Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-16 / 113. szám

1985. május 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Karpov javaslata Anatolij Karpov szovjet sakkvilágbajnok levelet jut­tatott el Tuniszba, a Nem­zetközi Sakk Szövetség (FI­DE) végrehajtó bizottságá­nak címére. Karpov levelé­ben javaslatokat tesz a vi­lágbajnoki döntő új lebo­nyolítási rendjére. A szov­jet nagymester szerint a fi­nálét 24 partira kellene ját­szani, s ez idő alatt a győ­zelmeket és döntetleneket is számolnák. Amennyiben a 24 játszma befejezése után az állás döntetlen — hangzik Karpov javaslata —. úgy a világbajnoki cím védője megőrizné „koronáját". Kar­pov indítványozza még: ha a kihívó nyerné a 24 játsz­mából álló döntőt, akkor a címvédőnek 2—:i hónapon belül lehetősége nyíljon visz- szavágót kérni, amelyet a trónkövetelő köteles elfo­gadni. Boldogok voltak azok a szerencsés jegy- tulajdonosok, akik kedden este bebocsá­tást nyertek a Népstadionba. Valamennyi­en ünnepelni mentek; a mieinket éltetni, mert a magyar—holland VB-selejtezőnek számunkra csak ez volt a „tétje”. Nemze­ti tizenegyünk (és ne felejtsük: a Video­ton) korábbi sikerei újra visszaadták a szur­kolók hitét, felcsillant bennük a már szuny- nyadó reménysugár. Mégis talpra áll a ma­gyar labdarúgás? Már a találkozó előtti órák felejthetetlen élményekkel szolgáltak. A stadion felé kígyózó tömeg énekelt, „mexikói varázsszavak” hallatszottak innen is, onnan is. Sokan átestek a ló másik ol­dalára. „Most nagyon megverjük a hollan­dokat, és ezentúl Ausztrián keresztül sze­rezzük majd he a tulipánhagymát!” — vé­lekedett az egyik talpig piros-fehér-zöld zászlóba burkolózott drukker. Visszhang­ként terjedtek a különböző rigmusok is. Például: „Ki nyeri a mai meccset? Magyar- ország! Ki lesz a csoportgyőztes? Magyar - ország! Ki lesz a világbajnok? Magyaror­szág!” A katlanban Kalap mester, a messzeíül- dön híres cukorkaárus így kínálta portéká­it: „Itt a sombreros mexikói rágógumi!” A gyepet előkészítők ügyes húzással Mexikó — ’86 feliratot hengereltek a pályára. Egy szó, mint száz, a népstadionbeli hangulatot nehéz leírni. Gólokat, szép akciókat, lát­ványos megoldásokat várt a hatalmas tö­meg. Csak keveseknek jutott eszébe, hogy ezt. a 90 percet nem lehet előre lefutott­ként elkönyvelni. * Az eredmény ismert, a narancssárgák üs­tökön ragadták utolsó lehetőségüket — az osztrákok nagy bánatára. Mert az kétség­telen, hogy az igazi vesztesek a „sógorok”. Az összecsapás utáni sajtótájékoztatón a holland kapitány érthetően boldog volt és nagyon sportszerű. Leszögezte, hogy a csoport kiemelkedően legjobb csapatát a magyarok vonultatták fel. Beenhakker ki­jelentette; „Diadalunkkal tovább él a re­mény, kiharcolhatjuk a VB-szereplés jogát.!'' A jelenlévők megkérdezték, hogy a lengye­lekkel vagy a belgákkal szeretne találkoz­ni? Így felelt: „Számunkra teljesen mind­egy, ki ellen megyünk az újabb csatába. A sajtot most már nem hagyjuk kiénekelni a szánkból!” Mezey György érthetően szo- morkodott. Mielőtt valaki bármit