Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-18 / 115. szám

1985. május 18., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Beszélgetés Hajtós Bertalannal Május 11 -ét egyhamar nem felejti el. Nem kizáró­lag azért, mert ebben az időpontban külföldön tartóz­kodott, bár az időpont és a helyszín esetünkben igen­csak szoros összefüggésben van. A norvégiai Hamarban rendezték meg az idei fel­nőtt egyéni cselgáncs Euró- pa-bajnokságot. A magyarok eleinte szép csendesen gyűj­tögették a pontokat érő 5. helyezéseket, de ez valahogy senkit nem elégített ki. Ér­met vártak. Május 11-én a világbajnoki ezüstérmes, új­pesti Bujkó került sorra, szinte mindenki tőle várta a dobogós helyezést. Az esé­lyesség terhe alatt azonban összerogyott, s végül helye- zetlen maradt. ürömre mégis volt ok, hiszen a 71 kilósok között induló miskolci Hajtás Ber­talan bekerült a döntőbe! Igaz, ott már meg kellett hajolnia szovjet ellenfele na­gyobb tudása előtt, de az ezüstérem így is nagyon szé­pen csillog. * Az MVSC csarnokában a legkisebbek gyakorolnak. Horváth Csaba vezényli őket. Hajtós egy asztalon kuporog és figyel. Az egyik Öltözőben ülünk le beszél­getni. — Milyen érzés, ha az ember EB-ezüstérmes? — Kimondhatatlanul jó dolog, s annak különösen örülök, hogy ilyen remekül sikerült a bemutatkozás. Fel­nőtt kontinensviadalon ugyanis most vettem részt első alkalommal. Tizenkilenc évesen szebb indulást senki sem kívánhat. — Milyen elképzeléssel utazott Hamarba'! .— Ügy gondoltam, pont­szerző lehetek, tehát az első hat közé vártam magamat. — Négy mérkőzést vívott, amíg a döntőbe került. Me­lyik volt a legnehezebb? — A négy vetélytárs kö­zül hárman fordított felál­lásban küzdöttek, ez nagyon zavart. Mivel a bal lábuk volt elöl, egyszerűen nem tudtam rendesen megfogni őket, mert a testük egészen hátra került. Az ír Foley és az osztrák Hölzler ettől füg­getlenül nem okozott különö­sebb gondot. Jó erőben érez­tem magamat, minden rend­ben is volt ellenük, csak ép­pen a nagy dobás nem akart összejönni. A bolgár Nedkov ellen sem sikerült, de a lá­tottak alapján a bírók egy­értelműen rám voksoltak, engem jelöltek meg győztes­nek. — Következett a francia Mellillo, akit tavaly tavasz- szal már egy romániai ver­senyen legyőzött. Hogyan ment fel ellene a tatamira? — Éz a mérkőzés már a döntőbe kerülésért folyt, na­gyon akartam. S végre meg­jött a nagy dobás, a tíz pontot érő válldobás is, az ipongyözelem, az EB-dönlöt jelentő siker. — A fináléban a szovjet Namgalauri várta. Miért nem sikerült az utolsó aka­dály0 vétele? — Kemény, nyílt esélyű öt perc után bizonyult jobb­nak a szovjet fiú, s amikor előnybe került, már kockáz­tatnom kellett. Mindent megpróbáltam, de jól hárí­totta a kezdeményezéseket. Az az igazság, hogy soha még ilyen kellemetlen el­lenféllel nem volt dolgom. Nem engedett magához fér­kőzni. cselgáncskabátját is alig-alig értem el. Akciója előtt éppen el akartam lép­ni, ám olyan villámgyorsan ledöntött, hogy semmi esé­lyem sem volt mozdulatom korrigálására. Ezzel együtt nagyon örülök, nem vár­tam ezt a helyezést. — Mit szóltak sikeréhez az itthoniak? — Látja, velük még nem is találkoztam, mert a srá­cok egy franciaországi ver­senyen vettek részt, s csak most várjuk őket haza. — Az EB előtt sokat volt edzőtáborban. Hogyan vise­li el a bezártságot? — Nehezen. Azt hiszem, senki nem szereti a távollé- tet, de tudomásul veszem, mert szükség van rá. Azért kimondhatatlanul unalmas, mert a szabadidejében sem nézhet állandóan tévét az ember ... Össze vagyunk zárva, napokig. hetekig ugyanazokat az arcokat lát­juk. — Hogyan alakul a továb­bi programja? — Két hét múlva lesz az országos egyéni bajnokság. Nyilván megkülönböztetett figyelmet tanúsítanak majd az ellenfelek, de a tavalyi elsőségemet szeretném meg­védeni. — Kik a legveszélyesebb trónkövetelők? — A békéscsabai Szotálc és a szegedi Fiirjész. Érde­kes. hogy mindketten Mis­kolcon kezdték pályafutásu­kat, innen kerültek el. — Az idén világbajnoksá­got is rendeznek ... — Igen, de ez egyelőre még kicsit odébb van. Szep­temberben Dél-Koreában randevúznak a sportág leg­jobbjai, jó lenne kikerülni oda is. — Azt hiszem, erre min­den esélye adott, hiszen ki élvezze a bizalmat, ha nem egy EB-ezüstérmes?! — Ez rendben is van, csakhogy szeptemberig még sok minden történhet. Sérü­lés, betegség, meg az ellen­felek is akadályozzák az utat. — Hajlamos a túlkapások­ra? Hogyan viseli el egyál­talán a sikert? — Érzésem szerint köny- nyen „megemésztem”, nem szalad el velem a ló. Edzőm véleménye szerint viszont olykor hajlamos vagyok a lazításra . .. * Hajtós Bertalan sikere a sportág történetéről Íródó könyv arany lapjain kér he­lyet magának. Azt kérte, ne felejtsük el megemlíteni Nagy József nevét, akitől az alapokat tanulta, aki 11—4 évig egyengette az útját. Je­lenleg Braskó Péter foglal­kozik vele. a válogatottban Moravetz Ferenc a mestere. Korábban IBV-bronzérmet nvert, aztán első lett a fel­nőtt OB-,n, a szép ívet sej­tető pályafutás újabb állo­másaként könyvelhető el a Hamarban begyűjtött EB- ezüstérem. Ha a mostani si­kert képes megfelelő módon helyére tenni, akkor fejlő­dése, menetelése töretlen le­het. (doros) Vasárnap délután Monle- Carlo utcáin rendezik meg a Forma 1-es versenyautók idei világbajnokságának ne­gyedik futamát. A 43. Mona­co Grand Prix hosszú viták után kapott rajtengedélyt a Nemzetközi Autósport Szö­vetségtől (FISA), miután a rendezők és a FISA illetékesei között majd egy évig ko­moly vita folyt a televíziós közvetítés jogáról. A leg­utóbbi monte-carlói Grand Prix emlékezetes volt. A nagy esőzés miatt Jacky Ickx, a belga versenyigazgató a 78 kör helyett már a 31. kör­ben a futam végét jelezte. A francia Prost nyert a brazil Senna előtt. A döntést ki­fogásolták a FISA vezetői, Ickx-t pénzbüntetésre ítélték, valamint bírói jogát is meg­vonták. De hogy teljes le­gyen a „happy end”, az egykori. Forma 1-es csillag körül is minden rendeződött, mert ezúttal is ő lesz a ver­senyigazgató. A mostani VB- sorozaton az olasz de Ange- lis IC ponttal vezet, honfi­társa Alboreto (12 pont) és a francia Tambay (10) előtt. Tuniszban, a férfi sakkvi­lágbajnoki zónaközi döntő­ben a 14. fordulóból függő­ben maradt három játszmát folytatták. Az eredmények nem befolyásolták az élcso­portban helyet foglalók po­zícióját, így Portisch Lajos továbbra is a negyedik he­lyezett. A 14. forduló függőjátsz­máinak eredményei: Suba (román)—Nikolics (jugo­szláv) 0:1. De Firmian (ame­rikai)—Miles (angol) döntet­len. Hmadi (tunéziai)—Zapa­ta (kolumbiai) továbbra is függő. Élcsoport: Beljavszkij, Ju- szupov (mindkettő szovjet) 9.5—9.5, Csernyin (szovjet) 9, Portisch 8, Hort (csehszlo­vák), Gavrikov (szovjet) 7.5 —7.5. Sosonko (holland), Su­ba, Nikolics 7—7. Szófiában labdarúgó-talál­kozón Bulgária 5-0 (0-0) arányban legyőzte az angol Oxford United együttesét. A vendéglátó válogatott gól­szerzői : Kosztadinov (50., 60. p.), Goszpodinov (65.), Zdrav- kov (72., 11-esből), Iliev (89.). Montrealban, a Philadel­phia Flyers és az Edmonton Oilers találkozik a Stanley Kupa döntőjében. Az észak­amerikai hivatásos jégkoron- gozók bajnoki címéért folyó sorozat hét találkozóból áll. Az a legénység lesz a baj­nok, amelyik előbb szerez négy győzelmet a párosmér­kőzésen. Európa három városában folytatódtak a röplabda EB- selejtezők a kontinensverseny döntőbe jutásáért. Ismert, hogy Mari borban Magyar- ország férfiválogatottja 3-1- es vereséget szenvedett Finnországtól. A másik ösz- szecsapáson Jugoszlávia a papírformának megfelelően biztosan, 3-0 (J, 6. 11) arány­ban fektette két vállra Por­tugáliát. Spanyolország sza­badnapos volt. A maribori csoport állása: 1. Finnország 4, 2. Jugoszlávia 4, 3. Por­tugália 2, 4. Spanyolország 1, 5. Magyarország 1. sport Labdarúgás A megyei II. osztályú bajnokság 21. fordulójá­nak eredményei, Keleti csoport: Riese—.Mád 0-8. Sá­rospatak—Ónod 1-L Alsóva­dász—Korcsa 1-2. Hollóháza —Sátoraljaújhely 2-0. Tárcái —Tokaj 0-1. Tiszakarád— Forró 3-3. Északi csoport: Szirmabesenyő—Sajólád 2-2. Sáta—Somsály 1-1. Ernőd— Sajószöged 3-2. Borsodszirák —Rudabánya 5-0. Borsod- ivánka—Hidvégardó 0-1. Me­zőkövesd—Tiszapalkonya 3-0. Szalonna—Ormosbánya 2-4. Az MNK megyei selejte­zője után az országos „táb­lára” jutott borsodi csapa­tok: SÜMSE, Papp SE. KVSE. Mákvölgyi Bányász, Edelényi Bányász, Somsály, Hollóháza. Olefin SC, Sajó- bábony. Mád, DVTK. Rangadó Kazincbarcikán Tavasszal még veretlen a feljutásra pályázó Siófok NR Il-es labdarúgócsapata. Holnap Kazincbarcikára látogatnak, ahol már eddig is több „nagycsapat" hagyta ott a pontokat. Vajon melyik gárda örülhet vasárnap este? Majorosra kulcs­szerep vár a találkozón, képünkön egy korábbi hazai talál­kozón kapta lencsevégre a fotóriporter a sötétmezes barci- kai játékost. VASÁRNAP: OLIMPIAI ÖTPRÚBA, Holnap rendezik meg az Olimpiai ötpróba tö­megsportakció soron követ­kező versenyét, a kerékpár- túrát. A miskolci rajtra a Centrum Aruház parkolójá­ban kerül sor, a szervezők a kora reggeli óráktól vár­ják a jelentkezőket, a me­zőnyt fél 10-kor indítják. TOLLASLABDA. Úttörő- olimpia, megyei döntő. Mis­kolc. Eredmények, leány egyéni: 1. Farkas (11 -es is­kola, testnev. tanár: Drahos Lászlóné). 2. Derján (8-as is­kola), 3. Sipos (11-es iskola) és Lovászik (4-es iskola). Fiúk: 1. Demény (Berente, testnevelő tanár: Laczkóné Gindert Erzsébet), 2. Tóth (11-es iskola), 3. Ürmössy (Berente) és Késmárky (11- es iskola). „A sporttól nem akarok elszakadni" Újsághír: Nyugállományba vonulása alkalmából, o sport- mozgalom területén végzett több évtizedes eredményes munkája elismeréséül a Mun­ka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta Huri Sán­dor, a Borsod Megyei Ta­nács V. B. testnevelési és sportosztályának helyettes ve­zetője. * — A közelmúltban, ami­kor aktívként utolsó nap­jaimat töltöttem hivata­lomban, számvetést készí­tettem. Nem volt egyszerű dolog, mert 35 esztendő emlékeit, eredményeit, si­kereit, nehézségeit kellett visszaidéznem. Bizony ré­gen, 1950-ben kapcsolód­tam bele a magyar sport ügyeinek intézésébe. Tevé­kenykedtem az ifjúsági mozgalomban — feladatom akkor is a testkultúra szol­gálata volt —, majd 1963- ban kerültem a megyei sporthivatalba. Azzal di- csekedhetem tehát, hogy a mezítlábastól az Adidas- korszakig végigkísértem a magyar sportot. — Fiatalkoromban at- létizáltam, ’44-ben ifjúsági csúcsot futottam, amelyet azonban sajnos nem ismer­tek el. A háború miatt kettétört a pályafutásom, de már akkor elhatároz­tam, hogy a sport mellett kitartok. Részt vettem a tornaünnepélyek, bemuta­tók szervezésében, bábás­kodtam a falusi dolgozók spartakiádja előkészítésé­ben, rendezésében. Egy- egy ilyen eseménysoroza­ton gyakran 10—12 ezren szerepeltek! Minden erőm­mel segítettem a társadal­mi pályaépítési mozgalmat. Nagyon jó érzéssel mon­dom el, hogy munkám ide­je alatt megyénk .mintegy ezer létesítménnyel gyara­podott. A sporthivatalban — az utóbbi hónapokban már a sportosztályon — a tömegsport, az apparátus adminisztrációs ügyeinek intézése, a személyzeti és kádermunka tartozott hoz­zám. Háromszáz egyesület belső életét, örömeit és gondjait ismertem így meg. Megszámlálhatatlan köz­gyűlésen, elnökségi ülésen voltam jelen. Kitűnő mun­kakapcsolatot építettem ki a sportfelügyelőkkel, az is­kolákkal, a szakszervezel és a KISZ sportmunkatár- saival. Nem tagadom: na­gyon jólesett, hogy bú­csúzásom előtt harminc helyre kaptam meghívást. Mindenhol felelevenítettük közös és talán eredményes tevékenységünket. Felejt­hetetlen volt számomra az is, ahogyan a sportosztá- lyon elköszöntek tőlem. Egyetlen kollégám, főnö­köm sem hiányzott! — Szívügyemnek tekin­tettem a kultúrházak sportcélú hasznosításának mozgalmát, részt vettem az egységes magyar sportveze­tés kialakításában. Ismer­tem és elismertem vala­mennyi szakszövetségünk­ben dolgozó aktívát. Mint elnökhelyettes, majd osz­tályvezető-helyettes a sport­ágak között nem tettem és nem is tehettem különbsé­get, de ennek ellenére az atlétika és az úszás állt hozzám a legközelebb. Itt említem meg: a minőségi sport nem tartozott hoz­zám, mégsem hallgatha­tom el: több évtizedes munkám során sok-sok ki­emelkedő tudású klasszis nevelkedett fel Borsodban, akik sikeresen képviselték színeinket az olimpiákon, világ- és Európa-bajnoksá- gokon. — Sokszor feltették ne­kem a kérdést: megérte-e, hogy „házasságot” kötöt­tem a sporttal ? Csak igen­nel telelhetek! Közhely­számba megy ugyan, de mégis mondom: ha újra kezdhetném, ismét ezt a munkaterületet választa­nám. Elmúltam hatvan- esztendős, de ma is össze­szorul a torkom, ha meg­hallom a közönség hosz- szan elnyújtott „góóól” ki­áltását, vagy ha éppen a győztes magyar versenyző tiszteletére eljátsszák a Himnuszt. Jártam olimpiá­kon, rangos kontinensvia­dalokon, V.B-ken, örökké emlékezetes élményekkel léttem gazdagabb! A fia­taloknak azt tanácsolom, hogy csak akkor vállalja­nak sportfunkciót, ha alá­zattal hajlandók annak szolgálatára. Ezen a terü­leten fél ötkor nem jár le a munkaidő, nincs és nem is lehet sem szombat, sem vasárnap. Jómagam évti­zedekig sok-sok szabad időmet áldoztam fel a sportért, de megérte! — Feletteseim — nem panaszkodhatom — elis­merték munkámat. Meg­kaptam a Munka Érdem­rend ezüst fokozatát, a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fo­kozatát, a Munka Érdem­érmet, a Jubileumi Emlék­érmet. Búcsúzásomkor pe­dig pontosan 103 levelet kézbesített számomra a posta. Egykori munkatár­saim, barátaim tiszteltek meg szerencsekívánataik- kal. Soraik felértek egy- egy kitüntetéssel! — Most, az esztendő vé­géig „szabadságot kértem”, mert nagyon sok a családi restanciám. Jövőre azon­ban visszatérek, valame­lyik szövetségben, vagy egyesületnél vállalok mun­kát. Jólesett, hogy sokan és sok helyre hívtak. Napi feladataim alól mentesül­tem, ez az élet rendje. A versenyekre, meccsekre azonban ugyanúgy elme­gyek, mint eddig. A sport- osztályra is gyakran beko­pogtatok majd, sportbará­taimat nem hagyom cser­ben. A sporttól nem aka­rok elszakadni! Lejegyezte: Kolodzey Tamás Csak röviden...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents