Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

1985. május 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 C soda vagy valóság? Csoda, mikor a/, alig néhány napos csecsemőt először öleljük mellünkre, s pirinyó szeméi vizsgálva, keressük, vizsgáljuk: kivé, mivé lehet? Valóság, mikor éjszaka legédesebb álmunkból riaszt fel, mert éhes, mert tisz­tába kell tenni, mert apró szája szegleté­ben megjelentek a tejfogak. Csoda, mikor a színes ceruzákkal, filctollakkal megrajzol­ja édesanyját, édesapját, a házat, amiben laknak, s a múló időt mérő faliórát. Való­ság, mikor az iskolából elégtelent hoz ha­za, mert nem sikerült kapásból válaszolni az egyszeregy valamelyik kérdésére. Csoda, mikor töprengő felnőttek, szülők, nagyszü­lők gondjaira gyermeki naivitással vágja ki a legegyszerűbb megoldást, mint az egyszer­egyet. Valóság, mikor becsomagoljuk a .ka­masznak, a bakfisnak a kollégista menza kiegészítését, s kiszámoljuk a havi zseb­pénzt. Csoda, mikor örömszülőként magunk­ban ismételjük azt a bizonyos igent ... Mert csoda és valóság között oly sokszor elmond­tuk már addig is, hogy igen, igen a gyermek életünk csodája, teljességünk valósága . .. igen ... igen ... MADAR JANOS: Gyöngyöt látok Szemetekben gyöngyöt lótok. Napsugara villog rátok. Az öröm is fölszáll lassan. Aianyhinta a magasban. TORÖ ISTVÁN: Blúzból — overall Vékony, kis termetű anyu­ka blúzából, vagy a nagyob­bik kislány elölgombos ruhá­jából a rajzon látható módon kis könnyű overallt alakítha­tunk a kisbabának. A szag­gatott vonal mentén gépeljük le az ujjakat, és a nadrág- szár kialakításához a blúz al­Peti legkedvesebb időtöl­tése az olvasás. Ha nincs ta- nulnivalója, elbújik egy sa­rokba és meséket olvas. Még álmában is előjönnek az is­mert mesefigurák, amint itt a rajzon is látható. Csak ép­só részét (a felesleget! kivág­juk. A teil részbe vékony gu­mit fűzünk, a derékvonalra pedig kívül körbe csipkét var­runk. A nadrág alsó szegé­lyére is csipkét gépelünk, a szárába szalagot húzunk be és masnira kötjük. pen egy kis összevisszaság kerekedett. Csináljatok ren­det, párosítsátok össze a sze­replőket: kinék, melyik az elmaradhatatlan és jellegze­tes párja a mesében! Négylevelíí lóhere Négylevelü lóhere hozz nekem szerencsét! messzi tájra elmenni, repülni szeretnék, négylevelü lóhere minden ember vágya, megnyerni a szerencsét, kelni boldogságra, négylevelü lóhere az lesz majd az ünnep, hogyha szép zöld magadért, nem vágyukért becsülnek. Behozás kicsiknek, nagyoknak Nemcsak időtöltés, csuda­jó játék a bábkészítés! Egy­két műanyag flakon, fakanál, hungarocell, pingponglabda, újságpapír, olló, filc, varró­eszköz ... Néhány ötlet: újságpapír­ra filccel rárajzoljuk a figu­rát, textilből, színes anya­gokból, filcből készített ru­hákba öltöztethetitek, ’ötle­tes babfejeket lehet csinál­ni pingponglabdából, ra­gasztással ráerősíteni a fla­konból készült báb testére. Fakanálbábok' is kerülhet­nek a mini-bábszínházatok­ba. Ötletes díszleteket is készíthettek, és azért lesz igazi, mert ti csináltátok! Játék papírból Ha elég ügyesek vagytok — már olyan korúak, akik tudnak fotózni — készíthet­tek magatoknak „puzzle” ösz- szerakó játékot. Fotót készí­tetek egy olyan helyről, for­gatagról, „nyüzsgésről”, ahol sokféle figura, épület, vagy hasonlóan sokféle természeti képződmény található. Nagy­méretűre nagyítjátok, azt kö­vetően sajátos formák szerint nagyon sok darabra vágjátok. Fehér hátlappal felfelé for­dítva összekeveritek a dara­bokat, és máris