is kérde­zett volna a magyar kapitánytól, leszögez­te: „Csoportunkból elsőként jutottunk to­vább, és ezt senki ne felejtse el!” Szó sincs erről! Nincs olyan hazai toli­forgató (szakember és szurkoló), aki a ve­reség miatt azonnal megkongatná a vész­harangot, megkérdőjelezné az eddigi remek teljesítményt. Általános vélemény alakult ki: érdemeinket nem szabad elvitatni, hi­szen néhány hónap alatt a csapat felhívta magéra, a világ labdarúgást szerető táborá­nak figyelmét. Egy VB-selejtező sorozatban egy fiaskó megbocsátható, úgy is fogalmaz­hatunk, hogy ez benne van a fociban. A figyelmeztetés idejében jött! Mert miután legyőztük a hollandokat és az osztrákokat (barátságos találkozón — idegenben! — a spanyolokul, a nyugatnémeteket, továbbá döntetlent értünk el Belgiumban), kicsit el­szaladt a szekér. Talán a játékosok is több­re értékelték saját magukat, a diadalmenet elbizakodottá tette őket. * A meccs után a magyar labdarúgók gyor­san beszaladtak az öltözőbe, szemmel lát­hatóan szégyelltek á vereséget. Nem vitás: a 80 ezer néző lényegesen többet érdemelt volna attól, amit kapott. Újra bebizonyo­sodott, hogy a szurkolók a világ ieghálá- sabb és leghálátlanabb emberei. Mert a meccs előtt frenetikus ünneplésben részesí­tették futballistáinkat, a lefújás után azon­ban (ugyancsak nem akármilyen) füttykon­certtel fejezték ki nemtetszésüket. Elkese­redésükben több százan emlegették azt a bizonyos téli ruhadarabot, Tétnélküliség ide, tétnélküliség oda, az oly kemény munkával kiharcolt jó hírün­kön, tekintélyünkön csorba esett! A presz­tízsveszteség is veszteség! Már hallatják hangjukat a kétkedők, akik eddigi nagy menetelésünket többnyire a szerencse szám­lájára írják, és a felkiáltójel mellé mos( sokan lesznek egy kérdőjelet is Magyaror­szág focicsapatának neve mellé. Ha a fiúk jobban küzdenek, jobban átérzik felelőssé­güket. és nem tévesztik szem elöl, hogy 80 ezren értük váltottak (egyáltalán nem ol­csó) belépőjegyet, talán más eredmény szü­letik. Válogatottunk a jövő évi VB-ig tétmér­kőzésen már nem lép pályára. Arra a kér­désre. hogy „mit érnek az elmúlt hónapok dicsőségei?”, csaknem pontosan egy eszten­dő múlva kapunk választ. Reméljük, kedvezőt! Kolotlzey Tamás Totósarok Jjppe|; Hegyaljai JÓZSCf (Az NSZK-ban javában tart a hajrá, így izgalmas mérkőzésekre és egy-két váratlan eredményre is számíthatnak a fogadók. A héten elbúcsúznak az oiasz A-osztály csa­patai, náluk ugyanis véget ér az idény, a következő hetekben már csak a B-osztály képviselői marad­nak a szelvényen. Furcsa dolog, de a 20. hét igencsak nők kettest ígér. Lehet, hogy most éppen az 1 '-esek fizetnek majd jól? Heti tippelőnk: Hegyaljai József, az edelényí körzet sport fe lii gyeid je.) — Tízesem, tizenegyesem már többször is volt, de a nagyobb nye­remények eddig elkerültek. A hé­ten érdemes a meglepetésekre ját­szani ! — A Hamburgnak szüksége van a két pontra, mert a dobogóért küzd, szerintem meg is szerzi. Stutt­gartban a döntetlent nem tudom el­képzelni, Darmstadtban viszont a Hertha BSC-nek