányaüzemhez 1963- ban került, ahol az akkor induló beruházási munkák irányítását bízták rá. 1973- ban bányamesternek nevez­ték ki. Négy éve a beruhá­zási körletet vezeti. Nyerges Károly 1953-ban lett a DISZ tagja, 1957-től pedig KISZ-tagként folytat­ta a mozgalmi munkát. Ti­zenöt éve párttag, jelenleg a bányaüzem pártbizottsá­gában és párt-végrehajtóbi­zottságában végez politikai munkát. A Marxizmus—Le­ninizmus Esti Egyetem után elvégezte a négyéves szako­sítót is. 1980-ban jelölték és választották meg országgyű­lési képviselőnek. Tagja a parlament Ipari Bizottságá­nak. amelynek ülésein több alkalommal szólt a dubicsá- nyi bánya jelentőségéről, a biztonságos szénellátás érde­kében sürgette annak épí­tését. Szakmai teendői és társadalmi tevékenysége méllett szocialista brigád vezetését is vállalta. A je­lölőgyűlésen felolvasott élet­rajzában ez is elhangzott: ..Országgyűlési képviselőként megfelelő hatékonysággal képviselte választókörzeté­nek érdekeit, nagyfokú ve­zetői tapasztalatait munká­jában jól érvényesíti.” — Több mint húsz éve él Putnokon, öt évig ország- gyűlési képviselő volt, isme­ri tehát a vidék eredménye­it. gondjait. Ha ismét Önt választják meg, mit tart majd a legfontosabb tenni­valójának? — Ez a választókerület na­gyobbrészt 400—500-as lé­lekszámú aprófalvakból áll. amelyeknek lakóit ugyan­azok a gondok foglalkoztat­ják, mint az ország más kistelepülésén élőket. Meg­választásom első napjától kezdődően szívügyemnek te­kintettem ezeknek a bajok­nak az orvoslását és hittel vallottam, hogy ha a falusi emberek biztatást, segítséget kapnak, akkor maguk is cselekvőén vesznek részt a fejlesztési munkákban. Hin­nék tudatában szorgalmaz­tam az alapellátás javítását, az ivóvízgondok mérséklését. Feszültséget jelentett az is­kolakörzetesítés is. Ezek a ne­hézségek még nagyon sok helyütt ma is élnek, tehát az esetleges újraválasztásom után folytatnom ikell az e té­ren megkezdett munkát. — Putnokon és a* környe­ző településeken sok bányász él. Ön is a bányánál dolgo­zik. Mennyiben befolyásolja ez a munkáját? — Ez a terület a nehéz­iparhoz kötődik. A választó­kerülethez tartozó több mint 30 település 30 ezer körüli lakója mint munkás és mint fogyasztó is valamilyen kap­csolatban van a borsodi bá­nyászkodással. Várhatóan a mélyművelésű bányászkodás nagyobbik hányada erre a területre tevődik át. tehát föl kell erre készülni és föl kell rá készíteni az itt élő embereket. Fórum a tömegközlekedésről Egy héttel ezelőtt, hétfőn, a Magyar Rádió Miskolc körzeti és nemzetiségi stú­diója fórumműsort sugár­zott „Tömegközlekedés a megyeszékhelyeken, a megye­székhelyekre címmel. A mű­sorban a MÁV, az MKV és a Volán Vállalat képviselői adtak áttekintést a tömeg­közlekedés helyzetéről. Az adás során megválaszolatla­nul maradt kérdésekre Czim- merman Ferenc, a Miskol­ci Közlekedési Vállalat igaz­gatója válaszolt. — Több utastársam nevé­ben is kérem, hogy járjon gyakrabban a 4-es autóbusz, vagy állítsák meg a Kun Béla utca 5. sz. alatti meg­állóban az erre haladó gyors­járati kocsikat — írta le­velében Gályász István mis­kolci lakos. — Június 1-től, az új me­netrend bevezetésekor meg­szüntetjük a 104-es gyorsjá­ratokat, ezáltal nagyobb ki­használtsága lesz a 4-es já­ratnak. A zsúfoltság megelő­zése érdekében két autó­busszal többet közlekedte­tünk majd ezen a szakaszon, és a mostani 10—11 perces követési idő helyett 7—8 perc sűrűséggel fognak jár­ni a járművek. — Sok száz itt élő és dolgozó embernek jelentene könnyebbséget, ha a 24-es buszok megállnának az Ál­mos utcánál — vetette fel Kertész Ákos Miskolcról. — Kéri, hogy sűrítsék a 24-es autóbusz járatait, ha kell, a 32-es járművek rovására, amelyek szerinte kihaszná­latlanul követik egymást. — A felmérések alapján ezen járaton a legalacso­nyabb a férőhelyek kihasz­náltsága, ezért megítélésünk szerint nem indokolt a sű­rítés. Egyébként nem is le­hetne több buszt indítani a 32-es járatok rovására, hi­szen itt szóló kocsik, míg a 24-es vonalon csuklós jár­müvek közlekednek. A 32-es buszok a csúcsidőszakokban zsúfoltak az Avas és a Bel­város között. Az, Álmos ut­cai megállót illetően meg­vizsgáljuk a kérést. P. Zs. A kismamákból alakult egymás zakos csoport tagjai a belkereskedelem részére gyártanak kord- bársony farmernadrágokat. Vevőik a Luxus Áruház, a Skála-Metró, valamint a borsodi, a ba­ranyai, a hajdúsági, a györ-soproni és szabolcsi nagykereskedelmi vállalatok. A Skála—Metrótól Liz Claiborne-ig A csíkos a divat Nyugat-Európában A 70-es és 80-as évek for­dulóján aránytalanságok ala­kultak ki a konfekcióüzemi keresetek között. Nagyon keveset fizettek a többnyi­re budapesti központú vál­lalatok, szövetkezetek vidéki varrodáiban, ettől valamivel többet a megye tiszta profi­lú ipari szövetkezeteiben és ettől lényegesen többel a mezőgazdasági nagyüzemek melléküzemágaiként alakult varrodákban. Nem a több és jobb munka, hanem a sza­bályozók tették lehetővé itt a magasabb keresetéket, így aztán vákuum keletkezett, csoportosan jelentkeztek a kis termelékenységű varro­dákban azok az asszonyok, akiket nem tudott kellőkép­pen megfizetni a zömmel exportra termelő, tehát ma­gas minőségi mércéjű ipari szövetkezet. Nem volt ez másképp a Hegyalja Ruhá­zati Szövetkezetnél sem: százak számoltak le. A gon­dokat megoldandó, jött a nagy lépés 1983-ban, amikor is termelőmunkát ajánlot­tak föl az ii'odai dolgozók nagy csoportjának. Aki el­fogadta. jól járt, de nem mindenki fogadta el. tgy alakult ki, hogy az elmúlt öt évben 1(3 százalékkal csökkent a szövetkezet lét­száma. — Mozgás ma is van a szövetkezetnél, de ez. már természetes mozgás. Úgy alakítottuk ki a gazdálkodá­si koncepciónkat, hogy nem törekszünk létszámnövelésre, hanem a meglevővel igyek­szünk ellátni minden fel­adatot. Nemrég értékeltük az elmúlt öt év munkáját és úgy látjuk, helyesen válasz­tottunk — mondja Osváth Istvánné, a szövetkezet el­nöke. — Jó szervező mun­kával, a tagság szaktudásá­val sikerült túlszárnyalni a korábbi öt év eredményeit. Jócskán! A termelési ér­ték 1979-től 1984-ig 80 szá­zalékkal, a szocialista ex­port 155 százalékkal, a tő­kés export 49 százalékkal növekedett. Konkrétan, a szövetkezet a megelőző öt évben 10, az elmúlt öt év­ben pedig 15 és fél millió dollár értékű munkát vég­zett. Ettől látványosabb a rubelelszámolású exporttevé­kenységük: a fejlődés 1'56 százalékos, 1980-tól ’84-ig csaknem 13 millió rubel ér­tékű árut gyártottak szovjet, csehszlovák és NDK meg­rendelőknek. Termelésüknek 84 százalékát az export te­szi ki, ennek kétharmada dollárelszámolású. Exportjuk sokkal