Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

1985. május 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport Csehszlovákia a világbajnok A Prágában megrendezett A-csoportos jégkorong-világ­bajnokságot Csehszlovákia nyerte, miután a döntőben 5:3 arányban bizonyult jobb­nak Kanadától. Északi szom­szédaink végső sikere az el­ső kör — az Európa-bajnok- ság — után némi meglepe­tésnek számít, hiszen az EB- sorozaton 5 pontot is veszí­tettek. Nincs megállás, a labdarúgás világa mindig szolgál érde­kességekkel. Igaz, azt a fajta „szenzációt”, amely Divinyi játékvezető nevéhez fűződik, szívesen elengedték volna a szerdai MNK-elődöntőn a diósgyőri szurkolók. Akik kint voltak a találkozón, bizonyára emlékeznek az 58. percben történtekre. Balogh ugrott ki a fővárosi védők közül, majd 14 méterről lőtt a hálóba. Ekkor a villanyújság 1-0-ás Hon­véd-vezetést jelzett, s hogy nem kellett módosítani az ered­ményi, azt kizárólag Divinyinek köszönhette a bajnokcsa­pat. Makó partjelző elindult a felezővonal irányába, a játék­vezető viszont felülbírálta kollégáját, s les címén érvényte­lenítette a kívülről teljesen szabályosnak tűnő gólt. Az eset azért érdemel újólag néhány mondatot, mert elszabadítotla az indulatokat a pályán és nézőtéren egyaránt, ennek pedig elejét lehetett volna venni. Sajnálatos módon Divinyi nem tartózkodott a támadás közelében, igencsak távolról ítélte meg a lesállást. Márpedig egy valamirevaló bírónak illik » történés közvetlen közelében lennie. Azért is hatott várat­lanul a döntés, mert a partjelző nem intett. Korábban, az első félidőben mindig elfogadta kollégája „lengetését”, érl- hetetlenneik tűnt pálfordulása. Arról már nem is beszélve, hogy meglehetősen későn fü­tyült! Megvárta a támadás végét, csak aztán fújt a sípjá­ba. A találkozó után azt mondta, időben sípolt, csak a nagy zajban valószínűleg nem hallották a játékosok. Elfogadha­tatlannak tartjuk az érvelést, mert ha valóban idejében jel­zett, akkor a fővárosi védők visszafogják magukat. Nem így tettek, üldözték a gólhelyzetbe kerülő Baloghot! Különben is: a játékvezető fújja úgy a sípot, hogy ne adjon találga­tásra okot. Kétségkívül ez a durva hiba befolyásolta a mérkőzés ala­kulását, s nemcsak azért marasztalható el a játékvezető, mert sújtotta a hazai gárdát, hanem aláásta saját tekinté­lyét is. * Szinte nem múlik el év, hogy Ózdon ne történne valami a labdarúgócsapat háza táján. Emlékszünk még a gyászos bú­csúra az első vonaltól, majd az ezt követő botrányra, amely a totómérkőzésekkel volt kapcsolatos, s néhány fekete-fe­hér labdarúgó is belekeveredett. Szedte a sátorfáját az egye­sület ügyvezető elnöke, más vidékre költözött az akkori ed­ző, de az utód, Szabó Géza sem élvezhette sokáig a zavar­talan nyugalmat. Előbb részesült az immár „ózdi speciali­tásnak” nevezhető felszólító levélből, majd át kellett adnia helyét Szendrei Bélának. Szendrei irányítása alatt egy ide­ig ment is a szekér, aztán a rokonszenves mesteri is elér­te az edzők sorsa. Figyelmeztető levél, majd félreállítás ... Az ilyen cserék után általában nyer a csapat, ez követ­kezett be legutóbb Ózdon is. De hogy mennyire marad tar­tós a „fellendülés”, az egyelőre megjósolhatatlan. Nem is ez a lényege eszmefuttatásunknak, hanem az. hogy vajon mi­kor döbbennek rá a klub irányítói: kívülről hozott labda­rúgókból hosszú távon képtelenség csapatot építeni! Az ÓK- SE akkor szerepelt kiválóan az NB II-ben, amikor Pallagi a Frenkó által lerakott alapokra építkezhetett. Meg is nyer­ték a bajnokságot, méltán