adom a nagyobb esélyt. Lehet, hogy sokan megle­pődnek, de Ober.hausenben nyerhet a Stuttgarter Kickers. A Nürnberg eddig még nem játszott idegenben döntetlent, talán majd most... A St- Paulin csak a győzelem segít­het. ez a tipp sem papírforma! — Uhuban mindenféle eredményt el tudok képzelni, a Kasselnek vi­szont simán kellene nyernie az újonc Bürstadt otthonában. Hom- burgban a belső gondokkal küszkö­dő Hannover legfeljebb az egyik pontra számíthat. — Búcsúznak az olaszok. Comó- ban mindkét félnek tökéletesen megfelel a döntetlen. Rómában a Juventus abszolút esélyes a Lazió- val szemben. Szerintem a Cesena legyőzi a listavezető Pisát, s a Pes­cara sem reménykedhet a két pont begyűjtésében. A pót mérkőzésen a hazaiaknak nagvon kellene a győze­lem. 2 1 2 X 2 2 X 1 1 X 2 2 1 X X __ X 2 __1___ 1 x _1___ X__ X C salc KÉZILABDA. Az MKSZ‘ négy borsodi játékvezetőt: Faragót. Gödényt. Rózsát, Lá­dát az A-kerétesek közé so­rolta, azaz valamennyien ve­zethetnek NB I-es meccse­ket. A Borsod megyei női baj­nokság eredményei: SÜMSE —MEAFC 28-9. Olefin SC— M. Afor 18-15. M. Áfor—Ede- lény 20-12. MVSC—M. Spar­tacus II. 12-6. Szendrö—SÜM­SE 18-17. Férfiak: Alsózsol- ca—MEAFC 19-14. Ií.-barci- kai Városgazd.—Szerencs 22-22. Szerencs—Mákvölgy 26-24. B. Bányász II.—Som- sály 26-81. Alsózsolca—Fel- sőzsolca 35-16. Mezőkövesd —MEAFC 24-25. Sátoraljaúj­hely—K.-barcikai Városgazd. 24-26. BÉVSC—Sárospatak 26-17. 1DÜPONTV ÁLTOZAS. A Borsodi Bányász sportkör ér­tesíti szurkolóit, hogy a mis­kolci városi sportcsarnokban péntekre tervezett kettős ké­zilabda-mérkőzés időpontja módosul. A klub első osz­tályú női gárdájának DMVSC elleni találkozójára 17 órá­tól ugyan a létesítményben kerül sor, a férfiak az NB I/B-s küzdelemsorozat kere­tében azonban nem pénte­ken hanem vasárnap az egye­temi csarnokban 11-től lép­nek pályára. Ellenfelük a Szondi SE lesz. A leninvárosi szabadidő-központban Korcsolyázás és fagylaltozás együtt ritkán jön össze. Le- ninvárosban azonban egész évben nyitva tart a műjégpá­lya, amelyet szívesen keresnek fel az érdeklődők. A májusi nagy melegben szívesen látogatják a vegyész- város uszodáját. A hűs habokban jólesik egy kis úszkálás. Kovács Endréné felvételei Ismét az országos döntőben Edelényben, a városi jogú nagyközségi tanácson Hegy­aljai József sportfelügyelőtől tudtam meg, hogy a torna - nádaskai nevelőotthon fia­taljai ismét bejutottak a ki­segítő iskolák közötti sport- verseny országos döntőjébe. Együtt indultunk Szendrö- be, ott él ugyanis Jávorkai József, az intézet testneve­lője. A szend.rői általános iskola udvarán a testneve­lési órán éppen kézilabda- mérkőzés zajlott, a lányok közöli, amikor a sportpálya melletti lakásában leültünk beszélgetni a 71 évesen is fiatalos testnevelővel. — A tornanádaskai kise­gítő iskola és nevelőott­honban dolgozom. mint nyugdíjas, mert nem tudtam elszakadni a sporttól. Itt az intézeti testnevelés vezetésé­vel bíztak meg. amit nagy örömmel csinálok. Jó ezek­kel a gyerekekkel dolgozni, tudnak lelkesedni és minde­nért hálásak. Igaz, nehezebb ez a munka, mint más is­kolában tanítani, de meg­szerettem. és amíg bírom, csinálom a jövőben is. — Jóska bácsi több mint 50 éve tevékenykedik a sportmozgalomban. Mint test­nevelő, most 110 fiatal egész­ségéért. erőnlétéért, megfe­lelő fizikai állapotáért fá­radozik. Milyen a gyerekek- hozzáállása a sporthoz? — A fiúk nagyon szeretik a testnevelést, élnek-halnak a sportért. Délelőttönként az iskolai órák zajlanak, dél­után pedig játékfoglalkozá­sokat tartunk, ahol mindig örömmel vesznek részi. Meg­szerveztük számukra labda­rúgásból és négytusából a házibajnokságot is. Ezeken már harmadik osztálytól kezdve hatfős' csapatokkal indulnak, és a mérkőzések mindig nagy küzdelmet hoz­nak. A gyerekek nagyszerű fizikai állapotban vannak, hiszen minden reggel 800 méteres futással kezdődik a nap. majd délben ismét tel­jesítik ezt a távot a park­ban. Az intézetben nincs szaktest nevelő, de lelkes se­gítőm van Szabados Miklós személyében, akivel kitűnő­en tudunk együtt dolgozni. — Ügy hallottam, hogy a fiatalok szeretnek túrázni, kerékpározni. — Az elmúlt héten rávet­tek, hogy tegyünk egy ke­rékpártúrát Bódvaszilasra. Az ottani fiatalokkal szeret­tek volna megmérkőzni lab­darúgásban. de éppen a fel­nőtt csapat játékosai jöttek edzésre. Így ellenük játszot­tunk. és sikerült megverni őket. Ha látta volna, hogyan örültek a sikernek ... — Evek óta résztvevői az országos döntőnek. Most. ho­gyan sikerült kiharcolni ezt a szép eredményt? — Miskolcon, az MVSC pályáján rendezték meg a megyei döntőt, ahol 18 is­kola csapata közül szerezték meg fiaink a győzelmet. Négyfős együttesünk. IWá- tyus Zsolt, Gatyás Géza, Ru- szó Antal és Szamkó Ferenc megérdemelten jutottak az országos döntőbe. amely Salgótarjánban lesz a tanév befejezése után. Egyébként nagyszerű volt a miskolci verseny, hiszen a sikereken túl régi ismerősökkel és ba­rátokkal is találkozhattam, akikkel felelevenítettük a korábbi közös emlékeket. — Hogyan fogadták ott­hon a jó hírt, és miként ké­szülnek az országos verseny­re? — Mindenki nagyon örült sikerünknek, és támogatnak bennünket. A gyerekek új melegítőt, mezeket kapnak erre az alkalomra, és az intézet biztosítja az anyagi feltételeket a felkészülés­hez, és utazásokhoz. Hetente két alkalommal Edelényben edzünk a sporttelepen, hogy a fiúk hozzászokhassanak a futópályához. Nálunk ugyan­is csak a parkban futottak. A gyerekek keményen dol­goznak. hiszen szeretnének jól helytállni ezen a viada­lon. Itt megszakadt a beszél­getés. mert Jóska bácsinak indulnia kellett: Edéién,vbe utazott edzeni a fiaival. Bú­csúzáskor a következőket mondta: — Nem tudok elszakadni a testneveléstől, és nem tu­dok a sport nélkül élni. Es­ténként kiülök a kertbe, és nézem a pályán játszó gye­rekeket. Időnként odame­gyek hozzájuk levezetni a mérkőzést. Ez erőt ad ne­kem. Ameddig bírom, csi­nálom ezt a nehéz, de szép munkát a nevelőotthonban, hiszen a sporttal is igyek­szünk pótolni a hiányzó szü­lői szeretetek Papp Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents