Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-23 / 119. szám

1985. május 23., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Nem elég felépíteni Tudjuk, hogy nagyon • sok új játszóteret épí­tenek Miskolcon, nem kis pénzért. Szintén nem ke­vés az az összeg, amit éven­te a Városgondnokság a karbantartásukra költ. Még­is valahogy elégedetlenek vagyunk. Számtalan jelzést kapunk a gyermekes szülők­től, hogy nézzük meg, mi­lyen rossz állapotban van­nak a játszóterek. Milyen szegényesek, fantáziátlanok az ott levő berendezések, milyen szemetesek, piszko­sak. (Ügy gondoljuk, hogy erről az utóbbiról a lakók tehetnek, hiszen azzal nincs megoldva a dolog, hogy a felnőttek nem szemetelnek, a gyerekekre is rá kellene időnként szólni.) Sok példát hozhatnánk a városból, de csak néhányat említünk: Görömbölyön a Lavotta utca előtt, az Ava- si lakótelepen az Elek Ta­más utcában, a Szinva— Népkert lakótelepen, a Ha­dirokkantak utcában, szin­tén ezen a lakótelepen a 7. Számú Általános Iskola tő- szomszédságában vannak nagyon rossz, elhanyagolt ál­lapotban. Most van a tava­szi felújítás, kijavítják a sok-sok hibát, pótolják a ho­mokot és az összetört be­rendezéseket, játszóeszközö­ket. Az utóbbi két játszótér rendbetételében segítséget nyújtanának az ott lakó szü­lők, hogy szebb környezet­ben játszhassanak a gyere­kek. Reméljük egy játszótér sem marad ki a felújítás­ból. O. B. E. Fotó: F. L. Időközben a gyári lakáso­kat átvette a MIK, a lakó­gyűlésen elhangzott, hogy a javításokat az első fél év­ben elvégzik. De még min­dig nem tettek semmilyen lépést a megoldás érdeké­ben, semmi jóval nem biz­tatnak bennünket, ígérete­ken kívül. Rimán András Miskolc, Kabar u. 5. sz. Levelekből röviden A „Házimuzsika”-sorozat zárókoncertjét Mezőkövesden rendezte meg a zeneiskola, melynek mottója volt: „Mo­zart zenéje maga az élet". Vinnai Anikó tanárnő, mint az est házigazdája, kon­ferálta a különböző müsor- számokat. Csodálatos Mo- zart-művek csendültek fel. E hangulatos zenei sorozat a mezőkövesdi zeneiskola kez­deményezése, amelyet, bár kis létszámú, de lelkes törzs- közönség látogat — írja Tu- say Dénes Mezőkövesdről. * Vízre váró családok írják Putnokról: 1984 novemberé­től a Csokonai utca 7. szám előtti csap nem működik. Nem is tudjuk, mire fize­tünk vízdíjat. Többen jelez­tük már a hibát, ki is jöt­tek megnézni. Megnyugtat­tak, ígértek a javítás elvég­zését, de az ígéreteket nem követte tett. Tizenöt-húsz család hordta innen a vizet, most mindenki onnan hoz. ahol talál. Reménykedhe­tünk még, hogy egyszer csak csurgadozni fog a víz a mi csapunkból is? * Se pénz, se posztó 1977 szeptemberében — kérésünkre — megígérték, hogv szeméttárolót kapunk a miskolci Kis-Avas IV. sor végére. A tárolót valóban megkaptuk, amit eddig rend­szeresen cseréltek. Ez év március hó végé­től már csak..a helye van meg, szemet bántó szemét­tel tele. Az egész sor kifi­zette a 90 forintos szemét­Nem tudom elképzelni, hogy miért csak beszélnek róla a rádióban, televízió­ban, írnak róla az újságban és mégsem történik semmi. Mindenki szemetelhet ott, ahol akar és nem szárma­zik baja belőle. Miért nem lehet kötelezni a lakosságot, hogy mindenki megvásárol­ja a kukát, és elszállíttassa a szemetet a portákról? így, hordják ki az erdő szélére, falu végére, az utak mellé és a patakokba. Lát­A Szentpéteri kapuban a megyei kórházzal szemben levő bérházak előtti park gyöngykaviccsal van lészór­va. Ezt most* a tavaszi ren­dezéskor szép sárga balato­ni kaviccsal felújították. A fák, a cserjék is szépen zöl­dellnek. Még sincs minden rendben. Ismerni kell a te­repet, hogy megértsük. Az aszfaltozott járdáig lejtős ez A Lenin Kohászati Mű­vek gondozásában levő la­kásban lakunk a vasgyár­ban. Kis konyhánk erősen megrongálódott. Idős nyug­díjasok vagyunk, a felújí­tást mi nem tudjuk elvé­geztetni. 1983-ban kérelmet adtunk be az LKM-hez, pa­elszállítási dijat, sőt min­denki ki is rakja a szeme­tet egy nejlonzsákba, mely­nek darabja 11) forint, de a zsákocskák 3—4 hétig is ott díszelegnek. Ha máir ez az akció nem sikerült, legalább a szemét­tároló-tartályt pótolják. Nyíri Kálmán Miskolc ’ tam olyan esetet, hogy ki­teszik a táblát; szemetelni tilos, erre odaöntik a tábla mellé a szemetet. Nemrégiben megyénk észa­ki részén jártam, ahány községen keresztülmentem: Vadna, Szuhakálló, Sajóka- za stb., mindenhol ott a falu végén a kihordott szemét. Megvárjuk, amíg végleg el­nyel bennünket... ? Liptók Sándor Sajógalgóc a terület. Az esőzésekkor a kavics a járda szélén kikép­zett, teknöszerü beton lefo­lyóba kerül. Kár a drága kavicsol így veszendőbe hagyni! Azt a lejtős részt le le­hetne zárni élére állított kö­vekkel, és ez megakadályoz­ná a kavics eltűnését. Arday Béla Miskolc nászúnkat kivizsgálták, és megállapították, hogy a konyha átépítése indokolt, de a kivitelezés nem történt meg. 1984 nyarán újra érdek­lődtünk, ekkor elmondták, hogy az átépítésre csak 1985- ben kerülhet sor. A berzéki Petőfi utcában néhány kisfiú, már évek óta megható módon a régi ha­gyományok szerint, május­fát állít. Korra való tekintet nélkül, minden „lányos” — beleértve idős néniket is — ház elé. Ezek a fiúk kedves figyelmességükkel nemcsak a megajándékozottaknak sze­reznek örömet, hanem szü­leiknek is, hiszen az utca la­kói dicsérik őket — írja Bin­der Istvánné Berzékről. * Szollár Sándor írja Sáros­patakról : A szocialista bri­gádok körében elterjedőben van az MHSZ elönév felvé­tele, jelezve ezzel a brigá­dok és a helyi honvédelmi klubok jó kapcsolatát. Az MHSZ Sárospatak Vá­rosi Vezetőségének székhá­zában nemrégiben került sor a vetélkedőre. A brigádok jó felkészültségről adtak tanú- bizonyságot,. a „40 év sza­bad hazában” című verse­nyen, melynek tétje az volt, hogy a nyertes MHSZ szo­cialista brigád képviselheti majd a várost a megyei dön­tőn, amit Kazincbarcikán rendeznek meg. * A Szirmabesenyői Nagy­községi Tanács május 17-én öregek napját szervezett, melyre a község 60 éven fe­lüli 635 állampolgárát hív­ták meg. Az ünnepségen a helyi napközi otthonos óvoda és az általános iskola tanulói adtak kedves műsort, vala­mint fellépett a helyi páva­kor is. Az összejövetel végén a meg­hívottakat vacsorán látták vendégül. Az ünnepség meg­rendezéséhez a December 4. Drótművek, a Koköv Mis­kolci Gyáregysége és a he­lyi Bükkalja Mgtsz járult hozzá anyagi segítséggel — írja Fedor Vince tanácsel­nök. Szemétgondok Viszi a víz a gyöngykavicsot Végül is ki segít majd? Exportra Megérkezett az utolsó „gágo- gó szállítmány” is a Zagyvaré- kasi Béke Termelőszövetkezet­ből a Sajópetri Egyetértés Termelőszövetkezet telepére. A 6000 előnevelt libát gyors hizlalás után pecsenyeliba­ként értékesítik. A gazdaság­ban még 10 ezer szárnyast tartanak extenziv viszonyok között, amelyek háromszori tépés után kerülnek eladásra. Ezeket az állatokat a húsmi­nőség javitása érdekében zab­bal is etetik, mert igy az NSZK-exportra kerülő vágott libák magasabb áron kelnek el. Fotó: Morvay Tamás Harsány sokáig nem # tartozott a dinamiku­san fejlődő községeink közé. Alig 20 kilométerre fekszik Miskolctól, de böl­csődéje, óvodája még min­dig nincs. S napközi ottho­nos elhelyezést sem tud biz­tosítani a kisebb-nagyobb iskolás gyermekek számára. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy mindez már épülőfélben van. Az új Nevelési Központ keretében, tanácsi beruházásból, terme­lőszövetkezeti kivitelezésben. Mert a szövetkezet és a falu fejlődése szorosan összekap­csolódik. Az itteni mezőgazdasági üzemnek nem mindig voltak a mostanihoz hasonló szép és felhőtlen napjai. Gazdálko­dásában ugyanis sikeres és sikertelen esztendők válta­koztak. Az itteni szántóföld gyenge, terméketlen. Az ál­lattartó épületek elavultak. A kiegészítő tevékenység le­hetőségeit nehéz megtalálni, a mezőgazdák számára. Hosszú és kanyargós út ve­zetett tehát odáig, ahol ma tart a harsányi Petőfi Ter­melőszövetkezet. Közel négyezer hektár a termőterület. Ebből 713 hek­tár erdő, több mint kétezer hektár szántó és 1100 hektár gyep. Kisgyőr, Harsány és Mocsolyás határában úgyne­vezett kedvezőtlen adottsá­gon, mert az aranykorona értéke a tizenegyet nem ha­ladja meg. Vagyis, a talaj termőrétege humuszban so­vány. Olyan itt búzát ter­melni. mint mondjuk a pék­nek kovász nélkül kenyeret sütni. S ha már a kenyérhez valónál tartunk! A gabona­programhoz igazodó kultúrák a harsányi növénytermesztés kulcspontjai. Hiszen van itt közel 770 hektáron őszi bú­za. 150 hektáron őszi árpa_ 250 hektáron tavaszi árpa és 130 hektáron kukorica, 203 hektáron napraforgó. Igaz. tavaly az őszi árpát jégverés tizedelte, viszont a Sörárpa Termesztési Társaság tagja­ként, a szövetkezet tavaszi árpából rekordot aratott,' Hűtőházi szerződés alapián pedig évek óta nagy terüle­ten zöldborsót is termeszte­nek. Csak az elmúlt évben a növénytermesztés 8 millió forint nyereséget hozott. Valamikor régen, a mező- gazdasági nagyüzemekben a gazdálkodás elképzelhetetlen volt állattartás nélkül. De az állattenyésztés fokozatos jövedelmezőség-csökkenés'e miatt egyre többen számol­ták fel e tevékenységüket. Mi tagadás, nemrég még a harsányi legelőkön is juh- nyáj legelészett, a sertésis­tállókban disznó röfögött. S a tejelő tehenészetben meg­indult a magasabb tejter­melés érdekében a fajtaát­alakító tenyésztői munka. De ma már szinte nincs semmi. Choma Tivadar elnök, mind­erről így beszél: — Gazdaságtalan tartás miatt kényszerült szövetke­zetünk megválni a juh-, il­letve sertéságazatától. Mind­ezt persze hosszú fontolga­tások és próbálkozások so­ra előzte meg. Sok lehetősé­Harsány az élvonalban get próbáltunk végig, de a tartást jövedelmezővé tenni nem tudtuk. A szarvasmar­ha esetében merőben más a helyzet. A fajtaátalakitást már befejeztük, akkor, ami­kor egy váratlan brucellózis­fertőzés miatt a teljes állo­mány lecserélésére kénysze­rült szövetkezetünk. Közel 8 millió forintunkba került ez. hiszen borzasztó nagy a kü­lönbség egy-egy állat te- nyészértéke és vágóára kö­zött. S mindezért kétszer kel­lett „ráfizetnünk”. Egyszer a kivágásnál, egyszer pedig a pótlásnál. S mindezek mel­lett még az épületek re­konstrukciójára is vállalkoz­tunk. A tejtermelés a jövő­ben a felújított, szakosított telepen folytatódik! Az állattenyésztő telap át­építési munkáit a szövetke­zet saját építési ágazata vég­zi. Az az ágazat, amely a belső igényeken kívül még külső megrendelésnek is ele­get tesz. De komoly árbevé­telt „tesz le” a közös aszta­lára a többi felfuttatott és jól kiépített kiegészítő ága­zat is. Ezek közül a legje­lentősebb a budapesti ipari főágazat. Részlegei pedig be­hálózzák Budapestet, Dornbó- várt. Egert. Az itt dolgozó emberek a szerszámgépjavi- tó. tekercselő, forgácsoló, la­katos, műanyag-fröccsöntő tevékenységi körökben mint­egy 350-féle munkát végez­nek. A harsányi mezőgazda- sági nagyüzem szolgáltató egységei megtalálhatók az LKM-ben éppúgy, mint a DIGÉP-ben, vagy az élelmi­szeriparban (húsipar, hűtő­ipar). A szövetkezet sokré­tűségét jelzi, hogy termel­nek homokbányában, és van például villamosbiztonság­technikai átalányelszámolá­sos részlegük is. Az éremnek két oldala van. Az egyiken a termelés, a másikon a gazdálkodás. Az a gazdálkodás, melynek alapjait Choma Tivadar el­nök szerint, már több mint öt éve megvetették. A gaz­dálkodásról az elnök így be­szélt: — Célunk: a veszteséges ágazatok felülvizsgálata, el­bírálása. S e közben és mel­lett mindenhol a munkafe­gyelem és munkaszervezés szigorú javítása, a megnöve­kedett feladatok' eredményes végrehajtása. S mindez hogyan zajlott le Harsányban? íme! (Űjra az elnöké a szó.) — Az ma már kévés, hogy szántunk, vetünk, bő termest aratunk. Nem elsősorban a rekordok elérése a célunk, pár voltak ilyen eredménye­ink is, hanem az eredmé­nyes gazdálkodás. Vagyis a legkisebb termelési költségek es esetleg mérsékeltebb ho­zamok mellett a legnagyobb nyereségre törekszünk. Szó­val, optimalizálunk. Alapte­vékenységen belül és kívül. A tervezésben, majd a meg­valósulásban egyaránt. Azért mondom ezt így külön, mert esetenként menet közben is változtatás szükséges. Hiszen a közgazdasági körülmények állandóan alakulnak, ehhez pedig rugalmasan kell al­kalmazkodnunk. Aki ma nem lép, az holnap lemarad. Mi, a szövetkezet vezetői a het­venes évek végén dolgoz­tuk ki a ma is működőké­pes gazdálkodási rendszerün­ket. Lényege: ma a mező- gazdaságban jól képzett ag­rárszakemberekre van szük­ség. De — s ezt nem győ­zöm hangsúlyozni — megfe­lelő közgazdasági szemlélet­tel! Szükségünk van a jó üzemgazdasági, számviteli, ellenőrzési munkára. Miután pedig mi itt Harsányban nemcsak a mezőgazdaságból élünk meg, hanem számunk­ra meghatározó az ipari te­vékenység is. ezért döntő: milyen szövetkezetünkben az ármunka. Sikerült a külső, belső információáramlást stabilizálnunk és felgyorsíta­nunk. Így gazdaságunk bár­milyen mozgásra szinte azon­nal tud reagálni. Mi elvár­juk tagjainktól, alkalmazot- tainktól, hogy képességeik legjavát fejtsék ki a közös munkában. Persze a jól dol­gozókat meg is fizetjük. Ugyanis, minden ágazatra kidolgoztuk az úgynevezett jövedelemszemléletű anyagi érdekeltség rendszerét. A végzett munkát pedig meg­felelő időközönként, ágaza­tonként értékeljük . . . Harsányban keményen, bátran élnek a vezetők min­den szinten fegyelmezési jo­gukkal és kötelességükkel. Mindez a hatékonyság nö­velése érdekében történik. Felismerték, hogy a költsé­geket szinten tartani, az ár­bevételeket növelni ma csak egyféleképpen lehet: a mun­ka termelékenységének, ha­tékonyságának növelésével. S az eredmény? 1984-ben több mint 28 millió forint a szövetkezeti tiszta nyere­ség. A hatvanötmillió forin­tot meghaladja bruttó jöve­delmük, s a termelőszövet­kezet ennek alapján „A” ka­tegóriás. A magas szintű gazdálkodás eredményekép­pen pedig a harsányi Petőfi Termelőszövetkezet elnyerte a Kiváló Szövetkezet címet. S a jövő? Jó szakemberek­kel, szigorú munkafegyelem­mel megvalósuló alapos, re­ális tervekkel, 14 millió fo­rint nyereségtartalékkal, hi­telek nélkül biztató. Ez jel­lemzi ma Harsányt. Balogh Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents