Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-12 / 85. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. április 12., péntek A koncertteremben Magyarországi vendégszereplésre érkezik a Szovjetunióból a Prokcfjev Vonósnégyes, amely Miskolcon, Nyíregyházán és Debrecenben lép közönség elé. Az együttes tagjai: Lina Guberman (hegedű), Natalia Bezrodna- jo (hegedű), Nyina Belszka- ja (brácsa) és Tatjana Prohova (cselló). Koncertjükre — az Országos Filharmónia soron következő hangversenyére — hétfőn, április 15- én, este fél 8-kor kerül sor Miskolcon, a Zeneművészeti Szakközépiskola dísztermében. Műsorukon Mozart: G- dúr vonósnégyese, Csajkovszkij: Vonósnégyes No. 6. és Borodin: D-dúr vonósnégyes No. 2. szerepel. Másodszor kiváló: a Bolyai kollégium ' * H ihetetlenül széles és egyre szélesedik a művelődési és azon belül a főleg szórakozási lehetőségeket kínáló rendezvények palettája. A televízió, a rádió, a színházak, az állami mozik, a művelődési házak és a ma már szinte ellenőrizhetetlen, videofilmeket, meg élő műsorokat egyaránt kínáló vendéglátóipari hálózat, s nem utolsósorban a könyvkiadás szinte ontja a műveket, vagy azoknak ürügyén a selejtet. Ezt bárki tapasztalhatja, aki érdeklődő, nyitott szemmel néz szét akár városon, akár a legkisebb falvakban is, ahová a filmek, a tévéadások éppúgy eljutnak, mint a városokba, és ahol egyes hakniműsoroknak talán még érintetlenebb vadászmező adódik, mint a városokban. A kínálattal párhuzamosan növekszenek az igények is, legalábbis mennyiségileg. Mindenfelé várják a szórakoztató művészeti műsorokat, s várják, ha kevesebben is a kulturálódás tartalmasabb, magvasabb formáit. A minap a Magyar Televízió érdekes és meglehetősen vitatható kísérletbe kezdett: három filmcímet kínált, szavazza meg a nézőközönség, melyikre kíváncsi azokból: egy vadnyugati történetet, amelyet nemcsak a mozik, hanem a televíziós ismétlések is agyonnyúztak már, egy híres bűnügyi történetet, meg Milos Forman egyik filmdrámáját. Talán nem kellett különösebb jóstehetség ahhoz, hogy előre tudjuk, melyik film kapja a legtöbb és melyik a legkevesebb szavazatot. A versenyt kiírók a bódiszilvát versenyeztették a jonatánalmával. Akkor lenne igazságos az effajta választás, ha Formánnál szemben Bergman, Antonioni, Fellini, vagy más, azonos „súlycsoportos” filmalkotó állna. Meggyőződésem, ha még ötször kiírják a minap sugárzott westernt a versenybe, ötször esik rá a legtöbb szavazat. Meghökkentő párhuzam jutott eszembe: ha koncertet ígérne a televízió és a közönség Beethoven IX. szimfóniája, a Lehár-egyve- leg, meg a Vágtázó halott- kémek között választhatna. vajon melyik győzne? Feltétlenül az, amelynek hívei közül többen telefonálnának. (Nem új megfigyelés, hogy az értékeket kedvelők általában ritkábban írnak a műsorszerkesztőségeknek, lapoknak.) A megnövekedett igények nem jelentenek minden esetben minőségi növekedést is, mint ez a televíziós példa is igazolja. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy az igény nagymértékben a kínálat függvénye is, s az is lény, hogy az iskolázottsági szint, azaz a bizonyítvány- birtokosság növekedése még nem. jelent ízlésbeli előrelépést is egyben. Szóba került ez a téma — nem is egyszer — a közelmúltban a XIII. pártkongresszus vitájában is, s például Aczéí György, a Politikai Bizottság tagja felszólalásában arra figyelmeztetett, hogy „Bármennyi is a hiányosság munkánkban, bármilyen nehezeknek érezzük a körülményeket, ne feledjük és nem felejthetjük, hogy nagyon sok óvni és őrizni való vívmányunk, eredményünk van. Őrizni kell a rugalmasságunkat a szocializmus, a humanizmus jegyében fogant, ízlések és stílusok sokféleségében megnyilvánuló művészeti szabadság iránt. Ugyanakkor őrizni és fokozni kell türelmetlenségünket mindennel szemben, ami ember- és művészetellenes.” — Igen, türelmeseknek kell lennünk. Erre int a kongresszus határozata is, amikor meghatározza a párt művészetpolitikájának alapvető vonásait, de ugyanott fel" is hívja a figyelmet az eszméinktől idegen megnyilvánulások elleni fellépésre. Ha végigtekintjük a bevezetőben említett művelődési és szórakozási lehetőségek kínálatát, igen szép számban megtalálhatók köztük azok az értékek is. amelyekről Aczél György szót ejtett, ott vannak „óvni és őrizni való” vívmányaink. eredményeink, értékes művészeti, irodalmi produktumaink. Ám, a tiszta búza közé könnyen keveredik az ocsú; s vannak területek, ahol már az a domináns. Nem kizárólag a — többségben csempészúton hozzánk került — videomu- tatványokra kell gondolni, hanem a már igen sokszor emlegetett aránytalanságra, amely a különböző kulturálódási formákban mutatkozik és arra a széles mezőnyre, amelyen a kultúra palástja alá befér a szimfonikus zene és a röviddel korábban összetársult zajkeltő egyesülés produktuma, a nemes irodalom és az értéktelen, csak üzleti vállalkozást jelentő kalandos históriák képregénykiadása, a Népszínház vendégjátéka és egyes vidékjáró társulások már-már kultúrát gyalázó vállalkozása, a művészi aktábrázolás és az erotikus táncvonaglás, mint szórakoztató, művészeti elem a vendéglátóhelyek és vidéki kulturális intézmények programjában. Szélesre nyílt hazánkban a művészeti lehetőségek kapuja. Szocialista kultúránk magához ölel és az egyetemes magyar művelődésbe integrál minden nemes, tiszta, a humanizmus jegyében fogant alkotást, s el kell, hogy utasítson mindent, ami ezzel ellentétes, ami „ember- és művészetellenes”. Márpedig ilyennel is találkozunk. S mert a közönség többsége a kínálatot eleve úgy fogadja, mint az állam, a közösség által kínált, javasolt produktumot, mert a rossznak tömeges kínálatával tévedésbe ejtették, azt hiszi, hogy amit kap, az a művészet, az a jó, nem is tiltakozik ellene, nem mindig a jobbra adja voksát, ezért kell az ilyenfajta kínálatot kultúraellenesnek mondanunk és a jelenlegihez képest erőteljesen korlátozni, sőt a minimálisra szorítani. Mert nemcsak türelmünk, rugalmasságunk van az értékkel szemben, nemcsak toleránsak kell, hogy legyünk, hanem türelmetlenek is azzal szemben, ami nem férhet a tűrés keretei közé. Benedek Miklós A Gépipari Tudományos Egyesület Borsod megyei Géptervezők Szakosztálya és a GTE Központi Konstrukciós Szakosztálya Miskolcon rendezi meg a géptervezők VI. országos szemináriumát. A kétnapos rendezvény színhelye a Júnó-szálló, ahol tegnap, április 11-én délelőtt kezdődött meg a szakemberek tanácskozása. A szemináriumot dr. Terplán Zénó tanszékvezető egyetemi tanár, a GTE elnöke nyitotta meg. Köszöntötte a tanácskozáson jelenlevő mintegy kétszázötven szakembert, akik közül sokan a miskolci Nehézipari Műszaki' Egyetem. valamint a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán, géptervező szakon végeztek. A résztvevők 84 vállalatot, 13 egyetemet és főiskolát, továbbá 5 Kutatóintézetet képviselnek. A szeminárium célja, hogy a szakemberek megismerkedjenek az anyag- és energiatakarékos géptervezés legújabb eredményeivel, s segítsék az iparban történő bevezetésüket. A megnyitót követően Rákász Lajos, a Tudománypolitikai Bizottság titkárhelyettese A VII. ötéves terv tudománypolitikai feladatai címmel tartott előadásit. A két nap során 53 előadás hangzik el, s az előadók többsége az egyetemek, főiskolák oktatói, kutatói, valamint a különböző kutató- intézetek dolgozói közül kerülnek ki. A szeminárium napirendjén szerepelnek a tervezés, méretezés, a számítógéppel segített tervezés, a 'konstruktőrképzés, a forma- tervezés időszerű kérdései, s szó esik a lobotok, a szerszámgépek szerepéről. Az esztendő nem is első. s nem is utolsó Bach-hangver- senyét hallgathattuk végig a Miskolci Nemzeti Színházban. Ami ennek a koncertnek az ünnepi fényét némileg emelte. hogy a háromszáz esztendővel ezelőtti születésnaphoz, 1685. március 21. ének évfordulójához dátum szerint ez állt az évad rendezvényei között a legközelebb. S nyilvánvalóan maga a műsorválasztás grandiózus- sága és rendkívülisége is növelte az est rangját, hiszen a két versenymű három zongorára, valamint a Magnificat egy programban való megszólaltatása olyan hangversenyélményt ígért, ami a kivételes alkalmak sajátja. A koncert időpontjának emellett volt még egy, sokkal szerényebb, ám Miskolc zenei élete szempontjából nagyon is fontos mozzanata, az tudniillik. hogy ilyenkor tavasz táján rendszeres gyakorlattá vált már, hogy a Miskolci Bartók Kórus elkészül egy újabb nagyszabású oratórikus mű megtanulásával, s a Miskolci Szimfonikus Zenekar, valamint meghívott szólisták •közreműködésével azt be is mutatja. A muzsika feltétel nélküli' szeretőiének, sok-sok próbának, áldozatkész munkának, s nem utolsósorban Reményi János karmesteri tevékenységének köszönhetően volt alkalma a közönségnek megismerni — többek Az ország legnagyobb — 1500 hallgatónak otthont adó — kollégiumában, a Nehézipari Műszaki Egyetem sokemeletes Bolyai kollégiumában, bármily sok mindennek van helye, akkora terem még sincs benne, ahová lakóinak legalább a fele egyszerre beférne. Így hát az egyetem egyik előadóterme szolgált színhelyéül az ünnepélyes pillanatnak, amikor Kova- csics Árpád, a Kollégiumi Bizottság titkára átvette a Művelődési Minisztérium képviselőjétől a Kiváló Kollégium címet tanúsító díszes oklevelet. Másodszor nyerte el ez a kollégium a megtisztelő címet, s ahogyan dr. Agg Géza, a minisztérium képviselője elmondotta: ezért a mostani minősítésért nemcsak önmagához viszonyítva, de a magyar kollégiumi mozgalomban bekövetkezett pozitív változásokat is ligye- lembe véve kellett többet és jobbat teljesítenie. „Legfontosabb feladatnak tartották a szakmai tanulmányi munka segítését, a mérnöki és a jogász pályára való felkészítést. A jól működő szeniori rendszer jelentős támogatást nyújtott a beilleszkedési folyamat lerövidítésében. a tanulási szokások megismertetésében. Erre az időszakra esett a kollégiumi részlegek korszerűsítése is. Az egyelem vezetése jelentős pénzeszközök igénybevételével kiépítette a számítógépszobákat. létrehozták a raj zta n termeket. K ülönösen figyelemre méltó a szakkollégiumi rendszer létrehozása. A hallgatói érdeklődést figyelembe véve és a tanszékek támogatását felhasználva, közel 40 különböző jellegű kör működik jelenleg. A szakkollégiumi és a szakmai körök jelenleg az egyetemi hallgatóság 15 százalékát foglalkoztatják. Egyre több olyan kör működik, mint például a »'Külkereskedelmi ismeretek-«, ahol speciális kurzuson az ipar által igényelt részképés egy oratórium között — Haydn a Teremtés és az Évszakok című kompozícióit. Bach János passióját, Händel és Kodály néhány, ebben a műfajban írott darabját — és most a Magmifi- oatot. A siker ez utóbbinál sem maradt el. A Bartók Kórus az OKISZ Monteverdi Ka. marakórusával egészült ki, az öt énekes szólista pedig Csavlek Etelka, Parkas Éva, Pánczél Éva, Bárdi Sándor és Tréfás György volt. A szólisták személye egyébként az utolsó pillanatig kétségesnek bizonyult, több elképzelés maradt megvalósulatlan. Ez a felállás az úgynevezett beugrás szintjén végül is nem okozott csalódást. S hogy a huszonnegyedik órában elvállalták a fellépést, az tolmácsolásuk gyengéire többnyire felmentésül szolgál. Más kérdés persze, hogy mindez hogyan érinti a többieket. nevezetesen a kórust és a zenekart, akik a lehető legjobb formájukat igyekezték nyújtani, vagyis hogyan érinti a teljes produkciót. Mint írtam, a siker nem maradt el, ami azt is jelenti', hogy esetünkben ez zést kapnak a hallgatók .. .” Az értékelésből csak néhány mozzanatot emeltünk ki, hiszen a kollégiumi élet megszervezésében is nagyon sok új kezdeményezésük volt. Nem véletlen, hogy május végén az egyetem ad otthont a műszaki felsőoktatási kollégiumok szakmai tanácskozásának. Az ünnepélyes percekben sokan örültek együtt a Bolyai kollégistákkal. Az oklevél átadásakor jelen volt dr. Kun László, a megyei pártbizottság titkára, dr. Kovács László, a Miskolc városi Pártbizottság titkára, Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese és Tóth József, az SZMT vezető titkára, és eljöttek a testvérkollégiumok képviselői. Kilenc kollégium küldötte kötött szalagot a Bolyai kollégisták zászlajára. Sor került kitüntetések átadására is. A művelődési miniszter kiváló munkáért kitüntetésben részesítette Dömötör Ferencet, a kollégium vezetőjét, dr. Nagy Bélát, a kollégium vezetőhelyettesét és Horváth Ferenc kollégiumi tanárt. Miniszteri dicséretben Gádor István kollégiumi tanár részesült. Domi- na István, a KISZ KB képviselője aranykoszorús KISZ- jelvényt adott át Dudás Csaba. Kétszeri Csaba és Ber- náth Attila gépészmérnökhallgatóknak. öten kapták meg a KISZ KB dicsérő oklevelét, s hasonló kitüntetésben részesült a kollégium két kollektívája. Mang Béla, az egyetemi KISZ-bizottság titkára bejelentette, hogy dr. Czibere Tibor rektor, a kollégium hét dolgozójának munkáját ismerte el rektori dicsérettel. elsősorban a zenekar és a kórus munkáját dicséri. Úgy látszik, a siker, a közönség tetszése, nem tetszése továbbra is kiszámíthatatlan marad, legalábbis ezt látszott igazolni a két há- iromzongorás versenymű, s különösen az elsőként hallott d-imoll (BWV. 1063) megszólaltatása. S bár a C-dúr (BWV. 1064.) versenymű elhangzása után a taps többször is visszaszólította a három szólistát — Falvai Sándort. Rohman Imrét és Sze- lecsényi Norbertét —, a tetszésnyilvánítás szerényebbnek és szenvedélyektől mentesebbnek tetszett, mint teszem azt, egy kevésbé jól előadott romantikus versenymű, vagy Beethoven- koncert alkalmával. Pedig... Ki tudja, mikor lesz alkalmunk ismét meghallgatni ezeket a különös előadói apparátusra írott, s különös zenei szépséggel megtöltött kompozíciókat? Ami pedig a tolmácsolást illeti, arra sem lehetett okunk panaszkodni. A három szólista rendkívül összeszok ottan, hangszerüket egymáshoz igazítva játszott, interpretációjuk ökonomikusán a művek belső erővonalaira koncentrált, került minden kül- sőséges csillogást és érzelmeskedést. Ez a tiszteletre méltó fegyelmezettség hatotta át egyébként a Miskolci Szimfonikus Zenekar játékát is, a Kovács László vezette együttes ezen a hangversenyen igen nagy lépést tett meg a sajátos és fokozott elmélyülést kívánó Bach-já- ték területén. D. Szabó Ede Két versenymű a Prokofiev Vonósnégyes Géptervezők tanácskoznak