jutottak fel az NB 1-be. Akkori­ban szinte kizárólag csak saját nevelésű, vagy Ózd környék­beli labdarúgók alkották az együttest. A klubvezetés azonban nem vállalta a kockázatot, hogy velük vágjon neki az élvonalbeli csatározásoknak, hozott hát néhány kiszemelt futballistát. Becsei, Kajdi. később Fegyverneki kerüli a fekete-fehérekhez. Az eredmény köz­ismert. árnyékos búcsú a legjobbak mezőnyétől. Okulni azonban az utódok sem okultak, bőségesen igazoltak innen- onnan. Nem véletlen, hogy akad Ózdon olyan labdarúgó, aki tíznél több egyesületet járt meg, amíg véglegesen (?) lehorgonyzóit a kohászváros együttesénél. Vajon mit vár­nak tőle és a hozzá hasonló futballistáktól? Kesernyésen panaszolta el a félreállitott edző. hogy súr­lódás támadt a „bennszülöttek” és az „importáltak” között. Ezen persze aligha csodálkozhatunk, hiszen ilyen szituáció­ban az ilyesmi törvényszerűen bekövetkezik. * Miskolcon is volt példa a közelmúlt napokban edzőcseré­re, csak éppen ezt nem verték nagydobra, igaz, jóval egy­szerűbb is az eset. Az igencsak harmatgyengén szereplő Bor­sodi Építők Volán SC együttesénél váltotta fel a kispadon Kőrössy Pált a korábban az ifjúsági csapatnál működő Csongrádi Sándor. Miért került sor a váltásra? Nos. rá kell pillantani a területi bajnokság Mátra csoportjának tábláza­tára, s azonnal adódik a magyarázat. Bizony, a BÉVSC gár­dája kiesést jelentő helyen tanyázik, s roppant erőfeszítések szükségeltetnek majd ahhoz, hogy megkapaszkodjon a har­madik vonalban. Kőrössy azért kérte felmentését, mert megítélése szerint megromlott játékosaival a sporttársi kapcsolata. Van ilyen, csak éppen néha nem mindenki képes levonni belőle a meg­felelő következtetést. Kőrössy megtette, az már más kér­dés. hogy háttérbe húzódásával megfelelően segit-e. Ö úgy vélte: ha már a kispadon nem tud használni, így teheti i. legtöbbet. Majd elválik, mindenesetre a klubvezetés nem tehetett mást, elfogadta a lemondást, s megpróbált nagy hirtelenjé­ben megfelelő utódot találni. Csongrádi kéznél volt, nem új ember a szakosztályban, talán neki sikerül szót értenie a minden bizonnyal többre hivatott, egyénileg jó erőkből álló együttes tagjaival. Doros László Készülnek a Soling EB-re Csaknem 20 hajóval vesz részt a május 17. és 27. kö­zött megrendezendő Soling Európa-bajnokságon a Ma­gyar Vitorlás Szövetség. A felvétel Balatonfüreden, edzés közben készült. VB-selejteznre A Népstadion és Intézmé­nyeinek Igazgatósága közli a szurkolókkal, hogy a Ma­gyarország—'Hollandia labda­rúgó VB-selejtezö mérkőzés­re május 6-án 10 órakor kez­di meg a jegyek árusítását a Népstadion úti, a Dózsa György úti, valamint a Met­ró felőli pénztáraknál. A nagy érdeklődésre való te­kintettel egy szurkoló leg­feljebb négy belépőt vásá­rolhat. Kollektívák csopor­tos jegymegrendelését már nem fogadják el. Turu is készül az EB-re Komoly Holes: május 10-ig Új versenyzővel bővült a május 25-én kezdődő buda­pesti ökölvívó Európa-baj- nokságra készülő magyar válogatott keret. A 60 kilós súlycsoportban számításba vett Tarcsi sérült, helyette Papp László behívta a vá­logatotthoz Turu Istvánt. — Képességei elismertek, tapasztalt, jó állapotban van — mondta Papp László. — Nagyon akar bizonyítani, már együtt készül velünk. Papp László még vár az BB-csapat kijelölésével, négy súlycsoportban egyelőre még ketten készülnek. Mindenki rendben van, május 10-ig kapnak komoly terhelést a jelöltek, utána már csak az „élesítés” következik, s ha­marosan kezdik a súlyokat is beállítani. Csak röviden... LABDARÚGÁS. Az MNK megyei 2. fordulójának ered­ményei: Méra—Halma j 2-0. SÜMSE—ÓK SE 1-1. Bükkáb- rány—Borsodszirák 0-2. M. Üveggyár—KVSE 0-2. Sála— Mákvölgy 1-3. Hejőszalonta —Ormosbánya 2-1. Tardona —Tárcái 1-0. Tiszatarján— Edelény 1-4. Somsály—Put- nok 4-1. Megyaszó—BÉVSC 1-6. Nekézseny—Sály 2-1. Rátka—Tokaj 3-0. Mezőkö­vesd—Sajóbábony 2-3. Forró —Papp J. SE 0-4. Mád—Tisza- karád 5-0. Sátoraljaújhely— Karcsa 1-2. A 3. forduló párosítása, május 8-án, 15 órakor: Ne­kézseny—Hollóháza. Május 8-án, 16 órakor: Méra—SÜM­SE, Borsodszirák—KVSE, He­jőszalonta—Mákvölgyi Bá­nyász, Tardona—Edelény, Somsály—BÉVSC, Hejőcsa- ba—Olefin SC, Rátka—Sajó- bábony, Mád—Karcsa. BIRKÓZÁS. Béke Kupa úttörő A—B korcsoportú kö­töttfogású csapatverseny — Kazincbarcika. A KVSÉ csa­pata lett az első Hajdúbö­szörmény és a DSI előtt. Egerben, a területi kötött­fogású serdülőversenyen L. Kovács első, Czirok máso­dik, Hidasi (mindhárom KVSE) pedig harmadik lelt. KOSÁRLABDA. BSE— DVTK 92-74 (53-32). Mis­kolc, városi sportcsarnok, 200 néző. Felszabadulási Kupa, női. Vezette: Símé, Hajniss. Ld.: Medgyesi (26). Miku- lyák (12), Pongó (10). Mis­kolci EAFC—DUSE 93-88 (52-40). Debrecen, NB II. fér­fi. DUSE—Miskolci EAFC 67-48 (31-25). Debrecen, NB II. női. Eger SE—Miskolci Postás 79-50 (36-32). Miskolc, NB II. női. Egri Tanép— Miskolci Postás 86-71 (46-33). Miskolc, NB II. férfi. Csalódást jelent-e a 11. helyezés? . ... V, ..... - Hl'VÍ s"V V' ' ' ' ' , A diósgyőri kosarasok bajnoki szerepléséről Eligazítás a szünetben. A vezető edző tanácsai nem mindig ta­Befejeződött az NB I-es női kosárlabda-bajnokság. A DVTK gárdája az utolsó pil­lanatban elcsúszott a „ba­nánhéjon”. nem került az el­ső tíz közé, így ősztől újra csak az „alsóházban” (mely­nek tagjai a 11—20. helyért csatáznak) szerepelhet. A szurkolók csalódottak — a szakvezetők elégedettek. A küzdelemsorozat meg­kezdése előtt Baumann Gás­pár vezető edző így nyilat­kozott : „Ha a 8—9. helyet szerezzük meg. teljes mér­tékben elégedett leszek. A 10—12. hely elérése esetén teljesítményünket elfogadha­tónak minősítem majd. Ha lejjebb kerülünk, azt kudarc­ként könyvelem el." Nos, a piros-fehérek 11.-ek lettek, azaz bajnoki menete­lésük — az. előzetes edzői tervek szerint — elfogadha­tóra sikeredett. A vasgyári­ak szájíze mégis kesernyés. — A zárófordulókban Szek- szárdon és Szegeden léptünk pályára — emlékezett Bau­mann Gáspár. — Ha csak az egyik meccset hozzuk .. . Szekszárdon például 4 perc­cel a befejezés előtt 6 pont­tal vezettünk. Kulcsembere­ink — Winter és Áronné — akkor néhányszor hibáz­tak, fordult a kocka, kikap­tunk. miként másnap Szege­den is. Riválisunk, az OSC végül ugyanannyi pontot gyűjtött, mint a DVTK, de az egymás elleni eredmény dönlött. Véletlenül sem aka­rom „bántani” az említett két játékost. Sokat tettek a klubért, a szakosztályért, a tévedés joga őket is megil­leti. Az azonban kétségtelen, hogy a végelszámolás előtt minden eladott labdának, pontatlan dobásnak súlya van — ezt az aranyigazsá­got újra megtanultuk. A viszonylagosan gyen­gébb teljesítménynek szá­mos objektív oka van. A vezető edző is beszélt ezek­ről, és korántsem olyan szándékkal tette, hogy kibú­vókat keressen, „mentsvárat” Iáitok megértő fülekre. építsen. Tényként szögezte le: sem mennyiségben, sem pedig minőségben nem tud­ták azt a munkát elvégezni, amit akartak. — Köztudott. hogy a sportcsarnok többször fog­lalt volt — folytatta Bau­mann. — Néhányszor azt kellett mondanom: „lányok, menjetek haza. nem tudunk gyakorolni.” A kihagyott ed­zések, a nem megfelelő kö­rülmények között végzett tréningek magától értetődő­en kihatottak a szereplésre, a fegyelemre, a hangulatra. Es ez így megy esztendők óta! Csak korábban a csapat — mert volt egy csúcsfor­mában levő Wintere, Áron- néja — elviselte a mostoha körülményeket, illetve azok kismértékben befolyásolták a szereplést. Most más helyzet alakult ki! A szakosztályvezetés — a célok meghatározásakor — már figyelembe vett min­dent! Tudta, hogy Wintert és Áronnét operálják, számított arra, hogy — családos já­tékosokról van szó! — ki- sebb-nagyobb személyi prob­lémákkal is számolnia kell. bekalkulálta a sérüléseket, betegségeket. A jó kezdés után hullám­völgybe kerültek, és az első szakaszt a várt három he­lyett hal vereséggel zárták. A második „körben” — mely tulajdonképpen a tavaszi sze­zont jelentette — szintén ér­ték a csapatot terven felüli kudarcok és így történt ez a rájátszásban is. Szakmai szempontokat, fo­gásokat figyelembe véve Baumann Gáspár így érté­kelt: — Ebben a játékban na­gyon lényeges, hogy kihez és hogyan kell igazodni! A leg­ideálisabb pedig az, ha az ellenfelek alkalmazkodnak .. . Sajnos, esetünkben általá­ban az előbbi érvényesült. Mivel nem állt rendelkezé­semre legalább 5—8 élvonal­beli képességű játékos, dön­tő volt néhány egyéni tel­jesítmény. A sokszoros vá­logatott Medgyesire jobbára ketten is figyeltek, társai ezt nem tudták kihasználni. Ügynevezett alapvonali cen­tereink „futószalagon” szór­hatták volna a kosarakat, mert legtöbbször erre adó­dott is alkalmuk. Nem él­tek a lehetőséggel... Továb­bá rengeteg átadási hibát vétettünk, sorozatban hibáz­tunk az „ajtó-ablak” ziccer­helyzetekben. Néhány mécs­esünkön „minden összejött”, sportolóink saját tudásukhoz képest is gyengét produkál­tak, végül ennek súlyos ká­rát láttuk. Védőjátékunkat általában az emberfogásra építettük, ha a szükség úgy kívánta, akkor zónáztunk. te­rületet védtünk. Egyiket sem csináltuk tökéletesen. A vezető edző ezután ar­ról szólt, hogy önmaga is nehéz helyzetbe került, mert a pályára lépőkkel — akik közül sokan nem ütötték meg az élvonal szintjét — csak ritkán tudta megvaló­síttatni taktikai elképzeléseit. Ezt alátámasztja az is, hogy egyénileg csak Medgyesivel és Hegedűssel elégedett. Az előbbi megnyerte a számitó­gépes ranglistát (az egész mezőnyben a legtöbb védő és támadó lepattanó labdát szerezte meg, valamint pon­tot gyűjtött), az utóbbi pe­dig a legtöbb hárompontos kosarat érte el. Utánuk Jászka és Tóthné következik, de meglehetősen hullámzó teljesítménnyel. Néhány ifis- ta is szóhoz jutott: Bársony, Papp. Pongó és Nádasi oly­kor felcsillantotta tehetségét, de az üdvösséghez ez kevés­nek bizonyult. Már zajlik a Felszabadu­lási Kupa küzdelemsorozata, a szakosztály háza táján en­nek ellenére még sok szó esik a közelmúltról. Boros Árpád szakosztályelnök a 84—85-ös bajnokságról a kö­vetkezőket mondta: — Addig nem is lehet töb­bet várni az együttestől, amíg a klub vezetésével egyetemben képtelenek va­gyunk biztosítani az elen­gedhetetlenül szükséges tár­gyi feltételeket. Ha erre a jövőben sem leszünk képe­sek, lejjebb kell szállítanunk az igényeket! Akadt azért ennek a szezonnak egy na­gyon .ígéretes momentuma is. Óriási erőfeszítéseket tel­tünk utánpótlás-nevelésünk hatékonyabbá fejlesztése ér­dekében. részeredményeket már elértünk, ifjúsági csa­patunk nagyot lépett a táb­lázaton. Mivel az átigazolá­si fronton versenyképtele­nek vagyunk, tovább kell haladnunk a megkezdett úton! Kolodzey Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents