Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-02 / 101. szám
1985. május 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Lenkei huszárkapitány — egyszer a Nyírségből jövet —, amikor századával a világhírű bortermő Tokaji-hegy alá ért, leparancsolta a lóról katonáit, és díszlépést veretett a hegy tiszteletére. Nagy költők énekelték .meg 'a természetnek ezt az egyedülálló csodálatos adományát. uralkodók, pápák, híres emberek nevezték el a tokajit a borok királyának, a királyok italának. Sorolhatnám hosszan a dicséretet, de itt, most nem ez a dolgom. Még az sem, hogy a történelmi borvidék földrajzi fekvését, talajadottságait, éghajlati’ viszonyait stb. ismertessem. Az ezer év óta itt folyó szőlőkultúra történetéről, a különböző korok viszontagságait átélő szőlőművelőik. kapások, vincellérek, nemesítők. telepítőik és újra telepítők törekvéséről sem szólhatok. Minden magyar embernek illik tudni, hogy hazánk egyik legnagyobb nemzeti kincse ez a vidék. De aki részletesen is szeretné megismerni ezt a természeti szépségekben is ékes, történelemgazdag és nagy szülöttekkel — Rákócziak, Kossuth, hogy csak a legnagyobbakat említsem — büszkélkedő vidéket. annak könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésére. Az én feladatom csak az, hogy vázoljam, a fel- szabadulásunk óta eltelt 40 év alatt hogyan sáfárkodtunk ezzel a nemzeti kinccsel. Négy évtized során milyen változások történtek itt. a szőlőikultúrában? Halványult, vagy fé- nyesedett-e a borok királyának az ország határain túlra is ragyogott híre? Az 1945-08 földreform — amely az ország parasztságának életében történelmi változást hozott — To- kaj-Hegyalján nem tudta alapjaiban megváltoztatni a tulajdonviszonyokat. Egyszerűen nem volt elég föld, illetve a törvény szerint kiosztható szőlő. De ha a legjobban rászorulóknak — nagycsaládosoknak — jutott is valami, a hadifogságból hazatérők részére nem tudtak tartalékolni, így történhetett meg. hogy több helyen jogfolytonos állami kezelésben levő szőlők is felosztásra kerültek. De a történelmi borvidéken még így is hamar „újratermelődött” a kapás, napszámos munkából élők rétege. A föld. illetve szőlő nélkül maradt nincstelenek nem tudtak beletörődni sorstársaik — az új gazdák — előnyösebb helyzetébe. ami 1946 kora őszén odavezetett, hogy dézsmálni kezdték a szőlőskerteket, de helyenként oly vandál módon, hogy sokan már szeptemberben betakarították a termést. A történelmi borvidék háború utáni talpraállását — a már említett gazdasági okokon túl — lassították természeti csapások is. így, az 1947 augusztusában bekövetkezett jégverés, amely kétszer is végigcsap- dosta a hegyaljai szőlőket. helyenként 25—60 százalékos kárt téve a már szépen fejlett fürtökben. A természeti csapás főleg a kisbirtokosokat és újgazdákat sújtotta. Nekik nem volt pénzzé tehető borkészletük. De ha akadt valamennyi, azt a magánkereskedők megszorult kistermelőtől potom áron vásárolták fel. A tőkehiánnyal küzdő kisgazdák, az egyéni kiszolgáltatásban közös sor- súak csak az összefogásban, a szövetkezetben remélhettek kiutal. Már a főbérlő szövetkezetekről intézkedő 9000' 1946. sz, Korm. rendelet előtt alakulnak földművesszövetkezetek. elsősorban a termés értékesítése céljából. de a tagoknak lehetőségük volt előlegekre, valamint a termesztéshez szükséges munkaeszközök, permetezőszerek beszerzésére is. 1948-ban már kimondottan termelő célú szövetkezetek is alakulnak, ahol közös terv. egységes irányítás alatt művelik a szőlőt. A bevételből mindenki a földjük, szőlőjük nagysága, illetve a végzett munka szerint részesült. De ezek a szövetkezetek alighogy leküzdötték a kezdeti nehézségeket, és nagyon biztatóan izmosodni látszottak, az ismert dogmatikus és türelmetlen agrárpolitikai hibák miatt, a kezdeti fellendülést gazdasági pangás váltotta fel. Erről a tájegységről is megindult az elvándorlás. Az egyre fogyó fiatal munkaerő, valamint a termelési kedvetlenség miatt először csak kisebb foltokban, majd egész hegyoldalakon pusztult a nemes szőlőtőke- állomány, és 1953—56 között több szövetkezet meg is szűnt. A szakemberek, a történelmi borvidéket féltők hiába verik félre a harangot. És az akkori kormány hiába hoz létre kormánybiztosságot. a már említett gazdasági okok miatt ez sem tud lényegesen változtatni a helyzeten. Az állami gazdaságok és a még működő termelőszövetkezetek mellett újra szervezik a hegyközségi szakszövetkezeti gazdaságokat, a régitől merőben elütő alapokon, a tagok közvetlen kezelésében levő szőlők mellett közös területeket telepítenek. De a kiterjedt telepítés csak 1957 után kezdődik, és nagyobbrészt az állami gazdaságokban. Az új telepítések azonban szenvedélyes vitákat kavarnak, mivel azok kizárólag az úgynevezett szoknyákon. a laposabb földterületeken történnek. Ugyanis az akkori gazdasági viszonyok csak az olyanfajta termelést tették lehetővé, ahol a manuális munkák nagy részét a gépek végzik. A hegyek oldalán a domborzati viszonyok, a több mint tizenháromezer egyéni tulajdonú szétaprózottság nem telte lehetővé a nagyüzemek létesítését. Azok a szakemberek, akik a világhírű tokaji bor minőségét féltették — és joggal —, továbbra is vitatták az új telepítések, a magasabb nagyüzemi szőlőtermelési forma, ésszerűségét, hiszen ismeretes, hogy a szőlő aszúsodása nem a lapos részeken képződik. De a minőség féltésén túl, a szoknyákra telepített szőlők jobban ki vannak téve a fagykároknak is, amely egy-egy évben katasztrofális kihatással lehet a termés meny- n.viségére és minőségére. A folyamat azonban már megállíthatatlan. A korszerű nagyüzemi szőlőtelepítés a 60-as években ráz állami gazdaságokban és az újjászervezett szak- és termelőszövetkezetekben erőteljesen folyik. Majd később látni fogjuk, hogy az ellenzők sok megszívlelendő érve ellenére bebizonyosodott, hogy a korszerű művelési módok nem zárják ki a minőségi termelés lehetőségét, hogy a meredek hegyoldalak és a lankák együttesen teszik lehetővé a gazdaságos minőségi termelést. De a 60-as években még főleg a gazdaságosságon van a fő hangsúly. Üjabb tíz esztendőnek — szüretnek — kellett eltelnie, a párt és a kormány új gazdaságpolitikájának érvényre jutnia, hogy a történelmi borvidéken elkezdődjék igazán a sokat emlegetett III. rekonstrukció, és ahogy a történelem során mindig — a talárdú- lást, a filoxéravészt követően —. így a II. világháború pusztítása után is újjászülessen Tokaj-Hegyalja. Ehhez most már minden lehetőség megvolt. 1971-ben — az országban elsőként — — létrehozott Tokaj-hegy- aljai Borkombináttal végre ígázi gazdája lett a történelmi borvidéknek. Az utóbbi évtizedek terület- és üzemfejlesztési, termelési és értékesítési eredményei bebizonyították. hogy a kombinát — kitűnő szakgárdájával — jól integrálja a zárt terület — 28 községében a mintegy 14 000 kistermelői, 12 termelőszövetkezeti és 6 szakszövetkezeti — gazdálkodását. A borkombinát és a többi gazdálkodási szektorok között — a kölcsönös egymásrautaltság révén — kialakultak a termelési kapcsolatok, és ha még nem is megy minden olajozottan, most már mindenki előtt világos, hogy a világhírű borvidéknek nemcsak múltja van. de a jelen realitásából kiindulva, jövője is lesz. Dávid József VIT-vágta elnevezéssel országos játékra invitálja a KISZ Központi Bizottság a fiatalokat. Olyan játékra, amely jellegében, feladataiban különbözik minden eddigi országos vetélkedő'ől vagy játéksorozattól. Egyik furcsasága, hogy nem kellett ró előzetesen nevezéseket beküldeni. A játék első fordulójának végéig nem is lehet tudni valójában, hogy összesen mennyi a résztvevő csapatok száma. Az országos játék négyfordulós, az elsőt alig egy hónap választja el az utolsóktól. A játék első napja 1985. május 5-e. A feladatok ezen a napon hangoznak el a Magyar Rádió Pe- töfi-adóján, reggel nyolc és kilenc óra között. A játékban öt-tíz tagú csapatok vehetnek részt, s elengedhetetlenül szükséges kellék egy fényképezőgép, valamint egy fénykép előhívására, nagyítására alkalmas berendezés és egy magnetofon. mikrofonnal. A játék legjobbjai közül kilancve- nen vehetnek részt a moszkvai vilógiíjúsági találkozón. A játékkal kapcsolatos tudnivalókat a fiatalok az illetékes KlSZ-bizottságo- kon. alapszervezeteken keresztül már megismerhették. Május 5-én reggel a Pe- tőfi-adö VIT-vágta című egyórás műsorában 15-féle feladat hangzik el. Közülük. 3 —1 teljesítése kötelező lesz, további 4—5-öt a csapatok választhatnak ki a többi közül. Ezeket a csapatok a lakóhelyükön végzik el. és a dokumentumokat, „bizonyítékokat'’ eljuttatják a megyei kiértékelő központba, amelynek székhelye Miskolcon a Csanyik-völgyi Ság- vári Endre KISZ Vezetőképző Központ. Tehát a nevezést a feladatok végrehajtását bizonyító dokumentumok leadása helyettesíti. Lesznek olyan feladatok, amelyekben az elmúlt negyven év történelméhez kapcsolódó dokumentumok gyűjtésére kérik fel a csapatokat. és lesznek olyanok is. amelyekkel arra késztetik őket. hogy' üljenek össze és vitassanak meg egy témát, írják le ennék összegzését. A játékban való részvételt, a végrehajtást a rádióműsorban megadott módszerekkel maguknak a csapatoknak kell igazolniuk, azon a napon készült fotóval, -magnófelvétellel. leírásokkal. A követelmény’eket jellemzi, hogy csak csapatmunkával lehet ezeknek eleget tenni. A csapatok este hat óra után adják le az igazoló dokumentumokat, amelyre minden megy'ében úgynevezett gyűjtési tervet dolgoznak ki az erre felkértek. Gyűjtőautók járják be a megyéket, s minden jelentősebb településen megállnak a dokumentumok összegyűjtésére. Ezek értékelése utón derül 'ki. hogy mely csapatok jutottak be a VIT-vágta második fordulójába. A továbbjutott csapatok vezetőit 48 órán belül erről értesítik. A játék második napját május 12-én tartják. A megyeközpontokban 100—150 csapat részvéteiére számítanak a rendezők. Érdekesség, hogy a fiatalok olyan reggeltől délutánig tartandó játékban vesznek majd részt, amely egy kis majálishoz hasonlítható. Harmincnégy játék közül választhatnak, amelyek alapja egy időjáték. Ennek színhelye Borsodban a csanyiki KISZ-iskola lesz. Ezen a napon éppúgy, mini május 5-én gyakorlatilag az ország összes megyeközpontjában ugyanaz a játék zajlik. Az egyes inegy'ék csapatai azonban természetesen csak a saját megyéjükön belüli csapatokkal mérkőznek. A nap végére kialakul az egész napi munka alapján a megy'ei végeredmény.* Mindenütt működik majd egy számítógépes kiértékelő központ. ahol a csapatok helyezése folyamatosan figyelemmel kísérhető. A játék harmadik napja május 18-án lesz. Területi döntőkön: Győrben. Debrecenben. Békéscsabán és Kaposvárott versenyeznek majd a megyei döntőkön legjobban szereplő csapatokból kialakított válogatott tagjai. A borsodi fiatalok Debrecenben versenyeznek ezen a napon. A területi döntőkből mindenhonnan egy-egy csapat kerül majd a június 2-i döntőbe. Minden csapat, saját megyéjének székhelyén versenghet majd, amelyről közvetítést ad a Magyar Televízió. A döntőbe jutott megyék csapatai egy sor olyan feladatot kapnak majd., amelyhez a helyi lakosok segítségére is szükség lesz. A VIT-vágtának vannak már kialakított szimbólumai, emblémái, feliratai, amelyeket a napokban jelentetnek meg országszerte plakátokon, újságokban. Az országos játék meghirdetői, a XII. VIT Magyar Nemzeti Előkészítő Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, a Magyar Televízió várja a fiatalok részvételét. Az Észak-Magyarország 1985. május 4-i, szombati számában ismertetjük a VIT-vágta Borsod megyei útvonalát. Békenap A miskolci Vasas Ifjúsági Parkban békenapot rendeznek a fiataloknak május 4- én, szombaton, kilenc órai kezdettel. A szervezők — a 18. Számú Általános Iskola, az LKM, a DIGÉP, a Postás KISZ-bizottságok, és a városi úttörőelnökség — egész napos, színes programról gondoskodtak. Ezek között szerepel a Bocs-klub zenés műsora, Bosányi Irén gitáros műsora, fellép Droter Éerenc és Papp Zsolt gitáros duó, a 114-es iskola pol- beat csoportja, a Gyurma együttes, majd a Metall- koncerttel zárul a program. Rossz idő esetén a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ ad otthont a rendezvénynek, ahová a belépés, éppúgy, mint az ifi-parkba, díjtalan. Mit mond a paragrafus? Jogászunk válaszol Ki köteles az ingatlan és a ház körül takarítani? Dr. V. A. miskolci olvasónk levelében azt panaszolja, hogy a személyi tulajdonban levő iház tulajdonosa nem akarja az ingatlan előtti járdát és az udvart takarítani. Levélírónk arra kér választ, hogy a bérlő vagy a bérbeadó kötelessége a takarítás? A köztisztaságról és a közterületek rendjéről Miskolc Megyei Város Tanácsa 1984- ben új rendeletet adott ki, amelyet 1985. január 1-től kell alkalmazni. A tanácsi rendelet némi különbséget tesz a tulajdonosok között aszerint, hogy közületi vagy magánszemélyről, telekről vagy milyen felépítményről van szó. E szerint az ingat- lanlulajdcfnos (állampolgár, MIK, lakásszövetkezet igazgatósága és társasházmeg- bízott) köteles az ingatlan határvonalától (kerítés) tömbtelkes beépítés esetén az épület falsikjától mért 10 méteres területsávot takarítani. Ez a tisztán tartási kötelezettség vonatkozik e területsávba eső járdára, zöldfelületre, árokra, dísz- és egyéb burkolatokra, de csak a közút szegélyéig terjed. Az ingatlantulajdonos a területsávba eső járdák, lépcsők, térburkolatok hóeltakarításáról, a síkos járdarész beh intéséről, továbbá — ha fagyveszély nem áll fenn — locsolással történő portalanításról is köteles gondoskodni. A más vállalatok, szövetkezetek és intézmények takarítási kötelezettsége 20 méterig, a szórakoztató, a vendéglátóipari, a kereskedelmi egységek és más elárusító helyek üzemeltetőinek, használóinak tisztán tartási feladata legfeljebb 10 méter távolságig terjed ki. A közterületen létesített pavilonok, gépjárművédő-sátrak, garázsok tulajdonosai, illetve használói kötelesek az építmény körül 2 méteres területsávban a környezetet tisztán tartani. A tanácsi rendeletben vannak olyan szabályok is, hogy a járdán levő szemetet az úttestre és zöldterületre seperni tilos. Ha a gyalogút napközben többször beszennyeződik, a tisztán tartást szükséghez képest többször meg kell ismételni. A rendelet feljogosítja a tanács vb-hivataiának műszaki osztályát arra, hogy a gondozatlan gyalogút tisztán tartását a mulasztó tulajdonos vagy használó költségére elrendelheti. A lakóházak házirendjéről szóló tanácsi rendelet szerint a bérlő vagy szemét okozójának kötelessége a tü- zelőszá Hutáskor keletkezett szemét, vagy bármely más tevékenységgel előidézett szennyeződés eltakarítása. A mosó- vagy szárítóhelyiség takarításáról a lakó köteles gondoskodni. Dr. Sass Tibor