hozzákezd­hettek a kép újbóli összera­kásához. Minél kevesebb idő alatt. Ketten is játszhatjátok. Az oldalt összeállította: Köpeczi Edit Játszotok velünk? Otthonkeresők A puha tapintású kis kéz kapaszkodik. A lágy érintés semmihez sem hasonlítható. Szorosan tartja a kezemet, aztán elrebben, mint egy pillangó. A szeme nevet és sír is egyszerre, mint a me­sebeli királylányé. Lassan visszakocog a többiek közé. még hátra-hátrapillant, az­tán már komoly tökintette! kezébe veszi a síkos mű­anyag vödröt és ütögetni kezdi a kistapáttal... — Itt a nagyobbak ját­szanak — hangzik a szak­szerű tájékoztatás, miközben egyik játszócsoporttól a má­sikhoz megyünk —. sokat vannak a levegőn, még a délutáni alvást is úgy ol­dottuk meg. hogy kinn le­gyenek. A nagyba rcai csecsemő- otthonban hétköznap van. A Borsodi Szénbányák hajdani szociális é.s irodahelyiségei­ben kilencven kisgyermek­ről gondoskodnak. Szaksze­rűen. szeretettel, szakérte­lemmel. ..Hétköznap van” ebben a nagy családban, amelyben anyu helyett anyák főznek, ahol a test­vérek helyett gondozónők vannak a gyerekekkel egész nap. ahol az apát a főorvos és a férfidolgozók pótolják. A két legkisebb gyerek pór hetes csecsemő. Ok még nem ismerik a többi ..test­vért”. akik egy-két-három évesek, és ha szerencsések, elhagyatottságuk első három évét legalább egy intézmény­ben töltik, és aztán, ilthagy- va mindent, ami ismerős, át­kerülnek egy másik, idegen intézetbe, ahol majd úgy­szintén szeretik őket. de másképpen van az ágy, má­sok a játékok, nem Marika néni simogatja ólomba ... Most a szemészdoktornő vizsgálja a gyerekeket. Jön- nek-mennek a csoportok, gyors vizsgálat, aztán visz- sza, ki a szabadba, mert las­san itt az ebéd ideje, addig játszani is lehet. Játék já­ték hátán, vita is csak a szokásos kedvenceken van. itt-ott bőgicsélés is felhang­zik. tipegve futnak ölelő vi­gaszért. „Legfontosabb a testi kap­csolat a gyermekek és a gondozónők között. Erre leg­alkalmasabb a fürdetés, és az öltöztetés” — hangzott a főorvos kísérőszövege az ál­tala készített amatőrfilmhez. amit akkor vetítettek le, amikor a kazincbarcikai ta­nács, végrehajtó bizottsága megtekintette az intézetet. Elemezték és értékelték az itt dolgozók munkáját, amit azért végeznek hivatásból, emberszeretetből, hogy ezek a csöppségek ne erezzék a család hiányát. Szóba került az örökbefogadások lehető­sége. nehézsége, és az is. hogy az elmúlt évben ezen a módon tizenhárom apró­ság talált otthonra. Ágika most nem akar ve­lünk találkozni. Ül a két kiságy között. Ez a kedvenc helye, sokszor bújik oda, sze­mei ragyognak, de nagyon szomorúan. Aztán kedvet kap, é.s siet a nógatásra a labdáért. Majd integet, el­köszön. és visszabújik a vé­delmező ágyak közé. A kicsik emeleti szobái­ban puhán hömpölyög a nyüzsgés. A Nevető Szemű azonnal kedvenccé válik. Ka­cag az egész gyerek, és ját­szik önfeledten. A Fehér Overállosnak viszont sírásra görbül a szája, és a játszó­hempergő másik oldaláró! megindul errefelé, át, min­denen és mindenkin, ököl- nyi könnycseppekkel az ar­cán. s a könnyek azonnal felszáradnak, amint ő is öl­be Ikerül. Vannak látogatási napok is, de ezek legtöbbje kelle­metlen élményekkel zárul. Itt viszont szinte otthoni szeretetben telnek a napok. Röpülnek a frissen mosott pelenkák az udvaron, készül az ebéd, festenek is, hogy szebb legyen minden körü­löttük — aztán a pótszülők legtöbbje hazaindul a mű­szak végén a faluba, a sa­ját családjához. Fürdik a baba ... Boldogság

Next

/
Thumbnails
Contents