ideálisabb is lehetne, ha nem csupán bérmunká­ban és devizáhiteles export­ban kellene számolniuk. A Hegyalja nem az egyetlen szövetkezet megyénkben, amely többet tudna letenni a népgazdaság asztalára, ha hagynák... — Mindenki előtt termé­szetes, hogy a feldolgozot- tabb hazai termelésű anya­got érdemesebb exportálni. Mi boldogan dolgoznánk ex­portra a hazai anyagokból, de erre még most sincs mó­dunk. A textilipar jobban jár, ha méterben exportálja az anyagát. Ágazati, válla­lati szinten érthető ez a tö­rekvésük, de népgazdasági szinten alig. Egy méter kel­méből, jó minőségűből, ha megvarrjuk, sokkal több ha­szon várható — devizában. A szövetkezet ma 18 kül­földi cégnek dolgozik. Van olyan ország, ahol 3—5 ke­reskedelmi nagyvállalat is dolgoztat az újhelyiekkel. A „lista” évről évre bővül, ma már Líbiának, a nyugat­Brava Zoltánné, gépi munkás az NSZK-ba készülő szoknyákat vasalja berlini Um Lauf és Klein cégnek is gyártanak női ru­haneműket, sőt májustól a híres amerikai divat-keres­kedelmi vállalatnak, Liz Claiborne-nek is szoknyákat, blézereket, rövidkabátokat. Liz Claiborne milliárdos for­galmat bonyolít le évente, a világ számos országa dolgo­zik neki —, hogy változatos legyen a kínálat — a leg­jobb minőségben. A Hegyal­ja Szövetkezet az idén to­vább kívánja bővíteni piaci körét. Műszőrme női bun­dákat ajánlottak ki Líbiába és kosztümöket Japánba. Ezt a két árut mindkét helyen az úgynevezett luxusvevök vásárolják csak. — Ma már jegyzik a szö­vetkezetei a külpiacon és ez nem ment könnyen. De. ha már elértük ezt a színvona­lat, akkor meg is kell tar­tanunk. A nehezebb időkben sem mondtunk le a műsza­ki fejlesztésről, az olyan be­ruházásokról. amely a ter­melékenység és a minőség javítását szolgálja. Tavaly magas importkeretet kap­tunk annak fejében, hogy ex port m i nőségű k o rd f a r mer- nadrágokat gyártunk. A szerződésben gépimport is foglaltatik. Az idén is be- szerzünk lízingre egynéhány értékes gépet. Hogy megállt a fluktuáció, az nemcsak a bérek növe­kedésének, a négy szakcso­port nyújtotta többletjöve­delmeknek köszönhető, ha­nem a törődésnek, a gon­doskodásnak is. A jóléti ki­adás az elmúlt öt évben több mint 2 millió 300 ezer fo­rinttal emelkedett, megha­ladta a 8 millió 600 ezer fo­rintot. — Lényeges, hogy meg­tartsuk a dolgozóinkat, hogy visszajöjjenek hozzánk a gyermekgondozási szabadsá­gon levő kismamák. És a szövetkezet ma már azt is megengedheti magának, hogy jó kereseti lehetőséget te­remt a nyugdíjasainak is. Többnyire hiánycikkeket varrnak a kismamák és nyugdíjasok. iskolaköpenyt, fürdőköntöst, háziruhát — felemelt bérekért — mond­ja az elnök. Ha már a Herukonnál já­runk, nem hagyhatjuk ki a röpke divattájékozódást sem. Sütő László műszaki vezető beosztásánál fogva szakértő­je a nyugat-európai divat­irányzatoknak. — Ezen a nyáron a csí­kos a divat. Csík keresztbe, hosszába, alkat szerint. A nyári ruhákhoz zsabókat, sá­lakat varrunk selyemből. Az őszi—tavaszi kosztümök váll- tömésesek, díszzsebkendő fo­kozza az eleganciájukat. A blézerek ejtett; vállúak, sportosak. Az idén a baba- rózsaszín-szürke. valamint a piros és a fehér a divat- szín. A kelmék továbbra is természetes anyagokból ké­szülnek. Lévay Györgyi Fotó: Csákó Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents